30. házassági évforduló (07.24-25)

"Szombaton délelőtt apa dolgozott, mi meg unatkoztunk, így reggeli után úgy döntöttünk, hogy csavargunk egy kicsit. Végre elmúlt a nagy hőség, jó levegő volt, igaz egy kicsit be volt borulva az ég. Elsétáltunk a közelben lévő katolikus templomhoz, és az előtte lévő nagy téren rohangáltunk. Lacika is nagyon örült, hogy szabadjára van engedve, és oda mehet, ahova akar. Sajnos csak egy fél órát maradtunk, mert elkezdett csepegni az eső, és rohantunk haza, meg ne ázzunk. Szerencsére épp hazaértünk a nagy zuháré előtt. Lacika utána megtízóraizott, és elaludt. Engem meg ebéd után 1 óra fele fektetett le anya, de mint kiderült, nem aludtam. Fél 3-kor mentem át hozzájuk, hogy én már ilyenkor kelni szoktam. Anya rá is kérdezett, hogy "nem aludtál Emike?", én meg füllentettem, "de igen!" Aztán addig kérdezgette, miért nem aludtam, hogy bevallottam, azért, mert a zsiráf mindig ugráltatott, hogy nézzek ki az ablakon. Szóval kb. 1 óra hosszát kukucskáltam kifele. A nem alvás után anya rendbe szedett bennünket, és hívtuk apát, hogy jöhet értünk, mert ő már Elekes mamiéknál főzött. Szombaton tartották a 30. házassági évfordulójukat, és papa szülinapját. Végül Nóri vitt el bennünket. Mikor odaértünk, apa még főzte a halászlét, mama meg halat sütött. Miután elkészült a kaja, anyáék előhozták az ajándékokat, és leültették az ünnepelteket. Először anya és Nóri beszédet mondott papáéknak, egy házassági idézetet, és a házassági évfordulókról szóló szöveget. Kiderült, hogy ez a 30. a gyöngylakodalom. Mama szokásához híven meg is hatódott. Utána átadtuk az ajándékokat, a tortát, virágot, és a hintapadot, majd fényképezkedtünk. Íme az ünnepletek: Itt már társultak hozzájuk anyáék is, a két "szép" gyerekük: Aztán megvacsiztunk, anyáék beszélgettek, mi meg játszottunk estig. Lacika kipróbálta a még össze nem szerelt hintát, nekem meg a locsolócsőtartó tetszett a legjobban, azt tologattam. Vasárnap délelőtt bevásároltunk, aztán elmentünk Elekes mamáékhoz kajáért, és a Ladáért, ami előző nap ott maradt. Délután Csabiékhoz mentünk, ott vacsoráztunk. Igaz a vacsora majdnem elmaradt, mert anyáék összekaptak valamin apával, és már indulni akartak haza. De mivel mi rákezdtünk ordítani, gyorsan abba is hagyták, lenyugodtak, így összejött a vacsi is."-Emike

Vonatozás (07.19-23)

"A hét legtöbb napja a szokásos módon telt. Hétfőn nem voltunk sehol, csak itthon, mert anyáéknak nem volt kedve sehova se menni. A délutánunk már elég nehézkes is volt, nem akart telni az idő. Kedden délután, miután apa hazajött a melóból, elmentünk Erzsi mamiékhoz, szerdán meg az egész napot náluk töltöttem. Csütörtökön végre történt valami érdekes is, Erzsi papa elvitt vonatozni. Püspökladányba mentünk, vagy ahogy én mondom "PÜSPÖKIJADÁNBA". Ott volt egy szabad óránk, így meglátogattuk papa régi munkatársát. Van neki egy kutyája, úgy hívják Csöpke. Mikor megsimogattam, mindig meg akart nyalni, de azért jót játszottunk vele. Aztán indultunk haza. Egyébként a vonatozás nagyon bejött, mondtam is papának, hogy én imádok vonatozni. Főleg, hogy amikor lassabban ment a vonat papa megengedte, hogy felálljak az asztalra, és ez nagyon tetszett, mert mikor hazaértem, mindenkinek ezt meséltem el először. Néha azért meg is pihentem, abban a nagy hőségben. Miután kivonatoztuk magunkat, szerencsére még nem haza, hanem Erzsi mamiékhoz mentünk. Ott ebédeltem, ott aludtam délután, és csak 6 óra után jöttem haza. Akkor meg észrevettem, hogy kinn vannak az udvaron a szomszéd gyerekek, és át is kéredzkedtem hozzájuk, játszani egy kicsit. Pénteken délután anyával elsétáltunk a DM-be, és Lacikának szandált venni, mert a 3 hetes szandija így néz ki: Utána apával találkoztunk a sarkon, és mentünk tovább a fagyizóba. Olyan meleg volt, hogy már alig bírtuk kivárni, hogy odaérjünk, és végre ehessük a fagyit!"-Emma

