Életem, az autó!!!

"Kedvenc játszóterem az autónk, vagy ahogy én mondom " ÉM AUTÓ". Minden este szoktam benne rosszalkodni, sőt apával együtt szoktunk beállni. Ezek a képek a hétvégén készültek, miután apa hazaért a Forma 1-ről.
Itt még csak készülődök a vezetésre:

Apa baseball sapijában, a kis "KIMI" csajszi kiadásban:

A jóság mintaképe:

Hétfőn meg apának hoztak egy Ladát, mert vitte másnap vizsgáztatni. Na, ez egy szuper nap volt, mert két kocsi is volt itthon. Persze a Lada az sokkal jobban tetszett, ki sem lehetett belőle rángatni.

Itt már lábbal is tudom vezetni az autót:

Hát, szerintem a képek magukért beszélnek. Volt kitől örökölnöm a mániámat! Anya reméli, hogy egyszer majd kinövöm, és nem akarok női rally versenyző vagy hasonló lenni!"-Emi

1 hónapos lettem!

"Tegnap voltam 1 hónapos, de olyan jól viselkedtem egész nap, hogy anya nem tudott írni.

Most a babaszobás "mit tud a baba" alapján összefoglaljuk mit csinálgatok egész nap. A síráson (most is rákezdtem, pedig anya épp, hogy letett) és az evésen kívül.

Izgek-mozgok: ha fenn vagyok, ami mostanában egyre gyakoribb, akkor nem szeretek mozdulatlanul feküdni. Folyamatosan mozgatom a kezeimet, a lábaimat, behajlítom, kinyújtom, rugdosok, boxolok.
A fejecskémet egyik oldalról a másikra fordítom, majd vissza.
Az ágyon nem szeretek hason feküdni, csak anya mellkasán. Ilyenkor, ha nem vagyok fáradt, akkor emelgetem a kis buksim, és leskelődök. Sőt, van hogy mászni is akarok, mert a lábammal tolom magam felfele anyán. Vagy fürdés közben a kádban, ha anya hasra fordít, akkor a lábammal lököm fel magam, mint aki fel akar állni.
A kezecskémet is meg szoktam találni. Ha éhes vagyok akkor a kezem elkezdem szopni, és ilyenkor a nagyujjam bekerül a számba, bár még nem az igazi ujjszopós módon, kicsit kitekeredve.

Figyelmem: az erős zajokra, például a köhögésre, vagy ha Emma hirtelen mellettem felkiált, akkor összerezzenek, gyorsan széttárom a kezem, még az ujjaim is szalonkában állnak, majd összezárom.
Figyelek a hangokra. Főleg ha anya, vagy ha Emi beszél hozzám, akkor a hangjuk felé fordulok, és néha még vigyorgok is rájuk teli szájjal. Nagyon tetszenek Emi mondókái is, azokat is előszeretettel hallgatom.
Nézelődni is szoktam már. Szopizás, evés közben anya arcát vizsgálgatom. A kiságyamban pedig a fejmagasságomban lévő kis színes kört nézegetem.

Alvás: azt írják a csecsemők, napi 17-20 órát alszanak. Hát én a 17-hez vagyok közelebb, de lehet azt sem érem el. Anya szerencséjére este alszom. Fél 10-kor elalszom, hajnal 3 körül kelek enni, majd 6 óra után ébredek. Ekkor már nem alszom vissza, általában délelőtt 11-ig fenn vagyok. Délután még szintén alszom, de ez még változó, hogy mikor és mennyit. Ha jó napom van, akkor eszem, leskelődök egy kicsit, és visszaalszom. Ha rossz, akkor eszem, leskelődök, és utána rákezdek az üvöltésre. Ilyenkor anya szopiztat, felvesz, ringat, cumisüvegből etet, felváltva próbál megnyugtatni, hátha valamelyik után le tudna tenni egy picit, anélkül, hogy újra sírnék, és végre valamit ő is tudna csinálni.

