Mikulás itt is, ott is

Nagyon jók lehettek a gyerekek, mert mindenhol meglátogatta őket a Mikulás. Bár én ezt a jóságot nem nagyon vettem észre:)
Először természetesen itthon jött el hozzánk. Lacika egyáltalán nem várta. Sőt mióta emlegettük neki, hogy majd jön a Mikulás és hoz ajándékot, mindig ellenkezett. Nem, ide nem jön, és neki nem is kell ajándék. Hiába magyaráztuk neki, hogy a Mikulás aranyos és kedves, és hoz meglepetést, csak nem barátkozott meg vele. Mikor a TV-ben mutatták, hogy leszállt a Mikulás a repülővel, megállt és rezzenéstelen arccal nézte, aztán közölte, hogy ő nem fél tőle. De persze teljesen be volt szarva. Na így vártuk, hogy mikor toppan már be hozzánk. Meg is érkezett és egyből elkezdett ordítani. Rá se akart nézni, csak bújt hozzám.

Emma hirtelen nagyon jó kislánnyá változott, és szégyenlősen hallgatta mit mond a Mikulás.

Felsorolta, hogy milyen rosszaságokat figyelt ki a távolból, és persze megdicsérte őket a sok jó dologért, amit tettek, vagy amit megtanultak az évben. Aztán kiosztotta az ajándékokat. Emma bátran odament hozzá.

Lacika is nyert tőle egy kis bátorságot, mert ő is átvette az ajándékot, persze csak apával együtt,

és a végén még pacsit is adott neki.

Közös képet azért nem akart a Mikulással, így ő lemaradt róla.

Egyébként Laci, Miki barátja volt beöltözve, mint minden évben, és tartottam tőle, hogy idén már lebukik Emma előtt, de nem. Még Emma annyira átéli ezt az egészet, hogy eszébe sem jut, hogy kamu az egész.
Másnap az oviba is megérkezett a Mikulás. Ez zártkörű rendezvény volt, de az óvónéni csinált nekünk képeket.

Emma legújabb szerelme, Ádám mellett feszített és együtt énekeltek a Mikulásnak.

Nem volt megijedve itt sem, látszik a szemén a huncutság. Készült róluk csoportkép is.
Aztán végül a bölcsiben is járt. És itt nem akárki, hanem az uram volt beöltözve. Mikor felkérték először teljesen ki volt akadva, főleg, hogy én vállaltam el a nevében. Attól félt, hogy majd én kinevetem. Nevettem is rajta... De szerintem jó volt.

Féltem, hogy majd Lacika megismeri, de itt is annyira félt tőle, hogy mikor belépett elkezdett sírni, és onnantól kezdve nem is nézett rá, csak bújt belém. Még az ajándékot sem vette el tőle, hiába közeledett hozzánk.

Csak amikor indulóban volt kifelé, akkor köszönt neki vissza. Utána, mint akit elvágtak, rohant a játékokhoz, amit a Mikulás hozott, és már semmi baja sem volt. Sőt amikor belépett az apja átöltözve, rohant oda hozzá, újságolta, hogy itt volt a Mikulás, és hogy nem félt tőle. Mindenki dőlt a röhögéstől, mert ő volt az egyetlen gyerek, aki a közelébe nem mert menni.

Szüreti mulatság

Szüreti mulatság volt az oviban, ahova a szülők is hivatalosak voltak. Emma már nagyon készült rá, otthon fújta a verseket, tanítgatta Lacikának. Én fontos melóból felugorva siettem, hogy el ne késsek. Persze Emma, mihelyt meglát, elkezd szégyenlősködni, és nyűglődni. Először is esze ágában nem volt felvenni a nadrágot, mert ő ruhában akart részt venni a mulatságon, igaz baromi hideg volt. De hiába dumáltam neki, csak nyafogott. Mire kiértünk az udvarra, a barátai már fogták egymás kezét, és nem engedték oda beállni, ahova akart, így elpityeredett. Az óvónéni észrevette, megfogta a kezét, és maga mellé vette. Emma nem is tágított mellőle amíg énekeltek és táncoltak.Aztán persze szomjas lett, és be kellett mennünk vizet kérni, mert addig nem hagyott békén.Mire visszaértünk már elkezdődött a sorverseny. Ez már felkeltette az érdeklődését, mivel mindenben szeret versengeni, főleg az első lenni. Utána következtek a benti programok, termésekből lehetett készíteni ajándékokat, a másik teremben meg valami mese ment. Emma persze most meg éhes lett, vettem neki egy almát, megvártam amíg eszegetett belőle, aztán jobbnak láttam, ha elmegyek, mert úgy jobban ki tud bontakozni.

