Füles bajok, 4 hónapos lettem, szobatisztaság (10.27-29)

"Kedden délután még minden jó volt. Anyával benn voltunk, és sokat hülyéskedtünk. Emi meg akart engem fogni, és anya meg is engedte neki, és a kezébe adott. Emma hősiesen fogott, bár látszott rajta, hogy erőlködnie kell, hogy a közel 8 kilómat megtartsa. Aztán éjszaka kezdődött a buli. 11 óra fele felébredtem, és nyöszörögtem. Anya maga mellé fektetett, és fél egyig aludtam tovább. Aztán megint mocorogtam, gondolta mégis csak éhes lehetek, pedig nem szoktam ilyenkor enni. Megetetett, de mégis óránként fel-fel sírtam, reggel hattól meg folyamatosan üvöltöttem. Hét után anya felhívta apát, hogy valahogy szerezze meg a doki mobilját, és hívja ki, mert így el sem mer indulni velem. Szerencsére sikerült neki, és hamar meg is érkezett. Megvizsgált, de nem talált semmit. Minden rendben volt, a hasam, a torkom, a tüdőm... Végül mondta, próbáljon már anya egy kicsit elhallgattatni, és megnézi a fülem. Felvett, sétáltunk egy kicsit, és elcsendesedtem. Megnyomta a fülem, és egyből üvöltöttem. Sőt, valami el is kezdett belőle folyni. Ez volt a baj! Úgyhogy délután jöhetett a fülészet. 3/4 3-ra kaptunk időpontot. A doki elkezdte kitisztítani a fülem, és közölte, valami belekerült a fülembe, nem gyulladás. Anyát kérdezte, mi lehet az? Szegény már majdnem összeveszett a dokival, hogy ő nem nyomkod semmit a fülembe, higgye már el. A doki elnézést is kért, hogy nem úgy gondolta. Az állaga alapján egyébként a fürdetőkrémre gondolunk. Azzal szoktuk a fejem is mosni, meg az arcomra is azt kell kenni, ha száraz. Lehet az került bele. Végül kaptam fülcseppet, és másnap vissza kellett mennünk. Szerencsére szerda este már aludtam rendesen, így anya ki tudta egy kicsit pihenni magát.

Csütörtökön délelőtt 3/4 9-re mentünk. Most babakocsival (szerdán Elekes mami vitt bennünket). Ezt csak azért írjuk, mert a magyar emberek többsége tök bunkó. Előttünk csapják be az SZTK bejárati ajtaját, nem fognák meg, és engednének be bennünket. Sőt, legalább öten nézték végig, amíg kifele kiszenvedi anya az ajtón a kocsit! Tátott szájjal bámulták sikerül-e neki, de segíteni az luxus! A lényeg, hogy az egyik fülem az tiszta volt, a másikba még lett egy kis váladék. Megint kitisztította, és még tovább kell csepegtetni az antibiotikummal. Így a 4 hónapos oltásomat is megúsztam, amit ma kaptam volna, de egy héttel eltolták.
Gyorsan összefoglaljuk, mit tudok 4 hónaposan, bár a 3 hónaposhoz képest nem sokat fejlődtem.
A fejemet stabilan tartom, ha anya a kezében fog, vagy ha ülök.
Ha beszélnek hozzám, akkor mosolygok, vagy sikongatok, esetleg válaszolok bizonyos hangokat kiadva.
Pici tárgyakat megfogok, pl. a játszószőnyegemről leszedem a lasztit, és eldobom, vagy a cumim kiveszem a számból és azt nézegetem, és próbálom visszatenni a számba. Az öklömet előszeretettel rágom, valószínű a fogzás miatt. Este az ujjamat szopizom.
Oldalra és vissza fordulok, de hasra még nem. Ha anya hasra tesz, akkor egy rövid ideig emelem a fejem, de elég nehéz, mert egy idő után le-le teszem, aztán újra próbálkozom.
Szeretek anya ölében ülni, és úgy nézelődni.
Naponta 5-ször, 6-szor eszem, attól függ mikor kelek először. Általában este nyolctól hajnal 5-ig, 6-ig alszom. (Ha nem vagyok beteg. Meg az óra állítás is megzavart egy kicsit, így most van, hogy 4-kor felébredek.)

