Életképek a bölcsiből

A bölcsim felkerült az iwiwre. Onnan loptuk a képeket!

Csoportkép benn a szobában....

...és az udvaron:

Játszás: gesztenye fűzés...

...dömperezés ...

... kosárborítás ...

... csúszdázás:

Láthatjátok nagyon szeretem a bölcsit! Már hiányzott is, sok volt ez a négy nap itthon! De ma megint nagyon jót játszottam!

Szokásos napok, nyárbúcsúztató, betegség

Miután anyáék hazatértek olaszból, minden ment a régi kerékvágásban. Délelőtt bölcsibe mentem, délután meg itthon voltam anyával, aztán apa is velünk volt, miután kidolgozta magát. Néhány éjszakát anyáék ágyában töltöttem, nehogy megszökjenek megint!

A bölcsiben továbbra is nagyon ügyes vagyok, jól viselkedem, sokat eszem, és imádom a különböző foglalkozásokat. Rajzolok, festek, ragasztgatok. Ezt a szép fát is én csináltam:

Csütörtökön október 23-a volt, de mi nyárbúcsúztató partit tartottunk. Már tavaly is volt ilyen, és mivel jól sikerült, idén is megrendezték apáék. Én már előző este elkezdtem a bulit, mert nem aludtam. Reggel viszont olyan jó kedvem volt, mintha mi sem történt volna az este. Délelőtt már Miki bácsi itt volt, és elkezdtek apával főzni. Mire a többi vendég megérkezett, nekem már ebédelnem kellett, és utána aludnom. A bográcsos babgulyás pont addigra főtt meg, mire felébredtem. Meg is kajcsiztunk, én a kenyeret mártogattam a gulyásba, meg a csipetkét ettem ki belőle. Aztán végre játszhattam. Katával, meg Bazsival sétáltam, lasztiztam, cicáztam. A levegő gyorsan lehűlt, így be kellett jönnöm. Szerencsére ők is bejöttek velem. Megmutattam nekik az összes játékom, kipakoltam a fényképeket, a könyveimet, a csatokat... Úgy nézett ki minden, mint a csatatér! De anya már hozzá van szokva! Este 7 óráig játszottunk, utána sajna hazamentek a barátaim. A nevüket alvásig kiabáltam: BAÁZS (Balázs), TATA (Kata).

Napközben már folyt az orrom, anya azt hitte ezzel megússza. De nem így lett! Egész este szörcsögtem, tele volt az orrom, forgolódtam, kitakaróztam, szóval sem én, sem anya nem aludt jót! Egyszer az ágyról is leestem! Anya meg enyhe szívrohamot kapott! Reggel hétkor keltem, de nyolcig csak nyűglődtem, meg sírtam. Fél kilenckor vissza is aludtam, miután kaptam egy adag Nurofent! Anyának dolgoznia kellett volna, de mert apával hagyni. Szerencsére fél 11-kor, már sokkal jobb kedvvel ébredtem, így csak elvittek mamihoz, és anya még kiszaladt a céghez. Délután alvás után elmentünk TESZ-hez (kereszthez), mert vendégei voltak. A főiskolás barátnője és, a férje. Kíváncsiak voltak rám! Móni a barátnő nagyon aranyos volt, egyből megbarátkoztam vele! Viszont Gyuritól a férjétől féltem, mutattam rá, és mondtam FÉLSZ! Este már aludtunk rendesen! Csak egyszer kértem teát, mert kiszáradt a szám! Ma dédihez mentünk el anyával, meglátogatni őt, és az ükmamit. Dédinek van 6 darab PIPI-je, mindet megsimiztem. Közben mutattam a benti ajtóra, és mondtam DÉDI NEM! Anya értette, nem akartam ükmamihoz bemenni. Mindig sötét van a szobájában, meg fekete ruhában van, és azokat én nem szeretem. Aztán csak bementünk, és megbarátkoztam vele. Ott is kipakoltam dédi fényképeit, és mutogattam ükinek. Mikor eljöttünk, még puszit is adtam neki.

A náthám ellenére azért jól vagyok. Lázam nincs, csak az orrom van tele! Elég az is, mert szívni kell, meg orrsprayzni. De már mindkettőben profi vagyok!

