7 hónapos (01.29)

"Ismét eltelt egy hónap, és máris 7 hónapos lettem. Ebben a hónapban sok változás nem történt, de azért leírom miket tudok, szoktam csinálni.

Fekvő helyzetben nagyon vagány vagyok. Ha anya letesz háttal, akkor egyből hasra vágom magam, és útnak indulok. No de nem mászva, hanem kúszva előre-hátra és forgolódva. Mindenhova eljutok, és mindent megkaparintok magamnak. Kedvencem a könyvespolc, arról szeretek lepakolni, és a radiátor, amit rugdosok a lábammal, vagy ütögetek a kezemmel, rosszabb esetben a fejemmel. A járássegítővel is ismerkedem, egy pár gombot már elérek, és azokat nyomkodom, és hallgatom, hogy zenél. Hason már fél kézzel is megtartom magam, és a popóm is emelgetem fel-fele, de arra még nem jöttem rá, hogy kellene mászni.

Felülni nem tudok, de ha felültetnek, akkor ülök magamtól. Addig amíg meg nem unom, akkor viszont hátra vágom magam, vagy előre dőlök.
Ha anya fog az ölében vele szemben, akkor kirúgom magam, és állok. Egy darabig meg tudom tartani a súlyom, és rugózni a lábán is nagyon imádok.
A kezem is nagyon "ügyes", mindent megfogok vele és nem akarom elengedni. Főleg anya és Emma haját! Na meg a szemüvegek, és a fülbevalók is a kedvenceim! Bár ezt senki sem értékeli annyira, mint én!
Hangokat nem nagyon utánozok. Általában brümmögök, mint a kisfiúk, akik autóval játszanak, és közben fújom a nyálamat. Ha jön valaki, és megörülök neki, akkor meg elkezdek kényeskedni, sikongatni, és "EJ-EH" hangot kiadni.
Fogacskám még mindig nincsen, de ettől függetlenül nagyon jókat tudok kajálni. Ezt mutatja a sok büfi is, de erről már annyit írtunk, hogy most inkább hanyagoljuk a témát. Azért egy képet berakunk róla, nehogy azt higgye valaki, hogy kamu az egész. Éppen a banánpürét tettem ki az ágytakaróra. Anya örömére az alvással még mindig nincs gond, átalszom az éjszakát. Este nyolctól, reggel hétig. "-Lacika

Megint vasárnap, disznótoros (01.24-28)

"A vasárnapunk majdnem megint hasonlóan telt, mint az előző! Emmának mostuk a haját, és a vége fele már hallottam, hogy Lacika nyűglődik. Mire felértem, már hangosan ordított. Az apja feküdt, és nézte a TV-ét, Lacika meg mellette ült, és teljes hangerőn üvöltött. Felvettem, és odabújt hozzám, szipogott, és szinte panaszkodott, hogy miért hagytam egyedül az apjával. Úgy látszik ő anyásabb lesz, mint Emike. Nem hiába, ő a kis "pöcsös". Aztán átvittem Emi szobájába, és lenyugodott, játszott a kis kosár játékgyümölccsel, amit Emike adott neki, mi meg addig be tudtuk fejezni a szépítkezést!"-Anya