Csak akkor sírok, ha fáj valamim, de akkor keservesen. (Mint most a fülfájásomnál.)
Szeretem a babamasszázst, a tornát, és meg is hálálom, mert attól nyugodtabban alszom."-Lacika

"Én is írok pár sort büszkélkedni. Hétfő este óta nincs pelusom, és egyszer sem pisiltem be. Kedden anya költött 11 óra után, mivel Lacika úgyis fenn volt, aztán még hajnal kettőkor én kiabáltam neki, és akkor is pisiltem. Szerdán este csak egyszer keltem, vagyis már csütörtöknek mondják, mert hajnal 1/2 2 volt. Csütörtök este sem ébredtem fel, így anya hajnal fél négykor, mikor Lacika felébresztette, átjött megnézni engem, és száraz volt a pizsim. Felébresztett, nehogy fél óra múlva miattam kelljen kellnie, úgyhogy félálomba pisiltem. Reggel nem is emlékeztem rá, mondtam anyának "MOST NEM SZÓTAM ESTE!" Szóval reméljük, most már szobatiszta vagyok.
Ezt a képet azért tesszük fel, mert mostanában ez a mániám. A szoba közepén sorba teszem a cipőket. Azt mondom azért, mert "EZ A JEND!" ( Nem az ahogy anya pakol, hanem ez! Anya nem ért hozzá!)-Emi

Gyémántlagzi, betegség, pelus nélkül (10.22-26)

"Csütörtökön mindenki jött értem a bölcsibe, anya, apa és Lacika is. Nem haza vittek bennünket, hanem Elekes mamihoz. Anyáék mentek Szolnokra vásárolni. Kaptam egy szép szoknyát a szombati rendezvényre, meg még pár ruhácskát én is és Lacika is.
Pénteken anyával itthon voltunk, apa meg segített Erzsi papáéknak kipakolni Kengyeli dédihez. Délután nagyon rossz kedvűen, és karikás szemekkel ébredtem. Estére annak módja szerint beteg lettem, felment a lázam. 38,3 volt, anya be is adott egy adag Nurofent. Apa meg is jegyezte, hogy várható volt, mindig akkor leszek beteg, amikor valami rendezvény van. Utoljára igazi beteg apa 30. szülinapi buliján voltam, még áprilisban. Éjszaka apa aludt el velem, hogy ha jobban felmegy megint a lázam, szól anyának. Persze apa jót aludt mellettem, anya meg kilenc óra után azt hallotta, hogy sírok. Átszaladt a szobába, és látta, apa alszik, fordul egyet, de nem reagál semmire. Megfogott, és átvitt az ágyukba. Apa meg hajnal négykor vette észre, hogy már nem vagyok ott.
Szombaton apa már hajnalban elment Kengyelre főzni a gyémántlakodalomra. Anya meg összeszedett bennünket 10 órára és elvitt Elekes mamihoz. Szerencsére a lázam lement, és a kedvem is jó volt. Ezért ott mert bennünket hagyni, és ő is ment apa után. Délután miután felébredtem jött értünk. Vagyis én ébredtem fel, mert Lacika aludt mint a bunda. Anya ébresztette fel. Átöltöztetett bennünket, és mi is elmentünk a buliba. Mikor odaértünk, mindenki meglepett bennünket, úgyhogy egy darabig szégyenlősködtem. Aztán persze feltaláltam magam, és mindenkivel beszélgettem. Körbe ült a sok néni és hallgatták a dumám. Volt egy néni akinek a blúza nagyon tetszett, főleg a gombok rajta. Meg is engedte, hogy gombolgassam. Azóta csak gombolós néniként emlegetem. Meg kaptam egy babát is, egy porcelánt. Először nem akartam elfogadni, de aztán csak megbarátkoztam vele. Anya szerint nem valami szép, de nekem tetszik. Lacika is jól érezte magát, mindig volt aki fogja. Nem volt egy hangja sem. Anya kivételesen meg is volt velünk elégedve, este megdicsért bennünket, milyen ügyesek voltunk. A lázam éjszakára megint felment, így megint anyával aludhattam. Jól leizzadtam, csupa víz lett a pizsim.

