2010. június 28., hétfő

Szünet első hete, tanácsadóban (06.21-27)

"Múlt héten hétfőn megkezdődött számomra és anya számára a nyári szünet. Az első hetünk aránylag zökkenőmentesen zajlott. Reggeli után szinte minden nap a boltba mentünk bevásárolni aznapra. Miután hazaértünk összepakoltunk fenn, mondjuk mi inkább szét, főleg Lacika, mert mindig átszökött a szobámba, és ledobált mindent a polcról. Utána Lacikát megtízóraiztattuk, lefektettük, és elkezdtünk főzni. Én vagy segítettem anyának, vagy számítóztam, színeztem, ollóztam... Főzés közben, vagy után összepakoltunk lenn is, már ha jutott rá idő. Délben megebédeltünk, és én 1 óra fele mentem lefeküdni. Na, Lacika meg általában akkor ébredt fel, úgyhogy anyának egy szabad perce sem maradt, folytathatta Lacika etetésével a napot, majd mosással, teregetéssel... A héten a vasalással csúsztunk el, de szerintem a szünet végére már jóval nagyobb lesz a káosz itthon. Mire felébredtem már apa is itthon volt, és kezdődhettek a csavargós programok. Hétfőn nagy bevásárlásra mentünk volna, de Erzsi mamiék beszaladtak hozzánk, így én őket választottam, és elmentem velük a kisházhoz. Anyáék bevásároltak, és utána jöttek ők is utánunk. Kedden rossz idő volt, ráadásul apa bevállalta a főzést, úgyhogy nem voltunk sehol. Szerdán délután megint Erzsi mamiék jöttek értem, apa meg Tóth dédipapának segített a kerítést csinálni, de miután végzett, megint lejöttek ők is beszélgetni egy kicsit. Csütörtökön Elekes mamit fárasztottuk, mert apa és anya elmentek Szolnokra vásárolni. Pénteken anyához jött a körmös, csináltatott magának műkörmöt. Apánál meg itt volt Szuper, és Erzsi mamiék is eljöttek, így mi kint voltunk velük. Bár én néha be-benéztem, hol tart anya körme, és megcsodáltam a sok csili-vili körömdíszítőt is. Néhányat sikerült is kiszornom belőle, úgyhogy anya gyorsan kiterelt apáékhoz.
Szombaton délután Erzsi mamiéknál volt László nap tartva. Eredetileg a kisháznál lett volna, de szakadt az eső, így a lakótelepen volt. Én mindenkivel eldumálgattam, mondókáztam, szórakoztattam a népet. Lacika meg önállósodni akart, mászkált össze-vissza, nem akarta, hogy fogják. Ha nem engedtek neki valamit, akkor meg megsértődött. Ez a kép ugyan nem ott készült, mert a fényképezőt itthon hagytuk, de így tud hisztizni, ha valamit nem szabad neki csinálni. Vasárnap délelőtt elmentünk Erzsi mamihoz az ajándékainkért, amit előző este már nem volt kedvünk bepakolni a kocsiba, és én ott is ragadtam. Apa pihis napot tervezett magának, de nem jött össze, mert Elekes dédinél egy malac eltörte a lábát és le kellett vágni. Így engem Erzsi mami Elekes mamiékhoz vitt délután a disznóvágásra, mivel mindenki ott volt. Szóval nagyvonalakban így telt az első szünetes hetünk. Most meg gőzerővel készülünk Lacika első szülinapjára!"-Emike