"A héten bölcsibe voltam végig, jöttek új gyerekek Szabika és Marcika. Anya azt is megfejtette, hogy néha a pincébe (ami a bölcsi épülete alatt van) szoktunk lemenni, amit eddig hiába magyaráztam neki, nem értette. Azt is elmondtam neki, hogy akkor megyünk, amikor jön a vízóra bácsi. Esténként megint nem unatkoztunk. Hétfőn Nóriék voltak, kedden Erzsi mamiék, szerdán megint ők, mert anya ment kondizni. Lacikával is jókat hülyéskedtünk, egyszer még a járókájába is bemásztam, hogy jobban érezze magát!Csütörtökön a Győri család jött disznótorosra. 5 óra fele érkeztek, megvacsiztunk 2 ütemben, először a csajok, addig a fiúk vigyáztak Lacikára, aztán meg ők kajáltak. Utána játszottam Katáékkal. Egyszer ordítva jöttem le, mert bevertem a fejem a földbe, de mire mindenki körbeajnározott, kivéve anyáék, mert ők tudták, hogy csak kamu az egész, már nem volt semmi bajom, és röhögve mondtam Katának, hogy mehetünk vissza. Aztán lenn folytattuk a hancúrozást, quadoztam egyedül a Ferraris sapiban, aztán meg Balázs kergetett. Mentem neki mindennek, az asztalnak, járókának, ajtónak. Utána egy foto erejéig leültem Kata és Lacika mellé. Sajnos csak fürdetésig maradtak, pedig én még egyáltalán nem fáradtam el!"-Emike

Testvéri szeretet, Erzsi maminál (01.19-23)

"A héten napközben bölcsiben voltam, anya meg itthon Lacikával takarított, mosott, vasalt, főzött, a szokásos uncsi dolgokat csinálták, úgyhogy nem maradtam le semmiről. Amúgy is, most még jobban élvezem a bölcsödét, mert kevesen vagyunk, általában hárman, és nagyon sok fele sétálunk. Voltunk vonatot nézni, állateledel boltban, vettünk ennivalót a bölcsis halaknak, és láttunk sok kis halat, rágcsálót, meg madarat. Voltunk Mikulást nézni, és még egy pár helyen, csak azt anya nem bírta kideríteni az elmesélésemből. Több délután is, munka után, eljöttek hozzánk Nóriék. Amúgy meg szokás szerint Lacikát nyúztam. Szeretgettem, bár néha már unta. Nevetettem, meg játszottam vele. Mostanában rászoktam, hogy az alvós szarvasomat és zsiráfomat nem adom oda neki, ha meg véletlenül megkaparintja, akkor elveszem tőle. Nem irigységből, hanem féltem, hogy lebüfizi!

Pénteken este Erzsi mamit köszöntöttük fel szülinapja alkalmából. 5 óra fele értünk oda, én rögtön kértem, hogy kapcsolják be a Fifis mesét, persze nézni nem néztem, de kikapcsolni sem engedtem. Megvacsiztunk, aztán anya kézimeccset nézte, így vége is lett a mesézésemnek. Szerencsére én ott aludhattam, már egy hete erre készülök. Ezért viselkedtem minden este ügyesen, nem szöktem ki a szobámból, mert már vártam mikor aludhatok ott. Anya mondta előző nap, hogy ő szomorú, amiért nem leszek itthon, én meg azt válaszoltam "DE MÉG ITTHON VADOM!". Mikor megkérdezte, nem fog-e hiányozni nekem, akkor gondolkodtam, és "EGY KICSIT!" közöltem vele. 3/4 7-kor indultak haza, én meg boldogan integettem nekik. Ma reggel már beszéltünk, anyáék hívtak. Mondtam "JÓ VÓT ITT ALUDNI, ÉS FÜRDENI IS!" Meg azt is elmeséltem, hogy buta voltam, de eldugtam az összes telefont papa elől, nehogy felhívja anyáékat. Csak ezt egy kicsit zavarosan, nehéz volt anyának megérteni mit akarok. Azt viszont egyértelműen kijelentettem, hogy még nem akarok hazamenni, csak a délutáni alvás után várjon!"-Emike

Vasárnap esti cirkusz (01.15-18)

