Esős napok, hétvégi csavargás és nem alvás (05.17-24)

"Az elmúlt hét is elég uncsira sikeredett a rossz idő miatt. Egész héten esett az eső, így az oviban, és itthon is benn kellett lennünk. Ez meg is látszott a viselkedésemen, mert nem bírtam magammal. A mozgásigényemet benn kellett kielégítenem, ugráltam, rohangáltam, néha megütöttem magam, vagy Lacikát. Azért 1-2 dolgot csináltunk is. Apa hétfőn, eső előtt levágta a füvet. Úgy volt, hogy csak a házunk előtt vágja le, de a végére annyira belelendült, hogy majdnem lerendezte az egész utcát. Mi szóltunk rá, hogy megyünk a boltba, jöjjön be Lacikára vigyázni. Kedden levágta apa a kakasunkat, mert megtámadta, így bosszúból vége lett. Közben jöttek Nóriék elbúcsúzni, mert szerdán repültek Londonba. Elkérték a fényképezőnket, így a héten nem készültek rólunk képek. Szerdán apával megfőztük a kakast pörköltnek, csütörtökön meg anyával epres sütit sütöttünk. A süti nem sikerült, de legalább addig is elfoglaltam magam, amíg segítettem neki kikutyulni a tésztát. Pénteken anya fodrászhoz ment, nagy élmény volt neki, mert Lacikával. A fodrásznéninek is kisbabája van, és csak 4 órát dolgozik, pont akkor, amikor Lacikára nem tud senki vigyázni. És a fodrász kislánya is az üzletben tevénykenykedik, amíg az anyukája dolgozik. Most éppen kompozott, Lacika meg a babakocsiban figyelt. Azért kész lett anya haja, úgyhogy nem lehetett az olyan gáz!
A hétvége már pörgősebb volt egy kicsit. Szombaton délelőtt apával elmentünk Kengyelre utánfutóért. Aztán elvittük vele a kiscsirkéket Erzsi papához, mert ő neveli tovább őket. Délután elmentünk a cukrászdába, ott találkoztunk Gyurcival, aki utána eljött hozzánk. Mi meg amíg ők apával söröztek, elmentünk Elekes mamiékhoz. Mire hazaértünk már itt voltak Szuperék is az óvónénimmel. Apa a héten tanított nekem egy csúnyát is. Meg kell kérdezni tőlem, hogy "Mit mondtál?", én meg válaszolom "Kiskosárba fingottál." Na, ezt mindenkinek elmondtam, de mikor az óvónénim itt volt, előtte nem mertem. Vasárnap egész nap Elekes mamáéknál voltam. Délután Tóth dédiéknél volt az átadásom, oda jöttek anyáék értem. Mikor indultunk hazafele, már nagyon nyűgös voltam, anya azt hitte beteg is leszek, de nem én, hanem Lacika lett az. Én egy 10 perc otthoni pihenő után visszanyertem önmagam, és rosszalkodtam. Apa este ment Nóriékért a reptérre, anya meg gondolta alszik egy jót, de nem így lett. Először én sírtam fel fél 11 fele, de csak rosszat álmodhattam, mert utána visszaaludtam. Aztán Lacika forgolódott meg szörcsögött, úgyhogy orrszívás lett a vége. Aztán nekem kellett pisilni éjfél körül, hajnal 2-kor megint Lacika nem bírt aludni, addigra hőemelkedése is lett. Kapott Nurofent, még egy orrszívás, és orrcsepp után próbált anya visszaaludni. Akkor ért haza apa, mert Nóriék gépe késett. Hat órakor Lacika ébresztőt fújt, úgyhogy anyáék teljesen ki voltak készülve hétfőn. Reggel el is mentünk a Mc Donaldsba reggelizni. Mikor odaértünk rámjött a hányinger, de csak az autótól, mert utána el is múlt, és jót reggeliztem. Aztán én apával csavarogtam, anya meg pihent Lacikával egy kicsit. Délután Nóriék jöttek el, hozták az angol ajándékokat. Utána én még elmentem apával Erzsi mamiékhoz, anyáék maradtak, mert Lacika elég nyűgös volt. Az orra van tele, az folyik, és úgy néz ki megindultak a fogai is, mert ömlik a nyála, és mindent nagyon rág. És felül már nagyon fehérlik neki a fogsora. Talán 11 hónapos korára ki is bújik az első foga!"-Emike