Nóra nap, szombat délutáni káosz, mamis vasárnap (07.15-18)

"Csütörtökön Elekes mamiékhoz mentünk Nórit és Csabit felköszönteni. Mivel még nem voltak otthon, mikor odaértünk, ezért átmentünk Elekes dédihez. Ott megmutattam, hogy tud Lacika sétálni, persze úgy, hogy vezetgettem, aztán meg löktem rajta egyet, hogy menjél, és el is esett. Anya le is szidott, én meg hisztiztem. Utána visszamentünk mamiékhoz, felköszöntöttük az ünnepelteket, majd kinn játszottunk az udvaron. Este meg apával aludtam lenn, mert fenn még nincs klíma, és már nem bírtuk a meleget. Anya még kitart Lacikával, ő ugyanis átalussza fenn is az éjszakát, így anya nem akarja leköltöztetni, nehogy megzavarja.
Pénteken kivételesen nem voltunk sehol. Itthon voltunk, locsoltunk apával, és játszottunk a kertben. Estére olyan koszosak lettünk, hogy anya legszívesebben letagadott volna bennünket, hogy nem is az ő gyerekei vagyunk. Este megint apával aludtam, reggel mondtam is anyának, hogy "már két este végig apával aludtam, megyek is, és felírom a netre!" És kimentem a szobába, bekapcsoltam a számítót, és elkezdtem nyomkodni a billentyűzetet.

Szombaton a Fornettisben reggeliztünk, aztán elmentünk a piacra, a Sparba, és a húsboltba. Most olyan rossz voltam, pedig ha anyával megyünk hármasban, akkor semmi baj sincs velem, tök normálisan tudok viselkedni. Most meg rohangáltam össze-vissza, rángattam Lacikát, és hiába szóltak rám, nem hallgattam senkire. Aztán hazajöttünk, és apa megengedte, hogy locsoljak. Amikor anya kijött, szóltam neki, hogy vigyázzon, mert itt esik az eső, és lelocsoltam, a jó hideg kútvízzel. Szerencsére csak nevetett, így felbuzdúltam, és elkezdtem őket jobban locsolni, amíg apa ki nem kapcsolta a szivattyút. Délutánra anyához be volt jelentkezve a körmös, de ez majdnem meghíúsult. A délutáni alvásomból, két óra után úgy keltem, hogy hánynom kell, és nem is jutottam el a WC-ig, már az előszobában kitaccsoltam. Kaptam Magne B6-ot, és szerencsére utána már nem voltam rosszul. Valószínű gyorsan kajáltam, mert versenyeztem apával, és nem rágtam meg jól a falatokat. Aztán anya visszaküldött pihenni, ő meg addig Lacikát letette a lépcsőre, hogy felmennek pakolni. Anya elszaladt a fenti kukáért, kb. 10 mp volt, és mire visszaért Lacika ordított, és a lépcsőfordulón feküdt a hátán. Felkapta, és akkor látta, hogy megütötte a szeme alatt. Eddig mindig megvárta ülve, vagy elindult mászva fel, most meg valahogy leesett. És azóta se jöttek rá, hogy eshetett úgy, hogy pont a szeme alatt ütötte meg magát. Végül Erzsi mama telefonált a kórházból, mert kezelésen volt benn, és nem jó hírei voltak, így apa azonnal bement hozzá, pedig ő vigyázott volna ránk. Akkor anya gyorsan telefonált Elekes mamának, aki el tudott bennünket vinni, így anyának nem kellett lemondani a körmöst.

