Ovi probléma, mama epekő, apa szülői, Laca

Emma és az ovi: Fogadóóra volt az oviban, fél óra jutott minden szülőre külön-külön, már aki részt akart vagy tudott venni. Én mentem, és olyat mondtak, amire nem számítottam. Emma nem játszott az oviban senkivel. Ha az óvónénikkel közösen volt játék, vagy valami más program, akkor abban ő is részt vett, és jól is érezte magát. De ha az óvónénik kiszálltak, akkor ő is. Hiába hívták a gyerekek, nem érdekelte. Arra gondoltak az óvónénik, hogy Emma nagyon öntörvényű, akaratos, és amíg ő irányít, addig minden OK, de mihelyt más is érvényesíteni akarja az akaratát, megsértődik, és befordul. Ez ismerős, alátámasztottam én is, csak fogalmam sem volt, mit csináljak. Itthon sosem panaszkodott, hogy nem szereti az ovit, és ha megkérdeztem mi volt, akkor mindig felsorolt pár gyereket, akivel játszott. Mondjuk betegség, és 2 hét itthonlét után merült fel ez a probléma. Aztán hétvégére meghívást kapott Letike szülinapi partijára, és ott nagyon jól érezte magát. Még mikor érte mentem is játszott, és nem is akart hazajönni. És ezután hétfőn már az oviban is megdicsérték, egész nap játszott, nem nyűglődött, olyan volt, mint az igazi ovis. Csodálkoztak, hogy hirtelen megint olyan lett, mint régen, jókedvű, mosolygós. Remélem így is marad.

Elekes mama és az epekő: 22-én kedden anyukámat megműtötték epekővel. Tervezett műtét volt, és szerencsére minden rendben volt. Bár a kórházi élményei neki is hasonlóak voltak, mint az enyém szüléskor, vagy mint amikor Lacikával voltam benn. Így alig várta, hogy hazaérjen. Csütörtökön haza is engedték, és azóta lábadozik.

Apa és a szülői: Mivel én pont anyukámat látogattam tesómmal, amikor szülői volt, gondoltam kihagyom, majd Anett óvónéni tájékoztat a részletekről. De apa megbeszélte az egyik ismerősével, akinek a fia Emmával jár, hogy majd ők elmennek. Így is lett! Sikerült nekik feldobni a szülői hangulatát, az óvónő szerint klubdélutánt tartottak. Jegyzeteltek is szorgalmasan, közösen egy lapra, hol az egyik, hol a másik, néha ki is egészítették a saját véleményükkel az ott elhangzottakat.

Lacika: A múltkor kihagytam, hogy Lacika ugyan nem beszél sokat, de annál több mindent tud. Hozza a könyveket, nagyon szereti őket, és kérdezgetni kell tőle, mi hol van a könyvben, ő meg örömmel mutogatja. Ezzel órákat el tud szórakozni. A bölcsi egyre zökkenőmentesebb, reggel már semmi gond, és a délutáni mérgelődése is sokat enyhült. Most hétvégén két este hőemelkedése volt, lehet a torka fáj, mert az orra nem folyik, nem köhög, csak keveset eszik, ami nála ritka. A múltkor mértük is őket. Lacika 13,6 kg, Emma 14,5. Két kép az elmúlt napokból. Lacika, még jó étvágyúan majszolja a csokit: És a múlt vasárnapi hajmosás:

Mostantól meg ezerrel készülünk Emma 4. szülinapi bulijaira, és a farsangokra!"-Kriszti anya