Ovi, csínytevések, fejlődés (04.10-16)

"Megint eltelt egy hét, de most szerencsére betegség nélkül, végig oviban voltam. A hét elején előadtam egy kis hisztit reggelente. Ébredés után még anyát sürgettem, hogy mikor megyünk már az oviba, induljunk már, és az úton is siettem, szedtem a lábam, ám átöltözés után mindig megtorpantam az ajtóban, és elkezdtem kapaszkodni anyába. Anya minden reggel bekísért az ablakig, hogy integessek neki. Elég nehezen tudta magát kihámozni a karjaimból, és a hét elején még pityeregtem is egy kicsit. A hét vége fele már könnyebben ment az elválás. Ovi után viszont jókedvűen meséltem anyáéknak, hogy mi történt aznap, és hogy jól éreztem magam.
A hétköznapokon, most nem sok érdekes történt, egy-két csínytevésemen kívül. A legnagyobb, hogy most a vadonatúj szandálomat vágtam szét. Még névnapomra kaptam egy adidas szandit, és még csak benn használtam, amikor ahhoz volt kedvem. Szerdán meg apa főzött a garázsban, addig én ollóztam, és mire odanézett, én már a szandit is szétvágtam. Először apa szidott le, aztán anya. De ez egyáltalán nem hatott meg, viccesnek találtam a helyzetet. Aztán a szobámba kellett gondolkodnom egy darabig, de ez se volt hatásos. Aztán apa megint rákezdett, hogy az a szandi pénzbe kerül, és most már nincs pénzünk újat venni (gondolta az hatni fog, hogy nem kapok másikat), erre én közöltem: "DE NEKEM VAN PÉNZEM, OTT VAN A MACIBAN (maci persely, ebben van a játszós aprópénzem), MAJD ABBÓL VESZÜNK!" Apa majdnem nevetésben tört ki, de azért visszatartotta. Szerencsére apa uncsitesója Ditta a Deichmann-nál dolgozik, és meg tudja javíttatni, így nem kell kidobni.
A másik nem semmi dobásom, hogy megharaptam az ovónénim. Először Katika ovónéni köppenyét harapdáltam, de rám szóltak. Aztán átmentem Anett nénihez, és az övén folytattam a harapósdit. Anett mérgesebben szólt rám, és elkezdett lekonyulni a szám. Ő felvett, hogy ne sírjak, én meg megharaptam a vállát. Na, ez nem jól sült el, mert az ovónéni mérges lett rám, én meg elkezdtem sírni. Anyának nem akartuk elmondani, úgy volt, hogy a mi titkunk marad az ovónénivel, de aztán csak elmeséltük neki. Este meg is beszéltük anyával, hogy ilyet nem szabad csinálni senkivel.
A héten voltunk cukrászdában, voltak nálunk Erzsi mamiék, Nóriék. És meg volt az első közös fürdésünk Lacikával. Először anyával fürödtünk hármasban, másnap apa is csatlakozott hozzánk, így már azért elég szűkös volt a hely. Viszont nagyon tetszett nekem is, és Lacikának is.A hétvégém megint a csavargásról szólt. Szombaton délelőtt kengyeli dédiéknél voltunk, dédimama 80. szülinapját ünnepeltük. Délután elmentünk a Sparba vásásrolni, utána Berciéknek vittünk őzhusit. Úgy volt, hogy csak erre a két helyre megyünk, de apa még kinézett a gyárba, és visszafele még benéztünk Elekes dédihez. Oda meg pont átjött Elekes papa, és így hozzájuk is át kellett mennünk. Szóval fürdésig nem értünk haza. Vasárnapra megígérték, hogy elvisznek magukkal Túrkevére, valami birkafőzős versenyre. Szerencsére reggel nem esett az eső, és jöttek értem. Nagyon jól éreztem magam, mama befizetett egy körhintára, aztán mégegyre. Ettem főtt kukoricát, kürtős kalácsot. Vetettem magamnak és Lacikának vásárfiát, magamnak egy kis nyújtófát, hogy ha anyával sütünk, ne az övét kérjem kölcsön, és egy kis seprűt. Lacikának meg egy kis fa csigát. Anya délbe hívott, hogy jövök-e ebédre, de közöltem, hogy nem, és délután amúgy is maminál alszom. Így is lett, és csak este jöttem haza."-Emike