Vasárnap reggelre a lázam ismét elmúlt, úgyhogy átmentünk Kengyelre családostul kajáért. Utána egész délután pihentünk, mert azért még meglátszott rajtam a betegség nyoma. Hétfőn még nem mentem a bölcsibe, mert apa elvitt a doktornénihez. Szerencsére nem talált semmit, csak a torkomat találta pirosnak egy kicsit. Nurofent kell tovább szednem, meg megnövelte a C vitamin adagomat. Aztán egész nap itthon voltunk anyával, és elkezdtem rosszalkodni. Lacika szájába nyomogattam a cumit, de nem az övét, hanem ami az enyém lett volna anno, a rózsaszínt. Délután meg megettem a tortáról a marcipán rózsát, és így néztem ki. Itt már nem nagyon látszik a betegség. És most térjünk a pelenkára. Négy este száraz maradt a pelus, igaz ez anyának kétszeri kelést jelent este, én kiabálok neki, hogy "ANYA GYEJE MÁN EGY PIJJANATJA, PISÍNI KELL!" Ő meg jön, és pisilünk. Így hétfőn este már nem kaptam pelenkát, és a teát is elvették tőlem, lefekvés előtt már nem ihatok. De apa csalt, és két kortyot engedett inni. Mindegy, így is száraz éjszakánk volt, kétszeri anya-költéssel.

És végül, de nem utolsó sorban, itt is szeretnénk gratulálni családunk újdonsült diplomásának, Ákosnak! Hétfőn sikerült az államvizsgája, és most már Dr. Gyuricza Ákos állatorvos! Gratula neki!"-Emi

Bünti szoba (10.19-10.21)

"Hétfőn anya egész nap takarított a hétvége után, én meg szinte átaludtam az egész napot. Ha meg fenn voltam, akkor csak nyűgösködtem.

Kedden már jobb kedvem volt, nem is nagyon aludtam, és az étvágyam is visszatért. Délután el is mentünk anyával a babamasszázsra. Szépen felöltöztetett. Nagyon jól éreztem magam, végig csajoztam. Grétát néztem, és vigyorogtam rá, meg dumáltam neki. Igaz ő már hat hónapos, de ez a kis korkülönbség nem számít. A végén meg, amíg apát vártuk (mert ő vitt minket az eső miatt), szépen elaludtam. Itthon már nem sokáig tudtam szunyálni, mert Emma hazaért a bölcsiből, és akkor nincs nyugtom. Szegény mostanában nagyon elemében van, szinte minden napra jut egy kis hiszti. Nem tud magával mit kezdeni, és ilyenkor rosszalkodik. Szaladgál, ugrál, mindent szétpakol, nem akar szót fogadni. Főleg akkor van baj ha közben megüti magát, vagy engem.

Szerdán anya elkezdett sütni, mert szombaton lesz a Kengyeli dédijeink gyémánt lakodalma. Arra készül az egész család. Én szépen eljátszogattam, amíg anya sütkérezett. Délután Erzsi mama hozta haza Emit a bölcsiből, mert apa autója elromlott. Így velem is játszott egy picit. Nem is tetszett utána, hogy letesznek. Este megint fenn játszottunk anyával és Emivel, és persze Emma a fejem felett olvasott egy könyvet, és természetesen leesett. szerencsére nem rám, csak mellém, de megijjedt mindenki. Én is sírtam, Emi is, mert tudta, hogy rosszat csinált, és már ment is a síró szobába. Mert ha hisztizik, akkor be kell mennie a szobába, és ott bőg. Nem sokáig szokott tartani, pár perc, most már van, hogy át sem ér, és jön vissza, hogy "BEFEJEZTEM!" Anya néha tanácstalan. Bántani nem akarja, még szóval sem, de néha nehéz neki megállnia. Biztos miattam is van, néha már elege lehet belőlem, hogy én vagyok a kicsi, és engem féltenek mindentől, tőle is. Nem akarja mindenben korlátozni, de teljesen szabadjára engedni sem! Majd csak találnak valami megoldást, mert ez így nem jó, hogy minden nap van bünti szoba. Ja , és este is ő kel fel többször. Kétszer, 11 óra fele, és hajnal kettőkor. Én meg csak hajnal ötkor. Szól, hogy pisilni kell, és pisil is a bigyóba, de utána, csak kerül reggelre a pelusba is. Mondjuk azért, mert a hajnali keléskor iszik is. Nem akar róla leszokni. Pedig anya beszigorított, és jövő héttől nem lesz bugyipelus!"-Lacika