Evés: ezzel nincs gond nálam. Este egyszerre lehúzok 120-150 ml kajcsit. Nappal van, hogy egyszerre kevesebbet eszem, de akkor előfordul, hogy utána még többször kisebb adagot kérek anyától. A súlyom is szép, 4,7 kg."- Lacika

Hetünk

"A héten napközben bölcsiben voltam, kivéve ma, mert mára apának köszönhetően szabit kaptam. Forma 1-re ment, és így anya nem akarta szervezgetni, ki vigyen és hozzon a bölcsiből.
A délutánokra meg mindig csinálunk valami programot.
Hétfőn anyával és tesóval mentünk el sétálni. Anya tolta tesót, én meg a szarvast, a zsiráfot és a vízilovat, buborékot a játék babakocsimmal. Mire megkerültük az utcát, anya öregedett vagy 10 évet. Az utcánkban még ügyesen toltam a járdán anya előtt a kocsimat, a szomszéd utcában viszont már mellette akartam. Így lementünk az úttestre. Itt meg össze-vissza, hol a bal, hol a jobb szélén az útnak mentem. Néha megálltam tesót megnézni. Ha meg találkoztunk valakivel, akkor közöltem vele "ÉM MEDEK HAZA!". Szóval a 20 perces utat, kb. 1 óra alatt tettük meg.
Kedden, mint ahogy már írtuk, dédimama jött Ricsivel.
Szerdán meg mi mentünk Elekes papát felköszönteni, mert az 52-dik szülinapját ünnepelte. Apáék sütögettek, én meg ráragadtam Nórira, és őt szórakoztattam. Egy perc nyugtot sem hagytam neki. Szaladgáltattam a füvön, fektettem a polifoamra, lasztiztattam, meg ugráltattam. Kifáradt rendesen, de én is. Csupa víz lettem, úgy leizzadtam a nagy melegben. Tesó meg mindeközben jót hűsölt az árnyékban. Aludt a babakocsiban.
Csütörtökön bölcsi után apával elmentünk Erzsi mamihoz, mert vett nekem egy fürdőrucit, és szandit. Fel kellett próbálnom! Aztán este még elmentünk a boltba mind a négyen. Én biciklivel, apa tolt, hogy haladjak, anya meg tesót tolta. Persze tesó hiába előtte kajált, már a boltban felébredt, úgyhogy a végén siettünk kifele, ne ordítson már benn! Pedig én még vásárolgattam volna!"- Emi

" Én még egész nap anyát boldogítom. Bár ez a szó erős, mert néha már az idegeire mehetek. Az első átaludta napok után, mostanában már többet vagyok fenn, mint alszom. Ezzel nem is volna baj, de van olyan nap, hogy nem akarok magam el lenni, csak ha anya fog, vagy etet. De azt mondja, egész nap nem ehetek (így is már 4,5 kg vagyok), meg nem is foghat. Én meg nem így gondolom, ezért hangot is adok a véleményemnek és üvöltök. Akkor van nálunk a csúcspont, ha délutánra Emma is átveszi a hangulatom, és ő is hisztizik. Na, anya akkor szokott kiborulni. Azért szerencsére vannak jó napjaim is!"-Lacika

Látogatók

"Mióta megszületett tesóm, már többen jöttek hozzánk megnézni őt. Természetesen a mamák, és dédik már hazaérkezésük után megrohamoztak minket, és azóta többször is voltak nálunk.
A hétvégén szombaton, pedig öreg-kereszték látogattak meg bennünket. Megkérdezték, megmutatom-e nekik tesómat, én meg bólogattam, hogy igen. Vezettem őket, be a babakocsihoz, és mutattam nekik büszkén, itt van tesó! Mikor mondták, hogy milyen aranyos, mondtam nekik "MEG IS LEHET SIMOGATNI, MEG PUSZILNI IS." Ezt a lehetőséget egyébként mindenkinek felajánlom. Kaptam ajándékot is, két kirakót. Az egyiken állatokat, a másikon meg embereket kell kirakni. Különböző ruhákba lehet őket beöltöztetni. Nagyon klassz!
Utána én rászálltam Ákosra, és vele játszottam. Megmutattam neki a cicáimat, a szobámat, és lasztiztam vele. No, meg harapdáltam, meg rámásztam, aminek nem biztos, hogy annyira örült. Itt például öreg-kereszt tesózik, én meg Ákossal incselkedem:

Azt is megmutattam nekik, hogy szeretem tesómat!

