Hűtőben, csavargás, nátha...(10.22-27)

"Péntek délután apának dolga akadt Győri Miki garázsánál. Mi itthon unatkoztunk, és elkezdtünk Lacikával rajzolni, és vagdosni.Aztán anya kitalálta, hogy menjünk el a Patikába, mert megint elkezdett köhögni. Utána a Patika melletti parkban játszottunk Lacikával, közben találkoztunk Grétával és Lottival is. Mikor ők hazaindultak, mi sétáltunk még egyet. Kirakatot néztünk, bementünk a Fornettisbe, aztán hazajöttünk. Lacika megtanulta kinyitni a hűtőt, azóta ki sem akar belőle jönni, állandóan kutat valamit. A rudi és a Kinder tejszelet a nyerő általában.

Szombaton délelőtt végre kb. fél év után megérkezett az asztalosunk, és feltette Lacika szobájába a függönykarnist. Hozta a kislányát is, és kirakóztunk, már amennyire tudtunk Lacikától.Aztán Lacika elaludt, mi meg lejöttünk. Mesét néztünk, bújócskáztunk. Délután elmentünk Elekes mamáékhoz, elvittük a halászlét, amit apa főzött délelőtt. Épp vendégek voltak náluk. Egy kicsit maradtunk, hogy meg tudjanak bennünket szemléni, aztán mentünk tovább Erzsi mamiékhoz. Ahhoz képest, hogy csak a halászlét akartuk elvinni, 15 perc alatt meg akartuk járni, fürdésre értünk haza.

Vasárnap egész nap Elekes mamáéknál voltunk. Elmentünk a temetőbe, ükmamához, és meglátogattuk a dédimamákat is. Anyáék meg végre megvették a csizmáinkat, és kicserélték Lacika kabátját két nadrágra. Vásárlás letudva!
Hétfőre beteg lettem. Szerencsére nem komoly, de oviba nem mehettem. Reggel felkeltünk, felöltöztünk, és már majdnem indultunk az oviba, amikor anya észrevette, hogy könnyes a szemem, és tele van az orrom. Meg is kérdezte, hogy jól érzem-e magam, én meg mondtam, hogy igen. Csak furcsállott, és közölte nem megyek oviba, itthon maradok megfigyelésre. És eljött annak az ideje, hogy azért kezdtem el hisztizni, hogy "menni akarok az oviba"! Új csizmában, új nadrágban voltam, meg akartam mutatni a többieknek! Hiába, mert anya hívta az ovónénit, hogy nem megyek. És hívtuk apát, hogy irány a doki. A doktornénink nem rendelt, a másiknál meg ezren voltak. Így felmentünk a bőrgyógyászhoz, mert nekem megint előjött a lábamon az ekcéma, Lacikának meg a megfázása óta az arca volt piros és száraz. Mikor megkérdezte a doktornő, hogy mi a bajom, azt feleltem, hogy "Elekes mama megfáztatott!" Jót nevettek rajtam! Aztán megnézte a lábam, Lacika arcát, és mindkettőnknek írt fel krémet.
Kedden délután elmentünk a helyettes dokihoz is. Megállapította, hogy a torkom nem piros, így nem kell antibiotikum, Cataflam és Fenistil cseppet kell szednem, az orromba meg Tobrexet kell cseppenteni. Szóltunk az oviba, hogy a héten nem megyünk, és kiderült, hogy a jövőhéten őszi szünet lesz, úgyhogy akkor sem.
Szerdán Szuper járt nálunk. Apa kapott tőle 4 zsák napraforgó magot a tyúkoknak, és benézett hozzánk is, hülyéskedett nekünk, mi meg röhögtünk hangosan!"-Emike

Apával alvás, Lacika begyújt, ovis kirándulás...(10.15-21)