Hajvágás: először vágattunk Emma hajából. Igaz kisebb korában volt már neki frufru vágva, de a hosszából még sosem vágattunk. Most már viszont hajmosás után nagyon bekócosodott neki, így gondolatban elbúcsúztam a kis babahajától, ami a haja végén kunkorodott neki. Kati neki is fogott levágni, bár ő is mondta, hogy lehet le kell vágnia az összes kis kunkori véget. Mikor végzett vele, megkérdezte Emmát, hogy begöndörítse-e a haját. Hát persze, hogy igent mondott. Apának nagyon tetszett, mert egyből lefotózta, mihelyt hazaértünk.

Emma meg egész este nézegette magát a tükörben, és azon idegeskedett, hogy másnapra megmarad-e, hogy az oviban is lássák.
Bölcsi: Lacika lassan kezdi megszokni az új bölcsit. Reggelente már nem sír, nem nyöszög. De azért hazafele gyorsan elindul, nem úgy, mint a régi bölcsiből, ebből gondolom, hogy nem annyira tetszik még neki. És sajnos mióta idejár, szinte teljesen visszaszokik a pelusra. Igaz a bölcsiben mondják, hogy ügyesen pisil és kakál a WC-be, de itthon meg a pelusba is újra bekakál, pedig már több hónapja nem csinált ilyet.

Állatkert, változások

Szeptemberben pótoltuk a beígért állatkerti látogatást. Csak Abonyba mentünk, mert közel van, nem olyan nagy, így nem unták meg a gyerekek, mire a végére értünk.Először körbesétáltunk, végignéztük az összes állatot, simogattak őzikét, kecskét. Lacika nagyon élvezte, neki még ez volt az első állatkerti kirándulása. Sorolta minden állatnak a nevét. A legérdekesebb állatok, az oroszlánok, ekkor még szunyókáltak, így nem sokat láttak belőlük.Emma kedvence, Buborék a víziló, el volt merülve a medencéjében, így nem tudta megnézni mennyit nőtt, mióta nem látta.Utána leültünk nassolni, inni, aztán mentünk a játszótérre.Miután kijátszották magukat visszatértünk az oroszlánokhoz, ugyanis időközben felébredtek. Egyet sikerült is jó közelről megtekinteni.És Buborék is előjött a vízből, így Emmának is meg lett az öröme, szemügyre vehette mekkora lett. (Szerintem nem nőtt valami sokat, de elvileg 30 évig növekednek:))Lacikának egyébként a tengerimalacok lettek a kedvencei, alig lehetett tőlük eltéríteni, amikor indultunk haza. Egyéb:

