Karácsony és az ünnepek (12.24-01.02)

"Szenteste napjára csak a leves főzés maradt feladatnak, a többi kaja és a sütemények már készen voltak. Így már délelőtt elkezdtük díszíteni a fát. Én segítettem anyának, Lacika viszont dobálta a gömbdíszeket, azt hitte labdák. Délre nem is végeztünk. Megebédeltünk, aztán mi lefeküdtünk. Anya befejezte a fa díszítését, aztán gyorsan feltakarított. Mire felébredtünk megcsodálhattuk a szép karácsonyfát. Felöltöztünk, és apával kimentünk a garázsba. Mikor bejöttünk, megláttuk a fa alatt az ajándékokat, amit a Jézuska hozott nekünk. Én egyből elkezdtem bontogatni, persze a Lacikáéval kezdtem, aztán néztem csak meg az enyémeket. Kaptam egy gyerekeknek való fényképezőt, hogy ne az anyáékét tegyem tönkre.És Lacika is kapott egy baby fényképezőt, hogy ő meg ne vegye el az enyémet, ne vesszünk rajta össze.Kaptam még csizmát, Boribon könyvet, és Fifis DVD-ket, aminek Lacika is nagyon örült.Lacika meg egy távirányítós autót, amit egyenlőre inkább tologat, és ha apa irányítja felé, akkor megijjed. De apa nagyon szeret vele játszani. Lehet magának választotta?

Karácsony első napján útra keltünk, és az ünnepek ezek után erről szóltak. A jövés-menséről. Nem volt egy nyugodt percünk. Szombaton délelőtt Elekes mamáéknál voltunk. Itt gyűlt össze a család java, átjött Elekes dédi, és Rezsőék is. Ebéd előtt megtörtént az ajándékozás. Kaptunk játékokat, ruhákat... Nekem a legjobban a gyurmaszett jött be, délután nem is aludtam, hanem ezzel játszottam vagy 3 óra hosszán át. Gyártottam a fagyikat a vendégeknek.Mire meguntam csupa gyurma lett minden, és én is.Miután Lacika felébredt továbbmentünk Erzsi mamiékhoz. Itt is megkaptuk az ajándékokat. Szintén játék és ruha. Én Fifis házikót, Lacika meg vonatozó, zenélő állatos játékot. Mondani sem kell, Lacika a Fifis házzal kezdett játszani, én meg a vonattal. Aztán átjöttek Mariék is, ők is hoztak nekünk egy kis meglepetést.

Vasárnap a dédimamák voltak terítéken. Délelőtt kengyeli dédinél, és Tóth dédinél jártunk. Úgy volt, hogy még ükmamához is megyünk, de rá már aznap nem maradt idő. Délután Elekes mamiék jöttek el hozzánk öregkeresztékkel együtt.

Hétfőn mentünk ükmamához. Szegény nagyon sokat öregedett az elmúlt egy évben. Lehet ez volt az utolsó karácsonyunk nála. Sokat beszél már félre, és nagyon gyenge. A vártnál sokkal ügyesebben viselkedtünk. Játszottunk vele kukucsosat, odamentünk hozzá, pedig nála félni szoktunk, mert ritkán járunk hozzá. Délután Győriék jöttek hozzánk.
Kedden Elekes maminál voltunk napközben, délután meg a szomszédékhoz mentünk át.
Szerdán végre volt egy nyugis napunk. Nem mentünk sehova, és nem is jött senki. Csak ükmama betegeskedett, vagyis fájlalta a lábát. Kiderült, hogy korábban leesett az ágyról. Kihívtak hozzá egy orvost, és ő beküldte a kórházba. Szegény a 70-es évek óta nem járt ott, most meg 96 éves. Szerencsére törése nem volt, de ha már ott járt, akkor átvitték a belgyógyászatra is, és ott is kivizsgálták. Semmi baja! 96 évesen nincs szervi baja, csak ügye öreg! Kb. 6 óra hosszát voltak benn, és végig fenn volt, végig szidta a dokikat, és azt is aki bevitte, vagyis Elekes papát.
Csütörtökön Erzsi mamiéknál voltunk, aztán a szomszédék jöttek hozzánk.
Szilveszter napján anyáék délutáni szilveszteri buliba mentek. Így mikor felébredtünk Erzsi mami, és az unokatesója Babi fogadott minket. Jól elszórakoztattak bennünket, pankos fejdíszben pompáztak. Este Lacika lefeküdt időben, de én tovább fennmaradhattam. Győriék, és Totyáék jöttek el Boldog Új Évet kívánni, és 11-ig maradtak.Szombaton anyáék próbálták magukat összeszedni kisebb-nagyobb sikerrel. Vasárnap még Elekes mamiék és Gyurciék voltak nálunk. Szóval nem sok nyugodt percünk volt! Hétfőtől meg újra kezdődik a nagy betűs élet! Nekem ovi, Lacikának meg bölcsi szokatás!"-Emma