" Pénteken voltunk a tanácsadóban is, megejtettük az egy éves vizsgálatomat. Szerencsére most kevesen voltak, így miután megérkeztünk egyből mehettem a mérlegre. Azaz mehettem volna, de nem akartam. Elkezdtem ordítani, és kapaszkodtam teljes erőmmel anyába, alig bírt magáról lefejteni. A súlyom 10,9 kg-nak mérték, de a mérlegen a számok fel-le ingadoztak. Aztán mentünk megmérni a hosszam, az is hasonlóan sikerült, végül 79 cm-t állapítottak meg. Utána bementünk a dokinénihez, aki megvizsgált. Megnézte a csípőm, amivel ügye 3 hónapos koromban terpeszpelusra voltam ítélve, de azóta, és most is rendben találta. Aztán a golyóimat tapizta, azok is jó helyen vannak. Majd a fütyim következett. Egy kicsit még le van tapadva, húzogatni kell továbbra is, de azt mondta a doktornő, hogy valószínű nem lesz azzal se gond. Anya még megmutatta a fogam, vagyis az ínyem, ami lila a fogzástól. A doktornő azt mondta, nincs vele semmi különös, majd megszűnik magától a lilaság, de most egy darabig biztos nyűgösebb leszek! De jó! Ezek után végre indultunk haza, és meg is nyugodtam. Anya valószínűsíti, hogy a kórháznak köszönhető ez a hiszti, pedig úgy nézett ki, hogy én viseltem a legjobban az ott töltött napokat. Ezek szerint azért mégis mély nyomokat hagyott bennem.
Ja, és lefoglaltuk a szállást is a nyaralásra. Balatonmáriafürdőre megyünk, augusztus 9-től 14-ig teljes ellátásra a Hotel Máriába. Reméljük jól fog sikerülni életünk első négyesben töltött nyaralása!"-Lacika

2010. június 27., vasárnap

Szomszédolás, öreg kereszték (06.17-20)

"Szépen lemaradtunk az írással, meglátszik, hogy megkezdődött az ovis szünet! De megpróbáljuk pótolni az elmúlt napokat.
Még anno 17-én csütörtökön anyáék, mielőtt jöttek értem az oviba, úgy döntöttek, hogy beszaladnak az optikushoz, és az adidas boltba Lacikával, maguknak nézni valamit szülinap és névnap alkalmából. Anya gyorsan választott is magának egy szép szemüveg keretet, igaz csak esténként használja, amikor a lencsét kiveszi a szeméből (én úgy szoktam mondani, hogy kiveszi a szemét), de a régit már vagy 6 éve csináltatta, és mi már eléggé tönkre vágtuk Lacikával. Az adidasban apa akart magának cipőt választani, de azt már Lacika nehezen tűrte, nem akart kézben maradni, a földön akart mászkálni, így feladták és jöttek értem az oviba. Este még anya, miután Lacikát lefektette, akkor ment a szemvizsgálatra. Én addig, igaz már fürdés után voltam pizsiben, apával a garázsban játszottam.
Pénteken eljött az utolsó ovis napom. Szerencsém is volt, mert apa már délben hazahozott. A délutáni alvás után, apa előkészült a másnapi főzésre, mert a szembe-szomszédunk megkérte, hogy a lánya ballagására apa főzze meg a marhapörköltet. Jött Nóri és Csabi is segíteni neki. Anya meg mosott egy jót. A színes ruháink közé belekeveredett Lacika egyik piros gatyája, és néhány ruhát átszínezett. Szerencsére inkább itthoni játszós ruhák voltak benne, és volt amit sikerült megmenteni, de néhány kuka lett. Nem volt ideges anya egy cseppet sem!
Szombaton apa főzött a szomszédnak, én meg Erzsi maminál töltöttem a napomat. Délután, miután hazaértem, apával visszavittük a szomszédnak a cuccait, és sikeresen ott is ragadtunk. Aztán anyáékat is áthívták, és estig náluk vendégeskedtünk. Én nagyon jókat játszottam, egy kislánnyal Angival, meg a szomszéd bácsi nyakában. Lacika meg folyamatosan a teraszon mászkált, már szinte lekopott a bőr a térdéről, és a tenyeréről, de nem érdekelte. Amikor anya megunta, beültette a babakocsiba.Vasárnap Elekes mamáékhoz mentünk reggeli után, mert öreg kereszték jöttek hozzájuk. Kaptunk tőlük szép ajándékokat, én könyvet, kifestőt ceruzával, és matricás foglalkoztató könyvet. Lacika meg Thomasos vonatot. Nekem a matricás könyv nagyon megtetszett, öreg kereszttel egyből bele is mélyedtünk, és ragasztgattunk. Lacika szokása szerint az önálló mászást választotta, és pár perc alatt tiszta kosz lett. Mondjuk engem sem kell félteni, mert nap végére én se nézek ki jobban. És ha valaki felvette Lacikát, akkor teljesen megsértődött, hogy miért nem mehet a dolgára.A hiszti már neki is nagyon megy. Öreg kereszték délután két óra fele hazaindultak, én meg mamiéknál aludtam, és csak este tértem haza."-Emike

2010. június 17., csütörtök

Utolsó ovis hét, bicajozás (06.14-16)