"Egy héten egy nap apa kedvezni szokott nekem, és velem alszik végig. Ez úgy kezdődött, hogy egyszer, mikor lefektetett elaludt mellettem, és anya nem költötte fel. Azóta mindig kikövetelem, hogy néha együtt aludjunk. De ilyenkor már nem fenn a szobámban, hanem lenn a vendégszobában alszunk. Csak anya azt nem érti, hogy férünk el, mert pénteken is így tele pakoltam az ágyunkat.Szombaton itthon voltunk, anyáék egy kicsit fasírtban voltak. Ennek oka az elhúzódó csizma vásárlás. Apa egész héten ígérgette, hogy majd holnap megyünk, de nem lett belőle semmi. Aztán a péntekben maradtak, mert anya akkor ment Szolnokra nőgyógyászhoz. (No, nem újabb tesó ügyében, csak rákszűrésre ment.) Aztán apa útközben kinyögte, hogy jön Árpi Erdélyből, akit a vásárból ismer, úgyhogy siet haza, és megint elmarad a vásárlás. Anya nem örült neki. Szombat délután apa kitalálta, hogy menjünk el a Tescoba, ami a héten nyitott nálunk. Persze anya még duzzogott, és mondta, hogy ő oda nem megy. Apa meg közölte, hogy ő akkor is elmegy velünk. Így is lett, vásároltunk egy jót apával.

Vasárnap apa nélkül voltunk, mert kacsákat vágtak Elekes dédinél. Mi itthon rosszalkodtunk Lacikával. Itt éppen banánt eszünk, a szobában meg szerte-szét van már minden.Hétfőn este felrakták anyának a fogszabályzót. Ránk Erzsi mama vigyázott, apával és Erzsi papával együtt. Anya későn végzett, így mama is fürdetett meg bennünket, sőt Lacikát ő is fektette le. Én még megvárhattam anyát, és jót nevettem a fogán lévő izén.

Kedden megint eljött hozzánk Erzsi mama, mert turkálni volt, és elhozta amiket nekünk vett. Apa közben begyújtott a kandallóba, Lacika meg segített neki, adogatta a fát.És miközben átadta apának, mondta, hogy "TE" (tessék). Ja, és már anyának is mondja, hogy "NANA". Fejlődik tesó, két új szó a szótárában.

Szerdán nem történt semmi különös, csütörtökön viszont kirándulni voltunk az ovival Abonyban az állatkertben. Sokat nem meséltem róla, csak, hogy láttam Buborékot a vízilovat, nagy volt, de nagyon sovány. Voltak nyuszik is, egy kiszökött, de visszatalált. A Buszon Emesével a barátnőmmel ültem, hazafele meg dajkanénivel, és elaludtam. Így ebéd után már nem is tudtam aludni az oviban. Délután felhívtam öregkeresztet, felköszöntöttem szülinapja alkalmából. Nem is akartam abbahagyni a telefonálást, mondókáztam neki, elmeséltem a kirándulást, és azt akartam megbeszélni vele, hogy mikor megyek hozzá, vagy mikor jön ő, de ezt még senki se tudta. Közben apa füvet vágott, utána elmentünk a Tescoba, most már anyástul, bevásárolni. Aztán jött hozzánk Ditta, hozott nekem féláron egy Adidas cipőt, ami tavaszra jó lesz.

Ja, és Lacikának a héten kitört a hetedik foga, még csak egy kis vékony csíkban látszik. Bal felül, de anya úgy látja, hogy nem közvetlen a meglévő mellett, hanem egy hely kimaradt."-Emike

Szüreti mulatság (10.15)

