Állatkert, változások

Szeptemberben pótoltuk a beígért állatkerti látogatást. Csak Abonyba mentünk, mert közel van, nem olyan nagy, így nem unták meg a gyerekek, mire a végére értünk.Először körbesétáltunk, végignéztük az összes állatot, simogattak őzikét, kecskét. Lacika nagyon élvezte, neki még ez volt az első állatkerti kirándulása. Sorolta minden állatnak a nevét. A legérdekesebb állatok, az oroszlánok, ekkor még szunyókáltak, így nem sokat láttak belőlük.Emma kedvence, Buborék a víziló, el volt merülve a medencéjében, így nem tudta megnézni mennyit nőtt, mióta nem látta.Utána leültünk nassolni, inni, aztán mentünk a játszótérre.Miután kijátszották magukat visszatértünk az oroszlánokhoz, ugyanis időközben felébredtek. Egyet sikerült is jó közelről megtekinteni.És Buborék is előjött a vízből, így Emmának is meg lett az öröme, szemügyre vehette mekkora lett. (Szerintem nem nőtt valami sokat, de elvileg 30 évig növekednek:))Lacikának egyébként a tengerimalacok lettek a kedvencei, alig lehetett tőlük eltéríteni, amikor indultunk haza. Egyéb:

Emma ovija katolikus lett. Átvette az egyház, mert az önkormányzat nem tudta, meg nem is akarta tovább fenntartani. Azt mondták, mivel Emma már odajárt, rá nem erőltetik a vallást. De már pár nap után azzal jött haza, hogy ebéd előtt hogy kell tartani a kezét, és milyen verset (imát) kell mondani. Az apja ennek nem nagyon örül. Engem meg a szülőin idegesítettek fel, mert már az iskoláról dumáltak egy óra hosszát, hogy mennyire jó a katolikus általános. Nekünk még a suli választás odébb van, úgyhogy nem nagyon voltam rá vevő.
Lacika családi napközijét is bezárták. Szintén az önkormányzat finanszírozási gondok miatt. Így a nagy bölcsi vette át. A héten szoktattam. Nem sokáig, mert kedden vittem először 2 óra hosszára, és le sem szart (magyarul). Sőt amikor jöttünk haza, akkora hisztit levágott, hogy még a bölcsi igazgató is kijött, és megkérdezte tőle mi a baj. Ő meg ordította, hogy nem akarok hazamenni. Meg is járta, mert másnap már vihettem reggeli előtt, és mondtálk hogy ott is aludhat. Szépen el is volt. Ma viszont, a harmadik napján már sírva váltunk el. Most esett le neki, hogy most már ide fog járni.
Egyébként pont most kezdett el leszokni a pelusról. Kakilni szinte már csak a WC-be szokott, és pisilni is mindig belepisil, ha ráültetem, de magától még, ha pisilnie kell nem mindig szól. Remélem a bölcsiváltás miatt nem esik majd vissza.

Még augusztusban...

Túri vásár: Először cirkuszt ígértünk be a gyerekeknek, de aztán rájöttünk, hogy valószínűleg, még nem bírnák végigülni az előadást, sőt mi még jobban kikészülnénk, mert egyáltalán nem szeretjük. Aztán állatkertezést terveztünk, de Elekes mamiék közbe szóltak, hogy lesz Mezőtúron egy vásár, és menjünk el velük. Nem tudom, jó döntés volt-e, mert egy délelőtt alatt teljesen lefáradtunk. Állandóan lefele kellett nézni, hogy mikor tapossák el a gyerekeket, mert ügye a felnőttek, csak mentek mint a birkák, persze a gyerkőcök is, mert ők meg nem voltak hajlandóak fogni a kezünket. A gyerekekre ráparancsoltam, hogy nem veszünk meg nekik egyből mindent, hanem végigmegyünk a vásáron, és aztán választanak maguknak vásárfiát. Lehet inkább mamáékat kellett volna lefenyíteni, mert elkezdtek össze-vissza vásárolgatni a gyerekeknek. Először kalapot, aztán simi-labdát, aztán lufit.... Ezek után rájuk szóltam, hogy most már elég, inkább menjünk át a vidámparkba. Először Lacika egy sárkányos vonatot akart kipróbálni. Fel is ültünk rá, és 2 kör után ordított, hogy "nem szeretem vonat". Mondtam neki, hogy erről pedig most már nem tudunk leszállni, csak akkor ha megáll. Még én is eléggé féltem, mert a kanyarokban annyira rángatott, hogy az egyik kezemmel szorítottam a gyereket ki ne repüljön, a másikkal meg teljes erőmmel kapaszkodtam. Aztán inkább a ringlispilt választottuk, ami meg nagyon tetszett nekik. Ordítottak, amikor leszállítottuk őket a sokadik kör után. Utána még egy kis ugrálóvárazás és mentünk ebédelni. Az uramék kb. egy óra hosszát várakoztak a pörköltökre. Kár volt, mert egyáltalán nem volt finom. Fáradtan, nyűgösen indultunk haza. Egy évig tuti vásárba sem megyünk.

Kajak-kenu VB Szeged: Ide csak kettesben mentünk az urammal (sajnos csak egy, a szombati versenynapra). Imádom nézni ezt a sportot, és szurkolni a magyar kajak-kenusoknak. Jó meleg volt, le is sültünk egy kicsit, de megérte, nagyon jól éreztem magam. Még az uram is elég jól viselte, pedig ő a Forma 1-en kívül, mást nem nagyon szeret. Sikerült egy közös fényképet összehozni Csipes Tamara világbajnokkal.BMW: Az uram már régóta hajtogatta, hogy autót akar cserélni. Először tudomást sem vettem róla, de aztán felpörögtek az események. Gyorsan megszabadult a Golfunktól és 1 hét alatt sikerült neki vennie egy másik autót. Egy hétfői nap elvitték a Golfot, aztán egy hétig a neten nézegette a mobile.de-t, már az agyamra ment vele. Talált is egy BWM-t, ami tetszett neki, a barátja segítségével telefonon leegyeztették a dolgokat, és csütörtökön már indultak is a kocsiért. Csupán 1000 km-ert kellet érte megtenni, este hatra értek a kereskedésbe, éppen záróra előtt. Szerencsére minden olyan volt rajta, ahogy várták, így meg is vették. Másnap elintézték a papírokat, és péntek estére már itthon is voltak vele.Azóta elintézte a papírjait, kapott magyar rendszámot... és eddig minden OK vele.