Betegség hullám (11.22-28)

"Hétfőn és kedden még itthon voltam, szerdán mehettem oviba, akkorra kaptam a doktornénitől igazolást, és a gyógyszerem is akkorra fogyott el.
Kedden délelőtt eljött hozzánk Erzsi mama, hozott nekünk egy-két dolgot. Délután Elekes mamáékkal Tóth dédiékhez mentünk, mamát köszöntöttük fel szülinapja alkalmából.
Szerdán végre oviba mentem, de addigra Lacika váltott le engem, és ő lett beteg. Hajnalban felkeltettem anyát, hogy pisilni kell. Gondolta, megnézi Lacikát, és észrevette, hogy nehezen veszi a levegőt. Betakarta, megsimogatta, és érezte, meleg a feje. Láz mérés, 38,1, Nurofen, és átvitte az ágyába. Szóval, miután elvittek az oviba, Lacika ment dokihoz. Neki is a torka, és a mandulája volt piros. Ő is antibiotikumot kapott. Neki egész nap nem akart lemenni a láza. Szinte egész nap feküdt, még akkor is, mikor hazaértem az oviból. Úgy nézett ki, hogy a Nurofen nem nagyon használ, így anya elkezdte borogatni a csuklóját. Erre jól reagált, mert fél óra múlva felkelt, és elkezdett játszani, enni, és már csak hőemelkedése maradt. Este még egy borogatás kellett 10 óra fele, de utána jót aludt anyával. Vagyis vele aludt volna, ha hajnalra anyának nem lesz baja. 1 órakor felkelt pisilni, és érezte, hogy valami nem stimmel. Fájt neki a pisilés, és a hasa. Felfázott. Bevett egy fájdalom csillapítót, de nem nagyon akart hatni. Hajnal 4-ig szenvedett, közben Lacikát nézegette, hogy nem ment-e fel a láza, vagy nem esett-e még le a nagy ágyról. Úgyhogy csütörtökön a változatosság kedvéért ő ment dokihoz, és ő is megkezdte az antibiotikum szedését. Már csak apa hiányzott, de rá sem kellett sokat várni. Délután ő is hazajött, hogy folyik az orra, és nagyon rosszul van.
Péntekre Lacika és apa is jobban lett, sőt anya is sokat javult. Délután Nóri jött értem az oviba, aztán kivitt a céghez, és anya oda jött értem Lacikával. Elég nyűgös voltam, anya ideges is lett, hogy nehogy megint én is beteg legyek.
Szombaton apa malacot vágott Erzsi papáékkal, vasárnap meg itthon pihiztünk egész nap."-Emike

Újabb sztorik, Győri vacsi, Erzsébet nap (11.15-21)

"Erre a hétre is van két sztorim. Az egyiket itthon produkáltam kedden. Esténként kb. hat óra fele fel szoktunk menni anyáék szobájába. Anya megnézi a híradót, mi meg közben játszunk. Most kitaláltam, hogy én nem megyek velük, hanem lenn egyedül nézem a Minimaxot. Igaz addig is azt néztem, vagyis ment a TV-ben, én meg néha ránéztem, de igazából Lacikával hülyéskedtem. Persze mikor indulni kellett volna fel, elkezdtem hisztizni, ordítani, hogy én nézem, nem megyek sehova. Anya pár perc könyörgés után feladta, és a fejemhez vágta, hogy akkor nézzem, és ma már meg se lásson. Mikor apa bejött váll rángatva meséltem neki, hogy anya nem akar látni sem. Ennyire érdekelt az egész.
A másik az oviban történt csütörtökön. Itthon csak annyit meséltem el, hogy Tamara hányt. Anya megijedt, hogy megint kezdődik a hányás hasmenés. Másnapra hőemelkedésem lett, és nyűgös voltam. Anya hívta óvónénit, mondta nem megyek oviba, és rákérdezett, hogy Tamara tényleg hányt-e. És Anett elmesélte a történteket. Leültettem Tamarát, mert valamiért megharagudtam rá, és nem engedtem felállni. Annyira fenyítettem, hogy nem is mert megmozdulni, a végére nagyon ideges lett, hisztis rohamot kapott, és kihányta a reggelit. Mikor anya rákérdezett, hogy miért csináltam, csak annyit mondtam, hogy pakolnunk kellett, és ő nem segített, ezért megbüntettem. (Na, most ehhez mit szóljak?-Anya)