"Úgy látszik használt a hasonlítgatás, mert egy hét alatt összekaptam magam. Megtanultam mászni,és a járássegítővel magam menni. Eddig mindig anya állított mögé, 5-6 lépés után meguntam, és mentem a dolgomra. Most meg anya nézte a TV-ét, aztán felfigyelt, hogy nagyon zenél a járássegítő, és látta, hogy térdelve tologatom. Felállított, és mentem vele a falig. 2-3 segítés után megtanultam magamtól felállni vele, és azóta sokat sétálok vele, és 1 hét alatt fordulni is megtanultam. Eddig, ha neki menetem a falnak, néztem anyára, hogy fordítson meg, most meg már megoldom magam. És van másik mesterem is, Emma. Beleül a taximba, én meg kapaszkodom mögötte, és megyek vele. Erőteljesen gondolkodom azon is, hogy kellene saját lábon, segítség nélkül eljutni egyik helyről a másikra. Próbáltam már lépni egyet-kettőt, de abból még csak seggreülés lett.
Most már elmondhatjuk, hogy egész nap nincs nyugtom, mindig csinálnom kell valamit. Itt például Emma motorját akarom kipróbálni, de nem sikerül. Itt meg anyával játszok "kukucs"-osat. TV-zett volna, de én elbújtam a szekrény mögé, és mondtam neki, hogy "EEE", ezzel jelezve, hogy játszunk. Egyébként most már néha elkezdek babanyelven halandzsázni, de ennél tovább még a beszédben nem jutottam. Anya mondja, hogy nem baj, mert Emma egyfolytában beszél, és egy nap többezerszer elmondja, hogy "ANYA-ANYA", anyának meg belefájdul a feje. Szóval először járjak, aztán majd beszélek egyszer!"-Lacika

Ovi szünet betegség miatt (04.03-08)

