Magamról

Már nagyon rég írtam magamról csak úgy, ezért most néhány dolgot pótolok.

Játszás: Mióta jó idő lett, azóta be sem lehet az udvarról hajtani. Állandóan kinn akarok lenni, homokozni, csúszdázni, hintázni, pipiket nézni, cicákkal játszani, kavicsot szedegetni, biciklizni, motorozni... Szóval kinn mindig találok valami elfoglaltságot. És ha a szomszédék is kinn vannak, akkor meg pláne szóba sem jöhet a bemenetel. Imádok Sziszikével, meg Ancsával játszani.Hiszti: egy ideje abbahagytam a hisztérikázást. Nem tudom mi történt velem, de mostanában anyáék sokszor megdicsérnek, hogy milyen ügyes vagyok, és egész nap semmi baj sincs velem. Már nem hisztizek a boltban. Ha valamit venni akarok, de anya azt mondja, hogy van otthon, vagy nem kell, akkor vissza teszem a helyére. A bölcsiből is ügyesen jövök haza, csakúgy mint mamiéktól. Köszönök, hogy "SZIASZTOK!" és mondom nekik: "MAJD HOLNAP JÖDÖK!".
Evés: Jobb az étvágyam, mint eddig volt. Többféle ételt is megeszem, és mennyiségileg is többet eszem. De húsból nagyon keveset eszek, és van néhány kedvencem, ami bármikor jöhet, és van ami csak nagy rábeszélés árán csúszik le. A bölcsiben háromszor eszünk egy nap. Nagyon sokszor főzelék van, valami feltéttel, úgyhogy itthon este vacsira általában szendvicset kapok, vagy valamilyen tésztát, vagy pörit. Ami csoda szeretem a szalonnát, sülve, és nyersen, a kolbászt, és a savanyú uborkát. Gyümölcsből a szőlő, de leginkább az eper a nyerő. Azt úgy nyomom befele, hogy mindenem csupa piros lesz a levétől. És a legnagyobb kedvencem a fagyi, méghozzá a csokis - hogy a ruhámról a barna foltok se hiányozzanak.

Beszéd: egy duma gép vagyok. Be nem áll a szám, anyáékat teljesen ki tudom akasztani. Még álmomban is szoktam beszélni. 4 mondókát tudok:

1. "BOCI, BOCI TARTA,
LE SE FARTA,
ODA MEGYÜNT LATNI,
AHOL TEJET TAPNI!"

2."BOCI, BOCI MEGFÁZOTT,
VAJTAM NETI NADJÁGOT,
NEM ATARTA FÚVENNI,
ÁGYBA TELLETT FETTETNI!"

3. "HINTA, PALINTA,
ÉGI DUNA,
TIS TATONA,
UDOLJ A TISZOBÁBA!"

4."TICSI VAGYOT ÉN,
MAJD MEG NÖDÖK ÉN,
ESZTENDŐJE VAGY TETTŐRE,
NAGYLÁNY LESZET ÉN!"

Anyák napja - itthon és a bölcsiben

Május 3-án sorra jártuk a mamikat. Kivéve Erzsi mamit, mert nála már szombaton voltunk. Reggeli után Kengyelen kezdtünk Berta dédinél, aztán jöttünk vissza Miklósra Tóth dédihez, majd ükmamihoz, majd Elekes dédihez, és végül Elekes maminál kötöttünk ki. Mindenkinek átadtam a virágot, és valakinek puszi is járt mellé, valakinek nem. Akikkel ritkábban találkozok, azokkal még szégyenlős vagyok ilyenkor.

A bölcsiben pedig még csak a héten, május 14-én csütörtökön tartottuk az anyák napi ünnepséget. Verseket tanultunk, és közben mutogattuk, miről is szólnak. A gondozó nénik mondták, hogy mindenki nagyon ügyesen készül, és gyakorol. Persze mire oda került a sor, egyikőnk sem akarta csinálni a dolgokat.
Anya mikor megjött, átöltöztetett szép ruhába. Addigra Erzsi mami, és Nóri kereszt is megérkezett. Én kiültem a szoba közepére, és ott vigyorogtam, addig amíg el nem kezdődött a műsor. Na akkor gyorsan Nóri ölébe ültem, és el sem mozdultam onnan. Ott szépen halkan mondtam a verseket, mondókákat, meg mutogattam is, de ki semmi pénzért nem mentem. Mondjuk a 10 gyerekből, csak 4 volt hajlandó kiállni, és szerepelni. Inkább mindenki az anyukája, vagy a mamija ölét választotta.Én is csak a végére mentem oda Marietta nénihez az ajándékért, amit át kellett adni maminak, és anyának. Ezt a virágot én csináltam, mármint a ragasztását!Utána még ettünk egy kis kekszet, ittunk almalevet, anyáék meg beszélgettek. Itthon azt mondtam anyának, hogy azért nem mentem ki szerepelni, mert féltem!

Állatkert (05.02.)

Már nagyon vártam ezt a napot. Anya egész héten számolta vissza, hogy hány nap bölcsi, 1 nap Miki, és megyünk az állatkertbe. Május elseje utáni napon, felébredtünk, és már tudtam, hogy ma végre életemben először megyek egy állatkertbe. Gyorsan megreggeliztünk, és már indultunk is. Anyáék az Abonyi állatkertbe vittek, mert az nincs messze, és nem is olyan nagy. Bevezetőnek bőven elég.

Hát, nagyon bejött a dolog. Azt sem tudtam hova fussak, melyik állatot nézzem. Kiabáltam: "NÍZD APA, NÍZD ANYA" és mutattam nekik, amit éppen láttam. Soknak nem tudtam még a nevét, úgyhogy folyamatosan kérdezgettem, "AZ MICSODA?". Sokfajta állat volt, rengeteg féle majom, oroszlán, zebra, antilop, strucc, emu, háziállatok, kecske, liba, kacsa, nyuszi... és a kedvencem a vizíló volt, akinek Buborék a neve! De inkább mutatunk néhány képet.

Hörcsögökkel:
Apával a szürkemarha előtt:

Szamarakkal:Nyuszikkal:
És a kedvencem "BUBOJÉK"!

Május 1.

Május elsején reggel felébredtünk, megreggeliztünk, felöltöztünk, és mentünk a Fáyra Mikiékhez. Apáék paprikáskrumplit főztek délre, én meg a játszótéren játszottam, Katával, Bazsival vagy éppen azzal, akit rá tudtam venni. Közben még elszaladtunk Elekes mamiékhoz, mert ott is vendégek voltak, és látni akartak engem. Az ebéd nem lett kész délre, csak egy óra fele. Addigra már annyira elfáradtam, hogy hiába akartak anyáék etetni, egy falatot sem voltam hajlandó enni, így apa mérges lett és hazaindultunk. Ott egyből bevágtam a szunyát. Ébredés után ettem egy pár kanál krumplit és virslit, természetesen nem sokat, a betegség után az étvágyam még nem volt az igazi. Aztán útrakeltünk megint. Kimentünk Mikiékkel a Szemma tanyára, megnézni a majálist. Persze nem volt valami nagy szám. Lehetett lovagolni, dodgemezni, körhintázni, quadozni, meg volt egy színpad, ahol különböző műsorok mentek. Mi leültünk egy padra, apáék sört ittak, mi meg nézelődtünk, bár tényleg nem sok látnivaló volt. Én apán lógtam egész délután. Még Katáékkal sem akartam sétálni, csak apa volt a jó. Nem is sokáig maradtunk, mert a szél is nagyon fújt, és hamar hűvös lett.