"Pénteken szüreti mulatság volt az oviban. Anyával reggel vittük a fényképezőt, hogy az óvónéni készítsen pár fényképet rólunk. De épp, hogy anya elment az oviból, már kapta az sms-t, hogy eljöhetnek ők is Lacikával. Gyorsan bevásároltak, kipakoltak otthon, és jöttek vissza az oviba. Addigra a gyerekdalos előadás már lement, de Anett néni megörökítette, milyen szépen ülök, és várom a műsort. Még a szemem sem állt jól.Ők zenéltek nekünk, majd közös táncot járhattunk, bár abban én nem vettem részt. Aztán leültünk a szőnyegre, az óvónénik különböző fejtörős feladatokat adtak fel, ki kellett találni, milyen gyümölcsről beszélnek. Addigra anya is megérkezett Lacikával, úgyhogy én már nem figyeltem oda, hiába szólt rám anya. Lacika meg csak nézte, mit csinál ez a sok gyerek.Végül az óvónéni el próbálta magyarázni, hogy megyünk ki az udvarra, és ott meglepetés vár bennünket. A többség ügyesen figyelt, de én annyira örültem tesómnak, hogy őt gyurmászoltam.Gyorsan felöltöztünk, nekem szerencsém volt, mert anya segített. Mi Lacikával természetesen nem álltunk be a sorba, a korlát másik oldaláról figyeltük a csoportomat.Kinn az udvar már fel volt díszítve, ki voltak akasztgatva a szüretre váró gyümölcsök. Valaki már nagyon éhes volt, és egyből elkezdte lopkodni a finomságokat.A csősz bácsi a kunyhóban rejtőzködött. Szegényt fél órával azelőtt kiültették, hogy mi kiértünk volna, és addigra már majdnem megfagyott.Elkezdtük szüretelni a gyümölcsöket. Igen ám, de a csősz észrevett bennünket, kiszaladt a kunyhójából, és elzavart bennünket.Mikor visszabújt a kunyhójába, mi folytattuk a szüretet, mindaddig amíg az összes gyümölcs elfogyott. Lacika mit sem hederített az egészre, a paddal volt elfoglalva. Gyakorolta a felülést, és a lemászást.Az utolsó program néptánc volt. Borika néni tartotta. Itt már táncoltam én is. Először az ovis társaimmal, aztán Lacikával.Nagyon jó mulatság volt!" -Emike

Hisztis család (10.11-14)

"Hétfőn elindultunk cipőt venni, de nem lett belőle semmi. Nekünk akartak anyáék magasabb szárú, béleltebb cipőt, vagy csizmát venni, a hócsizmás időszak bekövetkeztéig. Apának még előtte el kellett intéznie pár dolgot, mi is mentünk vele. Mire a bolthoz értünk, már nagyon meguntuk a kocsiban ülést, és örültünk, hogy végre kiszabadulhattunk. Amíg anyáék nézegették a cipőket, mi szaladgáltunk a boltban. Anya meglátott egy aranyos szobacipőt nekem az oviba, annak ellenére, hogy apa azt kérte, csak célirányosan leskelődjön. Azt fel is próbáltam, jó is volt a mérete, és le sem vettem a lábamról. Mi tovább futkostunk, anyáék meg nézelődtek, de nem találtak semmit. Így indultunk volna haza, csak nem akartunk. Én nem voltam hajlandó visszavenni a cipőm, Lacika meg elkezdett hisztizni, mihelyt apa felvette, és le is fejelte a fájós bölcsességfogát. Kapott egy taslit apától, anya jól leszidta apát, Lacika meg ordított. Ennyit a közös vásárlásról, majd inkább körberajzolják a lábunkat, és megveszik maguk a cipőinket.
Kedden én rendeztem hisztit. Ovi után átkéredzkedtem a szomszédba egy félórára. Egy kicsit késtem is, de abból nem lett baj. Viszont nem akartam vacsorázni. Először leültem, de egy falat után elkezdtem rohangászni Lacikához, és nem akartam visszaülni. Nagy nehezen leültettek, de akkor meg kifele forgattam a kaját a számból. Elküldtek, hogy nem kell enni, én meg hisztiztem, hogy de éhes vagyok, beküldtek a sírószobába, amíg hisztizek, aztán kezdődött elölről minden. Kb. háromszor játszottam el, végül megunták, és aznap már tényleg nem kellett ennem, amitől visszatért a jókedvem is.
Csütörtökön nem volt ovi, itthon voltam anyáékkal. Délután elmentünk Elekes mamihoz, mert házi feladatot kaptunk az oviba, csutkából kellett készíteni valamit. Mivel nálunk mami kézügyessége a legjobb a családban, és ő tud a legjobban átszellemülni ehhez a művészi feladathoz, rá bíztuk a dolgot. Együtt csináltuk, bár én többnyire csak beszéltem, szórakoztattam közben. Készítettünk egy csutkababát, és egy pillangót. Szerintem jó lett, de mami a babával nem volt megelégedve. Még csinosítgatta volna, de már siettünk Csabiékhoz. Apával sütkéreztek. Ott vacsoráztunk meg, aztán még játszottunk egy kicsit. Na, itt meg anya hisztizett be induláskor. Apát szidta, hogy nem igaz, hogy ő sose tud segíteni, amikor két gyereket kell összeszedni, felöltöztetni. Mindig akkor kell cigiznie, vagy valamit kivenni az autóból, igaz most is mosolyogva, zsebre dugott kézzel nézte kintről, ahogy Nórival próbálnak bennünket indulásra bírni. Mondjuk, ahogy anya rákezdett, egyből lehervadt a mosoly az arcáról, és bedurcázott. De nem szólt semmit, így mire hazaértünk, már lehiggadt mindenki."-Emma

