Tűzijáték, Ilona nap, eljegyzés, ovi (08.19-26)

"Először is Lacikával minden rendben van. Eltelt a megfigyelési időszak. Az első pár napban mindig az járt az eszembe, hogy lehet van valami baja, mert sokat esik (mondjuk előtte is állandóan elesett, mert elég vakmerő), és elég nyűgös, hisztis. De mivel nem hányt, és egyéb rossz jelek sem mutatkoztak, így nem vittük vissza. A baleset után 3 nappal megszűnt a nyügi, azóta nagyon jó kedvű, és már a járása is stabil, csak ha akadály van, akkor kell neki segíteni, egyébként megpróbálna mindenen átgázolni, és akkor megint huppanna egyet. Vasárnap így is fejelt még egyet. Térdre bukott, és kiesett a szájából a cumi. Nem kézzel, hanem szájjal akarta felvenni, de a feje koppant a térkövön megint. Szóval nem könnyű eset!"-Anya

"Elmúlt napok. Csütörtökön apa hazajött a munkából, és figyelmeztetett bennünket, hogy estére tűzijáték lesz. Nekünk teljesen kiment a fejünkből. Gyorsan elmentünk a boltba bevásárolni, és mikor jöttünk hazafele, megláttuk, hogy az árusok már kezdenek kipakolni. Apa megállt, és vett nekünk ajándékot. Természetesen én is kiszálltam vele, és én is választottam. Magamnak egy zenélős, forgós, világítós valamit, Lacikának meg egy világítós csörgőt. Aztán itthon kipakoltunk a kocsiból, és felsétáltunk a Művelődési Ház udvarába, ahol már különböző rendezvények voltak, és persze az elmaradhatatlan ugrálók, és játszóautók... Egy darabig néztük a néptáncosokat, de én már alig bírtam kivárni, hogy végre az ugrálóhoz menjünk. Sikerült apánál kikönyörögni, hogy gyorsan húzza le a sört, és gyerünk játszani.
Az ugrálóvárban sikerült felmásznom a kötélen, és utána csúszni egy jó nagyot.
Lacika is nagyon élvezte, mert anyáék kivették a babakocsiból, és ő is felfedezhette a dolgokat. Még az ugrálóvár elejére is fel tudott mászni, és ott csúszkált, mászkált örömében.

Este Lacikát lefektettük időben, aztán mi kimentünk a kertbe, és vártuk a tűzijátékot.Kilenc órakor meg is kezdődött. Tetszett, de annyira nem voltam elragadtatva, mint ahogy anyáék várták. Állítólag már tavaly is végignéztem, de én nem emlékszem rá.

Pénteken Bertalan és Ilona napon voltunk. Az egész vendégeskedésünk arról szólt, hogy Lacika le ne verjen valamit, igaz néha én is ön és közveszélyes voltam. A végére teljesen belefeledkeztem a rosszalkodásba, Pityunak építettem párnavárat, és le sem szálltam róla.Szombaton eljegyzés volt, Nóri és Csabi eljegyezték egymást, az esküvő majd jövőre lesz. Elekes mamiéknál volt a rendezvény. Mi össze-vissza rohangáltunk, ha apa felvette Lacikát, hogy nyugodjon le egy kicsit, akkor már hisztizett is.Miután megérkezett mindenki, leültünk, és vártuk az eseményeket. Nem volt nagy szöveg, először Elekes papa mondott egy rövid beszédet, aztán Csabi megkérte Nóri kezét. Mama meg utána rászólt, hogy először papát kellett volna megkérdezni, hogy adja-e a lányát. Na, mindegy Nóri igent mondott így is. Aztán megkajáltunk, mondjuk én kaja helyett hintázni akartam.Utána még a felnőttek beszélgettek, iszogattak, mi meg játszottunk. (Képeket még pótolunk az eljegyzettekről, csak anyáék annyira el voltak velünk foglalva, hogy ne rendetlenkedjünk, így alig készültek fotók a mi gépünkkel.)