Emma ovija katolikus lett. Átvette az egyház, mert az önkormányzat nem tudta, meg nem is akarta tovább fenntartani. Azt mondták, mivel Emma már odajárt, rá nem erőltetik a vallást. De már pár nap után azzal jött haza, hogy ebéd előtt hogy kell tartani a kezét, és milyen verset (imát) kell mondani. Az apja ennek nem nagyon örül. Engem meg a szülőin idegesítettek fel, mert már az iskoláról dumáltak egy óra hosszát, hogy mennyire jó a katolikus általános. Nekünk még a suli választás odébb van, úgyhogy nem nagyon voltam rá vevő.
Lacika családi napközijét is bezárták. Szintén az önkormányzat finanszírozási gondok miatt. Így a nagy bölcsi vette át. A héten szoktattam. Nem sokáig, mert kedden vittem először 2 óra hosszára, és le sem szart (magyarul). Sőt amikor jöttünk haza, akkora hisztit levágott, hogy még a bölcsi igazgató is kijött, és megkérdezte tőle mi a baj. Ő meg ordította, hogy nem akarok hazamenni. Meg is járta, mert másnap már vihettem reggeli előtt, és mondtálk hogy ott is aludhat. Szépen el is volt. Ma viszont, a harmadik napján már sírva váltunk el. Most esett le neki, hogy most már ide fog járni.
Egyébként pont most kezdett el leszokni a pelusról. Kakilni szinte már csak a WC-be szokott, és pisilni is mindig belepisil, ha ráültetem, de magától még, ha pisilnie kell nem mindig szól. Remélem a bölcsiváltás miatt nem esik majd vissza.

Még augusztusban...

Túri vásár: Először cirkuszt ígértünk be a gyerekeknek, de aztán rájöttünk, hogy valószínűleg, még nem bírnák végigülni az előadást, sőt mi még jobban kikészülnénk, mert egyáltalán nem szeretjük. Aztán állatkertezést terveztünk, de Elekes mamiék közbe szóltak, hogy lesz Mezőtúron egy vásár, és menjünk el velük. Nem tudom, jó döntés volt-e, mert egy délelőtt alatt teljesen lefáradtunk. Állandóan lefele kellett nézni, hogy mikor tapossák el a gyerekeket, mert ügye a felnőttek, csak mentek mint a birkák, persze a gyerkőcök is, mert ők meg nem voltak hajlandóak fogni a kezünket. A gyerekekre ráparancsoltam, hogy nem veszünk meg nekik egyből mindent, hanem végigmegyünk a vásáron, és aztán választanak maguknak vásárfiát. Lehet inkább mamáékat kellett volna lefenyíteni, mert elkezdtek össze-vissza vásárolgatni a gyerekeknek. Először kalapot, aztán simi-labdát, aztán lufit.... Ezek után rájuk szóltam, hogy most már elég, inkább menjünk át a vidámparkba. Először Lacika egy sárkányos vonatot akart kipróbálni. Fel is ültünk rá, és 2 kör után ordított, hogy "nem szeretem vonat". Mondtam neki, hogy erről pedig most már nem tudunk leszállni, csak akkor ha megáll. Még én is eléggé féltem, mert a kanyarokban annyira rángatott, hogy az egyik kezemmel szorítottam a gyereket ki ne repüljön, a másikkal meg teljes erőmmel kapaszkodtam. Aztán inkább a ringlispilt választottuk, ami meg nagyon tetszett nekik. Ordítottak, amikor leszállítottuk őket a sokadik kör után. Utána még egy kis ugrálóvárazás és mentünk ebédelni. Az uramék kb. egy óra hosszát várakoztak a pörköltökre. Kár volt, mert egyáltalán nem volt finom. Fáradtan, nyűgösen indultunk haza. Egy évig tuti vásárba sem megyünk.

Kajak-kenu VB Szeged: Ide csak kettesben mentünk az urammal (sajnos csak egy, a szombati versenynapra). Imádom nézni ezt a sportot, és szurkolni a magyar kajak-kenusoknak. Jó meleg volt, le is sültünk egy kicsit, de megérte, nagyon jól éreztem magam. Még az uram is elég jól viselte, pedig ő a Forma 1-en kívül, mást nem nagyon szeret. Sikerült egy közös fényképet összehozni Csipes Tamara világbajnokkal.BMW: Az uram már régóta hajtogatta, hogy autót akar cserélni. Először tudomást sem vettem róla, de aztán felpörögtek az események. Gyorsan megszabadult a Golfunktól és 1 hét alatt sikerült neki vennie egy másik autót. Egy hétfői nap elvitték a Golfot, aztán egy hétig a neten nézegette a mobile.de-t, már az agyamra ment vele. Talált is egy BWM-t, ami tetszett neki, a barátja segítségével telefonon leegyeztették a dolgokat, és csütörtökön már indultak is a kocsiért. Csupán 1000 km-ert kellet érte megtenni, este hatra értek a kereskedésbe, éppen záróra előtt. Szerencsére minden olyan volt rajta, ahogy várták, így meg is vették. Másnap elintézték a papírokat, és péntek estére már itthon is voltak vele.Azóta elintézte a papírjait, kapott magyar rendszámot... és eddig minden OK vele.