Taknyosság, oviszünetek, hétvégi csavargás (10.04-10)

"Hétfőre Lacika taknyos lett. Láza nem volt, és más egyéb baja sem, de egész héten folyt az orra, a sok orrtörléstől kipirosodott az arca, és kisebesedett az orra alatt. Anya szerdára kapta el tőle, szerencsére eddig én megúsztam.

Kedden ovi szünetünk volt, mert az óvónénik továbbképzésre mentek. Úgyhogy itthon voltam anyáékkal. Főztünk, és kimostuk a függönyöket, ablaktakarítás nélkül. Pedig az ablakokra is ráférne a takarítás, de egyszerre nálunk nem megy a kettő. Viszont a függönyök már nagyon koszosak voltak, mert a hosszabbakat Lacika eléri, és abba törli a kezét és a száját. Délután meg játszottunk Lacikával a kedvenc kanapémon, amit hurcolunk egyik szobából a másikba, vagy egyik helyről a másikra.

Szerdán anyáék, miután engem oviba vittek, csavarogtak egy kicsit. Elmentek a varrós boltba, a Patikába, és a DM-be. A végére anya kikészült. A Patikában ezren voltak. Anya orrspray-t akart venni Lacikának, de közölte, hogy ne a Nasivint adják, mert abból sose jön ki az anyag. Azt mondták, hogy csak az az egy fajta van, ilyen idős gyereknek. Akkor visszakérdezett, hogy ha nem lesz jó, akkor mi a francot kezdjen vele, mert otthon van 3, ami nem működik, sőt egy a táskájában is lapul, amivel már korábban is reklamált. De persze csak fintorogtak, és elhárították a felelősségüket, és azt mondták vegyen Sterimart és orrcseppet. Mivel azok voltak itthon, így megint, próba szerencse alapon vett egyet. Aztán mentek a DM-be, onnan kifele meg Lacika hisztizett, hogy nem tolhatja tovább a bevásárló kosarat.
Csütörtökön apa egész délután pakolta a cuccait befele, mert két napra kimenőt kapott. Pénteken indultak a Negreni vásárba, mint minden évben, ilyenkor októberben. Anya gondolta kedvez nekem is, és péntekre kivett az oviból. Egész nap együtt voltunk, délelőtt boltoztunk egyet, délután meg elmentünk a megvarrt ruháinkért, és a patikába, mert anyára rájött a köhögés addigra, és vett magának szirupot. Aztán Elekes mamát vittük haza a dolgozóból, mert autó nélkül maradt. Én nem akartam hazajönni, maradni akartam mamánál, de anya nem engedte. Sikerült rávennem, hogy legalább szombaton engedjen el mamihoz.
Szombat délelőtt eljött Erzsi papa ellátni az állatokat, és a kandallót telerakni fával, hogy csak be kelljen gyújtani, ha hideg lesz. Közben mami már telefonált, hogy nem tud elvinni, mert megint nincs autója. Úgyhogy anyáék vittek el. Jókat játszottam mamával, és miután hazaért papa, vele is. Mire felébredtem anya már ott volt Lacikával. Hozták a bicajomat, mert papa megígérte, hogy kerülünk egy kört. De nagyobb út lett belőle, mert Tóth dédihez elmentünk felköszönteni névnapja alkalmából. Így mi papával bicajjal mentünk. A biztonság kedvéért mama kicsit később elindult utánunk autóval, hogy ha megunom, akkor ne legyen baj. De nem lett! Nagyon élveztem! És közben apa telefonált, hogy hazaért, anya elment érte, így ő is láthatta, hogy tekerek. Miután hazaértünk megkaptam az ajándékomat. Egy szép irha mellényt. Nagyon örültem neki. Lacika egy kacsás plüss állatot kapott, mivel mindig hápog. És közösen kaptunk egy zenélős ugrálós játékot, meg édességeket.
Vasárnap Erzsi mamát hívtam fel, hogy elmehetek-e hozzá. Anya nem nagyon örült neki, hogy szervezkedek, mert előző nap sem voltam itthon. De elkezdtem nyafogni, hogy tudod már milyen rég láttam Erzsi mamát, majd délután igyekszem haza. Végül elengedett, de nem nagyon siettem haza, mert mikor felébredtem, még elmentünk a Lidl-be, és csak hat óra után érkeztem meg."-Emma