Vasárnap sportos napunk volt, délelőtt lesétáltunk a kocsiért Elekes mamiékhoz, mert előző nap ott maradt, ugyanis az ősök alkoholizáltak. Anyáék hoztak haza kaját, én meg kikönyörögtem, hogy ott maradhassak. És délután apáék nem autóval, hanem bicajjal jöttek értem.
Hétfőn megkezdődött az ovi. A vártnál sokkal jobban indult. Nem volt hiszti, sírás. Jó kedvvel mentem, egy kicsit izgultam, de már nagyon vártam. Minden nap jó élményekkel jöttem haza. Úgy látszik mostanra lettem ovi érett. Délutánonként voltunk fagyizni (mióta kitették ezt a kis gyerekpadot, én mindig ide ülök le külön, nem anyáékkal), egyszer átjött Ancsa játszani, és Erzsi maminál is jártunk."-Emma

Nehogy már unatkozzunk! (08.15-18)

"Vasárnap hazaérésünk tiszteletére meglátogattuk anyósomékat, és anyámékat. Hétfőtől pedig próbáltunk visszaszokni a normális, még ovimentes hétköznapokhoz. És kedden este megtörtént a baleset, csakhogy ne unatkozzunk! Szerdán, azaz ma temetésre kellett mennünk, így kedden 6 óra fele bejöttem hajat mosni, és a ruhákat kikészíteni. Nem telt el 10 perc, mert még a kádban ültem, az apjuk már jött be, és Lacika ordított. Kiderült kiesett az autóból. Az autó a garázsban állt, a gyerekek benne játszottak. Az ablak le volt húzva, és amíg az apjuk a telefonért nyúlt, Lacika kiesett. Mikor megfordult, látta, hogy Lacika esik, próbálta elkapni, de már nem bírta. A kezét letette, de azért a feje is érte a betont. Miután bejöttek, és elmondta mi történt, én egyből rákezdtem, hogy nem igaz, nem bír vigyázni a gyerekekre, miért nem figyelt jobban. Lacika csak sírt, nem akarta abbahagyni, és a végén már Emma is, és én is. Úgy döntöttük bevisszük a kórházba. Gyors telefon anyósoméknak, hogy jöjjenek Emmára vigyázni, gyors öltözés, és indulás. A kórházban egy fiatal doktornő ügyelt, aki átküldött bennünket a balesetire. Ott is egy fiatal doki volt, aki megvizsgálta Lacikát, és csináltatott egy koponya röntgent. Szerencsére nem találtak semmilyen sérülést, csak a kis horzsolásokat kenték le. Utána vissza kellet mennünk a másik gyerekorvoshoz, aki szintén alaposan megvizsgálta. Megnézte a szemét, a járását... Ő is azt mondta, nem lát komolyabb bajt, de egy éjszakára benn maradhatunk megfigyelésen. Nem kértük ezt a lehetőséget, így megírták a papírokat. De mire elkészültek előjött egy "kedves" főorvosasszony, és ránk förmedt, hogy nem elég, hogy nem vigyázunk a gyerekre, még azt sem tesszük meg, hogy benn maradunk vele 5 éjszakára (ő már 5-ről beszélt), mikor nem látják, hogy a fejében az erekkel történt-e valami, és abból komolyabb baj is lehet, meg is hallhat a gyerek. Mondta, hogy ők itt óránként figyelik (ja, ezt már ismerjük!). Közöltük, megyünk haza, mert itt 24 óra alatt jó ha egyszer ránéznek, úgyhogy nem kérjük a felügyeletet. Köszönés nélkül annyival távozott, hogy a papírra írják rá, hogy ő elmondott mindent, mert ha gond lesz, mi úgyis letagadjuk, hogy ő tájékoztatott bennünket. Hazajöttünk, nem sokat aludtunk, de nem történt semmi, szépen aludt Laca. Ma elmentünk a temetésre, napközben többször telefonáltunk, és azóta is rendben volt Lacikával minden, és csak ekkora lett a sebe.Reméljük így is marad!"-Anya

Nyaralás gyerek szemmel (08.09-14)