Karácsonyi készülődés fülnyírással, gyerek elhagyással (12.20-23)

"Hétfőn anya ment a fogorvoshoz. Előtte kapott apától még 2 órát karácsonyi vásárlásra. Sok mindenre nem volt elég. Mire a dokihoz értek, anya már éhes is volt, és félt is. Úgy volt, hogy egy fogát kihúznak, de karácsonyra tekintettel megkegyelmezett neki az orvos, és csak a fogszabályzón állított.
Keddre apa beteg lett, megint folyt az orra. Soha jobbkor. Semmire sem volt használható, pedig még millió tennivaló volt karácsony előtt. Nekem pedig ez volt az utolsó napom az oviban a szünet előtt. Anya délután elvitte Lacikát a fodrászhoz, Katihoz, hogy karácsonyra szép frizkója legyen. Ennek végeredménye: belevágtak a fülébe. Először szépen tűrte a hajvágást, játszott közben. Aztán elkezdett nyűglődni, majd hisztizni. Már úgy tűnt kész van, mikor anya mutatta Katinak, hogy a pajeszánál, és hátul még hosszabb a haja. El is kezdte kiigazítani, de Lacika erre olyan mérges lett, hogy a kezével Katira csapott, a fejét meg elrántotta, és Kati belevágott a fülébe. Nem nagyon, de annál jobban vérzett. Alig akart elállni, Lacika meg sírt, mert nem akart ülni, de anya meg nem engedte el, mert tartani kellett a zsebekendőt a füléhez. Még haza is úgy jöttek, hogy a sapka alatt zsepi, a sapkán meg tutyi, hogy nehogy kiessen. Mire hazaértek, azért elállt. Apa estére kibontott magának egy bort, és láss csodát, 1 dl elfogyasztása után elállt az orrfolyás. Pedig reggel óta ömlött belőle, a végén már bedugta az orrát zsepivel, mert megunta az orrfújást, és már fájt is neki az orra. De a bor jó hatással volt rá!
Szerdán mindenki itthon volt, és megkezdtük a karácsonyi sütögetést.
Csütörtökön délelőtt elmentünk a maradék ajándékot megvenni. Négyesben indultunk, de a könyvesbolt után anya kirakta apát a kocsiból otthon, mondván, hogy csak feltartja, és idegesíti. Így hármasban mentünk a Tescoba, majd a Dm-be. Meg is jártuk, mert elvesztem. Anya a konyhai részen nézelődött. Onnan 2-3 méterre voltak a mesekönyvek kipakolva. Mondtam anyának, hogy megnézem őket. Oda-vissza szaladgáltam, amíg egyszer csak nem tértem vissza. Kitaláltam, hogy elbújok a DVD-knél. Anyának feltűnt a nagy csend, és elkezdett keresni. Én is meguntam a bújást, és kerestem őt. De elkerülhettük egymást, mert sehol sem találtunk egymásra. Elkezdtem ordítani, anya hallotta, de a nagy zajban, nem tudta merre induljon. Így sietett az információhoz, hogy bemondassa, aki lát hozzon már elő. Közben engem megtalált egy néni, és átadott a Tescos bácsinak, aki szintén az információs pult felé rohant velem. Így még előtte összetalálkoztunk anyával. A szemem könnyes volt, anya meg tiszta ideg. Utána már el sem engedtem a bevásárló kocsit. Jó kis tanulság volt ez nekem. Délután folytattuk a készülődést, sütöttünk, főztünk."-Emma