Nyügi (10.15-18)

"Csütörtökön anya főzőnapot tartott, úgyhogy én meg kénytelen voltam magam lefoglalni. Játszottam, vagy aludtam a szőnyegemen, vagy a babahordozómban ülve néztem a TV-t. Emmával ellentétben én nagyon szeretek TV-zni, órákig leköt. Este eljött Erzsi mama, mert vett Emmának egy kabátot, és azt hozta el. Fel is próbálta Emi, nagyon jól áll neki.Pénteken elkezdődött a nyűgösségem, aminek máig nem tudjuk az okát. Azóta nem nagyon érzem jól magam, nem jó sem a szőnyegemen, sem anya kezében. Még pénteken csak-csak elvoltam, ha anya fogott, én meg az ölében ülhettem. Mostanában ugyanis állandóan ülni akarok. Anya félti a gerincemet, de hasizomból húzom fel magam, és ülök, úgy nézelődök.Szombaton délelőtt sem volt jó kedvem, csak nyöszörögtem. Ebéd után anya lefektette Emmát, aztán elmentünk a boltba ajándékot venni dédipapának. Szegényt még fel sem köszöntöttük névnapja alkalmából, pedig már több mint 2 hete volt Mihály nap. A babakocsiban jót aludtam, és délutánra aránylag jó kedvem lett, így elmentünk felköszönteni. Emma nagyon rossz volt, én meg dédimama ölében ültem, de hamar elfáradt a keze, olyan nehéz vagyok.
Vasárnap itthon voltunk egész nap, és majdnem átaludtam az egész napot, még enni sem nagyon akartam. Anya kezd is kiakadni, hogy mi bajom lehet. Egész nap nyűgös vagyok, nem eszem, de az éjszakákat meg szépen átalszom. Anya már a fogamra is gondolt, de nagyon korainak tartja. Viszont a nyálam az szépen csordogál kifele, és az öklömet is szoktam rágni. Ha kimegyünk sétálni, akkor jókat alszom a levegőn, így minden nap legalább kétszer neki indulunk. Vasárnap délután is mentünk egy kört, amit Emi nagyon élvezett. Rohangált, meg leveleket és botokat gyűjtött. Vele sem nagyon lehet bírni, nem szereti a bezártságot, állandóan kinn lenne a szabadban. Hogy bírjuk ki jövő nyárig?"-Lacika

Szenvedünk! (10.12-14)

"Hétfőtől Emma megint bölcsis lett, mi meg anyával itthon próbáltuk kipihenni az elmúlt 3 napot. Mivel nem volt kedve semmihez, gondolta skype-ol Olaszban élő barátnőjével, Titi nénivel (Timi, csak Emi nevezte így el). De ő csak később ért rá, így addig csak rávette magát, hogy felmosson és kivasaljon. Én meg a szőnyegemen játszhattam. Két óra fele sikerült kapcsolatba kerülni vele, addigra én bealudtam. A végére viszont felébredtem, mondjuk nem volt nehéz, mert 1 óra 15 percet beszéltek. Anya az ölébe vett, és nagyon tetszett a monitoron Titi néni, és a kislánya Rebecca. Itt egy kép róla:és egy róluk:Nekünk még nincs webkameránk, így ők nem láttak minket. Aztán hazaért apa Erzsi mamival, és megszakítottuk a vonalat. Mami vigyázott rám, mert anyáék mentek Emmáért a bölcsibe, és cipőt akartak venni neki. De sehol sem találtak semmi jót, mindenhol még a vékony, átázós cipők voltak.

Kedden szintén benn a lakásban szenvedtünk. Úgy volt, hogy délután megyünk babamasszázsra, de az is elmaradt, mert még nem volt fűtés a tanácsadóba. Délután apa a garázsban főzött, mi meg benn fetrengtünk. Emi is elég nyűgös volt, többször sírva jött be a garázsból, pihent egy kicsit, aztán megint kiment. De igazából senkinek sem volt valami jó kedve.
Szerdán már kimerészkedtünk a levegőre, mert anya azt mondta, ez nem mehet így tovább, hogy egész télen ki se mozdulunk. Jól beöltöztetett minket, és elindultunk sétálni. Majdnem vissza kellett fordulnunk, mert picit csepergett az eső. De szerencsére (vagy nem?) elállt, így mentünk tovább a szélben. Emma mondta is: "Fújja a szél a fákat, letörik az ága, reccs". Kerültünk egyet, de aztán visszahúzódtunk a jó melegre."-Lacika