"Gyorsan eltelt a nyaralás, de nagyon jól éreztük magunkat. Kivéve az utat, ahogy anya leírta elég húzós volt!
Az első nap megérkezésünk után megebédeltünk, aztán Lacika aludt egy kicsit, és utána felfedeztük Balatonmáriafürdőt. Sétálgattunk, beültünk egy vendéglőbe, persze olyat választottam, ami előtt hinta és más játékok is voltak. Ki is próbáltam a hajót és a lovacskát is, de elég hamar meguntam őket, azt kérdezgettem, mikor áll már le. Kedden délelőtt a Csillagvárba mentünk át Balatonszentgyörgyre. Először kint néztünk szét. Régi tájházak voltak, régi szerszámokkal, használati tárgyakkal feldíszítve. Volt egy állatsimogító is, de pont aznap reggel mondták be a hírekbe, hogy egy mangalica megölt egy embert, meg Lacika amúgy is fél a malacoktól, úgyhogy nem mentünk be, csak kívülről néztük meg az állatokat. Utána bementünk a várba. Panoptikumszerűen volt berendezve, élethűen mutatta be a vár akkori életét. Mi apával végignéztük minden teremben a viaszbábukat, anya meg többnyire Lacikát kergette, aki a hepe-hupás köveken mindig elesett. Volt olyan terem is, ami régi babákkal, és macikkal volt tele. Utána még kimentünk, hintáztam egyet, és amíg anyáék ittak egy kávét, addig Lacika kavicsokat szedegetett, ami hihetetlen boldogsággal töltötte el. Délután aludtunk egyet, aztán mentünk strandolni. Először a Balcsi partra, aztán a gyerekmedencébe. Közben kiderült, hogy a strandolós cuccokat otthon hagytuk. Apa indulás előtt többször átpakolta a csomagtartót, és pont az a csomag maradt a garázsban. Így este elmentünk, és vettünk egy úszómellényt nekem, Lacikának meg egy autós beleülős úszógumit.

Szerdán ki is próbáltuk őket, egész nap pancsolós napunk volt. Szintén a Balcsin kezdtünk, de ez nem nagyon jött be nekünk. Felvettem ugyan a mellényt, de a víz hideg volt, így nem sokáig maradtam benne. Lacikát is bevitte apa, mert jönni akart utánunk, de még a lábát is alig érte a víz, már nyöszögött, úgyhogy ki is jöttünk, és mentünk a medencéhez. Ez már nagyon bejött neki is, és nekem is. Az egyetlen baj az volt, hogy Lacika teljesen önállósodni akart, és maga szeretett volna a vízben sétálgatni. Ám egyedül még bele-bele huppant a vízbe, és úgy kellett belőle kikapni. Ha meg megfogtuk, akkor hisztizett. Amikor szabadon garázdálkodhatott, akkor nagyon boldog volt. Persze amiket vettünk, a mellényt és az autót egyikünk sem használta. Más gyerekek ki sem akartak szállni az autós úszógumiból, meg sort álltak érte, Lacika meg üvöltött benne. Csütörtökön Keszthelyre mentünk hajókázni. Mire odaértünk, Lacika bekakált, de nem ám csak úgy, hanem még a gatyája is csupa olyan lett. Anya szólt is apának, hogy ne vegyen parkolójegyet, hanem induljunk vissza a Hotelbe. De apa okosabb volt, és elmentünk Lacának egy gatyát venni. Szerencsénk is volt, mert a hajó indulása előtt, még időnk is maradt Lacikát megetetni. A Sissy hercegnő nevű hajóval mentünk. Mivel babakocsisak voltunk, előre engedtek bennünket, így elsőként foglalhattunk helyet. Felszállásunk után nemsokkal megérkeztek barátaink is a Szállodából, Fanni és Balázs a szüleivel, és mellénk ültek le. Lacika hamar észrevette, hogy a vele szemben ülő kislányok chipset esznek, és elkezdett nyöszögni érte. Még jó, hogy a hajón árultak chipset, gyorsan vettünk egy zacsival mi is, és a barátaink is, és az út nagy része erről is szólt, a chips evésről. Pedig nagyon szép volt a táj. Utána játszottunk, én Balázzsal, Lacika Fannival. Szóval én bepasiztam, Lacika meg becsajozott. Igaz nálam Balázs fiatalabb, Lacikánál meg Fanni öregebb volt, de nálunk nem számít a korkülönbség. Kiderült, hogy ők már innen indulnak is haza, úgyhogy a hajókázás után fájdalmas búcsút vettünk tőlük. Hazafele a kocsiban bealudtunk mindketten. Mivel ebédre értünk vissza a Hotelbe, anyáék felébresztettek bennünket, megebédeltünk, és aztán ismét leakartak bennünket fektetni, de ez nem jött össze nekik. Először anya lefeküdt közénk, de 20 perc múlva feladta az altatást. Aztán otthagyott bennünket, hogy most már magunktól aludjunk, de mi csak szórakoztattuk egymást, és nevetgéltünk. Mikor anya benézett, azért nekem volt annyi eszem, hogy alvást szimuláljak. De aztán anya ráunt, és inkább mentünk strandolni.Pénteken az utolsó napunkon, megint egész napos pancsizást tartottunk. Új barátot találtam magamnak, Szofinkót (nem tudjuk, hogy kell leírni), aki cseh kislány volt. A nyelvi korlátaink ellenére megértettük egymást, nagyon jókat játszottunk, és dumáltunk is egymásnak, pedig azt se értettük, mit mond a másik. Itt például az apukáját támadtuk le, egyszerre locsoljuk a fejét. Fürdés szünetekben, és este a játszótéren játszottunk, mászókáztunk, lipityókáztunk, házikóztunk, csúszdáztunk. Szóval nagyon jól éreztük magunkat, de azért szombaton, amikor indultunk haza, egy szavam sem volt. Mindenhol jó, de legjobb otthon?!"-Emike