"Megkezdtem az utolsó hetem az oviban! Nemsokára nyári szünet! És ha minden igaz, akkor talán nyaralni is elmegyünk az idén a Balcsira. Anyáék már nézik a szállást, de még nincs lefoglalva.
Szóval a héten még a napjaimat az oviban töltöm, de délutánonként szerencsére most sem unatkozunk. Bár anya rá van kattanva a foci VB-re, elég sok meccset néz, de azért jut ránk is ideje. Vagy inkább fordítva, jut a meccsekre is egy kis ideje tőlünk. Hétfőn ovi után apa fel akarta szerelni az új biciklis ülést, amit Lacika kapott, és úgy volt, hogy ha kész lesz, lekerekezünk Erzsi mamiékhoz. De valami hiányzott hozzá, és nem sikerült felszerelni, így autóval mentünk. Ott voltak megint Mariék is, úgyhogy jót játszottunk vele.
Kedden Tóth dédimamihoz mentünk, mert még őt nem köszöntöttük fel névnapja alkalmából. Jól sikerült a belépőnk, mert hisztiztem. Dédi akart kivenni a kocsiból, én meg azt akartam, hogy anya vegyen ki. Kb. 10 perc azzal telt el, hogy lehiggadjak, aztán meg pisilnem kellett, és utána végre összejött a köszöntés is. Végül mintha mi sem történt volna, tök jól elvoltam, csak addigra már anyának az idegei mentek tönkre, teljesen lefárasztottam. Dédiék után apának a szomszéd Zoli bácsi segítségével, végre sikerült az ülés szerelés is, és este még ki is próbálhattuk a bicajozást. Apa vitt engem, anya meg Lacikát. Lacikának ez volt élete első kerékpározása, és nagyon tetszett neki.
Szerdán délután jött hozzánk Szuper egy kiscicáért. Aztán Csabi, Nóri és Győri Miki. Miki rábeszélt bennünket, hogy menjünk le hozzájuk a Fáyra, ha már úgyis bicajozni akarunk. Le is mentünk. Én Ildikóval dumáltam, Lacika meg nem akart kézben maradni, mindenáron mászni akart, még az sem volt jó neki, ha sétáltatják. Anya le is rakta, Lacika nagy örömére. Miki autója tetszett neki a legjobban. Felállt mellette, és össze-vissza tapicskolta. Mire indultunk haza, már megint csupa kosz volt."-Emike

"Közben én is jelentem, hogy kijött felül a 2. fogam, és láthatóan további kettő is igyekszik kifele. Az egyik helyen lila az ínyem, a másik helyen meg már a hegye ki is látszik. Szintén egy éjszakánk bánta, mert nagyon sokat forgolódtam, anya maga mellé is vett.
És elkezdtem pár napja néhány érthető hangot kiadni: ma-ma, ba-ba, pa-pa. Azóta ezeket gyakorlom."-Lacika

Mamis hétvége (06.12-13)

"Szinte egész hétvégén úton voltunk, alig voltunk itthon. Szombaton apa Erzsi mamiéknál a kisháznál őzpörköltöt főzött. Ő már korábban elment, mi reggeli után sétáltunk le hozzájuk. Két adagot is főztek, egyet Berci, egyet apa. Anya 11 óráig maradt, mert Lacika addigra már kifáradt, és hazavitte aludni. Én maradtam, és délután Erzsi maminál aludtam, de a másik lakásukban. Anya, miután Lacika megébredt, hívta apát, hogy visszamenjenek-e még. Eredetileg az volt a terv, hogy délre megfőznek, és mindenki megy a dolgára. De csak 1 óra után lettek kész, utána meg mindenki hűsölt az árnyékban, és sörözött. Így anya is visszament, és ébredés után mi is mamival. Aztán apát hívta a szomszéd, hogy vettek egy medencét a gyerekeknek, és próbáljam ki én is. 5 óra fele haza is indultunk, és átmentünk. Bele is mentem a medencébe, de nem sokat maradtam benne, pedig még apa is beleült. Aztán fürdésig játszottunk. Lacika szokása szerint össze-vissza mászott, de nem a fűben, hanem a járdán, és a porban. Csoda, hogy a térde nem kopik ki. Mondjuk a sok kosz védi!
Vasárnap Elekes mamiékhoz mentünk Margit napi buliba. Már a délelőttöt is ott töltöttük. Nagyon meleg volt, így én pancsoltam. Mamiéknál egy kis kádat töltöttek meg nekem vízzel, abban fürcsiztem. Aztán elkezdtem én hordani a vizet a locsolóval, utána meg inkább incselkedtem, és mindenki lábát lelocsoltam. Délig elszórakoztattam magam, és a többieket. Lacika már 11 órakor bealudt. Délben felköszöntöttük mamit, és megebédeltünk. Én csak húslevest ettem, pedig sok egyéb finomság is volt. Persze utána a jégkrémet azt faltam, azzal nem volt gond. Ebéd után amíg a többiek beszélgettek, én rosszalkodtam papával, beleültem egy dobozba, és vitettem magam. Úgy volt, hogy már nem is fogok aludni délután, de csak nem bírtam ki. Mire felébredtem, anyáék már hazajöttek, én csak 7 óra után érkeztem."-Emike