Péntekre, ahogy írtam, beteg lettem. Elmentünk a doktornénihez, és persze megint a torkom volt piros. Antibiotikumot írt fel. Betegségem ellenére elég jó kedvem volt, így este csak elmentünk Győriékhez hurka-kolbász vacsira. Ez volt az idény-nyitó vacsink. Télen minden disznó vágás után összeülünk, és lemeózzuk egymás munkáját. Megvacsoráztunk, mondjuk én csak palacsintát ettem, Lacika az mindent megkóstolt. Aztán Katával, és Balázzsal játszottunk. Lacika mikor kifáradt, megpihent Balázs ölében. Itt meg a két szép jó barát, apa és Miki nagy egyetértésben. Pénteken este anyával aludhattam, mert a lázam egy kicsit fentebb ment, és figyelni akart. Ennek én nagyon örültem, és hálából fel sem keltem egész éjszaka.

Szombaton délután Erzsi mamiéknál voltunk Erzsébet napon. A betegségnek köszönhetően kicsit nyűgösebb voltam. Mikor megérkeztünk felköszöntöttük mamát, aztán megkajáltunk. Utána Lacika járkált körbe-körbe, élvezte, hogy sokan foglalkoznak vele. Én nem barátkoztam senkivel, csak Bercivel, és Dittával, aki elég későn érkezett, így vele nem sokat tudtam dumálni.
Vasárnapra, már sokkal jobban voltam, elmúlt a lázam is. Délután elmentünk a boltba, utána beszaladtunk Elekes mamiékhoz."-Emma

Visszatérés az oviba, akarat (11.08-14)

"Emma hétfőtől ismét oviban. Ideje is volt, mert a második itthon töltött hetet már nagyon unta, kérdezgette, mikor mehet végre, mert már hiányoznak a barátai. Sajnos a legjobb barátnője Mesike pont beteg lett. Mikor hétfőn hazajött, mondta is, hogy "Emesének arcgyullása (arcüreggyulladás) van, és Imike is beteg, figyelni kell, de azt elfelejtettem, hogy miért." Kiderült, leharapta a nyelvét, és össze kellett varrni. Na, mik várnak még ránk?
Lacikának hiányozhatott Emma, mert délelőttönként nem nagyon hagyott semmit sem csinálni. Nehezen tudtam csak megfőzni tőle, állandóan megfogta a kezem, és húzott a szobába, hogy inkább vele foglalkozzak. Amikor látta, hogy hiába rángat, elkezdett maga játszani, vagy motorozni, de ha neki ment valaminek, és nem tudott továbbhaladni, már hisztizett is.Délutánonként viszont jókat aludt, volt, hogy 3 óra hosszát is, így ilyenkor sok mindent meg tudtam csinálni.

A szokásos esti programok sem maradtak el. Begyújtás apával. Miután Lacika az összes fát kiadogatta a kosárból az apjának, belemászott, és ki sem akart jönni. Még akkor sem, amikor felemelte.Hétfőn fogorvosnál voltam, megint megszabadultam 2 fogamtól, és állítottak a fogszabályzón. Addig a gyerekekre Erzsi mamiék vigyáztak. Az uram jött velem, mert 4 injekciót kaptam, és nagyon féltem, tiszta ideg voltam. De túl vagyok rajta, megint nagyobb volt az izgalom, mint kellett volna. Szerdán Bercit köszöntöttük fel 60. szülinapja alkalmából. Lacika itt is végig kajált, össze-vissza morzsázott mindent. Lehetett utánunk takarítani. Csütörtökön délelőtt kimentünk a dolgozóba, Lacika haza sem akart jönni, olyan jól érezte magát. Délután Csabát köszöntöttük fel, neki is szülinapja volt, igaz már korábban, csak akkora sikerült összeegyeztetni az időnket. Szombaton a gyerekek Elekes maminál töltötték a napot. Az elmúlt pár hétvége úgy alakult, hogy egy nap valamelyik mamáé. Szombatra az uram lebetegedett, elkezdett folyni az orra, de rendesen. Folyamatosan tüsszögött, és fújta az orrát. Nála mondjuk csak egy napig szokott tartani, és most is így lett. Vasárnapra már szinte teljesen rendbe jött. Lacika meg akkor hajnalban kezdte. 5 óra fele nyöszörgött, átmentem, és hallottam, hogy nehezen veszi a levegőt. Áthoztam az ágyamba, csepegtettem az orrába, és vissza is aludt. Mondjuk felkelni sem akart, nyomta volna vissza magát a kiságyába, ahogy emeltem ki, a szemét ki se nyitotta, csak az ágyamban, amikor cseppentettem az orrába. Aludni azt nagyon szeret, és tud is, szerencsére. Napközben folydogált az orra, de más baja nem volt. Délelőtt az uram Erzsi papával behordta a fát a helyére, amit még szombaton hozott haza Tóth déditől. A gyerekek Erzsi mamival játszottak, amíg én elkészítettem az ebédet. Délután meg Forma 1 volt, nálunk ez szent, mert az uram fanatikus. És jó napja volt, mert a kedvence Vettel nyert!