Ajándék vásárlás, káosz, oltás (12.13-19)

"Kedden anyáék megkezdték a karácsonyi ajándék vásárlást. Sok mindent sikerült megvenniük, de azért nem végeztek. Lacika Erzsi maminál volt egész nap. Mikor hazajött elkezdett hisztizni. Lefeküdt a földre, mikor anyát meglátta, és be sem akart jönni. Több mint fél óra hosszát ordított, és közben kiabált valami érthetetlen nyelven, mintha panaszkodna, hogy miért nem volt vele napközben. Mi apával meg is untuk, és kimentünk a garázsba. Anyának csak nagy nehezen sikerült megnyugtatnia. Másnap egész nap puszilgatta, ölelgette anyát, és bújt hozzá.
A csütörtöki napunk nagyon "jól" kezdődött. Lacika eltörte a fürdőszobában a poharat, amiben a fogkeféket tartjuk. Fogat akart mosni, de nem érte el a fogkefét, és amíg anya engem öltöztetett, addig piszkálta alulról a poharat, amíg ki nem esett a tartóból. Aztán mikor én mosakodtam, Lacika is odajött, és csurom víz lett. Át kellett öltöztetni. Mindezek után sikerült elindulnunk az oviba. Anyának kedve sem volt hazajönni, a nagy rumliba, így még kimentek a céghez Lacikával. Délután Lacika megint Erzsi mamihoz ment, de csak két óra hosszára. Anya jött hozzám az oviba, mert kézműves foglalkozás volt. Csináltunk karácsonyi kopogtatót az ajtóra, és sütöttünk mézeskalácsot. A kalácsot már nem nagyon tudtuk kidekorálni cukormázzal, mert annyira fincsi volt, hogy a többségét inkább megettük.
Pénteken apa megkezdte a szabadságát. Apa engem elvitt oviba, Lacikát meg anya oltásra. Először megmérték Lacikát. Mikor meglátta, hogy anya viszi be a szobába, ahol mérik, már el is kezdett ordítani. Végig bőgte az egészet. 12,5 kg, és 88 cm. Aztán lenyugodott, de akkor még nem tudta, hogy más is vár rá. Várakozás után bejutottak a doktornőhöz, aki először meghallgatta, mert ügye előző héten beteg volt. Most rendben talált mindent. Megnézte a golyóit, és a fütykösét is, az is OK. Jöhetett az oltás. Lacika addig üvöltött, amíg beleszúrták a tűt. Aztán abbahagyta. Más akkor kezd el sírni, ő akkor fejezte be. Aztán hazajöttek, és anyát már a legkedvesebb karácsonyi ajándék fogadta. Erzsi mamiéktól mosogatógépet kaptak, és mire hazaért, már be is volt szerelve. Nagyon örült neki.
Anya vasárnap folytatta a karácsonyi ajándék vásárlást, apa meg a karácsonyfa beszerző útra ment, ami össze van kötve némi kocsmázással. Mi így Erzsi maminál voltunk."-Emma

Még mindig Mikulás, és betegség (12.06-12)

"Hétfőn délután folytattuk a mikulásozást. Jöttek Erzsi mamiék, Elekes mamiék, és Nóriék. Kaptunk sok-sok könyvet, és csokit. Egy darabig nem kell édességet vennie anyának, fel van töltve rendesen a készlet.
Kedden délelőtt az ovival színházban voltunk. Anyának azt mondtam, hogy a Farkas tanyát nézzük meg. Csodálkozott rajta, mert ilyen meséről még nem hallott. Ki is derült, hogy a Piroska és a farkasra megyünk. Itthon csak annyit meséltem róla, hogy nem is volt benne igazi farkas, hanem egy ember öltözött be annak. És, hogy a farkas gonosz volt, ezért kinyírták. Ennyi. Délután még eljöttek Timi néniék, mert szerdán már utaztak Pestre. Lacika nagyon összebarátkozott velük az egy hét alatt. Már odabújt Timi nénihez, és Rebeka arcára is csókot nyomott.