Vasárnap egész nap Elekes mamánál voltunk. Addig anyáék elmentek vásárolni mamiék házassági évfordulójára ajándékot, utána meg végre kitakarította anya a tetőteret, amíg apa főzött. Délután anya jött értünk, mert apa közben elaludt. Utána még elmentünk a fagyizóba, ugyanis anyáéknak már semmihez sem volt kedvük."-Emike

Szabad programok, járás (07.10-14)

"Szombaton Emma napközben még Erzsi maminál volt, apa meg délelőtt dolgozott. Anyának nem volt kedve egyedül reggelizni, így felhívtuk apát, nincs-e kedve a Fornettisben talizni. Volt neki, úgyhogy anyával lesétálunk, és ott reggeliztünk meg hármasban. Aztán mi elmentünk a piacra, apa meg ment vissza melózni. Délután a Forma-1 után áthívtak bennünket a szomszédék, mert bográcsoltak. A szomszéd Zoli bácsinak volt a szülinapja. Közben elugrottunk Emmáért is Erzsi mamiékhoz. Emma éppen fürdött, apa elkezdett inni egy sört, és én nem bírtam ki, hogy ne mehessek bele a medencébe. Anya bele is tett, de mivel nem készültünk fürdésre, így csak pucéran. És a vége persze az lett, hogy belekakiltam. Ezzel vége is lett a pancsinak. Utána még visszamentünk a szomszédékhoz a vacsira.
Vasárnap délelőtt kiszaladtunk a Téglagyárba, aztán meg kocsit mosni, mert apa kitalálta, hogy eladja az autót, és vesz majd helyette másikat. Délelőtt szépen kitakarította, lefényképezte, és felrakta a netre. Délután elmentünk a fagyizóba, utána eljöttek hozzánk Elekes mamiék. Már régen találkoztunk velük, mert hétközben dolgoznak, 2 hétvégén meg kirándulni voltak. Most a Balcsiról jöttek haza, és hoztak nekünk ajándékokat.
Hétköznap a szokásos dolgokkal töltöttük a napjainkat. Bolt, főzés, takarítás, mosás, vasalás... Délutánonként viszont megint nem unatkoztunk. Hétfőn Erzsi mamiékhoz mentünk, megint pancsolhattunk egy kicsit. Utána apa itthon locsolt, mi meg Emmával kinn játszottunk.Kedden délután elmentünk gyümölcsöt venni, mert már kifogyott a vitamin tárunk. Vettünk tejet is, hogy megkóstoljam, mert eddig csak tápszert kaptam, de egyáltalán nem ízlett, még bele is rázkódtam, olyan rossz volt. Utána Emma megkérte apát, hogy hívja már át a szomszéd kislányokat, mert unatkozik. Apa fel is hívta a szüleiket, és átengedték őket, sőt kaptak az alkalmon, és beszaladtak Szolnokra vásárolni. Mikor átjöttek anya még teregetett, úgyhogy apa vigyázott négy gyerekre. Ki is fáradt, mire anya végzett!
Szerdán Emma megint Erzsi maminál volt, így anyával kettesben voltunk napközben. Én nagyon sokat aludtam, fél 11-től majdnem 3 óráig, anya már nem akarta elhinni. De legalább jól haladt a házimunkával. Délután anya még elszaladt Nórinak névnapi ajándékot venni, én addig elmentem apával Emmáért. Utána megint kinn voltunk az udvaron, fürödtünk, de én hamar meguntam. Viszont Ancsa észrevette, hogy Emi pancsizik, és addig könyörgött, hogy a szülei átadták a kerítésen, és ő is fürödhetett Emivel.Nem is akartak kijönni a kis medencéből, olyan jót játszottak.
Én meg egy hete a sétálást gyakorlom. Egyre többet, és egyre nagyobb távokat teszek meg. Szinte már alig mászok. Csak egy baj van, még sokat esek. Többnyire a fenekemre, vagy a térdemre, de azért nem nagyon tetszik a sok esés se nekem, se anyáéknak. És kibújt még 2 fogam, így már öt darab van!-Lacika

Délutáni programok, Lacika járni próbál (07.05-09)

"A héten többnyire megint délutáni programjaink voltak.
Hétfőn délután áthívtam a szomszéd lányokat játszani egy kicsit, hogy ne unatkozzak, és ők sem. Játszottunk kinn az udvaron, és benn is a szobámban. Sziszike olvasott nekünk mesét is, mi meg Ancsával lefeküdtünk az ágyamba, és hallgattuk. Ancsa apukája attól félt, hogy el is fog aludni, mert a délutáni alvása kimaradt, és már fáradt volt egy kicsit.

Kedden miután apa hazaért a melóból, kivitt bennünket, hogy pancsizzunk egy kicsit, addig anya még összepakolt odafenn, mert olyan nagy rendetlenséget csináltunk. Lacika most fürdött először kinn a medencében, de nagyon élvezte. Sajnos hamar beborult az ég, így nem sokáig maradhattunk a vízben. Utána meg elmentünk Csabiékhoz. Most kapott kölcsön egy házat, és azt festették éppen. Majd abban fognak lakni Nórival, addig amíg nem kezdenek el építkezni mellettünk. Ittak apával Csaba nap alkalmából egy sört, aztán hazajöttünk, ők meg folytatták a munkát.