2010. június 12., szombat

Végre kinn a szabadban! (06.07-11)

"A héten végre jó idő lett, így reggelente sétálva mentünk az oviba anyáékkal, és ovi után délutánonként kinn játszhattunk az udvaron, már ha nem mentünk sehová.
Hétfőn amikor jöttünk haza apával az oviból, anya és Lacika már kinn vártak bennünket. Láthatóan nagyon élvezte, hogy szabadjára van engedve. Persze nem volt elég neki a nagy füves terület, megtalálta a kis keskeny téglával kirakott kijárót, és kimászott a kavicsos bejáróra a kiscicához. Mikor anya visszahozta a fűre, hisztizett egy sort, de aztán talált magának más elfoglaltságokat. Bemászott a kis házamba, próbált felmászni a csúszdámra. Aztán apa elkezdett füvet vágni, és segített neki ő is. Én meg kihasználtam, hogy végre szabad lett a csúszdám. Kedden áthívtam a szomszéd lányokat, hogy játszunk egy jót. A legtöbb időt a kiscicákkal töltöttük, összegyűjtöttük őket, és bezártuk őket a faházamba. Szegények nagyon örülhettek neki. Aztán meg hülyéskedtünk, egy valaki mindig kiállt középre, és bemutatózott, a másik kettő meg nevette. Lacika meg tátott szájjal figyelt bennünket.
Szerdán Erzsi papa jött el értem, és vitt el magukhoz, csütörtökön meg Elekes mamáékhoz mentünk. Aznap volt a névnapja. Igaz majd csak vasárnap tartja az ünnepséget, de Tóth dédiék olyankor nem akarnak menni, így ők akkor köszöntötték. Mi meg elmentünk, hogy lássák a dédunokákat. Engem nem nagyon láttak, mert kb. 30 percig kakáltam. Egy hete azt találtam ki, hogyha kakilok, akkor fáj a popóm. (Anya nem tudja, hogy ezt a marhaságot az oviban hallottam valakitől?!) Így előfordul, hogy 1-2 napig nem vagyok hajlandó kakilni, aztán meg már persze fáj a hasam, és addigra tényleg nehezebben jön ki. Lacika meg mászott össze-vissza, mindenhol felállt, és mindent le akart pakolni.
Pénteken apa hamarabb végzett a munkával, és ebéd után jött értem az oviba. Nem beszéltük meg előre, így ebéd és fogmosás után kerestem az ágyamat, de nem volt kipakolva. Akkor már sejtettem, hogy nem ott fogok aludni. Itthon a délutáni alvás után eljött apához Szuper. Beszélgettek, sörözgettek, mi meg játszottunk Lacikával a gyepen. Este még fürdés előtt elmentünk a fagyizóba, oda már Anett óvónéni is jött velünk. A fagyizásról jut eszembe! A héten valamelyik nap, hazafele az oviból anyával szintén megálltunk fagyizni. Lacika olyankor rolettit szokott enni. Megvettük a fagyit, és a rolót, aztán leültünk a padra. Lacika nagyon gyorsan befalta, és kért volna még. Anyának nem volt kedve bemenni, és megkért engem, hogy vegyek már még kettőt. Egy percig sem haboztam, bementem, kértem két rolettit, kifizettem, és kihoztam Lacikának. Ilyen ügyes nagylány vagyok!"-Emike

2010. június 9., szerda

Tisza, első lépések (06.04-06)