Sajnos a vendégek csak délig maradtak, mert mentek tovább mamihoz, meg dédihez, utána meg haza Budapestre. Megígértem nekik, hogy ha mamiék mennek Pestre, én is elmegyek velük!" -Emi

"Mióta hazajöttünk, fogadom a látogatókat. Bár az első vendégekre nem nagyon emlékszem, mert azokat még átaludtam. Most már viszont egyre többet vagyok fenn napközben, és kezdem figyelgetni, kik is jönnek, és kik is fognak anyán kívül. Ezt egyébként eddig jól tűröm, nem csak anya kezében vagyok el. Itt éppen öreg-kereszt fog, és figyelem, hogy fotóznak minket!

Ezt az aranyos kis kalózos rucit kaptam tőlük. A kantáros gatyó már volt is rajtam azóta, nagyon jól áll!

Kedden meg Tóth dédimama jött el hozzánk, anya unokatesójával, Ricsivel. Dédimama nem szereti ha fényképezik, de most, hogy az első fiú dédiunokájával fotózzák, egyből büszkén kihúzta magát, és nem ellenkezett! "- Lacika

Első napok tesóval

"Végre visszakapom a szót anyától!

Azon a héten, mikor tesó megszületett, pont szünet volt a bölcsiben. Úgy volt, hogy hétfőtől egy egész hetet anyával töltök itthon. De nem így alakult, mert közben megszületett a tesóm. Így hétfőtől szerdáig napközben Erzsi mamival voltam, esténként meg apával. Kivéve a hétfő estét, akkor maminál aludtam, mert apa ünnepelt. Csütörtökön már anyáék jöhettek is haza. Aznap Elekes mami jött hozzánk, és együtt vártuk anyáékat. Közben főztünk, meg játszottunk. Dél fele értek haza, és én nagyon megörültem. Anyának meg Lacikának is. Egy óráig velük lehettem, aztán mennem kellett volna aludni, de nem akartam. Hiába mondták, hogy most már nem mennek sehova, mire felébredek is itt lesznek. Végül 2 óra fele sikerült elaltatni maminak.
Azóta nem győzök betelni tesóval. Segítek anyának pelenkázni, fürdetni, szopiztatni, etetni. Ölelgetem, puszilgatom. És ügyesen, nem szorítom meg nagyon. El is mondtam anyának: " HA TESÓ NAD LESZ, AKKOR NADON MEGSZERETEM, MOST PISZIT! JÓ LESZ?"
A pelusozás nagyon tetszik. Ha eszembe jut, akkor szólok anyának " ÚGY ÉRZEM TESÓ BEKAKÁLT!", és szimatolok egy nagyot, hátha megyünk pelust cserélni. A fürdésnél a kis lábát moshatom meg, a fürdető krémmel, amit mindig én készítek ki, ja és a vizet is én engedem meg apával. Ha szopizik, nyomom anya cicijét, hogy tesó kapjon levegőt. Vagy ha tápot kap, akkor viszem a cumisüveget.
Néha azért előfordult, hogy beszóltam. Tesó felsírt, anya meg kérdezte ki sír Emike. Én meg: " GYEJE ANYA, MEGMUTATOM! EZ! EZ A HULE BABA SÍR!" Vagy mikor anya pelenkázta: "EZ A GYEREK MINDIG BEKAKILIK!" De azért nagyon szeretem.
Mióta tesó is itthon van, én sokat vagyok apával. Főleg este. Napközben most már megint bölcsi van. Bár a múlt héten csütörtökön fájt a lábam, mert szerdán oltást kaptam, így itthon maradhattam. Pénteken meg Erzsi mamiék vittek az állatkertbe, úgyhogy akkor is kimaradt a bölcsöde. Szóval délután apa jön értem. Van, hogy még csavargunk egy kicsit. Tankolunk, kocsit mosunk... Aztán itthon játszunk, hintázunk, csúszdázunk, pancsolunk. Este meg együtt vacsizunk, fürdünk, meg ő is altat el. Bár ha tesó alszik, akkor anya is velünk van mindig. Tesónak van babaőre, azt hozza magával, és közben velem foglalkozik. Meg most már elmúlt 2 hetes, úgyhogy sétálni is szoktunk babakocsistul. Fagyizóba, mamiékhoz, boltba vagy csak úgy. Én vagy sétálok, vagy bicajozok. Meg mamiék is szoktak vinni a játszótérre. Úgyhogy nem unatkozok!" -Emi