Szomszédokkal

Tegnap délután mikor hazajöttünk a boltból, észrevettük, hogy a szomszédaink kinn vannak a kertben. Odamentünk dumcsizni egy kicsit. Aztán apa áthívta Zoli bácsit, és elkezdtek sörözni. Így mi is áthívtuk a csajokat, nehogy már csak a pasik partizzanak. Sziszike megtanított kimondani a nevét. A garázsban játszottunk, először a fotelban ültünk, ropit, és csokit ettünk. Aztán apa perselyét fosztottuk ki, kiöntöttük a pénzt, és aztán visszarakosgattuk. Ezen már majdnem összevesztünk Ancsával! Utána felültem a bicajra, és Ancsa meg Sziszike tolt. Mondtam, hogy BABA IS FEL, és Ancsát is rá kellett ültetni a biciklimre, de ő még félt rajta. Aztán dömpereztünk is, meg a cicával is játszottunk. Ancsa belemarkolt a szőrébe, és elkezdett rá fújni a cica, úgyhogy eltiltottak tőle bennünket. Aztán bele kellett engem ültetni a babakocsiba, és tologáltattam magam Ancsával és Sziszikével. Mikor indultak haza el is kezdtem hisztizni, mert nem akartam kiszállni. Ancsa sem akart hazamenni, rázta a fejét ő is, inkább még megtolt engem. Pedig előtte nem bírt egyedül tolni! Végül, csak elköszöntünk egymástól, körbe ölelgettük, meg puszilgattuk egymást! Miután elmentek, anyával melegszendvicset csináltunk! A konyhaasztalon ültem, és onnan kiabáltam kifele, hogy SZISZI! Hátha mégis itt maradt, és még bejön velem játszani! De hiába hívtam!

Anya nélkül

Ezt a bejegyzést Anya írja!
Pénteken hajnalban indultunk Olaszba, mert a barátnőm ott ment férjhez.

Nagyon szerettünk volna magunkkal vinni, de többször átgondoltuk a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy talán így jobb lesz neked. Hajnal kettőkor keltünk, négykor már a reptéren voltunk, hat órakor indult a repcsi. Fél nyolckor szálltunk le Milánóban, és onnan még autóval mentünk Luinóba. Fél 11 fele értünk a szállodába. Szóval nagyon hosszú volt az út, és szerintünk ez megviselt volna téged. Meg a 2 nap is nagyon zsúfolt volt, úgyhogy nem biztos, hogy bírtad volna. Így te itthon maradtál a mamikkal. Már csütörtök este Elekes maminál aludtál, és ott töltötted a pénteket, és a szombat délelőttöt. Utána meg Kovács mama vett át, és vasárnap délig, amíg meg nem érkeztünk, ott voltál. De nem unatkoztál, mert a nagyszülők minden programmot kitaláltak neked. Voltál fodrásznál, szép kis fufrut vágattak neked, voltál a cégnél, a dédiknél. Vittek játszótérre, csúszdázni, mászni, hintázni.... Néha megkérdezted ANYA?, de momdták, hogy majd jön érted, és nem volt gond. Telefonáltál is nekünk játszásiból, papa le is fotózta, és elküldte nekünk. Meg igaziból is beszéltünk! Mondtad a telefonba, hogy SZIA ANYA! Nekem nagyon hiányoztál, nem telt el úgy perc, hogy ne jutottál volna eszembe! Sokat is meséltem rólad az ismerősöknek! Meg hívtam mamiékat, hogy jól vagy-e, nem sírtál-e, miket csinálsz, hogy alszol. Péntek este volt egy kis sírás, lehet már nagyon fáradt voltál. Akkor ANYA-ANYAztál egy kicsit.
Vasárnap mikor megérkeztünk, te pont a játszótéren voltál. Oda mentünk érted. Hát, akkor nem nagyon örültél meg nekünk, mintha haragudtál volna ránk! Nem is akartad mamit elengedni, és megölelni minket. Mikor hazaértünk megkaptad az ajándékod, egy takarítószettet, és annak nagyon megörültél.

Aztán elaludtál, és mikor felkeltél, akkor már kimutattad, hogy mégiscsak hiányoztunk! Ölelgettél, és puszilgattál minket, meg mi is téged! És délután már el sem akartál engem engedni! Anyás lettél! Majd ha babalátogatóba kell mennünk, akkor ígérem már te is jössz velünk!