"A múlt héten a betegség miatt megúsztam az ovit, és végig itthon voltam anyával és Lacikával. A napjaink elég egyhangúan teltek. Délelőtt reggeli után elmentünk a boltba, aztán ebédet főztünk. Addig én ollóztam, egyszer még a hajamat is levágtam. Anya csak akkor vette észre, amikor sepert, és a hajam is rákerült a lapátra. Aztán este apa kötötte össze a hajam a kádba, és akkor is kibújt egy kis tincs. Neki már füllentettem, és azt mondtam, hogy csak a fésű szedte ki. Amikor meguntam a vágást, akkor meg kijárkáltam a garázsba a pipikhez és a kiscicákhoz. A pipiket megetettem, a cicákat meg sétáltattam a kosarukban. Lacika mindeközben szundizott. Délután aludtam, ébredés után meg végre jöttek a programok apával.
Hétfőn anyák-napoztunk, mert vasárnap még elég rosszul voltunk. Körbejártuk a dédiket, és ükmamát, mert a mamik ügye már előző nap átvették a virágot, mikor látogattak minket. Kedden a dokinál voltunk, de ezt már leírtuk. Utána én apával locsoltam kinn a kertet. Szerdára apa is beteg lett, így benn unatkoztunk. Szerencsére ő egy nap alatt meggyógyul, a magas láz kiöl belőle minden betegséget, így csütörtökön már megint kinn lehetettem vele az udvaron. Eljött Csabi is, és játszottam vele az autóban,és átültettünk egy virágot is, mert Lacika felborította napközben, és kifordult a földből. Pénteken a Dm-be sétáltunk el a szokásos pelenka és bébiétel vásárlásra. Aztán készültünk elő a másnapi sütögetésre, vagyis apa készült volna, de én nem hagytam. A koszos Ladában, Ladán játszottam, amit apa így hozott haza a bányából.Szombaton reggel elmentünk a piacra, aztán apa kinn a kertben szabad tűzön sütött husikat, meg salátát készített. Így én is kinn lehettem vele. Délután alvás után kimentünk Tenyőre, ahol bográcsolós falunap volt. Mire kiértünk beborult, úgyhogy nem sok időt töltöttünk ott, éppen, hogy csak körbenéztünk, meg költöttünk egy kis pénzt édességre. Aztán mentünk tovább Kengyelre dédimamáékhoz. Vasárnap mamis napunk volt, Elekes mamiéknál voltunk Lacikával. Anyáék meg pihentek egy kicsit nélkülünk, bár inkább próbálták bepótolni, amivel el voltak maradva. Este még itthon játszottunk Lacikával. Utána meg készültünk az ovira, hajmosás, körömvágás..."-Emike

"Méghogy nem tudok mászni! Tegnap anya lerakott a nappaliban, ahol eddig nem mászhattam. Emmának még anno nem adatott meg, hogy fenn szőnyegen másszon, mert nem volt kész a tetőtér, úgyhogy ő itt a kövön mászkálhatott. Végre én is felfedezhettem a terepet. Mondjuk itt is hasonlóképp csináltam, először négykézláb pár lépés, aztán kúszva, a célpont előtt megint négykézláb. Aztán meguntam lenn, és gondoltam visszamegyek a szokásos terepemre, és elindultam felfele a lépcsőn! Na, ügye? Akkor csak tudok valamit!"-Lacika

Betegség

"Nem akartam erről írni, mert úgy tűnt, csak egy kis nátha, de csak durvult egy kicsit a helyzet. Szóval Lacika múlthét hétfőre lett beteg. Folyt az orra, és esténként köhögött. Mindig hajnal kettő óra fele, és addigra teljesen bedugult az orra is. Kb. 3 éjszaka mindig ugyanabban az időben orrszívás, orrcsepp és megpróbáltunk visszaaludni. Aztán nála csökkent az orrdugulás, és a köhögés megszűnt, de az orra még mindig folyt. Én szerdára lettem beteg, ugyanezzel a tünetekkel. Emma meg hétvégén, ahogy írtuk, május 1-jén kezdte. Így hétfőn nem is ment óvodába. Folyt az orra, és berekedt. Sőt neki hétfőre a szeme is begyulladt. Csepegtettem a szemébe szemcseppet, és enyhült is neki a pirosság. Kedd délutánra viszont Lacika szeme is piros és csipás lett, így csak el kellett mennünk a dokihoz. Addigra mind a ketten úgy néztek ki, mint két lelenc gyerek. Csipásak és taknyosak voltak, hiába töröltem állandóan az orrukat, szemüket. Kaptak Tobrex szemcseppet, amit a szemükbe, és az orrukba kell csepegtetni. Szerencsére gyorsan hatott, és szerdára már elég kulturáltan néztek ki, és az orrfolyás is megszűnt, de akkorra meg az apjuk lett beteg. Neki láza is lett, ami most a gyerkőcöknél kimaradt.