Mamiéknál, anyáékkal:
Kerti pancsizás után, apa németes törcsijében:

"Sziasztok! Lacika vagyok, Emi tesója! Most már én is írni fogok magamról!
Mióta hazaértünk a kórházból, én csak eszek meg alszok. Néha nézelődök is egy kicsit, de az evésben úgy el szoktam fáradni, hogy inkább lecsukom a szemem! Főleg a cicizésben, az teljesen kikészít. Sajna anyának kevés a tejcsije, így tápszert is kapok. De legalább nem éhezem, jól lakom. Így mikor elalszom mindig mosolygok egyet elégedetten. Emike mindig szeretget engem. Még álmomban is hallom: "KICSI TESÓ!" és már simogat is. Néha felébredek rá, de legtöbbször tovább szundizom! A súlyom így szépen gyarapszik, tegnap már 3,94 kg voltam. Emi kb. 8 hetesen volt ennyi! Hát, evésben megelőzöm!"- Lacika

Kedvenc tevékenységem közben:

Kórházban

Még ezt is anya írja:

"Mindkettőtöknél szőrnyű volt a kórházi lét.

Emmánál egy ágyas szobában voltam, ami részben jó volt, részben nem. Nem kellett senkihez sem alkalmazkodni, és ha Emi aludt, akkor én is pihenhettem, nem volt másik baba, aki éppen sírt volna. Viszont ha bajom volt, nem tudtam senkivel megbeszélni. Ugyanis a védőnők hiába voltak, csak idegesítettek. Emmánál a második nap kezdődött a kálváriám. Emi állandóan sírt, mert éhes volt. A tejem ugyanis nem akart megindulni, hiába szopiztattam szinte egész nap. Alig tudtam kimenni a látogatókhoz, mert mire kiértem, már megint a kezét rágta, szopta. A nővérektől meg csak azt hallottam, hogy szoptassam-szoptassam, majd megjön a tej, holnapra, vagy utána... Teljesen kikészültem, és a végén már csak sírtam, mert sajnáltam Emit, hogy annyira éhes, és a cicin csak sír, mert nem jön belőle semmi. Anyukám nyugtatgatott, hogy majd ha hazajövünk, megetetjük, és nem lesz semmi baj. Éppen, hogy csak hazaengedtek, mert Emi súlya nem gyarapodott, de nem is csökkent. Itthon egyből hívtuk a gyerekorvosunkat, és elkezdtük a tápszeres pótlást. Szegény Emma már annyira megutált enni, hogy több hét után a negyedik tápszert kezdte el enni, és hetekig nem gyarapodott sehova.
Ezzel az emlékkel indultam neki a Lacikás kórházi létnek is. Mondhatom hasonló volt a szitu, csak már én voltam tapasztaltabb. Most 4 ágyas szobában kaptunk helyet, így legalább volt kivel kitárgyalni bajainkat, viszont sokat nem aludtunk, mert egy baba tuti fenn volt a 4-ből és üvöltött. A szopizással most is úgy jártam mint Eminél. Első nap még megelégedett Lacika a tejcsi mennyiségével. Második nap, viszont már elkezdte ő is. Egyre sűrűbben kérte a cicit, és valamikor csak szipogott rajta, mert már kiürült. Szóltam is a nővéreknek. Ők segítségként elkezdték nyomkodni, rángatni a mellem, meg rajta Lacika fejét, kezét, fülét... Szinte kiabáltak rá, hogy szívjad fiam, dolgozzál meg a tejcsiért... Mikor már több volt kettőnél, mert Lacika vagy a cicin volt, vagy üvöltött, én is megindultam, és összevesztem az ügyeletes nővérekkel, hogy ne éheztessék a fiamat tovább, már egyszer két éve eljátszották a lányommal, azóta se akar enni rendesen... Na akkor kapott egy pohár vizet Lacika. Szegénynek már ez is elég volt arra, hogy 4 órát végre aludjon. A hazajövetel is úgy volt mint Eminél. A súlya megegyezett az előző napival, tehát nem fogyott így elengedtek. Hazaértünk, és egyből kapta a tápszert. Szerencsére ő egyből elfogadta, megette, és aztán aludt egy nagyot. Pár óra alatt ki is simult rendesen a kis pofikája!
Ezen kívül nagyon nagy a szegénység a kórházban, ami a két év elteltével csak romlott. Hiány van gyógyszerekből, ágyneműkből, babaruhákból, pelusokból, mindenből... Szörnyű a kaja, meg a tisztaság is hagy kívánni valót maga után. Szülni nem megyek többet, de remélem egy darabig más okból sem kell felkeresnem a kórházat.
És a legfontosabb! Annyira, de annyira hiányoztál Emike! Már előre rettegtem attól, hogy mi lesz veled, ha anya nem lesz itthon. Tudtam, hogy ügyes kislány vagy, és apával, meg a mamikkal is jól megleszel, de azért anya mégis csak ANYA! Olyan jó volt, mikor bejöttél meglátogatni minket. Mikor megláttalak, hirtelen olyan nagy lány lettél a kis tesódhoz képest! Kicsit értetlenül álltál az új szituhoz, hogy anya mit keres itt, ráadásul mutogatja a kistesót, aki eddig a hasában volt, most meg nincs hasa, csak egy baba. Mikor telefonon beszéltünk, majdnem megsírattalak, pedig te tényleg ügyi voltál, de én akkor is sajnáltalak. Olyan édesen kérdezted: "HOL VAGYOL?, MIKOR JÖDÖL HAZA? TESÓVAL?.... Szóval, alig vártam, hogy végre hazajöjjünk, és együtt legyen a család!"