Nyaralás anya szemmel (08.09-14)

"Eltelt! A kezdet elég nehézkes volt, de minden jó, ha a vége jó, és összességében jól telt ez a pár nap. Az odaút elég szörnyűre sikerült. Emma végig hányta az utat. Eddig anyámékkal autózott Pestre több alkalommal, és sose volt vele ilyen gond. Most meg már Ceglédnél elkezdte, hogy hánynia kell, de akkor még nem jött belőle semmi. Aztán rá öt percre ez egész reggelit kidobta. Utána az M0-ás autópályán jött rá, ahol persze nem tudtunk megállni. Szerencsére akkor már csak tea jött belőle, a pólója lett olyan, amit a következő megállási lehetőségnél lecseréltünk róla. Itt éppen két hányás között egy pihenőhelyen Emma éledezik, Lacika meg tízóraizik. A következő útszakaszon már zacskóval a kezemben ültem, és amikor hányt, akkor hátrafordultam, és tartottam a szájához. Lacika egész úton nem aludt, talán csak 10 percet, de akkor is épp rájött Emmára a hányás, az apja lehúzta az ablakot, és már fel is ébredt. Ő is átvette az ideges hangulatot, és egész úton nyűglődött, nyöszögött, állandóan eldobta a cumiját, semmi se volt neki jó. Miután lejöttünk az autópályáról, Emmának megengedtük, hogy kiszálljon az autósüléséből. Onnantól semmi baj nem volt vele, folyamatosan dumált, és szórakoztatta Lacikát. Sikerült! Odaértünk! Nem hittem volna! (Visszafele már nem volt gond, mert egy fél daedalont beadtunk Emmának, és nem lett rosszul, sőt aludtak is egy órát az úton.)

Aztán elfoglaltuk a szobát, ami elsőre nem igazán nyerte el a tetszésemet. Családi szoba volt, ami azt foglalta magában, hogy két kis szoba, közös ajtóval. Szóval kicsit szűkös volt, a falon még az előző vendégek által lecsapkodott szúnyogok nyomai voltak, és esténként a pókok is előbújtak, amitől a legjobban írtózok. De ezenkívül tiszta volt minden, az ágynemű, a fürdőszoba...
A kaja jó volt, a reggeli és a vacsora bőséges, sokféle választékkal. Az ebéd csak egyfajta volt, és nem mindig a legjobb. Első nap például borsófőzelék főtt tojással. Hát, mi nem ettünk, de a gyerekek úgy ették, mintha ilyen finomat még sose ettek volna. Még Emma is aránylag jól evett, magához képest. Inni korlátlan mennyiségben azt ittunk, amit akartunk, és délután négykor még sütit vagy fagyit is kaptunk, amelyiket kértük.
A Hotel szép helyen volt, közvetlen a Balcsi parton. Volt két medence is, egy 50 cm-es gyerekeknek, és egy nagyobb 150 cm-es. Volt két játszótér is, egy a medencéknél, egy közvetlen a Hotel bejárata mellett. Sok gyerekes család volt, úgyhogy a gyerekek sok barátot szereztek maguknak, jókat játszottak együtt.
A szállás árában benne volt 3 program is, egy vár és egy múzeum látogatás, valamint egy hajókirándulás. És Balatonmáriafürdő, mint helység is nagyon szimpi volt, jókat sétáltunk. Szóval jól sikerült a nyaralás, de a többiről majd képekkel együtt beszámolnak a gyerekek!"-Anya

