2009. január 25., vasárnap

Bili, WC, haladás a szobatisztaság felé

Két hete kezdődött minden. Szombat délelőtt Kovács maminál voltam, és sikerült a bilibe kakilnom. Ez annyira megtetszett, hogy utána otthon is még egyszer, meg vasárnap is a bilibe pottyantottam.
Aztán jött a hétfő, és minden megváltozott. Hazaértem a bölcsiből, szóltam anyának, hogy "KAKIJOK". Ő egyből hozta a bilit, én meg közöltem, hogy "BILIBE NEM KAKIJOK, PELUSBA!" Akármilyen szépen mondta, egész héten nem sikerült rávennie, hogy ráüljek.

Végül megint eljött a szombat, és most Elekes mamiéknál voltam. Itt is szóltam, hogy kakilni kell. Mivel náluk nincs bigyó, Kereszt megkérdezte, ráülök-e a WC-re. Hát persze! Rá is csücsültem, és bele is kakiltam. Mikor anya jött értem, azzal fogadtam, hogy " EMMÁNAK SITERÜLT A WC-BE KAKILNI!" Na, anya nagyon megörült, és bosszankodott, hogy neki a WC nem jutott eszébe. Mivel vasárnap otthon is a WC-be kakáltam, ezért hétfőn kaptam egy teknőcös WC szűkítőt. Mikor megláttam egyből ki is próbáltam, és azóta már egy hete csak oda potyizok, nem a pelusba. Anya szólt a bölcsiben is, hogy figyeljenek rám, és vigyenek a WC-be. Szoktam ott is a ücsörögni a WC-én, de ott azóta sem kakiltam. Inkább hazahordom. Anya ennek nem nagyon örül, mert mindig mondja, hogy ne szorongassam, a bölcsiben is tudok kakilni. De azért itthon sokkal jobb!


2009. január 4., vasárnap

22. hónaposan

Tegnap 22 hónapos lettem.
Legnagyobb, és legszembetűnöbb fejlődésem a beszélőkém. Egész nap be nem áll a szám. Apa már valamelyik nap meg is jegyezte, hogy fáj a feje annyit dumálok.
Több szóból álló mondatokat mondok. Közvetítem amit éppen csinálok vagy más csinál "EMMA EBÍDEL" , "APA BEGYÚTOTT" vagy elmesélem ami eszembe jut: "MAMÁNAK BIBIS A SZÁJA." " EMMA BEUTOTTE SZÁJÁT AJTÓBA".
Anya szinte mindig érti mit akarok, apának viszont néha fordítani kell.
Jelzem azt is mit akarok: "INNI TÉREK", " EMMA NEM ESZIK. NEM FIOM.", "EMMA JÁTSZIK. ", "EZT IS VISZEM!".
Megértek mindent amit anyáék kérnek tőlem, vagy mondanak. Kivéve ha valamit nem szabad, akkor lesütöm a fejem, sandán vigyorgok az orrom alá, és úgy teszek mint aki nem érti. Anya meg is kérdezi: süket vagy Emi? Én meg mondom: "SÜTET VAGYOK!"
Ha valamit nem tudok micsoda, egyből kérdezem: "ANYA EZ MI?"
Tudom ki a fiú és ki a lány. Én például "JÁNY " vagyok. Erre apa tanított. Mindig megkérdezte, Emi Jány vagy, vagy gyerek? Gyorsan meg is tanultam a választ.
Elfoglaltságaim:
Szeretek rajzolni. Mondom is, hogy mit rajzolok, csak anyáék nem szoktak ráismerni.
Szeretem a kirakós játékokat, most is kaptam karácsonyra egy fa kirakót, állatok vannak rajta, és mindet a helyére is tudom rakni. Közben mondom, hogy "ODAVALÓ" és "SITERÜLT". További nagy kedvencem az "ÍPÍTŐ". Nagyon imádok építeni.
Mostanában azért babázok is, tologatom, itatom, etetem, ültetem őket.
Karácsony örömére kedvenc könyvem a " MITÁS", mikulásos könyv. Mindenhova viszem magammal.
Ma végre anyáék a vasalómba is tettek elemet, és kiderült, hogy rezeg meg zenél is. Így anya nyugisan ki tudott vasalni, mert én is segítettem neki. A saját rucijaimat vasaltam ki.
Egyébként egész nap teszek-veszek. Nincs egy perc nyugtom sem. TV-ét nem nézek, inkább jövök-megyek, játszok... Ha kicsit kifáradok, odabújok anyához, vagy apához, megszeretgetem őket, és megszeretgettetem magamat, aztán irány tovább...
Szobatisztaság:
Nincs nagy haladás. Néha már sikerült a bigyóba pisilni, és egyszer kakilni is, de egyáltalán nincs hozzá türelmem. Nem tudok rajta megülni egy percig sem, mindig van ami fontosabb! Pedig anya nagyon szeretné, hogy mire jön a kistesó már ne kelljen nekem pelus! Majd meglátjuk..

Szilveszter

A szilveszterünk az úgy indult, mint egy teljesen szokványos nap. Délelőtt itthon voltunk, megreggeliztünk, aztán anya próbált rendet rakni, mostunk, vasaltunk ....
Délután kb. 20 perces öltözködés után elindultunk Kereszttel Tóth dédiékhez. Kár volt a nagy igyekezet, mert nem jutottunk be. Meghallottuk, hogy az öregék fesztiváloznak odabenn (veszekednek), így gyorsan visszafordultunk. Apa csodálkozott is milyen hamar megjártuk!
Ezek után átmentünk a szomszédékhoz. Annak is nagyon örültem, mert már nagyon rég nem találkoztam Sziszivel meg Ancsával. Megnéztem a karácsonyfájukat, és a játékaikat amiket ők kaptak. Aztán ettem rétest, majdnem egy egész szelet túrósat, ami nálam nagy szám! Aztán még jástzottunk a szobában, amíg apának nem csöngött a telcsije. Győriék jöttek hozzánk, úgyhogy gyorsan hazamentünk. Én megfogtam az epret, amiből kukacok bújnak ki és nem engedtem el. Nem kaptam elég játékot, még a Sziszié is kellett!
Mikor megláttam Bazsiékat, megint nagy volt az öröm! Van kivel rosszalkodni, nem unatkozom! Sőt fél óra múlva a szomszédok is csatlakoztak hozzánk! Meg is öleltem Sziszit, és Ancsát, mikor beléptek az ajtón. Innen már nem volt megállás. Játszás ezerrel! Szaladgáltunk, mindent kipakoltunk, kiborítottunk. Természetesen veszekedés is volt. Nekem mindig az kellett volna, amivel épp Ancsa játszik! A könyv, a babakocsi, a motor... Anyáék nem kis erőfeszítésébe került a béke megteremtése!
Este 10 órakor mentek haza. Engem megfürdettek, és ágyba dugtak! Így az éjfélt már nem vártam meg! De mint kiderült anyáék sem, fél 12-kor elaludtak! Öregszenek hiába (vagy mi fárasztottuk ki őket?!)!
Néhány kép:
Szilveszteri álarcokban...

Új divatom: trikó a pulcsira, és a két kis copf...
Kedvenc időtöltésem: "SZÁMÍTÓZOK". Azóta már továbbfejlesztettem, mert be is kapcsolom a gépet, mielőtt elé ülök. Ha végeztem szólok anyának, hogy "TÍSZ VAGYOK".
És a "HÁZÍTÓM"...