"Pénteken apa délelőtt hazajött, úgy döntött, hogy szabit vesz ki, mert még mindig esett az eső, és így a gyártás is szünetelt. Mielőtt Emmáért délután elmentünk az oviba, kimentünk a Tiszához, megnézni, hogy áll a vízszint. A nyaralók ugyan már vízben álltak, de a gáthoz képest, még 3-4 méterre volt a folyó vízszintje. Azóta sajnos rohamosan emelkedik, és mindenhol azt halljuk, hogy rekord, vagy aközeli lesz a tetőzés. Reméljük nem fog kijönni, mert akár Tiszapüspökinél, akár Balánál szakad át a gát, vagy ömlik ki a Tisza, akkor állítólag hozzánk Miklósra is bejön. Szóval izgulunk egy kicsit! Utána elmentünk az oviba Emmáért, aztán az italdiszkontba, utána meg itthon játszottunk, anya meg apa közösen tárkonyos csirkeragulevest főztek.
Szombaton délelőtt anyával elsétáltunk a Dm-be, utána én aludtam, Emma meg egész délelőtt szomszédolt, Szisziékkel játszott. Apa meg vaddisznó pörit főzött ebédre. Délután elmentünk családostul Erzsi mamiékhoz a kisházhoz. Apa azt mondta, csak egy órára szaladunk le, persze nem így lett, úgyhogy haza kellett ugrani nekem kajáért, mert én ügye mindig megéhezek. Átjöttek Kareszék is, és Mari unokázhatott egy kicsit. Neki még saját unokája nincs, de rajtunk kiélheti ebbéli vágyait. Emma ki is használja, mindig kitalál neki különböző játékokat, persze olyat, amiben ő parancsolhat. Nekem is jó volt, mert babakocsiztatott, sétáltatott, és a kezében is fogott, pedig már elég nehéz vagyok. És anya is örült, volt legalább egy kis nyugta. Este fürdésre értünk csak haza.
Vasárnap délelőtt elmentünk a Lidl-be, mert nálunk most nyílt egy üzletük. Apa vett kovászolni való uborkát, de kaprot nem kapott, így felvettük Erzsi papát, és kimentünk Berciék kertjébe kaporért a Ladával. Amíg aludtam, apa Emmával el is rakta a kovászos ubit. Emma segített neki kefézni, láthatóan nagyon élvezte.Aztán mikor elfáradt pihent egy kicsit a Lada árnyékában.Délután mire én felébredtem, apa és Emma szunyókált el. Én meg megtettem életem első pár lépését. Anya le akart ültetni a földre, én meg állni akartam. Így felállított, én meg léptem felé 3-at. Annyira tetszett, hogy egy negyedóráig ezt játszottuk. Aztán kinn a füvön, apa felé már 10 lépést is megtettem. Mikor felébredtek, elmentünk a cukrászdába fagyizni. Este Erzsi papa még eljött hozzánk Bercivel, lepermetezni a szivarfákat, mert ellepte őket a levéltetű."-Lacika

2010. június 7., hétfő

Első ovis évzáróm (06.03)