Nyaralás előtt (08.02-08.08)

"Gyorsan, pár mondatot írunk a nyaralás előtti hetünkről is, hogy ne maradjon ki. Csütörtökön tartottuk a névnapomat, így az előző napokban, arra készültünk. Kedden és szerdán sütögettünk, igaz Emma kedden egész nap Erzsi maminál volt, legalább tudtam haladni. Szerdán viszont már aktívan részt vett a pogácsa sütésben, úgyhogy dupla annyi időbe telt a sütés is, és utána a takarítás is. De nem akartam elküldeni, hagy dolgozzon ő is, hátha akkor nem lesz olyan, mint én voltam. Engem ugyanis mindig kiküldött anyukám a konyhából, hogy gyorsabban végezzen, ezért még a konyha környékére sem szerettem menni, amit most már két gyerekes anyaként nehéz megtennem. Szóval csütörtökön megtartottuk a névnapomat, az uram hamarabb hazajött a munkából, és sütögettet csirkemellet, virslit, szalonnát a vendégeknek, és összedobott egy zöldséges tálat, így arra nem volt gondom. Jöttek anyósomék, anyámék, és Tóth mamámék, a gyerekek jól eljátszottak velük.
A többi nap a nyaralásra készültünk. Mostam, vasaltam, pakoltam. Szombaton Emma megint anyósomnál volt, Lacikát is elvitték 2 óra hosszára, én addig megvettem, ami még a nyaraláshoz kellett. Vasárnap mindkét gyerkőc anyámnál töltötte a napot. Kellett is, mert különben nem tudom, hogy végeztem volna. Nagy nehezen bepakoltam mindent, és rendet vágtam a házban. Így elindulhattunk"-Anya

Indulunk!

"Jelentem, bepakoltunk (bepakoltam) mindent, legalábbis remélem. Holnap indulunk a Balcsira NYARALNI 2 GYEREKKEL! Hát, kíváncsi vagyok, milyen lesz?"-Anya

13 hónaposan

"Még június 29-én 13 hónapos lettem. Az elmúlt egy hónapban rengeteget fejlődtem. Megtanultam járni. Kezdetben úgy mentem, mint egy részeg ember, terpesztett lábakkal szédelegtem, a két kezemmel, mint egy kis mérleg egyensúlyoztam. Aztán lassan lekerült a kezem a testem mellé. De már úgy is tudok menni, hogy valamit cipelek, például apa koszos papucsát, vagy iszok közben. Eleinte rengeteget estem, szerencsére popsira és térdre. Mostanában már szinte csak akkor bukdácsolok, ha elfáradtam. Ha régen elestem, akkor addig másztam, amíg kapaszkodót nem találtam, hogy felálljak. Most már magamtól is fel tudok állni, először négykézlábra tápászkodom, aztán kinyomom magam állóba, és megyek tovább. Képes vagyok lehajolva felvenni valamit, gyorsan megfordulni, megállni, hirtelen tovább indulni. Már néha szaladni is akarok, akkor azért bukta lesz a vége.

A hisztiben is keményebb lettem. Egyre akaratosabb vagyok, ami szintén a járással kapcsolatos. Nem akarom, hogy fogják a kezem, akkor sem ha muszáj, például boltban, utcán... Az udvaron is mindig ott akarok játszani, ahol nincsenek anyáék, garázsban, ház előtt, és amikor visszavisznek hátra, ordítok, hisztizek. Utána odabújok Emmához, hogy vigasztaljon meg. Igen, csak ő szokott megsajnálni.
Az étvágyam még mindig rendben van, vannak napok, amikor ugyan kevesebbet eszem, de olyan is, amikor túlzabálom magam, és visszabüfizek egy kis kajcsit. Úgyhogy még néha most is van baleset! Már itatópohárból iszom, mióta én is kaptam végre egyet. Mindig elvettem Emmától, és anya megelégelte a civódást.
A beszédem az nem nagyon fejlődik. Az egy évesen használt BABA, PAPA, MAMA, ÖMMA szavak mellett még néha kimondom, hogy HEJ-TE. Apát meg úgy szólítom, hogy PAP. A tyúkok pedig a pipi után a PEPE nevet kapták. És ha éhes vagyok, vagy szomjas, akkor valami HAMMA-hoz hasonlót hajtogatok. Érteni sok mindent megértek, ha anya szól, hogy "gyere ide", "menjünk fel", "menjünk ki", indulok a megfelelő irányba (már ha akarok), ha kér valamit, akkor odaadom (ha akarom), értem a "befejezted Lacika", a "nem szabad Lacika", a "dádá lesz Lacika" kifejezéseket. A "dádá lesz"-nél oda is bújok anyához, biztos ami biztos, hogy megkegyelmezzen. Eddig be is jött!"-Lacika