Csak nem bírtam ki, és megnéztem Emma mit tudott 10 hósan. Vagyis ő már kilenc hónaposan mászott, és felállt. Lacika meg 10 hónaposan áll fel, és még mindig nem mászik. És igaz, Emike 10 hónaposan már mondta, hogy "adjá", ha kért valamit, és "te", ha adott valamit. És már pár szót is mondott pl. a "mámmá", "táttá", "dádá", "hejte"... Szóval Lacika le van egy kicsit maradva, úgy látszik nálunk bejön, hogy a fiúk lassabban fejlődnek. Bocsi, nem illik, de ez van!"-Anya

10 hónaposan

"Április 29-én 10 hónapos lettem. Ebben a hónapban nagyon sokat ügyesedtem, erősödtem. Mászni nem tanultam meg, még mindig a kúszás a menő nálam, de az utolsó métert már négykézláb mászva teszem meg, mielőtt a végállomásnál felállnék. Ebből következik, hogy ebben a hónapban tanultam meg magamtól felállni. Ahol vízszintes kapaszkodót találok pl. ágy, szekrény, ott már fel tudom magamat húzni álló helyzetbe. Ahol csak függőleges pl. fal, ott még nem sikerül, de azért erőteljesen próbálkozom vele. És ha nem jön össze, akkor nagyon mérges tudok lenni. Szeretnék már menni is magamtól, de nem tudok. Ha anya fogja a két kezem, akkor szépen lépegetek. De kezdem unni, és megpróbálom kivenni a kezem a kezéből. Ha egy kézzel fog még stabilan állok, de hisztizek, hogy a másik kezem is engedje el, ilyenkor persze seggre ülök. Na, ez nem annyira tetszik!

Ha az ágyon, széken, vagy asztalon ülök, akkor ha le akarok jönni, hasra vágom magam, és seggelek lefele. Persze anya figyel, mert ha magasan vagyok, akkor nagyot huppanhatnék, így mindig a nyomomban van.
A cumisüvegből egyedül iszom, és ha végzek még mindig a földre dobom. Van, hogy az etetőszék asztalára leteszem, de aztán rájövök, hogy már nem kell, és leseprem a földre. Ez valamiért nagyon tetszik, mert a cumimmal is szoktam szórakozni. Ledobálom, valaki mindig felveszi, és visszaadja, de én megint lehajítom, és nevetek közben. Jó móka!

Beszélni egyáltalán nem akarok. Anyáék hiába dumálnak nekem, én csak nézek, de esze ágamban sincs ismételgetni, se a babát, se az Emmát, se a mamát... Anya állítja Emike ilyenkor már sok mindent próbált mondani, de még nem merte visszanézni az ő 10 hónapos tudását! Ennyit a hasonlítgatásról! A nevemmel tisztában vagyok, egyből figyelek rá! És a nemet is értem, de nem mindig akarom meghallani. Sőt, ha valamit nagyon akarok csinálni, és rám szólnak, hogy nem, akkor egyből legörbül a szám, és hüppögök.

Megtanultam integetni is. Először apát érte a megtiszteltetés. Azóta sokszor, sokmindenkinek integettem már, ha elment valaki tőlünk, vagy ha mi jöttünk el valahonnan.
Az étvágyam még mindig szuper, szerencsére a büfi szinte teljesen megszűnt. És az éjszakákat is átalszom.
Ja, és még mindig nincs egy fogam sem!" -Lacika

Fotózás, majális, szaporodtunk (04.26-05.02)