Lakodalom

Augusztus 6-án tesómnak is elment az esze, és kimondta a boldogító igent. Igaz én figyelmeztettem, hogy még meggondolhatja magát, de nem. Azóta ő is átérzi az asszonyok sorsát, mos, vasal, főz, takarít... és már néha ki is akadt, hogy mire vállalkozott. Mondtam én!:) De hát ez az élet rendje, úgyhogy hajrá neki!
Szóval a lagzi jól sikerült. Én idegesebb voltam, mint a sajátom előtt. 3 napig alig aludtam, a lagzi délelőttjén vagy háromszor elbőgtem magam. Mióta gyerekeim vannak, én is meghatódok mindenen.
Délelőtt 11-re mentem kozmetikushoz. Mire kész lettem, az uram már megetette a gyerekeket, és lefektette őket. Úgy döntöttünk, aludjanak egy kicsit, hátha akkor jobban bírják a strapát. 1 órára mentünk anyuékhoz, a gyerekekhez meg Erzsi mamiék jöttek. Nórinak már készült a haja, és tiszta ideg volt. Kaját kért, de nem bírt enni, aztán csokit, de az se csúszott neki. Mindenki idegesítette. Felöltöztettük, és vártuk a vőlegényt, hogy kikérje. Addigra már egyben volt a gyomra, remegett. Adtunk neki egy kis pálinkát, de már az sem segített rajta. Közben Emma felébredt, rohant az apja érte. Mikor megjött egyből fodrászat, öltözés, és kész is lett, mire kezdődött a kikérés. Ő volt az első álmenyasszony, akit felajánlottak a vőlegénynek. Szerencsére nem fogadta el, és kérte a igazit! Aztán elbúcsúztatták a menyasszonyt a családtól, apától, anyától, tőlem, mamáktól. Ezután megérkezett Lacika is. Gyors öltözés, aztán még egy kis beszélgetés az udvaron, és már indultunk is a házasságkötőbe. Itt Emmának fellépése volt, mert ő vitte a gyűrűt a pár előtt. Ügyes volt, meg is csinálta. Aztán kezdődött a szertartás. Lacika Erzsi mama ölében ült, Emma pedig Erzsi papáéba. Félidőben Emma meggondolta magát, és átült Elekes papához. Egyszer az apja megpróbálta elhozni onnan, mert papa mégis csak főszereplő, de nem sikerült. Úgyhogy hagytuk, nehogy elkezdjen hisztizni, mert akkor annyi az esküvőnek. A házasságkötő után átsétáltunk a templomi szertartásra. Addigra Emmának a cipője kitörte a sarkát. Na, gondoltam ennyi, ezek után már tuti nem fog semmit sem csinálni, pedig a templomba is neki kellene a pár előtt menni, aztán meg szórni a rózsa szirmokat. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy befele még menjen már végig a cipőben, aztán leveheti. Szerencsére hallgatott rám. Besétált előttük, aztán cipő le, és szépen ültek a seggükön. Kifele menet meg mezítláb szórta a szirmokat. Így túléltük, mindenféle nehézség nélkül az eseményeket. Nagyon izgultam, hogy ne legyen semmi baj velük. A gratulációk után készült egy csoportkép, aztán Nóriék elmentek fényképezkedni, mi meg ki Szajolba, a Szabadidő központba, ahol a lagzi volt. Itt már elengedhették magukat. Rohangáltak, járkáltak körbe-körbe a sok vendég között, táncoltak. Este 1/2 11-ig bírták, akkor jöttek haza Erzsi mamiékkal, és náluk is aludtak. Mi hajnal 4-ig mulattunk.