2011. június 25., szombat

Füzér, fényképezkedés, évzáró...

Füzér: Május 27-28-ra szabit vettünk ki, és elutaztunk anyósomékkal Füzérre. Laci egyik rokona épített ott egy vár szerű épületet, közvetlenül a füzéri várrom alatt.Egy kis kikapcsolódásnak jó volt, még annak ellenére is, hogy némi nehézséggel indult az utunk. Elsőként mi hagytuk itthon az egyik csomagunkat, de szerencsére Miklóstól nem messze észrevettük, és visszajöttünk érte. Azt hittük ezzel megúsztuk a mindenkori utazási bakikat, de aztán jött a java. Anyósomék autója lerobbant. Felforralta a vizet. Mindez Kunhegyes közelében történt, így Laci hívta a barátját Kalácsot, hogy segítsen ki bennünket. Ő hozott egy szerelőt, aki miután megnézte, hozzá is fogott a szervizhez az út szélén. Azt hitte csak kis baj van, de nem így lett. Nem sikerült megjavítani, így végül elhúztuk az autót Kalácsékhoz, ő meg kölcsönadta az autóját anyósoméknak. Hozzá kell tenni, hogy a lerobbant autó pár éves Golf V., alig használt, 45 e km-el. Apósom szidta is a német technikát. Pár óra csúszással folytattuk utunkat. Egyszer még apósomék rossz irányba mentek az autópályán, de ezen kívül már más probléma nem merült fel. Sikeresen odaértünk, és nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy egy kicsit meg voltam fázva, és hiányoztak a gyerekek. Pedig ők itthon Elekes mamiékkal jól érezték magukat. Voltak játszótéren Szolnokon, sétáltak az új hídon, fagyiztak... Este Emma teljesen fel volt pörögve, nem győzte mesélni, mi minden történt velük. Mi napközben főzőcskéztünk, este meg lesétáltunk a helyi kocsmába. Másnap csak pihiztünk, ettünk, ittunk, és ebéd után indultunk haza.
Olaszék: Május 31-én Timiék jöttek hozzánk Olaszból. Úgy volt, hogy nálunk is alszanak majd, de végül Timi barátném anyukája nem ment bele. Érthető is, olyan ritkán látja az unokáját, hogy minden percet ki akar használni. Timi most várja második babáját. Rebecca után úgy néz ki, most kisfia születik. A gyerekek jókat játszottak kinn az udvaron, ami majdnem meghiúsult, mert nagy vihar volt kilátásban, de szerencsére tovább állt. Hurka, kolbászt sütöttünk, jó kis magyaros kaját. Ízlett mindenkinek. Sajnos most csak kis időre találkoztunk, és ki tudja mikor lesz legközelebb. Most már náluk is két gyerkőc lesz, és egyenlőre még mi sem mertünk arra vállalkozni, hogy családostul kirepülünk Olaszba.
Fényképezkedés: Az oviban is, és a bölcsiben is megtörtént az éves fotózás. Meglátszik, hogy a gyerekeim testvérek. Emma egyre jobban zavarban van ilyenkor, harapja a száját, mindenféle pofákat vág. Lacika meg elbújik a fényképész elől a bokorba.Azért szépek lettek!
Évzáró: Június 3-án évzáró volt az oviban. Emma megint főszerepet kapott. Az óvónénik mondták, hogy nagyon ügyes, mindent gyorsan megjegyez, és kapható a szereplésre. Ő volt a kötényes kislány az almafa alatt, aki mindent megtesz, hogy az almák a kötényében kössenek ki. Nagyon édes volt, jól eljátszotta a szerepét. Érdekes, mert itthon pár ember előtt szégyenlős, suttogva, bújva mondja a verseket. Ott meg kiállt mindenki előtt, és bátran végigcsinálta a műsort. Aztán a termükben elbúcsúztak a nagycsoportosok az óvónéniktől, jól megbőgették őket, végül a gyerekeket megvendégelték.És egy kép az évzáróról. Emma és szerelme apa. Vagy fordítva. Így is úgy is IGAZ!
Mama névnap: Június 10-én vendégeink érkeztek. Mama szombaton tartotta a névnapját, de pénteken már jöttek a pesti rokonok. Öregkereszték mamánál, unokatesómék nálunk aludtak. Előtte mi még lezavartunk egy bölcsis gyereknapot, aztán mentünk mamához fogadni a vendégeket. Unokatesómék csak később érkeztek, de Emma addig nem volt hajlandó lefeküdni, amíg nem találkozik velük. Sőt reggel az volt az első, hogy ébreszti őket, de nem jött össze, mert szóltunk előre, hogy zárkózzanak be. Így Lacika az ajtójuk előtt húzatta, bőgette a motorját, úgyhogy csak nem sokáig tudtak aludni. Szombaton meg maminál töltöttük a napot, felköszöntöttük, ettünk-ittunk, beszélgettünk.
Most meg Lacika 2. szülinapjára készülünk, és nyaralni is megyünk majd július végén. A tavalyi Balcsi után most egy közelebbi uticélt választottunk. Szilvásváradra megyünk.
És amit már annyiszor írni akartam. Lacika végre beszél, és szinte mindent mond. Utánozza Emmát, minket. Kérdez, válaszol, nagyon édes. Azt hittem sosem fog elkezdeni beszélni, és lám egyik pillanatról a másikra belejött.