Templomnál, fogathajtó verseny (07.26-08.01)

"Hétfőtől szerdáig elég rossz idő volt, esett az eső, és szinte egész nap beszorultunk a házba. Már kezdtem ráunni a mesékre, számítógépre, rajzolásra, így jobb elfoglaltság nem lévén anyának segítettem, például törölgetni. Vagy ami rosszabb, Lacikával lógtunk az ülőgarnitúra támláján, ami anyának egyáltalán nem tetszett. Hétfőn azért elmentünk Elekes dédihez, apa hozott a pipiknek kukoricát, utána a boltba. Szerdán meg egész nap Erzsi maminál voltam. Csütörtökre végre jó idő lett. Anya délután elment a fogorvoshoz, mert kitalálta, hogy fogszabályzót akar. Igaz, már régóta erről álmodik, de olyan drága, hogy eddig lemondott róla. Most is elment egy kicsit a kedve, miután a doki közölte, hogy 170 ezer Ft egy állkapocs, így összesen 340 ezer Ft-ba kerül csak a készülék. Ehhez még hozzájön a foghúzások ára (mert 4-et ki kell húzni, ahhoz hogy elférjenek a fogak), és még a fogszabályzó állítása is. Szóval nem olcsó. Még csináltat anya egy panoráma röntgent, és utána eldönti, hogy belevág-e, vagy sem. Amíg anya fogorvosozott, addig hozzánk eljött Erzsi mama. És Lacika ezen a napon lett 13 hónapos, majd írjuk az összefoglalónkat. Pénteken unatkoztunk megint, mert apa miután hazajött a melóból, közölte, hogy még mennie kell Debrecenbe, úgyhogy este 7-ig magunk voltunk. Anyával inkább elmentünk a zöldségeshez, és a boltba, hogy jobban teljen az idő. Utána kinn játszottunk az udvaron, amíg apa meg nem érkezett.

Szombaton délelőtt apa dolgozott, mi meg anyával elmentünk megint a templomhoz, mert a múltkor is jól éreztük magunkat. Lacikával rohangáltunk a téren, aztán Lacika a szobor körül körbe-körbe. Mikor elfáradt megpihent a templom lépcsőjén. Utána anya kitalálta, hogy menjünk el fagyizni. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert így néztem ki a csokifagyitól. Délutánra végre apa is szabad lett, és elvitt minket a fogathajtó versenyre. Egy darabig néztük a versenyzőket, aztán én elmentem apa egyik munkásával pacit simogatni. Már ismertem, mert ő vitt a gyárba is a kis vonattal, amikor meglátogattuk apát munka közben, és most, mikor találkoztunk, egyből elkezdtem vele beszélgetni. Úgyhogy gond nélkül mentem vele. Aztán elmentünk ugrálóvárazni, de az ugrálás nem tetszett, inkább csúszni akartam. Viszont ruhában voltam, ami felcsúszott, és így hozzátapadtam a csúszdához. Végül átmentünk a játszóautóba, és ott jót hemperegtem a lasztik között. Ki se akartam jönni, és haza sem, de Lacika már unta a babakocsit, és éhes is volt, így nem volt más választásom!

Vasárnap délelőtt meglátogattuk a Kengyeli dédit, vittünk nekik fényképet magunkról. Délután meg elmentünk a fagyizóba, aztán a játszótérre, ami nagyon közel van hozzánk, de még eddig sosem vittek el bennünket anyáék. Remélem ezután sűrűbben megyünk oda. Este meg Elekes mamiék jöttek megnézni bennünket."-Emike