Betegség, játszóház, hiszti

"Emma és a betegség: Emma nagyon nehezen gyógyult meg. Majdnem két hétig volt beteg. Nem köhögött, nem folyt az orra, de lázas volt. Vagyis két nap láz, aztán két nap szünet. Mindig azt hittük, hogy végre meggyógyul, aztán mégis mindig visszaesett. Háromszor voltunk vele orvosnál. Az első vizsgálat után beszedte az antibiotikumot. Mire az elfogyott, a láza visszatért. A doki azt mondta, ha nem megy 38 fölé, akkor ne kezdjünk másikat, de azért kiírta. Emma láza mindig megállt 38,0-nál, így nem kezdtük el. A végén már csak 37,5 volt, de már ki voltunk, mert nem tudtuk, miért nem múlik már el, miért nem akar meggyógyulni. Aztán nagy nehezen csak sikerült kivergődnie belőle. Az első héten én voltam vele itthon, Lacikát is kivettem a bölcsiből. Emma többnyire feküdt, Lacika meg ápolgatta, puszilgatta, így azt hittem, ő is elkapja, de megúszta. Ha Emma jobban volt egy kicsit, akkor meg Fifit néztek a számítógépen. Lacikának ez a kedvenc meséje, átvette Emmától. A második héten keddtől az apjuk maradt vele itthon, én mentem dolgozni, Lacika meg bölcsibe. Az első nap még nagyon szorgosak voltak, főztek és össze is pakoltak. A hét végére ez a lendület eléggé alábbhagyott, pénteken már nagy kupira jöttem haza. A lényeg, hogy meggyógyult.

Játszóház: Annak örömére, hogy Emma gyógyulóban volt, és az oviban kapott egy tisztelet jegyet, elmentünk február 5-én szombaton játszóházba, amit egy iskola sportcsarnokában rendeztek. Volt sok ugrálóvár, 3 D-s mozi, bohóc előadás, arcfestés... Emmán látszott, hogy még nincs minden rendben, mert elég nyűgös volt. Először felmászott egy ugráló tetejére, aztán ott elkezdett bőgni, és nem csúszott le. Küldtünk érte egy kisfiút, hogy fogja meg a kezét, és azzal csússzon le, de nem jött be. Végül apa ment fel félig érte, és úgy lejött, de többet esze ágában sem volt csúszni, pedig nyáron még élvezte a dolgot. Aztán az ugrálásba belejött. Lacika nagyon jól érezte magát, ment egyik ugrálóból a másikba. Nézte a nagyokat és utánozta őket. Vele csak annyi baj volt, hogy olyat is ki akart, vagy kipróbált, amihez még kicsi. És mérges volt, hogy neki nem sikerül, az ami a nagyoknak igen. Kipróbálta ezt a kis járgányt is, de a nagyok gyorsabbak voltak nála, sose érte utol őket. Ez is felhúzta egy kicsit.

Lacika és a hiszti: A bölcsibe reggelente befelé menet megoldódott a helyzet, már nem sír, sőt integet is az ablakból. Viszont ha megyek érte még mindig verekszik. Először ami a keze ügyében van, azt földhöz vágja. Aztán ha gyerek van a közelében ráüt egyet. (Pedig napközben nem verekedős.) Végül én kapok 1-2 pofont. A gondozó nőkkel próbáljuk lekezelni a helyzetet, de eddig nem sok sikerrel. Ez az egyik.

A másik, egyre inkább nem akar szót fogadni. És nem csak itthon, hanem nagy közönség előtt is csinálja a fesztivált. A múltkor a Lidl előtt betoltam a bevásárlókocsit a helyére, és nem akart a korlátok közül kijönni. Ha megfogtam a kezét a földre feküdt. Aztán valaki hozzászólt, és úgy elkezdett szaladni, hogy alig tudtam megfogni, majdnem kiszaladt egy kocsi elé. Nem sok híja volt, hogy ott mindenki előtt kapjon egy pofont. De végül megfogtam a kezét, és húztam a kocsihoz ordítva (már ő ordított, én csak magamban), mert persze ő megint megpróbálkozott a földön fetrengéssel. Megfogadtam, soha többet nem viszem magammal. Aztán másnap csak elmentünk négyesben a DM-be. Ott is hasonló volt a szitu, az apja felvette, és majdnem lefejelte. Szép kilátások! Emma hozzá képest egy angyal!

A szókincsét akartam már régóta leírni, nem nehéz megjegyezni, nem nagyon akar dumálni.

NANA, ANA: anya
PAPA: apa és papa

MAMA

BABA
VAVA: kutya

KAKA: kakánál és pisinél is ezt használja, szinte mindig szól, csak az a baj, hogy utána.

CIC: cica
TENTE
GYETE: gyertek
IGE: igen
NE-NE: nem-nem

SZISZI: Fifi, ez a kedvence. Emma Fifis játékát is elvette, vele alszik.

ÜMMA: Emma. Mióta ezt is mondja, azóta minden reggel ezzel kezd. Keresi, kérdezi, hol van.

Kb. ennyi. "-Anya