"Megint eltelt egy hét, és nem volt időnk írni. Mióta megjött a jó idő mindennel el vagyunk maradva. A múlt héten végig mentem az oviba, kisebb-nagyobb kedvvel. Délutánonként szokás szerint nem unatkoztunk. Hétfőn a Fáyra mentünk le pletykálni egy kicsit, mert anyáéknak nem volt kedvük itthon semmit csinálni. Kedden kapálás volt nálunk, mert Elekes papa nem bírta nézni, hogy mennyi dudva nő a kertünkben, és családi programot szervezett rá. Apa, anya, papa és Nóri dolgozott a kerten, mi meg Elekes mamival játszottunk. És aznap szaporodott a kis családunk, született 4 kiscica. Szerdán kengyeli dédihez mentünk, papát felköszönteni szülinapja alkalmából. Csütörtökön Elekes papáéknál voltunk, apa segített dédinél kitakarítani a fészert. És ezen a napon lett Lacika 10 hónapos, majd pótoljuk a szokásos összefoglalót róla. Pénteken apa jött értem ebéd után az oviba, mert másik csoportba kellett volna aludnom, és inkább hazahoztak. Délután bevásárolni mentünk a Sparba, Dm-be, úgyhogy minden napra jutott valami program.

Szombaton úgy volt, hogy elmegyünk Abonyba az állatkertbe. De péntek este hívta apát az uncsitesója Roland, hogy jön haza, és csinál rólunk fényképeket, mert már régen megígérte. Így reggel 9-re jött. Anya szépen felöltöztetett bennünket mire megérkezett. Mondani sem kell, nem volt egy egyszerű feladat, minket lefotózni. Lacika mindig elmászott Roland elől, én meg mindenfajta pofákat vágtam, és amikor apáék szóltak, hogy valami értelmes képet vágjak már, annál jobban fintorogtam. Azért lesz pár jó kép, hogy egy albumot összeállítsanak anyáék. Készültek képek külön rólam, és külön Lacikáról, meg együtt rólunk, benn és kinn. Itt például Lacika taxizik, itt én vagyok a kis házamban, itt meg együtt kinn a kertben.Aztán mikor végeztünk, apa elvitt engem Erzsi mamihoz, ő meg ment a Fáyra megnézni Győriéket, mit főznek. Délután miután felébredtem az alvásból elmentünk a Szemma tanyára a majálisra. Először leültünk apa egyik komájáékkal beszélgetni. Lacika az asztalon játszott, én meg unatkoztam, menni akartam sergőzni. Sikerült is végül kiharcolnom, de nem lett ettől sem jobb kedvem. Kipróbáltam a körhintát, majd vonatoztam egyet. Látszik a képeken, hogy elég rossz kedvem volt. Szegény Lacika meg a babakocsiban várta, hogy befejezzem a sergőzést. Aztán még visszamentünk beszélgetni egy kicsit, de én csak nyűglődtem, meg apán feküdtem, úgyhogy hamar hazajöttünk. Anyáék gondolták, hogy tuti beteg leszek. Itthon csak feküdtem, és Tv-ztem. Kb. 2 óra pihi után feléledtem, és este még jót játszottam apával kinn a garázsban.
Vasárnapra ki is jött a betegségem. Folyt az orrom, be voltam rekedve, és az egyik szemem be is gyulladt. Várható volt, mert Lacika már hétfő óta fiknyos volt. Felhívtuk Elekes mamit, hogy nem megyünk, mert úgy volt, hogy náluk töltjük az anyák napját. Délelőtt megnézett bennünket Erzsi mami, mi meg felköszöntettük anyák napja alkalmából. Délután meg Elekes mamiék jöttek el meglátogatni a beteg unokákat, így ő is megkapta az anyáknapi virágját.
És majdnem elfelejtettem, hogy vasárnap végre előbújtak a kis pipik a tojásból. Nem hittük volna, de apának sikerült az ültetés. Kb. 20 kispipi lett (most apa biztos szid, hogy még azt sem tudjuk hány lett pontosan), nagyon aranyosak. Ezek az első példányok.És egy másik kotlós is elült, így még vasárnap este mentünk a tanyára, meg Elekes dédihez kakasos tojásért, hátha újra sikerül a projekt."-Emike