Nem sok jó!!!

"Bölcsi: Lacika 2 hétig nagyon jól viselte a bölcsibe szoktatást. Semmi gond nem volt vele, már 1,5 hét után megpróbálhattuk az ott alvást is, és az is zökkenő mentesen ment. Persze mikor elkezdtem dolgozni, Lacika 3. bölcsis hetének hétfőjén, elkezdődtek a problémák. Reggel ment ügyesen, alig tudta kivárni, hogy átöltöztessem, már dörömbölt az ajtón, hogy hagy menjen be. Aztán megtorpant, és elkezdett hisztizni, és belém kapaszkodni. Ez mostanra odáig fajult, hogy már akkor rákezd a sírásra, amikor megállok az autóval a bölcsi előtt. De rájöttem, hogy ez csak nekem szól, engem büntet, mert ha fél órát maradok vele, akkor fél órát bőg, ha 2 perc alatt beadom, akkor meg két percig. Úgyhogy maradt ez a változat. Nap közben semmi baj nincs vele, játszik, jókat eszik, alszik... Amikor megyek érte, akkor tovább folytatja a büntetésemet. Először nem akar odajönni hozzám, aztán végre odajön, és rámüt vagy hármat, néha földhöz vágja magát. Egyszer az apja ment érte, akkor ügyesen jött haza, de itthon mikor meglátott, megint megcsinálta a kis balhéját. Szóval itt tartunk a bölcsivel."-Anya

"Buli: Január 16-án vasárnap szülinapi buliban voltam. A legjobb ovis barátnőm Emese hívott meg. Már nagyon be voltam zsongva. Egész nap csak Emesét emlegettem, azt kérdezgettem, hogy mikor megyünk már, mi lesz ha nem találjuk meg a házat, ahol laknak... Aztán végre minden gond nélkül odaértünk. Nagyon jól éreztem magam. Sokat játszottunk, miközben kukit ettünk, szaladgáltunk körbe-körbe, lufiztunk, és a forgó székkel pergettem a barátaimat. Mikor vége lett a bulinak, már azt hajtogattam anyának, hogy kiket hívok meg az én 4. szülinapomra. Anya nagyon örült neki, apa meg közölte, hogy akkor neki biztos, hogy pont halaszthatatlan dolga lesz!"-Emma

"Ükmama: Január 22-én szombaton meghalt dédimamám, a gyerekek ükmamája 96 éves korában. Sajnos az utolsó napjai nem úgy teltek, ahogy gondoltuk. Azt hittük, szép csendben elalszik, ha már ilyen szép kort megélt egészségben. De sajnos az utolsó napokban sokat szenvedett, nem evett, nem ivott, nagy fájdalmai voltak. Mi péntek, szombat felváltva a szüleimmel mellette voltunk az utolsó óráiban. Ennyit tudtunk még érte megtenni. A temetésen is túl vagyunk már, tegnap, 26-án temettük el. Nyugodj békében ükmama! Emlékezetül egy kép, az utolsó közös fénykép vele, tavaly karácsonykor.Emmának elmondtam, hogy mi történt, úgy gondoltam, rá is tartozik. Elmeséltem neki, hogy ükmama már nagyon öreg volt, és elaludt, meghalt. Egyből megértette , mert visszakérdezett, hogy akkor el fogják temetni? Aztán tovább kérdezősködött, mindent tudni akart. Pl. Mit mondott ükmama? Én mit mondtam neki? Ki fog még meghalni? El sem hinné az ember, mi minden megfordul egy gyerek fejében. És nagyon nehéz volt az ő nyelvén megfogalmazni a történteket. De ügyesen, értelmesen vette a dolgot.

Betegség: Megint elkapott bennünket a nyavalya. Én két hete köhögök. Lacika orra egy hete folyik. Emma kedden este belázasodott. Szerdán elvittük az orvoshoz, a torka piros, és a nyirokcsomói duzzadtak. Kapott antibiotikumot. Az apjuk meg mára taknyosodott le. Úgyhogy itthon betegeskedünk mindannyian."-Anya

Bölcsi

"Most már ritkábban fogunk jelentkezni, ugyanis megkezdtük a bölcsit, és nemsokára visszatérek a dolgozóba is.
Hétfőn Emma számára folytatódott az ovi, Lacika számára meg elkezdődött a szokatás időszaka. Emma nem nagy kedvvel ment, pedig az előző napokban örömmel újságolta mindenkinek, hogy végre megint mehet oviba, Lacika meg bölcsibe fog járni. Mondjuk lehet az tetszett neki, hogy most már Lacika sem itthon lesz velem.
Lacika eddig egészen jól fogadja a dolgokat. Hétfőn reggel felöltözve várta, hogy hova fogunk menni.A bölcsődébe is ügyesen ment befele. Még le sem vetkőztünk, már ment is benntebb és nézelődött. Már az elején egész jól feltalálta magát. Megnézte a játékokat, ismerkedett a gyerekekkel, és a gondozó nőkkel. Emma anno sokáig mellettem ült a matracon, és onnan szemlélte az eseményeket. Lacika néha megnézte, hogy ott vagyok-e még, de közben ügyesen eljátszogatott. Építő kockázott Marietta nénivel, megetették a halacskákat,Marika néni énekelt neki, ő meg kikerekedett szemekkel figyelte.Aztán meghallotta a kedvenc mondókáját, amit még Emmától hallott, amikor a pocakomban volt, a "Húzz, húzz engemet". Ez nagyon tetszett neki, és oda is ment Marietta nénihez, hogy játsszák el. Mondanom sem kell, nem unta meg egyhamar. Reggelikor is ügyesen leül enni, kezdi megszokni a helyét. És ilyenkor pohárból iszik, mint a nagyok. Pedig itthon nem nagyon, kényelmesebb a cumisüveg, vagy az itatópohár. Majd próbálunk hozzászokni. Néha kakaskodik is a gyerekekkel. Egyszer el akarta venni az egyik kisfiútól a fűnyírót, de az adott neki egy taslit. Lacika arrébb sétált egy mukk nélkül, de nem felejtett, mert egy óra múlva odament hozzá, és beleakaszkodott a hajába, kitépett belőle egy nagy adagot, és örömmel nézte, mennyi hajszál lett a tenyerébe. Utána se lett neki szimpatikus a kisfiú, mert néha csak úgy odament, és adott neki egyet. A lányokat viszont simogatja, szeretgeti.

Ma már otthagytam egy kicsit, azt mondták, egyszer keresett, amikor eldőlt a kisszékkel, és megijjedt. De nem talált, így Marika nénihez ment, aki megvígasztalta, és utána játszott tovább. Délig szoktunk maradni, addigra el is fárad rendesen."-Anya