Apa hazaért! (10.10-11)

"Szombaton megint anyával töltöttük a napunkat. A délelőtt az gyorsan eltelt, mire megreggeliztünk, rendet raktunk, elláttuk a pipiket és játszottunk egy kicsit, már készülhettünk is az ebédre. Alvás után már nagyon vártuk apát, kezdtük anyát megunni, ezért inkább úgy döntött sétálunk egyet. Persze tesót előtte meg kellett etetni, és az öltözködés is sokáig tartott, így anya kikészült mire elindultunk. Már néhány házzal arrébb találkoztunk egy utcabeli nénivel, akivel leálltam beszélni. Vagyis illegettem magam, mutattam a cipőmet, mintha új lenne. Pedig nem volt az. Erre a néni persze odajött, és mondta nagyon szép a cipőm, meg a ruhácskám és a hajam is. Nekem sem kellett több, beindult a dumálóm. Negyed óra múlva ráuntam, és leültem az út mellé a földre, és "homokoztam", szórtam a földet. A néni bevitt kezet mosni az udvari csapjukhoz, és én nem is akartam kijönni, sőt beakartam menni a házába is. Anya pedig már mérges volt, hogy nem haladunk, és a ruhám is csupa piszok, pedig direkt átöltöztetett séta előtt. Nagy nehezen tovább indultunk, és a sarkon még egy nénivel találkoztunk, akinek szintén pici babája van. Onnan is alig akartam eljönni. Végül sikerült megkerülni az utcát. De apa még mindig nem ért haza. Anya gondolta, hogy megvacsiztat, mert ha apa hazaér, akkor úgy sem fogok enni. Be se fejeztem a vacsit, megérkeztek apáék. Futottam elé ki az utcára, annyira megörültem. Kaptam tőle falvédőt az ágyam mellé, sapkát, lasztit, meg csokikat! És este végre vele fürödhettem, és aludhattam el!

Vasárnap megint nem úgy kezdődött, ahogy terveztük. Reggeli után apát hívták, hogy gondok vannak a gyárban, és ki kellett mennie. Engem meg nem vihetett, mert esett az eső. Így megint anyával voltunk egész délelőtt, ráadásul ki sem tudtunk menni, olyan rossz volt az idő. Délután viszont már apa sem ment sehova, úgyhogy rajta lógtam. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy menjünk el sétálni, mert elállt az eső. (Délelőtt átázott, azért nem volt kedve.) Séta közben találkoztunk Erzsi mamiékkal, és egyből kitaláltam, hogy pisilnem kell. Mami be is ültetett a kocsiba, és hazahozott pisilni. Aztán nem sokáig maradtak, mentek haza. Én meg anyát kérdeztem, hogy Elekes mami nem jön? Anya meg mondta, hívd fel, és kérdezd meg. Odavittem neki a telefont, kikereste mami számát, én meg hívtam.
-Szia! Mikor jödöl?
-Szia Emike! Ma már nem, mert nemsoká fürdessz. De vártalak ma téged!
-De én anyával megbeszéltem, hogy te jödöl dílután.
-Majd holnap elmegyek érted a bölcsibe. Jó lesz?
-Nem! Gyeje el! Papa hol van?
-Itt mellettem!
-Ide adod?
-Igen.
-Szia papa! Mikor jödöl!.....(és kezdtem előről)
Addig dumáltam nekik, amíg csak eljöttek 10 percre. Megmutattam a szobám, az új faliújságom, ahol a bölcsiben készített dolgaim vannak kitéve, meg az összes játékom kipakoltam nekik. Anya örült, mert este sokáig pakolhatott utánam."-Emi

Pelus; fürcsi; apa és a vásár (10.07-09)