"Pénteken Emikéért Erzsi mami ment a bölcsibe, és utána még mamiéknál is maradt egy kicsit, úgyhogy csak később ért haza. Addig nálunk Nóriék voltak, apa rizses húst főzött Csabival a garázsban, engem meg benn szórakoztattak anyáék.Szombaton délelőtt Elekes mamiékhoz vittek bennünket, mert anyáék mentek Murányiékhoz a disznóvágásra lábatlankodni. Anyának volt legalább 2 óra gyerekmentes szabija. Én Elekes mamival voltam, miközben Emike elment Elekes papával csavarogni. A kukkolós ükmamihoz mentek gyalog. Emma papa elmesélése szerint a sarokig háttal ment, mert nézte, hogy még mindig látja mamika házát, és szokás szerint nagyon eleven volt. Délre jöttek értem anyáék, Emike meg még maradhatott, ott aludt ebéd után, és csak hat óra fele jött haza. Utána játszottunk egy kicsit alvásig.Vasárnap délelőtt kengyeli dédiékhez mentünk, mert még nem látogattuk meg papát, mióta hazaért a kórházból. Először itt sem szólt Emma senkihez, aztán kapott egy Kinder tojást, és utána már mindjárt beszélgetett dédiékkel. Én dédimama ölében ültem, és jókat nevetgéltem, mikor hülyéskedett nekem. Az esténk az nagyon jól sikerült. Időben elkezdtük a szokásos vasárnap esti teendőket, hajmosás, körömvágás Emmának, aztán nekem. Csak amíg anya fürdőtt Emikével, én már elkezdtem nyűglődni. Mire kijöttek a kádból, addigra már anya nem bírta hallgatni, és beszólt apának, hogy még egy fél óráig sem tud velem úgy ellenni, hogy csendben legyek. Meg is fogott és felvitt, közben Emi meg Erzsi mamával kezdett el telefonon beszélgetni. Fenn anya elkezdte levágni a körmöm, amíg Emi nem jön hajat szárítani. Persze a körömvágásra még hangosabb lettem, így feljött apa is, és Emma, ő is hisztizve, hogy nem telefonálhatott tovább. Apa lefogta a lábam, hogy anya le bírja vágni a körmöm. Ezzel sikeresen végeztünk, és jött Emi hajszárítása, de én úgy rákezdtem ordítani, hogy az félbe maradt, és inkább apa megengedte a fürdővizem, úgy, hogy ekkora már mindenki sík ideg volt, és kiabált. Gyors fürdés, hajmosás, etetés, és végre ágyba kerültem, és elaludtam. Fél tíz fele felébredtem, mert beszorult a lábam, és nem bírtam kihúzni, de anya megigazított és aludtam reggelig. Elalvásom után sikerült mindenkinek lenyugodni, és befejezni Emike csinosítását a bölcsire.

A mai napról egyenlőre annyit, hogy délelőtt 10 óráig 3-szor kakiltam be (a székletemmel nincs gond), és a bukások miatt a harmadik ruha van rajtam. Mossuk az ágytakarókat, és a játszós plédjeimet, mert már szép foltosak, és persze jó szagosak a büfiktől. Mi lesz még estig?"-Lacika

Szomszédéknál, Győriéknél, számító (01.11-14)