Szerdán az oviba is megérkezett a Mikulás. Anya és Lacika is eljött az ünnepségre. Először az óvónénik báboztak nekünk, aztán énekeltünk, és játszottunk egy kicsit, amíg a Mikulás a mi csoportunkba ért. Mondani sem kell, én nem viselkedtem valami jól. Nem figyeltem oda, nem akartam semmit csinálni, csak Lacikával foglalkoztam. Anya mondta is, hogy többet nem jön el, mert akkor nem bírok magammal. Szóval végre megérkezett, és hozta a csomagokat. Név szerint szólított minket, és adta át az ajándékokat.Volt nála virgács is, és a rossz gyerekeket megsimogatta vele, hogy jövőre jobban viselkedjenek. Engem nem simizett meg, úgyhogy anyának büszkén mondtam: "látod, én jó voltam"! Hát, anya nem nagyon értett vele egyet. Lacikát meg az ölébe vette a Mikulás, de ez nem tetszett neki, sírva fakadt tőle.Az ünnepség után anyáék siettek, mert vitték ki Timi néniéket a vasútra. Este Tóth dédi mamáék jöttek el hozzánk, ők is Mikulásra.

Csütörtökre Lacika nagyon hisztis lett. Nem engedte anyát főzni. Amint kilépett a konyhába, már ordított is. Pedig csak levest tett fel, és nokedlit főzött, mert csirke pörkölt még maradt előző napról. Odatolt maga mellé egy széket, de akkor sem hagyta abba. Mire kész lett mindennel, annyira behisztizett, hogy alig lehetett megnyugtatni, és majdnem elaludt ebéd előtt anyán. Anya meg is ijedt, hogy megint beteg lesz, bár az orra hétvége óta már folyt. Éjszaka el is kezdett köhögni, hajnal 3-kor átvitte anya magához. Kitisztította az orrát, mert szörcsögött is, de 1,5 óra múlva vissza vitte a kiságyába, mert anya mellett nem akart elaludni. Másnap délután mentek a dokihoz. A torka piros volt, és a tüdeje sem volt tiszta. Antibiotikumot nem írt ki az orvos, mert 2 hete hagyta abba, így más gyógyszereket írt fel.

Hétvégén nem történt semmi különös. Szombaton Erzsi mamáékat, vasárnap Elekes mamáékat látogattuk meg."-Emma

Timi néniék, no meg a Mikulás (11.29-12.05)

"Ez a hetünk Timi néniékről szólt. Hétfőn érkeztek Olaszországból. Igaz anyukájáénál laktak, de sokat találkoztunk velük. Hétfőn anyáék mentek értük a reptérre. Már 7 órakor elindultak, így mikor mi felébredtünk, Erzsi mama fogadott bennünket. Ő vitt engem oviba is. Anya egy kicsit félt tőle, mert mama közölte, hogy ha sírni fogok az oviban, ő nem hagy ott. És anya ismer, tudja, hogy képes vagyok direkt hisztizni. De szerencsére nem volt gond, maradtam.

Kedden délután jöttek Timi néniék, és mi nagyon megörültünk nekik. Jókat játszottunk Rebekával, főleg futkároztunk a házban. Rebeka néha sírva fakadt, mert seggre csücsült a nagy szaladgálás közben, és ő nincs úgy hozzászokva az esésekhez, mint Lacika. Anyáék nem sokat tudtak tőlünk beszélgetni, mert olyan hangosak voltunk.

Szerdán anyáék mentek el hozzájuk Lacikával. Ott is nagyon egymásra találtak, a nagy ágyon játszottak. A csütörtöki és a pénteki nap kimaradt, mert egyik este Erzsi mamiék, és a tervező volt nálunk, másik este meg apának volt kimenője Imre és Miklós nap alkalmából.