"Szerdán bölcsi után Erzsi mamiék jöttek el hozzánk, mert a Metroban voltak vásárolni, és vettek nekünk is pelenkát.
/Szégyen, nem szégyen nekem is. Az első pelus nélküli éjszakám kb. két hete volt. Éjfélkor még semmi pisi (anya elmondása szerint), hajnal 3-kor viszont már a pisiben aludtam. Mint aki semmit nem csinált, jó ízűen szundítottam csurom pisisen. Anya felköltött, és ágyat húztunk, meg átöltöztem. Aztán másnap visszakaptam a bugyipelust. Persze ekkor meg kiabáltam hajnal egykor, hogy pisilni kell, és a bilibe pisiltem is, és reggelre száraz maradt a pelus. Volt még pár száraz pelusos este, meg olyan is amikor egy pici becsorgott, de olyan is, hogy tele volt. Úgyhogy nem tudjuk, hogy megint levegyük-e vagy sem?!/
Aztán meg elmentünk Elekes mamiékhoz, mert apa kiment a gyárba papával, anya meg a boltba, így mi Lacikával ott maradtunk. Ámentünk dédihez, de Lacika elkezdett sírni, így gyorsan visszamentünk. Mire mami megmelegítette a kajcsiját, addigra én elaltattam Lacikát. Szájába dugtam a cumit, és mondókáztam neki.

Csütörtökön megint Erzsi mami jött hozzánk, elhozta a rucikat, amiket nekünk turt. Utána elvitt a játszótérre, a lakótelepre. Úgy volt, hogy apa jön értem, mert ő meg a garázsnál pakolta be a vásári cuccait. De közben anya sem akart unatkozni, úgyhogy ő meg letolta Lacikát is. Én nagyon örültem, hogy mindenki odajött. Elmeséltem anyának, hogy:
"ANYA! A JÁCCÓTÉJEN VÓT EGY JOSSZ GYEJEK! AZT MONDTA MAMINAK, HOGY HULE! NETEM MED, HOGY CSÚNYA!"

Aztán hazajöttünk és készülődtünk a fürdéshez. Lacika félig hasra fordult, csak a keze a hasa alatt maradt, és azzal még nem tudott mit kezdeni. Mire anya felhozta a fényképezőt vissza is fordult, és az öklét ette, mert már éhes volt.Én is mellé feküdtem, és megsimiztem:Aztán anya elkezdte vetkőztetni, én meg elővettem a kedvenc könyvem. Norbi update -10 kg/hó. Azért szeretem, mert szerintem apa van benne. Meg is mutatom, hol:Aztán még adtam Lacika hasára egy csókót:És végül mehetett pancsizni:

Ma meg apa hajnalban elindult Romániába, Negrenibe a vásárba. Minden évben megy, ilyenkor egy éjszakát nélkülözzük. Ennek örömére ma itthon maradhattam anyával. Nem kellett bölcsibe mennem. Sok mindent csináltunk, úgyhogy nem unatkoztunk. Többször voltunk a pipiknél , megetettük őket, vittünk nekik vizet, meg beszedtük a tojást. Pakolásztunk, mostunk, teregettünk. Olvastunk mesét, játszottunk a plüss állatokkal, kirakóval... Délután sétáltunk, elmentünk sütiért is. Este eljött Nóri és Csabi vacsizni. Holnap meg várjuk apát, főleg én, hogy mit hoz nekem?" -Emi

Délutáni séták, masszázs (10.05-06)

"Hétfőtől megint megkezdődtek a munkanapok, mehettem a bölcsibe.Délután mikor hazaértem, anyával elindultunk a szokásos sétánkra. Csak az utca végéig szoktunk kimenni, de az majdnem egy óra hosszáig tart. Én motorral megyek, és mindenkivel leállok beszélni. Hétfőn éppen Sziszikéék jöttek hazafele a suliból. Egyből leálltunk trécselni. Pár perc múlva Ancsa is megérkezett a bölcsiből, úgyhogy teljes lett a baráti kör. Kihozták a bicajukat, és elkezdtünk körbe-körbe kergetőzni. Anyáék meg felváltva kiabállták a nevünket, főleg mikor jött egy autó. Ki is nevették magukat, hogy szinte beszélgetni sem tudnak, csak a nevünket kiabálják egyfolytában. Nagy nehezen tudtak csak rávenni bennünket, hogy szót fogadjunk, és mi tovább induljunk, ők meg bemenjenek.
Kedden is mentünk, no akkor meg a kedvenc öreg bácsimmal találkoztam. Jót beszégettem vele. Íme egy részlet belőle:

- Szia! Mit dolgozol?
-Ültetem a cserjét.
-De mit csinálol a talicskával?
-Hordom a homokot.
-Neked van homokod?
-Van.
-Megmutatod?
-Gyere inkább segíts nekem!
-Majd apával!