"Lassan megint eltelik egy hét. Hétfőn anyáékkal átmentünk a szomszédokhoz, vittünk egy gatyót, amit majd Tünde néni felhajt. Persze családostul mentünk, mert én nem bírtam itthon maradni, és gondolták anyáék, hogy játszani is akarok majd, úgyhogy mindannyian átvonultunk. Mostanában kezdek szégyenlős lenni, és amikor megérkezünk valahova, nem akarok bemenni, és bújok apa lába közé. Ez kb. 10 percig tart, utána viszont fordul a dolog, mert mindenhol otthon érzem magam. Jókat játszottunk, megint szétpakoltuk az összes játékot, és mikor indultunk haza, hozni is akartam egy zenélő elefántot. Apa természetesen megengedte, anya meg nem. Így elkezdtem hisztizni, hogy anya hátha beadja a derekát, de nem. Hazafele megsértődve, duzzogva, lehajtott fejjel jöttem.
Kedden este itthon voltunk, csak Nóriék jöttek el hozzánk.
Szerdán Győriékhez mentünk hurka-kolbász vacsorára. Itt is bújkálással, "nem szólok senkihez" viselkedéssel kezdtem, ami anyáék agyára megy már. Aztán persze játszottam Katával és Bazsival. Számítóztunk, lasztiztunk, bújócskáztunk. Enni nem sokat ettem, inni annál többet ittam. Lacika nagyon jól viselkedett végig, egy hangja sem volt, nézett minket, a TV-ét, játszott a plédjén (amit mindenhova vinnünk kell magunkkal, ha nem akarunk máshol szőnyeget, vagy bútorkárpitot takarítani a sok bukása miatt). Mikor jöttünk haza, a kocsiból még kiszóltam Mikinek, hogy "NAGYON JÓ VÓT ITT, MÁSKOJ IS JÖDÖK!"
Csütörtökön anya ment tornázni, ránk megint Erzsi mami vigyázott. Úgy látszik apa nem bír kettőnkkel, vagy csak lusta. Tegnap este találtam egy új játékot a számítón, az egyszervolt.hu oldalon, ami a kedvencem. Anyáék meg jókat nevettek rajtam a hátam mögött. Az a játék lényege, hogy színes körök vannak körbe, utána meg tárgyak egy polcon, és a gép beszél hozzám, hogy mutassam meg például melyik a piros, én meg hangosan válaszolok, hogy "EZ", vagy tudod melyik a kék, én meg "IGEN, TUDOM." Aztán megdícsér a géphang, hogy okos vagy, én meg szaladok apához, hogy "APA, OKOS VAGYOM!
Még a nem kajálásomról: anya szerint már megint nagyon sovány vagyok, mindig csontinak csúfol. Pedig a bölcsiben azt mondják, jókat eszem, és este még itthon is vacsizom, (igaz nem nagyon akarok), meg a vitaminokat is szedem. Szóval nem tudjuk, mit csináljuk még!"-Emike

"Egy pár szót én is írok. Új tápszert kaptam a bukásom miatt, de egyenlőre nem nagyon használ. Amit a dokinéni kiírt, azt nem sikerült továbbra sem beszereznünk, így most BEBA HA/AR tápszert kapok. Anya azt mondja, mintha kevesebb lenne egy kicsit a kijövő mennyiség, de lehet már csak beképzeli. Estére, mire már teljesen telítődök visszafele folyik a kajcsi. Lehet az is, hogy sokat ezsem, de ha anya nem etet meg, amikor éhes vagyok, akkor hisztizem. Ha tele a poci, akkor semmi baj sincs velem. Úgyhogy inkább kapok enni. Azt mondják, ha sűrűbb kajcsit kap a baba, akkor már nem bukik annyit. Rám ez sem igaz, mert a bébiételt, a banánt is ugyanúgy visszabukom, szép rostosan. Na de hagyjuk, majd kinövöm egyszer. Inkább még azt leírom, hogy mostanában egyre ügyesebben emelem a popóm és közben a kezemmel nyomom ki magam, kezdem felvenni a mászó pózt!"-Lacika

Múlt heti összefoglaló (01.04-01.10)

"Hétfőtől visszatértünk a nyugis hétköznapokhoz, vagyis félig-meddig, mert nekem az ünnepek alatt kinyílt a csipám. Egyre akaratosabb vagyok, és ennek hangot is adok. Lenn már nem hagyom anyát nyugton, ugyanis nem szeretem a járókát. Mihelyt bele akar rakni feszítem ki magam, és jelzem, hogy egyáltalán nincs szándékomban benne lenni, üvöltök. Persze nem hatja meg, így egy idő után kénytelen vagyok befogni a szám, és valami elfoglaltságot keresni. Volt azért olyan is, hogy nem bírt hallgatni, inkább felvitt a szobába, letett a szőnyegre, és bekapcsolta a babafigyelőt. Amíg lenn felmosott, addig azon hallgatta, hogy mit csinálok. Ott jól elvoltam, játszottam a rágókámmal, csörgőztem, és beszélgettem magamban. Szóval nem szeretem a bezártságot, inkább fenn forgolódok, kúszok, mindenhova eljutok, ahova akarok, és akkor jól érzem magam. Már kezdem a popóm emelgetni, és húzom alá a lábam. Anya reméli lassacskán megtanulok mászni.