15 hónaposan

"Ebben a hónapban nem sok fejlődésen mentem át, de azért tudok miről beszámolni. Talán a legszembetűnőbb, hogy már járás közben nem esek el. Sőt, már szaladok is, mikor Emmával fogócskázunk, vagy bújócskázunk. Azért esések előfordulnak, mert a legújabb mániám, hogy mindent lepakolok a földre, és direkt a padlón lévő játékokra, vagy könyvekre lépek, addig amíg valami meg nem csúszik alattam, és seggre ne huppanok. Megy a hirtelen fordulás is futás közben, le tudok hajolni, sőt guggolni valami játékért, és utána felállni kapaszkodás nélkül, és tudok seregni-forogni.

A játékok közül megszerettem az autókat, szeretem őket tologatni. Persze, ha Emma babázik, akkor nekem is baba kell. Szeretek labdázni, van amikor csak magam mögé ejtem le, de van amikor sikerül magam elé messzire eldobni. A mágneses rajztábla használatát is ellestem Emmától, azóta szoktam rá firkálgatni, és mutatom anyának. Szeretem a könyveket, mindig viszem anyának, hogy tanítson új szavakat, de utánozni nem akarom, sose mondom utána őket. Ez azért nem teljesen igaz, bár nem a könyvekből tanultam, de azért a "TEN-TE" és a "NE-NE" (nem-nem) szó megragadt bennem ebben a hónapban. Nem sok, de mégis valami. Hátha a sok könyv olvasásnak meg lesz az eredménye.

Azt mondják az okosok, hogy ilyenkor a gyerekek már kevesebbet esznek. Hát, én nem, én folyamatosan tudok enni egész napon át. Ez a pocakomon meg is látszik, mint ahogy a kabátvásárlós sztorinkból is kiderült. Pohárból nem iszom egyedül, és enni sem tudok még egyedül, de ez inkább anya hibája, mert ő nem enged engem érvényesülni. Emmától viszont eltanultam a Figos üvegből inni, azóta ha megyünk a boltba, és meglátom az üdítőket, akkor elkezdek mutogatni, és "EEE"-zni, hogy kérek olyat. És mire a kasszához érünk, már szinte meg is ittam.

A hiszti is megy. Ha Emma nem adja oda a játékát, akkor egyből rákezdek. Vagy ha anyáék nem engednek valamit csinálni, amit nagyon szeretnék. Például elmentünk cipőt venni, és össze-vissza rohangáltunk Emmával a boltban. Cipőt nem vettünk, ráadásul mi haza sem akartunk menni. Apa felvett engem, hogy indulunk, én meg elkezdtem rángatózni, ordítani és le is fejeltem apát. Ennyit a dührohamokról!

Amúgy továbbra sincs velem semmi gond, átlagban jó kisgyerek vagyok."-Lacika

Tóth dédi kórházban, fodrász, bölcsi, szuri, nagy pocak (09.27-10.03)