Egyebek. Lacika megint fogzik, és megint több foga jön. Azt hiszem a hetediket írtam, most jön a nyolcadik és a kilencedik tutira, de lehet még több is.
Emma egyre akaratosabb. Alig tudok vele szót érteni. Ha mondom, hogy nem szabad, vagy ne csináljon valamit, ő elkezdi, hogy "DE ANYA" és folytatja. Például ne lökdösse Lacikát, ne rohangáljon, mint egy őrült, mert előbb-utóbb elesik, és ordítás lesz a vége, ne vágjon a szavunkba, amikor apával váltanánk pár szót, mert többet úgysem tudunk... Hiába magyarázom el százszor szépen, hogy miért ne csinálja, ő akkor is százszor DE-DE-DE... Ha rákiabálok, akkor meg ordít, és nagyon sajnálja magát, és mondja, hogy ő akkor is ügyes. Az nagyon fontos neki, hogy ügyes legyen, sőt a legügyesebb! Néha fogalmam sincs, hogy kezeljem. Azt sem akarom, hogy később ne tudja az akaratát érvényesíteni, nem akarom, hogy tutyi-mutyi legyen. De már lassan kikészít! Egyébként az a legjobb az egészben, hogy saját magamra emlékeztet, én se értettem sose, miért nem lehet azt csinálni amit akarok, az miért nem jó a szüleimnek, ha nekem jó. Kaptam is elég szidást, ezért nehezebb most megtalálnom a jó megoldást!"-Anya

Őszi szünet, Károly nap, dolgozó...(11.02-11.07)

"A héten őszi szünet volt az oviban, így ez volt egyhuzamban a második hetem itthon anyáékkal, és anyának, két gyerekkel. Még a hét eleje el is ment, délelőttönként ügyesen játszottunk, amíg anya főzött és összepakolt. Csak néha volt egy kis vitánk Lacikával, de legtöbbször szeretgettük egymást, és el sem mozdultunk a másik mellől. Csütörtökre viszont már meguntuk egymást, és mindenen összekaptunk, mindig az kellett ami a másiknál volt, Lacika mindig rám csapott egyet, én meg ellöktem, és akkor jött a visítás... Anya hiába szólt ránk, nem hagytuk abba. Ha meg ránk kiabált, akkor mind a ketten bőgtünk. Estére már teljesen kikészült tőlünk, és apának panaszkodott, hogy elege van. Pedig délutánonként mindig kimozdultunk egy kicsit, hogy ne unjuk magunkat annyira, legyen egy kis változatosság.
Kedden este eljött Markóth Imi, aki a házunkat tervezte, mert anyáék most a lépcsőfeljárót akarják vele megterveztetni. Fél hat fele ment el, akkor mi anyával gyorsan bepattantunk a kocsiba, és siettünk a DM-be, mert Lacusnak már alig volt pelusa. Ott ketten kétfelé toltuk a kis bevásárlókocsit, aztán meg kifele Lacika ordított, mert szokás szerint haza akarta tolni.

Szerdán anya megint oda ment vásárolni, de most minket nem vitt, mert nyugodtan összeakarta szedni a többi hiányzó dolgot itthonra. Mi meg felöltöztünk, és kimentünk apával a garázsba, és öreget főztünk vele. De Lacika, ahogy anya elment, rákezdett és vagy 10 percig ordított. Vagy azért, mert ő is boltozni akart anyával, vagy azért mert nem akart apával maradni. Kimentünk az udvarra, hogy felvidítsuk, és sikerült is, mert mire anya hazaért, már nyoma se volt a hisztinek.
Csütörtökön Kareszéknál voltunk Károly napon. Ilyen csinosan felöltöztünk. (Imádom őket, ilyenkor olyan édesek és szépek!-Anya) Lacika itt is, amíg kaját látott evett, tehát végig. Én meg csak ittam, dumáltam, Robival játszottam, Karesz nyakában ültem...