Szerdán megint Erzsi mamiéknál töltöttem a napomat. Elég későn is értem haza, apa már telefonált is mamának, hogy mikor hoz már haza, mert ő még aznap nem is látott engem.
Csütörtökön elmentünk Szuper anyukájáékhoz megnézni azt a cicát, amit tőlünk vittek el, hogy mekkorára nőtt már. Aztán átmentünk a saját lakásukba, mert Lacika már unta a babakocsit. Ott végre kiszabadulhatott belőle, és mászkálhatott a lakásban. Szuperék meg kezdhettek pakolni előle, mert mindent le akart pakolni. A virágokat, a képeket, a könyveket, távirányítókat... És Lacika meg is indult magától. Már itthon is napközben a TV-től elsétált anyához, vagy az ágyhoz. Ezt gyakorolta Szupiéknál is. Szekrénytől apáig, Anettig, asztaltól TV-ig, kis szobából nagy szobába... Tetszett neki, bár néha seggre csücsült közben. Utána meglátta, hogy apáék sört isznak, és rábukott ő is. Nagyon mérges volt, hogy neki nem adnak. Aztán megkapta az üres dobozt, és abból próbált még pár cseppett kipréselni. Kire üthetett? Este még eljött hozzánk Tóth dédipapa Ricsivel, mert valami önéletrajzot kellett neki elküldeni e-mailben. Én meg kihasználtam, és még kirakóztam papával.
Pénteken megint mamis napom volt. Anyával elmentünk a boltba reggel, aztán délelőtt jött értem Erzsi mami. De most nem csak napközben, hanem este is nála aludhattam. Délután eljöttek anyáék is a kisházhoz, hogy még lássanak engem, de én nem nagyon foglalkoztam velük, inkább Karesszal játszottam. Még este hívtak anyáék, minden OK volt, már meg voltam fürödve, és néztem a Barátokat. Ma délelőtt meg apával beszéltem, és mondtam neki, hogy jót aludtam, majd megyek haza!"-Emike

Erzsi maminál, kertészkedés, szülinapi zsúron... (06.30-07.04)

"Szerdán és csütörtökön Erzsi mamis napom volt. Szerdán reggeli után már jött értem mama, és egész nap náluk voltam. Felállították a medencémet, és délután már fürödhettem is benne. Anyáék is eljöttek, miután apa végzett a munkával, és miután Lacikának levágatták a haját. Nagyon gyorsan nő neki, már harmadjára kellett neki vágni, és erős is, meg sűrű is a haja. Apa csak drótszőrű foxinak csúfolja. Most először végig ordította a hajvágást, pedig eddig mindig ügyesen tűrte. Ilyen lett a kis kopasz feje: Csütörtökön nem volt szó róla, hogy Erzsi maminál leszek, így anyával elmentünk a boltba, és a húsboltba reggeli után. Már éppen sétáltunk haza, amikor Erzsi mami telefonált, hogy megint elvinne, ha van kedvem. Hát persze, hogy volt. Így aznap is velük voltam, de délutánra sajnos rossz idő lett, és nem tudtam pancsolni. Ennek ellenére jól éretem magam, nagyon sokat hülyéskedtem Erzsi papával.

Pénteken itthon voltam anyával és Lacikával. Napközben a már kialakult rend szerint történtek a dolgok. Délután apa nem egyedül jött haza, hanem 3 munkást hozott magával. Kiderült, hogy rendbe rakatja az udvart, mert eléggé el volt hanyagolva. Megcsinálták a bejárót, zúzott kővel szélesítették ki, átalakították a sziklakertet, és elkezdték kapálni a kertet. Apa segített nekik, de közben el kellett szaladnunk Elekes dédihez, mert szülinapja volt.
Szombaton folytatódott a munka, addigra már nagyon összebarátkoztam a munkásokkal. Megtanultam a nevüket is, Bereczki, Pisztoly, és Brékes. Egész délelőtt kinn voltam körülöttük, figyeltem, ahogy dolgoznak, sőt segítettem is nekik, meg dumáltam nekik folyamatosan. Még aludni sem akartam menni ebéd után, mert tudtam, hogy mire felkelek már nem lesznek nálunk. Alvás után pedig kertipartira voltam hivatalos. Az ovis társam, Tamara hívott meg a szülinapi bulijára. Mire azonban elindultunk, elkezdett szakadni az eső, így a medencés parti meghíúsult. Nagyon vártam már egyébként, hogy mehessek, még a boltban is elmeséltem mindenkinek, hogy hova fogok menni. De mikor beértünk, eléggé megszeppentem. Anya gondolta, hogy így lesz, mert még nem régóta járok oviba, meg ilyen buliba sem voltam még. Maximum a szomszédékhoz szoktam átjárni, vagy őket hívom át. Így anya maradt egy 15 percet, amíg feloldódok egy kicsit, aztán otthagyott. Mikor jött értem, közölték vele, hogy nem hiányzott nekem egyáltalán sem, nagyon jól éreztem magam. Ezt is gondolta, mert hát jól ismer! Utána még elmentünk a fagyizóba, találkoztunk Győriékkel, és elhívtuk őket hozzánk.

