Disznótor

Múlt hét szombaton disznóvágás volt Elekes mamiéknál. Reggel mikor felébredtem, kérdeztem anyát, "HOÓ VA APA?". Mondta malacot vág mamiéknál. Mikor mi is megérkeztünk, mondtam apának, hogy "SZIA APA, SEGÍTEK MALAC VÁGNI!" De sajnos nem engedték. Mi a napunk nagy részét anyával benn töltöttük. Reggeli után elpakoltunk, játszottunk. Ebéd után aludtam, addig anya segített kinn egy kicsit. Ébredésem után nem sokkal, már végeztek is mamiék, és terítettünk a vacsihoz. Jó nagy adag husi levest bevágtam, nagyon fincsi volt!

A másodikból már csak csipegettem apa ölében.

A végére azért csak kifáradtunk, pedig mi nem sok mindent csináltunk. Apa igen, de az ő fáradtságához a sok sör is hozzájárult!

Diplomaosztó

Február 14-én "TESZ" (Kereszt) diplomaosztóján voltunk. Bár az én részvétem veszélybe került, mert beteg lettem előző csütörtökre. Szerencsére szombat reggel már jobban voltam, így én is mehettem. Lehet anyáék jobban örültek volna, ha inkább itthon maradok Erzsi mamival. Már az öltözködés sem volt egyszerű dolog, de sikerült időre odaérnünk. Kb. 10 percig tudtam viselkedni, addig amíg jól felmértem a terepet. Az aula emeleti üveges korlátján nézelődtem lefele, tetszettek a beöltözött emberek. Aztán elkezdődött a műsor, és az nekem hihetetlenül uncsi volt. Inkább elkezdtem én a saját műsorszámomat. A himnusz alatt már szaladgáltam, énekeltem, sikoltoztam. Anyáék próbáltak sétálgatni velem körbe-körbe, de én akkor is a földre akartam feküdni, és mivel fogták a kezem, így csak lógtam a levegőben, és vigyorogtam. Hiába próbáltak dumálni a fejemmel, nem sikerült, mert rájuk se hederítettem. Anya észrevette, hogy egy ajtón ki be járkálnak, gondolta egy ideig félre vonulnak velem. Be is mentünk egy folyosóra, ahonnan nyíltak az irodák. Itt rám kattant néhány diák, és hordták nekem a pogácsákat. És végre rohangálni is lehetett, nem zavart senkit. Apával itt töltöttük a diplomaosztó nagy részét, anya ki-be járkált. Én csak akkor mehettem ki, mikor Kereszt megkapta a diplomát, és tapsolni kellett neki. Végül még a programm vége előtt el kellett jönnünk, mert már anyáékat lefárasztottam. Kihívtuk Keresztet egy gyors fotózásra, ahol természetesen mint egy jó kislány, szégyenlősen viselkedtem.

Öltözésnél még levágtam egy földön fekvést, hason, röhögve. Papa nagy nehezen tudott csak felszedni, anya meg felöltöztetni.
Itthon persze már tudtam viselkedni. Megebédeltünk, aztán én mamiék nagy ágyában elaludtam, és délután egészen estig náluk voltunk.

Babalátogatóban

Ma babalátogatóban voltunk Auner Daninál, Kalács bácsi kisfiánál, aki tavaly december 15-én született.Már napok óta tudtam, hogy menni fogunk. Mondtam is, hogy "EMMA MEGY TICSI DAIHOZ. DAI TISFIÚ. NAGYON PICÚR LESZ. EMMA AJÁNDÍTOT VISZ NETI." Igaz egy darabig összekevertem a bölcsis Danival, mert reggelente neki akartam vinni az ajándékot, hiába magyarázta anya, hogy ő egy másik Danika. De mikor hozzátette, hogy kicsi Dani, utána már kezdtem megérteni a dolgot.