Kórházban készült fényképeitek Emike és Lacika:

Szülések - születések

Átadom anyának a szót, mégiscsak ő volt jelen:

"Szóval most megpróbálom összefoglalni, születésetek történetét. Azért nemcsak a Lacikáét, mert az Emiéről anno nem írtam. Akkor még nem volt meg a naplónk, és később meg elmaradt.

1. Indulás

• Hajnal 1 óra után Emma ébresztett, hogy szomjas. Vittem neki a teát, megitta és már vissza is aludt. Én meg azon gondolkodtam, hogy ma se igen megyünk szülni, mert nem érzek semmit, pedig már annyira túl lennék rajta. Erre két óra után jött az első fájás. Aztán 20 perc múlva a következő. 3 órára már 10 percenként. Akkor kikeltem, lementem, beleültem egy kád meleg vízbe és jöttek szépen a fájások. Mikor sűrűsödtek szóltam apának, hogy ébredjen, mert megyünk szülni. Gyorsan hívta anyósomékat, akik azonnal jöttek Emire vigyázni, mi meg irány a kórház. Hajnal 5 óra fele értünk be.

• Emmánál már délután 17 óra körül éreztem az első fájást, de nem foglalkoztam vele, mert azt se tudtam, hogy ez már az a fájás lesz. Aztán 18 órakor megint jött egy, majd 19 órakor. 20 óra után kezdett sűrűsödni, akkor már gondoltam, hogy baj van, mennünk kell. Hívtam a szülésznőt, mondtam mit érzek, ő meg, hogy indulhatunk. Útközben felvettük Szajolban, és 22 óra körül értünk be a kórházba.

2. Felvétel

• Julika a szülésznőnk, mikor beértünk kitöltötte a szükséges papírokat és hívta az ügyeletes dokit. Mivel az nem volt hajlandó megvizsgálni, hívta a fogadottat, dr. Tóth Zoltánt. Ő gyorsan meg is érkezett, és megvizsgált. Már 2 és fél ujjnyira ki voltam tágulva. Megnézte a magzatvizet is, ami tiszta volt. Utána küldött az előkészítőbe, a szokásos dologra, amit inkább nem részleteznék.

• Emmánál beérkezésünk és a papírmunka után az ügyeletes doki megvizsgált. Mivel még csak egy ujjnyira voltam kitágulva, ezért csak a vajúdóba küldött, és még a fogadott dokit dr. Jakab Tamást sem értesítette.