Vasárnap apa végre itthon is felállította a kis medencémet, így azt is kipróbálhattam. Délután elmentük Szolnokra a Corába bevásárolni, utána meg eljött hozzánk az óvónénim Szuperrel. Így nem unatkoztunk, jókat játszottunk, és beszélgettünk. Szuper dobált a levegőben, aztán mikor elfáradtam, Anett óvónéni ölében ültem. Szerencsémre még Lacika fürdetése után is maradtak egy kicsit, úgyhogy nekem hosszabra nyúlt a napom!"-Emike

1 évesen

"Pótoljuk az 1 éves beszámolómat.

Elmondhatjuk, hogy túl vagyok életem első önálló lépéseimen. Járni még nem tudok, de 3-4 lépést megteszek, és a rekordom 10 lépés körül van. A mászást részesítem még mindig előnyben, mászva bárhová szélsebesen eljutok. Kedvencem pedig a lépcsőmászás, már ha anya engedi. Ha nem, akkor meg hatalmas hisztizésbe kezdek.

Egy éves koromra Emma megtanított puszit küldeni is.

Szeretek pakolni. Kedvencem a ruhák kidobálása a szekrényből, a cipők szétdobálása, Emma építőkockáinak a szétszórása a szobában. (Ennek anyáék is szoktak örülni, főleg ha a sötétben 1-1 darabra rálépnek.)

Szeretek labdázni, dobom magam elé, és mászok utána.
Szeretem a fiús dolgokat, például a motorokat, autókat.

Szeretek kukucsosat játszani, van, hogy csak a kezemmel takarom el az arcom, van, hogy valami ruhát terítek a fejemre, vagy elbújok az ajtó, vagy bútor mögé.

Szeretem a mondókákat, főleg azokat amiket még anya hasában füleltem ki. Emma akkoriban azokat tanulta a bölcsiben, és azokat mondogatta állandóan. Pl. a Húzz,húzz engemet; Hinta, palinta; Mókuska, mókuska... Ezeket mosolyogva hallgatom, még mozgok is hozzá, és a végén meg is tapsolom. A TV-ben is van egy-két reklám, amire mindig felfigyelek. Pl. a Kinder Pinguis, és a Milli Mias reklám, ezek zenéje megfogott.

Mostanában egyre többet halandzsázok. Van, hogy magamban, van, hogy anyáéknak magyarázok, csak nem nagyon értik. A BA-BA, MA-MA, PA-PA szavakat már érthetően mondom. Emmát pedig úgy mondom, hogy ÖMMA. Anya utasításai közül elég sokat megértek. Például, ha szól, hogy gyere ide, pelus csere, akkor én mászok hozzá, és emelem a kezem. Vagy ha kérdezi, hogy hol a cumim, akkor elkezdem keresni. Ha kér valamit, akkor odaadom, persze ha nagyon érdekel, akkor csak nézek anyára, és a tárgyra, és gondolkodom, hogy most adjam, vagy ne. Egyébként szinte egész nap azt hallgatom, hogy LACIKA NEEEE, vagy NEM SZABAD! Például amikor mászok fel a kanapéra, onnan a támlára, onnan meg az ablakba. Vagy kiülök az ágy szélére. Vagy bekapok valamit a számba, amit nem lehet...