Hát Daninál is hoztam a formám. A szégyenlősség kb. egy percig tartott. Aztán megnéztem a kicsi babát, és elkezdtem simizni. Először csak a lábát, aztán a kezét, a hasát, az arcát. Egyre jobban tetszett a dolog, és egyre jobban közelítettem hozzá. Felmásztam mellé az ágyra. Egy darabig csak ültem, de aztán elszabadult velem a pokol. Felálltam az ágy melletti székre, onnan léptem az ágyra. Persze anyáék fogtak vissza nehogy ráessek a picire. Ugrálni akartam, bemászni mellé a játszószőnyegre. Minden fityegőt megnéztem a szőnyegén, és annyira tetszett, hogy a végén elkezdtem rázni, majdnem kihúztam alóla. Erre apa ki is vitt a szobából, hogy lehiggadjak egy kicsit. Aztán csak behívtak, hogy nézzem meg, hogy pelusozzák. Na, ez is nagyon tetszett, a végén én akartam csinálni. El is kezdtem volna patentolni a ruciját, ha anya engedi. Végül Dani evett, és el is aludt. Anyéknak ez volt a szerencséjük. Bár kinn is folytattam a rosszalkodást, de ott legalább a pici babát nem kellett félteni tőlem. Jó kilátásai vannak Tesómnak! Reszkess Tesó!

A képeken álcázom magam. Csak addig voltam nyugton, amíg apa fényképezett.

Gyorsjelentő tesóról

Anyáék tegnap voltak dokinál, és azt mondták, hogy végre megtudják mi lesz tesó! De természetesen nem így történt. Tesó éppen szunyált anyában, csak a hátát mutatta. Befele volt fordulva, a lába felhúzva. Úgyhogy a doki akármennyire is erőlködött a fenekén kívül mást nem látott. Pedig még sétálni is elküldte anyát, hátha fordul egyet, de nem! Így továbbra is titok, kislány vagy kisfiú lesz-e. Még fénykép sem készült róla.

Amúgy minden rendben van vele. Az AFP eredménye jó lett, az ultrahang alapján is egészséges, a gerince például tökéletesen látszott. A méretei is megfelelnek a 18-19 hetes magzatnak. És a születés várható időpontja a doki szerint 2009. 06.29., anyáé meg 1979. 06.29, tehát pont akkor lesz kerek 30!

Egy hónap múlva KETTŐ

Már csak egy hónap, és két éves leszek én!

Az elmúlt hónapom legnagyobb előre haladása, hogy immár harmadik hete, hogy csak a WC-be kakilok. Néha, ha pisilni kell, akkor is szólok, de azért az még a pelusba is jut bőven. Sőt, ha anya nem ad rám este pelust, akkor a földre is, és szólok neki, hogy "ANYA, EMMA ODAPISILT!"

Másik jelentős változás, sajnos vagy nem, ki tudja, hogy kezdek verekedős lenni. A bölcsiben ez nem biztos, hogy hátrány, mert simán megvédem magam. Ha kapok egyet, akkor visszaadom, nem sírok. Viszont volt már olyan is, hogy én kezdtem a verekedést, rugdostam Mentát, ő meg visszacsapott egyet, erre én meg árulkodni mentem Marika nénihez, hogy "MENTA BÁNTOTT!" Vagy a múltkor átmentünk Sziszikéékhez, és meghúztam a haját. Anya nem látta mit művelek, mert pont a másik oldalt állt, én meg ártatlan szemekkel néztem rá, mint aki nem csinál semmit, közben Sziszike hajába kapaszkodtam. De sorolhatnám a többi esetet is. Volt, hogy apával kezdtem ki. Először szépen magyarázta, hogy nem szabad rugdosni apát, mert fáj neki. Aztán egyre erőteljesebben szólt rám, de az is hiába. Végül rácsapott a lábamra. Én meg mentem anyához, hogy "APA ELVERT!", közben meg huncutul vigyorogtam apára. Úgyanígy van a hisztijeimmel is. Akármit mondanak, vagy csinálnak, ha én nem akarok valamit, akkor nem bírnak velem. Például ha valahonnan nem akarok hazajönni, akkor kezdődik a cirkusz. Vagy ha nem engedik, hogy mezítláb szaladgáljak, vagy gatya nélkül WC-zés után, akkor szintén megy a balhé. Úgyhogy most anyáéknak feladom a leckét!

Viszont a dumám az fantasztikus. Egyre több dolgot teszek össze, és egész kis történetek lesznek belőle. A múltkor lefekvés előtt apa is bejött hozzánk, és beszélgettünk. Mikor ki akart menni, rászóltam "APA ODAFIGYELJ! ELBESZÉLGESSÜK IMIKÉT! FEKSZEL IDE LE!" Aztán a tesóról is sok mindent tudok már. "MEGNÍZEM TESÓT. (felhúzom anya pulcsiját) MEGPJÓBÁLOM CITŐT (nyomom a hasához a kinőtt szandimat, ami az övé lesz majd) SZEJETEM, SIMÍTOM. FIÚ LESZ (ezt apa tanította be, egyébként még nem tudjuk), PICI LESZ." ...