3. Szülés - mindkettőnél apás

• Az előkészítés után beálltam a zuhany alá, és engedtem a meleg vizet a hasamra, ami sokat enyhített a fájásokon. Aztán Julika jött értem, és mennem kellett be. Akkor már apa is be volt öltözve, és várt. Szinte azonnal felfektettek az ágyra NST-re. Ez volt a vesztem, mert utána már le sem jöhettem. Pedig fekve sokkal nehezebben viseltem a fájásokat. Igaz apa sokat segített, mert amikor jöttek a fájások őt martam, így próbáltam tovább adni a dolgot, enyhíteni saját fájdalmamon, és az arcomat, számat is törölgette hideg vizes ruhával, ami nagyon jólesett. Közben bekötöttek egy kis oxitocint, ennek hatására elég hamar elkezdtek gyorsulni, és erősödni a fájások. Aztán jött a dokim - nem tudom hány óra lehetett, már az idő érzékemet elvesztettem- megvizsgált, természetesen fájás alatt, és azt mondta még egy picit kell tágulni, kb. 3-4 fájás erejéig. Persze én már a másodiknál azt hittem kinyomom a gyereket, és kérdeztem apát, hol van már valaki, mindjárt megszülök, és addigra ott is termett a szülésznő aztán a doki. Gyorsan odapakoltak mindent a lábamhoz, lehúztak a szülőágyon és elkezdtünk nyomni. Én, apa meg engem, a baba meg magát kifele. Szerintem 3 nyomás lehetett mialatt kibújtál kisfiam, reggel 8 óra 25 perckor.

• Emmánál a vajúdás sokkal tovább tartott. Először rákötöttek az NST-re, aztán beküldtek a szülőszobába tovább vajúdni. Leraktak egy matracot, azon feküdtem és próbáltam aludni két fájás között. Aztán a szülésznő tanácsára kipróbáltam a kádat, ami nagyon jó ötlet volt, mert a meleg víz sokat enyhített a fájásokon. Bár inkább langyos volt, mint meleg. Aztán mikor onnan már ki kellett másznom, következett a labda, ami meg a derékfájáson segített. Közben apa is masszírozta a hátam. Le sem akartam szállni, de közölték, hogy akkor a labdán szülök, csak úgy elég nehezen jön ki a baba. Így kénytelen voltam felfeküdni az ágyra. Addigra a doki is megérkezett, és mivel apátok jó reggelt köszönt, abból tudtam, hogy már nem is este van. Hajnal 5 óra múlt. A doki megvizsgált, rámkötöttek egy kis oxitocint. A fájások alatt apa hősiesen tartott, le ne essek az ágyról, és vizes ruházott, mert teljesen kitikkadtam. Aztán elérkezett a végkifejlet, és mindenki odacsődült, nekem meg nyomnom kellett, hang nélkül, hosszan, és kibújt a fejecske. Én nem tudtam, és addigre teljesen belefáradtam az egészbe. Közöltem, hogy abba hagyom a nyomást, a szülést, elég volt, valahogy szedjék ki belőlem a gyereket. Akkor tájékoztattak, hogy már csak egy nyomás, és meg van, nehogy feladjam a végén. És tényleg! Nyomtam egyet, és megszülettél Emma reggel 6 óra 6 perckor ! A fájdalom, meg mintha sosem lett volna, eltűnt.

Összegezve Emma 12 óra alatt, Lacika 6 óra alatt született meg. Emmánál a vajúdás rosszabb volt, viszont Lacikánál meg az utolsó nyomások fájtak baromira, míg Eminél azok már fel sem tűntek. Sőt Emmánál a szülés után azonnal megszűntek a fájdalmak, míg Lacika után 2 napig jöttek az utófájások. Apa mindkét szülésnél nagyon sokat segített, amire megmondom őszintén nem is számítottam. De le a kalappal előtte. Örök hálám érte! Emma dokiját Lacikánál nem tartottam meg, mert a végelszámolásnál Jakab doki egy kicsit bunkó volt, ezért váltottam, fiatalosítottam a nőgyógyászomon, és egyáltalán nem bántam meg. Ő már egy új generáció, aki még emberszámba veszi a szülő nőket. Engem ugyan már nem érint, de remélem nem változik meg az idő múlásával, és ahogy a pénze gyarapszik!
És a végére egy vallomás, amit lehet jobb lenne magamban tartani. Nagyon vártam már, mindkettőtöknél, hogy megszülessetek. Ugyanis nem szerettem terhesnek lenni. Mindkettőtöket terveztünk, és nagyon vártunk, de nekem a kismamaság tényleg teher volt. De most, hogy végre teljes a család, nagy ám a boldogság!!!"