Szombaton apa disznó vágásra ment Elekes mamiékhoz. Nekünk délelőttre meg volt beszélve, hogy megyünk Timiékért. De reggel jött az SMS, hogy Rebeka beteg lett, lázas. Anya hívta őket, hogy elviszi a dokihoz őket, minket meg előtte Erzsi mamiéknál hagy. Így is lett. Az orvosnál volt egy kis bonyodalom, mivel ők olasz állampolgárok, így gyógyszert nem tudnak kiírni, de azért megvizsgálják a kislányt. Megállapította a doki, hogy piros a torka, de nem vírusos, így nem kell antibiotikum (mi mást mondhatott volna, ha úgyse tud receptet írni). Torokfertőtlenítőt, C-vitamint, és orr cseppet javasolt. Bevásároltak a Patikában, aztán hazamentek gyógyulni. Mi délután elmentünk a disznó vágásra. Nézelődtünk egy kicsit, és megvacsoráztunk.

Vasárnapra Rebeka nem sokat javult, de azért eljöttek hozzánk, mert vártuk a Mikulást. Meg is érkezett hozzánk, ezek szerint nem is voltunk olyan rossz gyerekek idén. Leült a fotelba, ahol tavaly is ült. Mi meg vele szemben megilletődve ültünk. Mindenkit kikérdezett, hogy viselkedett ebben az évben, és rákérdezett néhány dologra velünk kapcsolatban. Tőlem megkérdezte, hogy eszek-e rendesen, alszok-e az oviban, szoktam-e feleselni anyáékkal és DE-zni? Persze én mindenre úgy válaszoltam, mintha én lennék a legjobb gyerek a világon. Lacika és Rebeka nem nagyon reagált a Mikulás kérdéseire, csak nézték nagy szemekkel, hogy mit akar ez tőlük? Aztán kiosztotta az ajándékot a zsákjából. Én és Lacika bátran odamentünk, Rebeka egy kicsit félt tőle. Lacika még vissza is ment hozzá, hogy mutassa meg neki, mi van a csomagjában, és kipakoltatta vele egyesével. Csináltunk csoport képet is. Aztán elbúcsúzott, de megígérte, ha jól viselkedünk, jövőre is eljön."-Emma

"Betegség. Elegünk van már belőle, de úgy látszik sose szabadulunk meg tőle. Valaki mindig beteg nálunk. Szerdán megint én kezdtem a köhögést. Akkor mentem vissza a dokihoz a felfázás miatt. A vizelet negatív lett, de a torkom piros. A doki csodálkozott, hogy antibiotukum mellet, hogy fordulhat elő. Kalmopyrint, Paxirasolt, és Fortedolt írt ki. Csütörtök estig szedtem, mert voltam olyan rosszul tőlük, állandóan a hányinger kerülgetett. Szombatra javultam, de még mindig nem az igazi. Lacikának meg vasárnapra kezdett megint folyni az orra, és ő is köhög egy kicsit, de láza nincs. Emma meg vasárnap este fájlalta a fülét, és nem volt hajlandó addig elaludni, amíg nem kap Nurofent. Aztán elaludt közöttünk. Hétfőn reggel már azt mondta nem fáj neki, de szerintem zúgott a füle, mert közölte, hogy szúnyog van a szobában, ő hallja. Hallgassak a fülébe, majd akkor én is elhiszem. Ki is nevettem, hogy én azt nem tudom kihallani a füléből, amit ő hall. Utána nem panaszkodott, remélem ezt megúsztuk."-Anya

"Velem is történtek ám változások. Egyedül eszem. Hiába akart anya etetni, már nem engedtem neki, mindig kivettem a kanalat a kezéből. Így lassan egy hete egyedül próbálkozom, egyre nagyobb sikerrel. Mondjuk így nézek ki kaja után, és a konyha se semmi. Van mit takarítani utánam.

És szólok, ha bekakáltam. Először Timi néniék anyukájánál szerdán, mikor indultunk haza, mondtam, hogy "KAKA". Anya már nem fordult vissza velem az ajtóból, de itthon tényleg volt a pelusban. Aztán törölgetett a konyhában, és megint kiabáltam, hogy "KAKA". Anya rohant velem a WC-be, de addigra már megint a pelusban volt. Kicsit ültem a WC-én, de már nem jött több. Azóta többször ültem már WC-én és bigyón, de oda még nem sikerült kakilni. Általában már a pelusban van, amikor szólok, de ha nincs, akkor sem nyomom ki a WC-én. Nem baj, legalább már érzem, hogy mi a helyzet!"-Lacika