19 hónapos lettem!

Október 3-án 19 hónapos lettem! Annyira gyorsan telik az idő! És anya szerint nagyon sokat változom, és ügyesedem az idő múlásával.
Most már egyre gyorsabban szedem a lábam. Szaladok, és közben mondom is, hogy "SZA" (szaladok)! Néha csak úgy magamtól rámjön, és körbe-körbe futkározok a lakásban. Vagy ha apa hazajön a melóból, vagy ha mamiék jönnek, akkor is rohanok eléjük. Szerencsére mostanában nem estem el! A lépcsőn is magam akarok közlekedni, lököm el anya kezét, nem kérem a segítségét! A múltkor hasra is estem, mert siettem, és nem figyeltem a lábam elé! De ha odafigyelek, akkor nincs baj!
Szeretek anyának segíteni is! Kedvencem a mosás, anya adogatja a ruhákat, én meg teszem be a gépbe, és benyomom a gombokat. Sepregetek, port törlök, és főzök. Fenn ülök a konyha asztalon, és kevergetek, teszem a fazékba, amit anya megenged, amit mond! Néha azt is beleakarom tenni, amit nem szabad! De azért a szétpakolás sem marad még el, anya sajnálatára. Kihúzom a fiókokat, és kipakolom belőle a papírokat, fényképeket, iratokat! No, meg az újságtartóból az újságokat kihordom az ágyra, és jobbra-balra rendezgetem!
Most már előfordul, hogy egy darabig eljátszom magam is! Kockából tornyot építek, vagy fényképeket, újságot nézegetek, babázok, sorba ültetem őket, etetem, itatom, vagy pár napja apa perselye a kedvencem. Rájöttem, hogy alul ki lehet nyitni, és kiborítom belőle az aprókat, aztán meg visszadobálom. Ez is leköt egy darabig.
Néha szoktam verekedni is, megharapom anyáékat, vagy rájuk csapok, megrúgom nevetve. De mindig rám szólnak, hogy nem szabad, és sírni fognak, mert fáj nekik! Akkor mindig megsajnálom őket, és hozzájuk bújok, meg mondom, hogy "SZE" (szeretlek).
A bölcsiben nagyon ügyes vagyok, a gondozónénik mindig dícsérnek anyának, hogy milyen jó vagyok, mindig azt csinálom amit mondanak, mindenkit szeretgetek, és el sem tudják képzelni, hogy én rossz is szoktam lenni! Anya szerint itthon bepótolom a rosszalkodást! De azért nem lehet rám mondani, hogy rossz gyerek vagyok, csak nagyon eleven. Egy perc nyugtom sincs, mindig csinálnom kell valamit. Ha apa megkérdezi, hogy rosszcsont vagy Emike?, akkor bólogatok, hogy igen! A múlt héten kétszer a bölcsiben aludtam, és szerencsére ekkor sem volt velem baj, nem sírtam, nem hisztiztem. Anya büszke is rám!
Nagyon sok szót használok már, de szinte lehetetlen összegyűjteni! Néhány új dolgot azért leírunk:
IS: ezt már összekötöm más szavakkal: EMMA IS- APA IS- ANYA IS ( ha csinálunk valami, akkor mondom, hogy ki csinálja még);
CSICSIA BABA :csicsija babája: ezt a bölcsiben tanultam;
TIRSZ: kérsz;
VACA: vacak;
MACI;
TE: tej;
TÁ: tea;
BRÜMMA: motor;
PÍZ: pénz;
FE: fel, ha anya kérdezi felkeltél Emike? akkor ezt válaszolom;
ME: ez azt is jelenti, ha mehetünk valahova, vagy ha meg van valami;
BE: ezt akkor mondom, ha valamit be kell csukni, vagy be kell engem takarni;
KUKA: kuka, kupak;
TETE: teteje (a cumisüvegnek)...

Ennyit a hófordulóról!
Most egy kis panasz: anyáék hétvégén elmennek Olaszországba lagziba, és engem itthon hagynak, mamiéknál leszek! Tudom, mert anya már pár napja mondja, hogy el fognak menni, és mami vigyáz rám! Én meg csak nézek nagy boci szemekkel, és néha mondom, hogy "NE"! De azért megpróbálok most is ügyes lenni!