Összehasonlításként a megérkeztem fényképeitek:

Előkészületek, szobám

A sok programunk mellett a június a nagy készülődésről is szólt. Mivel vártuk tesót, tudtuk, hogy ha megszületik, akkor lenn már nem fogunk férni. Így a tetőtérben befejeztük a legfontosabb dolgokat. A fenti fürdőben a kádat, mosdót, WC-ét. Berendeztük anyáék és egyben tesó hálószobáját, és az én kis külön szobácskámat. Lentről felpakoltunk mindent, ami oda való, így végül lenn is minden fel lett forgatva. Utána nagy takarítás, nagy pocakkal. Mindez esténként, és hétvégente, mert anya munkamániás, és még június 26-án pénteken is dolgozott, tesó pedig ügye hétfőn érkezett.

Engem leginkább a saját szobám kötött le. Nagyon tetszett ahogy pakolásztuk fel a sok-sok játékomat. Segítettem anyának felszatyrozni őket, és rendezgetni. Ha jött valaki hozzánk, akkor egyből hívtam fel, hogy nézze meg a kis birodalmamat.

Íme a szobám az ajtóból:

Játék polcom, játékos kaskám és a ruhás szekrényem:

Ágyam és az éjjeli szekrényem:

Kis asztalom, kis paddal, és a kis kanapém:

Anyáék legjobban attól féltek, hogy fogok az új ágyamban aludni. Egy héttel tesó születése előtt aludtam először ott. Első este leestem az ágyról, legurultam, úgyhogy nem a legjobb élményekkel kezdődött a külön alvásom. Aznap este anyáéknál folytattam az éjszakát. Másnap apa csináltatott az ágyam szélére egy kis magasító peremet, azóta nem ért baleset. És nagyon jókat alszom az új ágyamban, az új szobámban. Anyáéknak megint szerencséjük volt, mert szinte problémamentes volt leválásom!

Júniusom

Júniusban is pörögtek az események, annak ellenére, hogy nem írtunk.

Június 2-án kedden a bölcsiben fényképezkedés volt. Íme anya egyik kedvenc képe és a kis csoportom:Június 6-án szombaton Surjányban volt egy rendezvény Jászkun-Szala névvel, ahol a nagy magyarok gyülekeztek, és mindenféle dolgot árultak, meg különféle programokat rendeztek. Engem az egészből, csak az állatsimogató érdekelt. Főleg a nyuszik, be is másztam közéjük, és ki sem akartam jönni.
Június 7-én vasárnap mama névnapját ünnepeltük.
Június 12-én a bölcsiben gyereknapot rendeztek. Szerencsére pont addigra meggyógyultam, mert azon a héten betegeskedtem. Fájt a torkom. A gyereknapon először nem akartam semmit sem csinálni, valószínűleg az egy hét kimaradás miatt, de aztán feltaláltam magam. Lovacskáztam, csúszdáztam, homokoztam, körhintáztam, ugrálóváraztam.Június 13-án szombaton ballagásra mentünk. Győri Katáéra, és Németh Szandikáéra. Szerencsére egy általánosba jártak, így mind a kettőén részt tudtunk venni. Sőt Katáék ebédet tartottak, Szandikáék meg vacsorát, úgyhogy egész napos volt a programunk.
Június 14-én vasárnap öreg kereszték jöttek Budapestről, így Elekes maminál töltöttük a napot.
Június 21-én vasárnap apa és papa idő előtt megtartották a névnapjukat. Féltek, hogy tesó hamarabb érkezik, és egy hét múlva már nem igen mertek volna iszogatni. Főleg apa, mert hát valakinek vinni kell anyát szülni.
Június 27. szombat: apa névnapja, mi ezen a napon köszöntöttük fel.
Június 28-án vasárnap anya megtartotta a szülinapját. Elekes maminál voltunk, ő főzött, mert már anyának nem volt kedve a készülődéshez.
Június 29. hétfő: anya 30. szülinapja, és kistesó érkezése!

Megérkezett TESÓ!

2009. június 29-én anya 30. szülinapi ajándékaként világra jött tesóm, "LASZITA"!

3350 grammal és 55 cm-el született. Mind a ketten jól vannak, és végre itthon!

Majd beszámolunk a részletekről, meg az előkészületeinkről is, mert az utolsó hónapban annyi dolgunk volt anyával, hogy fogadni tudjuk tesót, hogy nem maradt időnk az írásra.