"Csütörtökön volt életem első ovis évzárója. Anyáék fél négyre jöttek az oviba, hogy segítsenek átöltözni, de mire megérkeztek, én már kész voltam, szépen felöltöztetett az óvónéni. Kiszaladtam apához, de vissza kellett mennem a csoportba, mert mi együtt mentünk át az iskola ebédlőjébe, ahol a műsort tartottuk. Anyáék gyorsan átsétáltak, hogy legyen helyük elől, hogy lássanak engem. Anya egyébként nem fűzött nagy reményeket a szereplésemhez, mert a bölcsiben is az ölében ültem, amikor valami ünnepség volt. De most meglepődött! 4 órakor kezdődött az évzáró, csoportok szerint vonultunk be. Persze a mi csoportunk volt az utolsó bevonuláskor, és a műsorban is. Anya először elbújt az előtte ülő mögé, nehogy odaszaladjak hozzá, ha meglátom. De mivel látta, hogy keresem őket, előbújt, és integetett nekem apával együtt, én meg visszaintettem nekik. Nem akartam odamenni hozzájuk, inkább Kati óvónéni ölében ültem, amíg néztük a másik két csoport műsorát.Aztán végre ránk került a sor. Már nagyon vártam, hogy mi jöjjünk. Először énekeltünk, és közben körbe-körbe sétáltunk. Utána előadtunk egy mesét, amiben én és a barátnőm Letike játszotta a nyuszit, a barátom Balázs pedig a rossz kis manót. Csak az én nyuszifülem addigra lekonyult egy kicsit. A mese után meg Pumukli zenéjére táncoltunk, és kivételesen én is végig énekeltem, és csináltam a koreográfiát.Néha azért már untam egy kicsit,de azért hősiesen helytálltam. Utána a ballagók elbúcsúztak, megkapták a tarisznyájukat, én meg addig a másik, Anett óvónénit sajátítottam ki. Végül visszamentünk az oviba, oda már anyáékkal mehettem. Ott megvendégeltek bennünket az óvónénik. Én kezdetnek lehúztam pár pohár gyümölcslét.Aztán ettem is egy kicsit. Végül az óvónénik megleptek bennünket évzárós ajándékként 1-1 lufival.Nagyon örültünk neki. Utána mi siettünk is haza, mert úgy volt, hogy még Timi néniékkel búcsúzóul összefutunk a cukrászdába, de nem végeztek időben a családlátogatással, így ez elmaradt.
Közben elkészültek az ovis fényképek is. Ez az én csoportom. Én az alsó sorban, jobb szélen ülök.Ezek pedig anya kedvenc képei, amik rólam készültek.
Még egy dolog. Tanultam egy új szót az oviban. Anyának meséltem, hogy Kovács Timike azt mondta nekem, hogy huggyozzál. Anya kérdezte, na és tudom-e, hogy mit jelent. Én meg válaszoltam, hogy nem, azt nem mondta meg Timike. Utána anya elmagyarázta, és most már tudom, hogy a pisilést jelenti.
Egyébként már csak június 19-ig van ovi, utána kezdődik a hosszú nyári szünet."-Emike

Vendégek Olaszból (05.31-06.02)

"Kedden jöttek hozzánk vendégek Olaszországból. Anya gimis barátnője ott ment férjhez, és mióta megszületett a kislánya Rebeka, először látogattak meg bennünket családostul. Anya már hétfőn nagy erőkkel készülődött a vendégek fogadására. Délelőtt sütött kétfajta süteményt, délután meg takarított. Munka után még Nóri is eljött ránk vigyázni, mert anya nem haladt úgy tőlünk, ahogy akart. Én meg nem akartam Nórit hazaengedni, és levágtam egy nagy hisztit. Annyira felspanoltam magam, hogy le sem akartam állni, így kaptam egy legyintést, nem nagyot, csak éppen akkorát, hogy vegyem már észre magam, és hagyjam abba. Sikerült is nagy nehezen.
Kedden apa szabit vett ki, amúgy is megint esett az eső, és nem tudtak téglát gyártani. Vett két csirkét, és délelőtt Erzsi papával levágták, mert csirkepaprikás főtt a vendégeknek. Szóval apa főzött, anya meg bevásárolt, elpakolta ami még előző estéről, és reggelről megmaradt. Délután időben elmentünk Emmáért az oviba, és vártuk a vendégeket. Négy óra fele érkeztek. Először üdvözöltük őket, mindenki örült mindenkinek még kinn a kapuban, főleg anya Timi néninek, aztán bejöttünk, körbeajándékoztuk egymást, és utána végre csitult egy kicsit a helyzet. Lacika egyből letámadta Rebekát, mászott rá, húzta volna a haját, fel akarta borítani. Máris csajozik! Mikor végre békénhagyta, akkor jöttem én. Én ügyesen játszottam vele, csak néha annyira puszilgattam, hogy már megunta. Lacikát 5 óra fele megetette anya, és utána lefektette egy kicsit, mert már dörzsölte a szemét, és úgy hozzábújt Timi nénihez, hogy el sem akarta engedni. Mi közben elkezdtünk vacsorázni, mert Nóriék is megérkeztek. Ők az olasz család, Lorenzo, Timi, és Rebeka. Mindenki jóízűen falatozott, jól sikerült apa főztje. Igazi magyar kaja, paprikás csirke nokedlivel, parasztosan főzve és tálalva. Apa sparhelton főzte a garázsban, és a nagy kotliban tálalta, amiben főtt. Apa mondta, hogy ha mi megyünk Olaszba, akkor majd ő főz ott is, örültek is neki Timiék.
Aztán mi játszottunk még lenn, és fenn is. Rebeka kipróbálta Lacika kompját is. Először nem tudta, mit is kezdjen vele, de aztán sikerült neki elindulni vele. Nóriéktól kapott egy itatópoharat, nagyon tetszett neki, teljesen kitekeredett, hogy jöjjön belőle az itóka, mikor már csak az alján volt egy kicsi.Aztán Lacika járássegítőjét is kipróbálta, és az is nagyon bejött neki. Nagyokat vigyorgott, ahogy haladt vele előre.Közben Lacika főzött, meglátszik, hogy nálunk a férfiak szeretnek jobban főzni a családban.Lacika és Rebeka leült apa ölébe. Apa meg közölte anyával, hogy neki még kell egy kislány. Anya persze egyből kiábrándította, hogy nem lesz több gyerek!Közben anyáék beszélgettek is, már amennyit tudtak 3 izgő-mozgó gyerektől. Fél nyolcig maradtak a vendégek, mert Lorenzo ment vonattal Pestre, a régi kollégáival találkozott másnap. Én szokásomhoz híven kipróbáltam a kölcsön autójukat búcsúzáskor. Szerdán este megint eljött hozzánk Timi néni és Rebeka. Elekes mama is jött, hogy megnézze Timiéket, és beszélgessen vele egy kicsit.Nekünk meg legalább volt még egy jó napunk, jókat játszhattunk. Én az ágyamon ugráltam, a kicsik meg lenn a földön játszottak.Szétszedték a puzzle-t a földön Lacika szobájában, elkezdték kipakolni a játékos kosaramat.Miután meguntam a játékot, nem hagytam anyáékat dumcsizni, folyamatosan Timi néninek magyaráztam, le sem szálltam róla.Hoztam a szokásos formámat. Legalább gyakorolt egy kicsit, mert nemsokára Rebeka is ilyen dumás csajszi lesz. Ráadásul ő két nyelven fog magyarázni neki!"-Emike

