2011. szeptember 4., vasárnap

Lakodalom

Augusztus 6-án tesómnak is elment az esze, és kimondta a boldogító igent. Igaz én figyelmeztettem, hogy még meggondolhatja magát, de nem. Azóta ő is átérzi az asszonyok sorsát, mos, vasal, főz, takarít... és már néha ki is akadt, hogy mire vállalkozott. Mondtam én!:) De hát ez az élet rendje, úgyhogy hajrá neki!
Szóval a lagzi jól sikerült. Én idegesebb voltam, mint a sajátom előtt. 3 napig alig aludtam, a lagzi délelőttjén vagy háromszor elbőgtem magam. Mióta gyerekeim vannak, én is meghatódok mindenen.
Délelőtt 11-re mentem kozmetikushoz. Mire kész lettem, az uram már megetette a gyerekeket, és lefektette őket. Úgy döntöttünk, aludjanak egy kicsit, hátha akkor jobban bírják a strapát. 1 órára mentünk anyuékhoz, a gyerekekhez meg Erzsi mamiék jöttek. Nórinak már készült a haja, és tiszta ideg volt. Kaját kért, de nem bírt enni, aztán csokit, de az se csúszott neki. Mindenki idegesítette. Felöltöztettük, és vártuk a vőlegényt, hogy kikérje. Addigra már egyben volt a gyomra, remegett. Adtunk neki egy kis pálinkát, de már az sem segített rajta. Közben Emma felébredt, rohant az apja érte. Mikor megjött egyből fodrászat, öltözés, és kész is lett, mire kezdődött a kikérés. Ő volt az első álmenyasszony, akit felajánlottak a vőlegénynek. Szerencsére nem fogadta el, és kérte a igazit! Aztán elbúcsúztatták a menyasszonyt a családtól, apától, anyától, tőlem, mamáktól. Ezután megérkezett Lacika is. Gyors öltözés, aztán még egy kis beszélgetés az udvaron, és már indultunk is a házasságkötőbe. Itt Emmának fellépése volt, mert ő vitte a gyűrűt a pár előtt. Ügyes volt, meg is csinálta. Aztán kezdődött a szertartás. Lacika Erzsi mama ölében ült, Emma pedig Erzsi papáéba. Félidőben Emma meggondolta magát, és átült Elekes papához. Egyszer az apja megpróbálta elhozni onnan, mert papa mégis csak főszereplő, de nem sikerült. Úgyhogy hagytuk, nehogy elkezdjen hisztizni, mert akkor annyi az esküvőnek. A házasságkötő után átsétáltunk a templomi szertartásra. Addigra Emmának a cipője kitörte a sarkát. Na, gondoltam ennyi, ezek után már tuti nem fog semmit sem csinálni, pedig a templomba is neki kellene a pár előtt menni, aztán meg szórni a rózsa szirmokat. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy befele még menjen már végig a cipőben, aztán leveheti. Szerencsére hallgatott rám. Besétált előttük, aztán cipő le, és szépen ültek a seggükön. Kifele menet meg mezítláb szórta a szirmokat. Így túléltük, mindenféle nehézség nélkül az eseményeket. Nagyon izgultam, hogy ne legyen semmi baj velük. A gratulációk után készült egy csoportkép, aztán Nóriék elmentek fényképezkedni, mi meg ki Szajolba, a Szabadidő központba, ahol a lagzi volt. Itt már elengedhették magukat. Rohangáltak, járkáltak körbe-körbe a sok vendég között, táncoltak. Este 1/2 11-ig bírták, akkor jöttek haza Erzsi mamiékkal, és náluk is aludtak. Mi hajnal 4-ig mulattunk.