Az éjszakákat átalszom, most mióta fogzom, van hogy felsírok hajnalban, de gyorsan vissza is alszom. Napközben egyszer alszom, általában 1/2 11-13 óráig.
Enni, mondjuk azt, hogy ötször eszem, de ebben nincs benne az, amikor más eszik körülöttem, és én is kinézem a szájából a kaját. Vagyis egész nap képes volnék valamit rágcsálni. Fogaim száma:3.
És egyre akaratosabb vagyok. Nem akarom, hogy fogjanak, mindig önállóan akarok ténykedni. És ha mégis felvesznek, akkor elkezdek üvölteni, lököm magam el anyáéktól, feszítem a testem. Ha valamit elvesznek tőlem, mert nem szabad vele játszanom, akkor meg csapkodok a földre, asztalra, vagy amit éppen elérek.
De azért jó kisfiú vagyok. Ja, és bújós is. Sokszor magamtól odamászok valakihez, felállok, és megölelem, jó erősen, és bújok hozzá! Persze anya kapja a legtöbb bújást, aztán Emma és apa, de a mamikat is szoktam ölelni, és volt már, hogy idegent is, csak úgy. Nos, ilyen vagyok egy évesen!"-Lacika

Szülinap (06.28-29)

"Eljött ez a nap is, 29-én kedden egy éves lettem.
Hétfőn még aránylag normálisan telt a napunk, csak délután ment el anya Nórival még néhány ajándékot beszerezni. Kedden viszont egy percig sem unatkoztunk, teljes erővel készültünk a délutáni ünneplésre. Délelőtt elmentünk a boltba bevásárolni, aztán siettünk haza, és anya neki is látott a főzéshez. Szerencséjére én elég sokat aludtam, Emma meg ügyesen játszott a számítógépen, nézte Pumuklit, úgyhogy elég jól haladt. Apa 1/2 3 fele hazaért és még segített neki. A vendégek, Elekes mamiék, Nóriék és Elekes dédi 5 órára jöttek. Erzsi mamiékkal már hétvégén megünnepeltük, ők most azért maradtak ki. Időben elkészültünk, sőt még várnunk is kellett mamiékra, mi meg már türelmetlenek voltunk, úgyhogy sétáltunk még egyet az utcánkban. Aztán végre megérkeztek, felköszöntöttek engem és anyát. Utána megvacsiztunk, mert már mindenki éhes volt.Kivéve Emmát, ő inkább engem etetett, nekem adta a saját ennivalóját is.Vacsora után apa hozta a tortámat. Meggyújtotta a gyertyát és a tüzijátékot. Először csak fogtam a fejem, mi a franc ez? Egy kicsit meg is ijjedtem.Aztán anya is mellém állt, hogy együtt legyen a két ünnepelt, és így már jobban tetszett az a valami nekem is. Utána végre anya felvágta a tortát, és azt is tömhettem a számba! Már alig bírtam kivárni, hogy mikor kóstolhatom meg.Emma meg csak a maci marcipán orrát ette meg, és a szája szélén folyt ki a fekete nyál.Vacsora után jöhetett a kaja ledolgozása. Hátra mentünk a fűre, apáék összeszerelték a hintaágyat, amit mamáéktól kaptak. Én meg Elekes papával sétálgattam, amíg Emma hagyta. Aztán Emma a nyakába ült, és ott rosszalkodott.Fürdésig tartott a buli, elég is volt, mert a végére nagyon elfáradtam. Ajándékba sok mindent kaptam. Ruhákat, szandit, a szobámba bútort, Verdás függönyt... Igen, anyáék lassan külön akarnak költöztetni, csak még az asztalos nem jött felrakni a függönytartót. Remélem még késik egy kicsit, addig legalább még anyáék szobájában maradhatok."-Lacika

"Most már én is mindig a fiammal öregszem egy évet! Igaz nem érzem az évek múlását, csak ha a gyerekekre nézek, hogy már mekkorák, akkor esik le, hogy én sem fiatalodok, hanem öregszem. Mindegy! Szülinapomra Emmától ezt a szép rajzot kaptam, amit az apja felíratozott, és be is kereteztette. Nagyon örültem neki, és meg is hatódtam volna, ha nem tudok róla. De Emike szépen apránként, mindig egyre többet elárult a meglepetésből, magától, én nem kérdezgettem. Így a végére, már szinte mindent tudtam. Beszélt virágról is, de az végül lemaradt a rajzról, csak egy napocska lett. Kiderült, hogy több is készült, de vagy a virág, vagy a nap nem sikerült neki, így ez a példány lett a végleges. Imádom, olyan édes volt, ahogy készült! És Lacikát is, az én édes egy éves kisfiamat! Puszi nekik!"-Anya