Pénteken délelőtt kimentünk a dolgozóba, hogy teljen a nap. Én rajzoltam, vágtam, meg telefonon intéztem a dolgomat. Ha csörgött valakinek a telefonja, akkor én is úgy csináltam, mintha az enyém csörgött volna, felvettem, és elkezdtem beszélni, mintha én is dolgoznék. Lacika körbe-körbe járkált, banánt evett, meg babapiskótát. De kiderült, hogy Imre nap volt, és Imre bácsi hozott házilag sütött pizzát, és sütit, úgyhogy Lacika átállt arra. Este apával aludhattam, aminek így örültem. És eljött a szombat, amit anya már úgy várt, mint a messiást. Erzsi maminál voltunk megint, egy egész napot. Anya végre eljutott a fodrászhoz, egyedül, gyerek nélkül. Főztek apával, meg persze pakolásztak utánunk. De kiderült, hogy azért hiányoztunk neki. Már egy óra múlva üres volt neki a ház, és furcsa a nagy csend. Na, egyszer az agyára megyünk, aztán meg, ha nem vagyunk itthon, nem tud magával mit kezdeni, és alig várja, hogy hazaérjünk!

Vasárnap délelőtt Elekes mamiékat látogattuk meg, átmentünk dédihez, és én papával ükmamához is elbicajoztam.
Ja, mióta átállítoták az órát, Lacika átszokott a délutáni elalvásra. Már nem 11 órakor, hanem fél egy fele alszik el. Így ha itthon vagyok én is, legalább egyszerre alszunk (és anyának van egy kis nyugta)."-Emike

Erzsi maminál, vágás, temető...(10.28-11.01)

"Csütörtöki napunkat Erzsi mamánál töltöttük. Ez volt az első alkalom, hogy Lacika is maradt egész napra. Nagyon élvezte, nem volt vele semmi baj. Erzsi papa megörökítette, videóra vette, ahogy eszem, illetve ahogy nem. Megállapította, hogy Lacika ötször annyit eszik, mint én. Ez látszik is rajta, meg érződik is, alig lehet felemelni, olyan nehéz, mint a sár. Anya addig itthon "unatkozott", takarított, mosott, vasalt. Megpróbálta magát utolérni, de nem sikerült neki.
Pénteken Laca 16 hónapos lett, de most kihagyjuk az összefoglalót, mert sok minden nem változott az elmúlt hónapban. Majd ha 1,5 éves lesz, írunk, hátha addigra már többet beszél.

Szombaton nagyüzemi vágás volt nálunk, nehogy kaja nélkül maradjunk. Apa, Erzsi papa és Berci levágott négy kacsát, egy libát, és egy tyúkot. Csináltam róluk fényképet is. Vasárnap anyáék bejárták a temetőket. Voltak Kisújszálláson, Kengyelen és Miklóson. Minket nem vittek, mert Lacika igencsak unta volna a hosszú utat. Így mi Elekes mamáéknál voltunk. Anya izgult egy kicsit, mert akkor hajnalban állították át az órákat. Mivel mi a szokott időben keltünk, új idő szerint 6 órakor, félt, hogy Lacika nem fogja sokáig bírni, és nyűgös lesz. 11 óra fele érkeztek meg, de Lacikán semmi fáradtság nem látszott, pedig ilyenkor már egy órája aludni szokott. Hazajöttünk, megebédeltünk és utána már feküdtünk is le. Délután apához potenciális autóvásárlók jöttek. Mi pont akkor uzsonnáztunk, de ez fuccsba ment, mert rátapadtunk az erkélyajtóra és leskelődtünk kifele. Így anya inkább felöltöztetett bennünket, és kimentünk az udvarra. Az autó végül maradt, nem vitték el. Ennek anya örül, mert ő sajnálja eladni a Golfunkat.

Hétfőn itthon volt az egész család, anyáék megsütötték az egyik kacsát. Vagyis apa sütötte, anya meg dinsztelt káposztát készített mellé. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy életükben másodjára próbálkoztak ezzel a kajával. Egyszer, amikor még mi meg sem voltunk, nem jött össze nekik. A kacsa száraz lett, a káposzta íztelen. Ehhez képest, most nagyon fincsire sikerült, még nekem is ízlett, ami csoda. Lacika is bezabált belőle, de neki teljesen mindegy, ő mindent megeszik. Délután ellátogattunk a cukrászdába. Szokás szerint lehúztam kétszer 2 dl almalét, de a sütiből csak egy falatot ettem. Lacika abból is jó adagot benyomott."-Emike