A múlt héten amúgy Emike már ment a bölcsibe, mi meg anyával főztünk, takarítottunk, meg próbáltuk kipihenni az ünnepeket. Ez nem nagyon sikerült, mert szinte minden este jött valaki hozzánk. Voltak nálunk Nóriék többször is, anya már mondta is Csabának, hogy kiadja az egyik üres szobát, ha gondolja. Csütörtökön Erzsi mamiék jöttek ránk vigyázni, mert anya elkezdett kondiba járni Nórival, pénteken meg Miki jött hozzánk. Anya betegeskedett is, először felfázott, azzal kínlódott, aztán meg állandóan fájt a feje, a gyógyszerektől meg kába volt. Esténként Emike elemében volt, motorozott, számítózott, engem szórakoztatott. Kakilás közben meg újságot olvasott, mint apa.Fürdés után meg így nézett ki, mert persze akkor kell csokit ennie!Pénteken voltunk a tanácsadóba is, 8650 gramm vagyok, és 74 cm. Bementünk a doktornénihez is, aki megvizsgált. Nagyon tetszett, mert vigyorogtam rá. Megnézte a kukimat (amiről szépen kezd lejönni a bőr, mert anya minden fürdés után húzogatja, és 3 hét próbálkozás után szépen megindult), a csípőmet, ami elvileg rendben van, de a redőasszimetriám még nem múlt el. Azt mondta, majd ha elkezdek járni kinövöm. Mikor lesz az még?! Anya azt is elmondta, hogy sokat bukok, így írt fel egy különleges tápot. Ami tényleg az, mert kiderült, be sem lehet szerezni! Úgyhogy anya intézhet másikat.

Hétvégén szombaton Elekes mamiék jöttek el, vasárnap meg Emike Erzsi maminál volt, és este ők hozták haza, így én is láttam őket!"-Lacika

Vége az ünnepeknek (01.01-03)

"Szépen, gyorsan és unalom nélkül, de sajnos elteltek az ünnepek. Az év első napján pénteken Elekes mamiék hívtak fel bennünket Boldog Új Évet kívánni. Nagyon örültem a hívásuknak, csak azt nem értettem, miért nem jönnek el, hiába mondtam nekik, hogy várom őket. Persze magyarázták, hogy nincsenek itthon, elutaztak, és majd másnap jönnek. Én azt akartam, hagyjanak ott mindent, és rohanjanak hozzám. Mondták, hogy ma Nóriék jönnek Ákosékkal. Én közöltem velük, hogy Ákosnak akkora a szakálla, hogy majdnem leér a földre (ami nem igaz, csak a múltkor egy kicsit szőrös volt), Barbi meg olyan, mint egy angyalka. Mikor megjöttek, én nem nagyon foglalkoztam velük, nem akartam abbahagyni a számítózást. Viszont miután elmentek, akkor meg már hiányoltam őket.
Szombaton, ahogy ígérték eljöttek Elekes mamiék. Mi éppen nem voltunk itthon, mert apa sétálni vitt bennünket anya nélkül. Nem lett valami sikeres a kirándulás, mert először én estem bele a pocsolyába az utca sarkon, így visszajöttünk új kesztyűért. Aztán a második próbálkozásnál Lacika kezdett éhes lenni, és a szomszéd utcában már sírt. Közben pont hívott anya, hogy megérkeztek mamiék, úgyhogy siettünk is haza. Mamiékkal sokat beszélgettem, szokásomhoz híven, Lacika meg bekajált, és szokásához híven mindenkit lebüfizett, anya meg szitkozódott, mikor növi már ki!
Vasárnap, hosszú idő után volt egy nyugis napunk. Egész nap itthon voltunk, és készültünk a bölcsire. Anyával kimostuk a kabátomat, rendbe raktuk a csizmám, váltócipőm, és a váltóruháimat kikészítettük. Úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy hétfőtől újra bölcsis legyek. Már mondtam is anyának, hogy hiányzik a bölcsi, főleg Benike, igaz meg szokott sértődni, de én mindig megvigasztalom. Sajnos nem sokáig leszek már bölcsis, 2 hónap múlva irány az óvoda."-Emike

