2011. április 14., csütörtök

Betegeskedések, tavaszi napjaink

"Régen jelentkeztünk, de sok jóról nem is tudunk beszámolni. Egy hét meló után, egy hét betegség, felváltva, hol az egyik, hol a másik gyerkőc. Lacika éppen meggyógyult a kötőhártya gyulladásból, és egyéb bajaiból, az antibiotikumtól elkezdett menni a hasa. Teljesen szétmarta a popsiját, hiába cseréltük le azonnal a pelust. Szegénykém szólt pedig minden egyes alkalommal, hogy kaka, egy percig sem tűrte a popóján a cuccost, de mégis rettenetesen csúnya lett. Egy hétig tartott, mire sikerült kikezelni. Aztán egy hét meló, és Emma lett beteg. Piros torok, láz. Az ovi szinte teljesen kiürült, mindenkin végigment a vírus. Ráadásul pont azon a héten kellett két nap szakmai továbbképzésre mennem, úgyhogy apa és Erzsi mama is kivette a részét az ápolásban. És most Lacika esett vissza megint. Szörcsög, hőemelkedése van, és piros a torka. A változatosság kedvéért ismét antibiotikumos kezelés. Én meg a szokásos 4 havonta jelentkező felfázásommal kínlódok. A doki azt mondta, most már kéne egy veseultrahangot csináltatnom, ha ilyen sűrűn előjön.
Egyébként megvagyunk, végre jó idők vannak, és a gyerekek kinn tudnak lenni az udvaron hétvégente, és esténként. Lacika kedvence a hinta. Még csak egy van belőle, így megy rajta a veszekedés, hogy ki üljön bele. Szerencsére Emma átengedi néha a terepet, és ő addig színez a garázsban. Amúgy bármin, bármikor össze tudnak veszni. A csúszdán, a babakocsin, a fűnyírón, a labdán... Hétvégén is előfordult, hogy csak a sivalkodásukat lehetett egész délelőtt hallani, amíg én főztem az ebédet. Egyszer bezavartam őket, hogy csak akkor mehetnek ki, ha tudnak egymással ügyesen is játszani, nem csak vitatkozni. Mondhatom sokáig hatott a büntetés.
Lacika amúgy is a nagyon hisztis korszakát éli. Erőteljesen próbálgatja a határait, ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor földhöz vágja magát, veri a fejét az ajtóba, vagy ha felveszem belém. Néha egy-egy nyakleves is leszalad neki, ha már végképp nem lehet vele bírni. Boltba egy ideje nem viszem magammal, abból már elég volt. De, hogy jót is írjak róla, végre elkezdett jobban beszélni. Mindenkit utánoz, főleg Emmát. Mondja utána a szavakat. Pl. Emma kiabált a szomszéd kislánynak, hogy "Ancsa" és Lacika is tisztán kimondta. Vagy ha feleselésről van szó, akkor is ott van a szeren. Rászóltam, hogy Lacika tedd le a vasat, és visszakiabálta, hogy "TEDD LE!". Újabb szavai: APUSZI (apuci), TETTYÉK (tessék), ÁPI (Árpi, a bölcsis barátja), TICSI (kicsi), SZIJA (szia), EPE (eper), EPTE (lepke), BABI (bari), FÖF-FÖF (röf-röf) FA (fa), (ha, megüti magát, akkor szól, hogy fáj), PISI (már nem kaka ez is, hanem tudja, hogy pisi)...
Emmával Lacikához képest, szinte semmi baj nincs. Néha ő is behisztizik, ha valamit máshogy akart, mint ahogy mi mondtuk neki, de ő inkább megsértődik, és félre vonul duzzogva pár percre. Szereti az ovit is, most már játszik a gyerekekkel is, nem olyan visszahúzódó, mint egy ideig volt. Legalábbis most nem panaszkodnak rá.
Nagy vonalakban ennyi. Remélem legközelebb hamarabb tudunk jelentkezni, de nem azért, mert valaki megint lebetegedett."-Anya