"Hétfőn anya megint ment a fogorvoshoz varratszedésre, igaz a varrat addigra eltűnt. Szolnokon is rákérdezett a fogszabályzásra, és mivel minden fogműtétet ott végeztek, meg még további húzások is lesznek, és mert a szabályzás sem drágább, mint itthon, úgy döntött ott fogja csináltatni a "Hollywoodi mosolyát", ahogy a doki mondta neki. Október 18-án ragasztják fel neki a készüléket. A fogorvos előtt még beszaladt a Takkoba, Emmának vastagabb dzsekit venni. Ránk apa és Erzsi mamiék vigyáztak, sőt ők is fürdettek bennünket, és mire anya hazaért, engem már le is fektettek.
Kedden Tóth dédipapa kórházba került, mert rosszul lett. Anyával gyorsan ki is szaladtunk a céghez Nórihoz, hátha többet megtudunk róla. Kiderült, hogy a háziorvoshoz ment, és mire odaért rosszul lett. Remegett, elzsibbadt a lába, szédült. Az orvosa hívta a mentőket, és Elekes mamát. A rendelés el is maradt, mert papát ápolták, kapott gyógyszert, infúziót, a mentők pedig 2,5 óra múlva értek oda. Jó gyorsak voltak! Kórházba került, és mire szobát kapott délután 4 óra lett. Agyvérzés gyanúval tartották benn kivizsgáláson. Délután apával elmentünk egy díszkakasért, aztán anyával a Pingvin pontbeváltóba. Anya már rég kinézett magának egy szép borospohár készletet. Sikeresen ki is váltotta, közben mi Emmával a kristályból készült dísztárgyakat nézegettük, és szerencsére nem vertünk le egyet sem, pedig meg volt rá az esély.
Szerdán anya délután elvitt a fodrászához. Eddig Figaro, apa fodrásza vágta a hajam, most Kati. Ott volt a kislánya is Hanga, aki 1 éves lesz októberben. Miközben Kati vágta a hajam, én Hanga babytaxiján ültem. Hanga meg lökött volna le róla, hogy az az övé, de én maradhattam rajta, hogy be tudják fejezni a nyírásomat. Aztán persze vissza kellett adnom neki. Anyáék közben szövetkeztek ellenünk, és megbeszélték, hogy másnap elmegyünk a bölcsibe beiratkozni. Anya januártól akar szokatni, mert utána megy vissza dolgozni. És szerdán lettem 15 hónapos. Majd pótoljuk az összefoglalót.
Csütörtökön Emmát elvittük az oviba, és utána mentünk a bölcsibe. Nagyon tetszett, sok-sok játék volt, és sok-sok játszótárs. Labdáztam, tologattam a fűnyírót, hemperegtem a matracon, és hősködtem a fiúkkal. Kétszer azért anya ölébe ültem, nehogy otthagyjon. Délután anyáék bementek Tóth dédihez a kórházba, mi meg Erzsi mamiékkal maradtunk itthon. A kórház után anyáék bementek a Takkoba kicserélni a dzsekimet, amit még szeptember közepén vett, de csak most próbáltam fel. 92-es méretű, de a hasamnál alig lehetett behúzni, pedig vékony felsőre vettem fel. Ebből sajnos nem volt nagyobb, a többi meg nem tetszett anyának, így a csere nem sikerült.
Pénteken délelőtt meg szurira mentünk a tanácsadóba. Előtte persze megmértek. 12,20 kg vagyok, és 86 cm. Utána megkaptam a 2 oltást. Csak kicsit sírtam, amikor belém szúrták a tűt, aztán meg felháborodottan dumáltam babanyelven a doktornőnek, hogy képzelte ezt az egészet?! Napközben Erzsi mama telefonált, hogy a Tescos katalógusban látott egy jó kabátot. Délután be is mentünk megnézni. Több félét felpróbáltam, de soknak olyan volt a szabása, hogy a hasánál megint szűk volt. Végül egy bársony kabátot vettünk, 3-4 évesre valót. Az újja kicsit hosszú, de a pocakom miatt ez a méret kellett. Emmáért Nóri ment az oviba, hazafele Szolnokról felvettük, és Erzsi mamihoz mentünk. Emmának vett egy gumicsizmát, azt kellett felpróbálnia. Utána mi maradtunk mamánál egy órát, mert anyáék elmentek Győri Pistiékhez.
Szombaton délelőtt apa dolgozott, délután kimentünk a tanyára Erzsike nénihez 2 kacsáért, utána meg Csabiékhoz, akik sütögetős bulit tartottak.
Vasárnap itthon voltunk, csak délután mentünk el Elekes mamiékhoz. Emmát papa tanította biciklizni, én meg benn játszottam mamával." -Lacika