Fél évesen

"December 29-én fél éves lettem. Az elmúlt hónapban nem fejlődtem olyan sokat, mármint amennyire anya várta Emma alapján! De azért összefoglaljuk a dolgokat.
A forgás az rutinból megy, mindkét oldalra simán fordulok, és vissza is ugyanolyan könnyedén megy. Hason szépen emelem a fejem, nyomom ki a kezem, és leskelődök. Ha észreveszek valami érdekes tárgyat a közelembe, akkor mindent megteszek, hogy sikerüljön megkaparintanom. Addig forgolódok, kúszok, amíg el nem érem. Ezért már nem is lehet egyedül hagyni olyan helyeken, ahonnan leeshetek. Anyáék szobájában a padlószőnyegre le van terítve egy takaróm, és arra szoktak lefektetni. Mostanában nem sokat tartózkodok rajta, inkább lehempergek róla, és anya mindig más helyeken talál rám, mikor bejön.

Fekve már nagyon uncsi, ezért szoktam hisztizni, amíg fel nem ültetnek. De az még nem akar menni. Egy darabig ülök ügyesen, leskelődök, aztán vagy eldőlök, vagy hátradobom magam. Emike ilyen idős korában már stabilan ült, sőt 6,5 hónaposan már magától felült. Nálam még erre várni kell egy ideig. Mindezek után egyértelmű, hogy még mászni sem tudok. Már próbálgattam párszor emelgetni a popómat, de túl nehéznek tűnik. Anya ölében ha ülök, akkor elkezdek rugózni, és fel akarok állni. Ez nagyon mókás játék, ilyenkor mindig jó kedvem lesz.
A tárgyakat ügyesen megfogom, egy kézzel, vagy ha nagyobb akkor kettővel, ügyesen rakosgatom egyik kezemből a másikba őket. Most a kedvencem a távirányító (Emma is imádott azzal játszani), visítok, ha elveszik tőlem. Be tudom kapni a lábamat is, ami nagy szó, mert szép nagy pocakom van. A cumisüvegemet is fel tudom venni, és a számba tenni, ha véletlenül a közelembe hagyják. Vagy ha anya el akarja venni, akkor nyomom vissza a számba.

Emmával nagyon jókat szoktunk játszani. Mindig hülyéskedik nekem, én meg nevetek rajta hangosan. Olyan nagyokat, mint neki, senki másnak nem kacagok.
Az evés az nagyon megy. Anya mondja is, hogy két véglet vagyunk. Emma nem akar enni, én meg állandóan. Naponta ötször eszem, ebből egyszer valamilyen bébiételt, vagy gyümölcsöt, vagy tejpépet, a többi alkalommal tápszert. De már több kaját is kinéztem anyáék szájából, pédául a májkrémet, és a túrórudit. A bukások még mindig nem hagytak alább, elég sokat vissza csórézok a kajcsiból. Anya alig bírja kimosni a ruháimból a gyümi és zöldség szószokat.
Fogam még nincsen, de már nagyon nyáladzom, és rágcsálok mindent ami a kezem ügyébe kerül.
És hisztisebb is lettem nappal, mint eddig voltam. Ha valami nem tetszik, akkor hangosan sikítok, vagy üvöltök mérgesen. Néha anyáék agyára megyek már, de szerencsére az éjszakákat átalszom, így legalább este kipihenhetik magukat."-Lacika