2010. június 3., csütörtök

Gyereknap (05.30)

"Vasárnap a gyereknapot Elekes mamáéknál tartottuk. Reggeli után mi egyből indultunk apával mamiékhoz, csak anya maradt itthon rendet rakni, és összepakolni a cuccainkat, ami egész napra kellett. Egy óra múlva ő is megérkezett. Addigra apáék már megcsinálták a tüzet, és elkezdték sütögetni a husikat, amit apa már előző nap bepácolt. Közben Nóri meg készítette a salátát. Csaba meg másnaposan hűsölt, kicsit hosszúra sikeredett neki az előző éjszaka.Lacika játszott a fűben, bár először nem mert rámenni a járdáról, mert biztos szúrta a fű a kezét, és mindig visszaült. Aztán csak megbarátkozott vele, anya nagy örömére, mert beletört a fű a gatyájába. Én meg pózoltam anyának. Először megmutattam a bekötött kezem. Még pénteken szereztem egy csúnya sebet az oviban. Csicsergős Márti ellökött az udvaron, és nagy seb lett a kezemen. Anya bekötötte még péntek este, de utána sem akartam szabadon hagyni, mindig kértem rá újabb kötést. Utána felvettem a napszemcsimet, és vártam, hogy anya így is lefényképezzen. Ezt a napszemüveget egyébként gyereknapra kaptam anyáéktól, mert a régit eltörte Lacika, csak addig nem merték elárulni, amíg nem kaptam újat. Aztán elkezdtem locsolni a virágokat, és a fákat, amiket papa nemrég ültetett.Lacika 11 óra fele elaludt, mi meg délben megebédeltünk. Utána én Nórival elaludtam, anyáék meg beszélgettek. Apa aztán megnézte a Forma 1-et. Lacika nagyon jót aludt, fél 3-kor kelt fel. Evett egy jó adag sóskafőzeléket krumplival és husival, utána meg a teraszon mászkált, persze a lépcső volt a legérdekesebb az egészben. Miután én is felébredtem, még papával kertészkedtem egy kicsit. 5 óra után pedig hazajöttünk. Egyébként anya ezen a napon akart Szegedre lemenni a kajak-kenu világkupára, de mindenki lebeszélte, hogy ne menjen, mert egész nap esni fog az eső. Hát, nálunk nem esett egy szem sem aznap. Erről is lemaradt!"-Emike