(Na ekkor anya már unta, és mondta, hogy köszönj a bácsinak, hogy jó éjszakát!)

Erre én:
-Te már aludol?

Szóval ez bizonyítja, hogy a végtelenségig tudok dumálni. És az utca végéig, még a rendőr bácsival is találkoztam, akivel szintén el "kellett" beszélgetnem. Úgyhogy megint sokáig tartott a kis sétánk." -Emi

"Anyával kedd délután megint elmentünk a babamasszázsra. Egyre jobban bírom, csak a végére mindig megéhezek. Most az egész testemen végig tudott anya menni, aránylag nyugodtan tűrtem. Az utolsó részen a mozgáskordináción kezdtem el nyugtalankodni, és az ujjam szopizni. De mihelyt vége lett anya már etetett is! Egyébként azt veszzük észre, hogy mikor anya meggyúr, azokon a napokon jobban alszom éjszaka. Csak egyszer kelek hajnal 4 óra fele. Ha kimarad, akkor már hamarabb 1 óra fele felébredek, és előfordul, hogy még egyszer 4 óra körül. Nem biztos, de lehet, hogy a masszázsnak van jó hatása rám!"-Lacika

Vad-parti (09.30-10.04)

"Múlt hét szerdán nem történt semmi különös. Csütörtöktől viszont a szombati napra készülődtünk. Apa Kalács bácsi barátjától kapott 25 kg vaddisznó húst, és azt főzték meg.
Szóval csütörtökön átmentünk Kunhegyesre a husiért. Én is, meg anya is mehetett, mivel tesóra eljött Erzsi mami vigyázni. Amíg apáék a húst pakolták be a kocsiba, mi anyával megnéztük pici Danikát, aki 10 hónapos. Nagyon tetszett a kis csávó, jókat játszottam vele. Én is bejöhettem neki, mert egy idő után elkezdett szeretgetni. Megnéztem a játékait is, és olyan jól éreztem magam, hogy csak hiszti árán tudtak beültetni a kocsiba. Hiába mondták, hogy szombaton Danika is jön hozzám, nem érdekelt.
Pénteken meg Miki, és Nóri jött el hozzánk, apának segíteni összekészülni a szombati főzésre. Összevágták a húst, a hagymát... Én meg lábatlankodtam, meg szórakoztattam őket a dumámmal.
Szombaton délelőtt csak Miki jött hozzánk, apával ketten kezdték el a főzést. Mi anyával benn voltunk, mert mi meg egy kis karfiollevest főztünk. Nem tudtuk mikorra lesz kész a pöri, meg biztos ami biztos, a levest azt szeretem. Ráadásul a kedvem sem volt jó, nem is akartam kimenni, ami ritkán szokott előfordulni. Panaszkodtam, hogy "FÁJADT VADOM! FÁJ A TEZEM, A LÁBAM...!" Ebéd után anya le is fektetett, és megígérte mire felébredek már sokan lesznek nálunk. Szerencsére jó kedvűen ébredtem, pedig csak egy órát aludtam. És addigra tényleg megérkeztek a vendégek is. Köztük Danika. Vele megint nagyon jót játszottam. Magyaráztam neki, mit csináljon, meg az anyukáját kérdezgettem, mit miért csinál, mit meg miért nem. Be sem állt a szám. Aztán kimentünk velük a fűre. Danika elkezdett mászni, és nekem sem kellett több. Négykézlábra vágtam magam, és én is másztam. Anya nagy örömére. Aztán meg tologattam a dömperemmel. Miután hazamentek, Gyurci barátnőjével, Lillával bandáztam. Rajzolgattunk, könyveket nézegettünk, és fodrászkodtunk. Nem unatkoztam, még enni sem akartam, annyira jól éreztem magam. Lacika meg megint jól viselkedett, majdnem átaludta az egész napot! Szerencsére az éjszakájára sem hatott ki, mert akkor is jól aludt!
Vasárnap délelőtt apával szétosztottuk a kóstolókat, voltunk Elekes maminál, Erzsi maminál, és Elekes dédinél is. Sőt még a gyárba is kivitt! Délután meg Elekes mami jött értem alvás után, és elvitt Ükmamihoz, meg Tóth dédiékhez!"-Emi