Nincs nyugi, szilveszter (12.27-31)

"Nálunk az elmúlt napokban sem volt nyugalom. Vagy hozzánk jöttek vendégek, vagy mi mentünk valahova. Vasárnap Győri Mikiék jöttek el karácsonyozni. Kaptam tőlük egy játéktartót, és mesekönyvet, Lacika meg egy kis autót, és egy textil focilabdát.

Hétfőn a szomszédék jöttek át hozzánk. Nagyon jókat játszottunk Ancsával. Fel-le szaladgáltunk, megmutattam neki a szobámat, és persze az anyáékét is, továbbá, hogy kell bekapcsolni a DVD lejátszót, és hogy kell indítani az eperkés mesét. Játszottunk a konyhámmal, főztünk az ősöknek fincsi kajákat. Sziszikének mutattam, hogy tudok játszani a számítógépen, aztán átadtam neki a terepet. Jókat ettünk, aminek anya nagyon örült. Ancsának nagyon jó az étvágya, állandóan tudna enni, és ez nekem is meghozta az evéshez a kedvem.

Kedden Lacika 6 hónapos lett, de erről majd ő ír később. Aznap anyáék elmentek Szolnokra, apa az adókártyámat intézte, anya meg addig költötte a pénzt, amit karácsonyra kaptunk. Lacikának bodykat, és zoknikat vett, mivel én karácsonyra mindenfajta ruhát megkaptam, amiből hiány volt, így anya két DVD-t vett nekem, Fifiset, és Eperkéset. Mi egész nap Elekes maminál voltunk. Anya három óra után jött értünk, de még fél hatig maradtunk, mert beszélgettek végre egy jót.

Szerdán mi mentünk át a szomszédokhoz. Megmutatták ők is, mit hozott nekik a Jézuska, és szinte minden játékot ki is próbáltunk. Mindent kipakoltunk a földre, és nem akartuk összeszedni. Így be lettünk fenyítve, hogy a Jézuska visszaviszi az ajándékot! Persze ez sem hatott meg minket, és Zoli bácsi pakolhatott utánunk.
Csütörtökön anyával elmentünk a boltba, miután Lacika kiakasztott mindenkit. Elég hisztis volt délelőtt, nem akart maradni egyedül. Csak az tetszett neki, ha fogják, viszont egy idő után azt is megunta. Vettünk szilveszteri álarcot, kalapot, anyósnyelvet, kis dudát, lufikat. A délutáni alvás után Lacikának meg is mutattam az anyósnyelvet, fújtam az arcába. Tetszett neki. Aztán vártuk a vendégeket megint. Most Szuper és a felesége Anett jött el hozzánk, aki az óvónénim is lesz. Ahhoz képest, hogy először elő sem akartam bújni, a végén le sem tudtak magukról vakarni. Kaptam tőlük kirakót, és állandóan azokat akartam kirakatni velük. Főztem nekik is teát a konyhámban, meg beszéltem nekik folyamatosan. Anett ölében ültem, Szuperrel meg verekedtem is. Ezek után meggondolják, mikor akarnak gyereket. Kérdeztem is Anettet: "NEKED MIKOJ LESZ BABA A HASADBAN?" Anya nem tudja, ez hogy jutott az eszembe! Lacikát a szokásos időben lefektettük, de én fenn maradhattam, amíg el nem mentek. Kilenc óra körül indultak haza, én meg 10 órakor feküdtem le. A szilveszterünk így telt, semmi extra buli, se nekünk, se anyáéknak. Mondjuk ők nem is bírták volna, eléggé le vannak már fáradva a jövés- menéstől! De én még bírom!!! BÚÉK mindenkinek"-Emike