Mondhatom nagyon "jó" volt. Az idő teljesen kicseszett velünk (hogy csúnyábban ne fogalmazzak). Július 25-én hétfőn indultunk Szilvásváradra 5 éjszakára. Útközben még sütött a nap, de mire odaértünk már esett az eső. És el sem állt. A hétfői napot még átvészeltük valahogy. Meleg nem volt, az eső néha zuhogott, néha csak csepergett, olyankor kidugtuk a fejünket a szobából, és sétáltunk egyet. Kedden reggeli után még nem esett, így elindultunk vonatozni. 
Fel akartunk menni a barlangba, és a vízeséshez. 10 perc vonatozás után már szakadt is, és le sem tudtunk szállni a vonatról. 
Ugyanazzal a járattal jöttünk is vissza, és mentünk a szállásra, ahol a nap hátralévő részét töltöttük. A gyerekek elég hamar nyűgösek lettek, nem nagyon tudtak mit csinálni a 4 fal között. Estére némi javulás látszott, tudtunk is egy órát játszani az udvaron. Szerdán megint arra ébredtünk, hogy zuhog. Úgy döntöttünk, nem dobunk ki napi 15 ezer forintot azért, hogy egy szobában töltsük minden időnket, így elindultunk hazafelé, duzzogva, mérgesen. Ez az egy hetünk volt szabad idén, hogy azt a gyerekekkel együtt töltsük valahol, kikapcsolódjunk. Direkt olyan helyet választottunk, ahol tudunk kirándulni, ahol a vendégház udvarában van játszótér, gyerekpancsoló és felnőtt medence. De ezeket ki sem tudtuk próbálni. A legjellemzőbb erre a pár napra ez a kép, ez mindent elárul.
Így szerdán reggeli után beültünk az autóba és elindultunk haza. Útközben Füzesabonynál megálltunk kávézni, és kisütött a nap. Néhány perc bosszankodás után megkérdeztük a büfést, hogy Mezőkövesd messze van-e? Azt mondta, csak 20 km, és hogy a Zsóry fürdő szépen fel van újítva, sőt van fedett része is. Úgyhogy arra vettük az irányt. Találtunk a fürdő mögött egy klassz hotelt,
ugyanannyiba került, mint a Szilvásváradi szállás. A szoba tágasabb volt, és pár méterre volt a fürdő bejáratától. Az idő itt sem volt sokkal jobb, de legalább nem esett. Egyszer tudtunk kint fürdeni, a többi alkalommal benn a gyerekpancsolóban,
ahol volt egy kis játszósarok is kialakítva.
Mi meg Lacival felváltva ki-ki járkáltunk a gyógymedencébe. Jókat ettünk, nagyokat sétáltunk,
béreltünk egy négyes biciklit,
ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Egyszer kipróbáltuk a jacuzzit is, a gyerekek jól beöltöztek úszómellénybe,
persze nem volt rá szükség. Lacika félt benne, nem is mozdult el az ölemből, de Emma nagyon élvezte. 
A szállodában mindenki nagyon kedves volt, még a gyerekkel is foglalkoztak, mindent megtettek, hogy mi is és ők is jól érezzék magukat. Kiderült, hogy az igazgató Marika néni eredetileg óvónő volt. Ez meg is látszott, mert alig lehetett levakarni a gyerekeket róla.
Emma be is állt néha recepciósnak, és nem is akart tágítani onnan, mert ő várja és fogadja a vendégeket.
Szóval végül mégis kihúztuk szombatig az idei nyaralást, és utólag nem is volt olyan rossz, de azért remélem jövőre jobb lesz.
Fel akartunk menni a barlangba, és a vízeséshez. 10 perc vonatozás után már szakadt is, és le sem tudtunk szállni a vonatról. 
Ugyanazzal a járattal jöttünk is vissza, és mentünk a szállásra, ahol a nap hátralévő részét töltöttük. A gyerekek elég hamar nyűgösek lettek, nem nagyon tudtak mit csinálni a 4 fal között. Estére némi javulás látszott, tudtunk is egy órát játszani az udvaron. Szerdán megint arra ébredtünk, hogy zuhog. Úgy döntöttünk, nem dobunk ki napi 15 ezer forintot azért, hogy egy szobában töltsük minden időnket, így elindultunk hazafelé, duzzogva, mérgesen. Ez az egy hetünk volt szabad idén, hogy azt a gyerekekkel együtt töltsük valahol, kikapcsolódjunk. Direkt olyan helyet választottunk, ahol tudunk kirándulni, ahol a vendégház udvarában van játszótér, gyerekpancsoló és felnőtt medence. De ezeket ki sem tudtuk próbálni. A legjellemzőbb erre a pár napra ez a kép, ez mindent elárul.
Így szerdán reggeli után beültünk az autóba és elindultunk haza. Útközben Füzesabonynál megálltunk kávézni, és kisütött a nap. Néhány perc bosszankodás után megkérdeztük a büfést, hogy Mezőkövesd messze van-e? Azt mondta, csak 20 km, és hogy a Zsóry fürdő szépen fel van újítva, sőt van fedett része is. Úgyhogy arra vettük az irányt. Találtunk a fürdő mögött egy klassz hotelt,
ugyanannyiba került, mint a Szilvásváradi szállás. A szoba tágasabb volt, és pár méterre volt a fürdő bejáratától. Az idő itt sem volt sokkal jobb, de legalább nem esett. Egyszer tudtunk kint fürdeni, a többi alkalommal benn a gyerekpancsolóban, ahol volt egy kis játszósarok is kialakítva. Mi meg Lacival felváltva ki-ki járkáltunk a gyógymedencébe. Jókat ettünk, nagyokat sétáltunk,
béreltünk egy négyes biciklit,
ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Egyszer kipróbáltuk a jacuzzit is, a gyerekek jól beöltöztek úszómellénybe,
persze nem volt rá szükség. Lacika félt benne, nem is mozdult el az ölemből, de Emma nagyon élvezte. 
A szállodában mindenki nagyon kedves volt, még a gyerekkel is foglalkoztak, mindent megtettek, hogy mi is és ők is jól érezzék magukat. Kiderült, hogy az igazgató Marika néni eredetileg óvónő volt. Ez meg is látszott, mert alig lehetett levakarni a gyerekeket róla.
Emma be is állt néha recepciósnak, és nem is akart tágítani onnan, mert ő várja és fogadja a vendégeket.
Szóval végül mégis kihúztuk szombatig az idei nyaralást, és utólag nem is volt olyan rossz, de azért remélem jövőre jobb lesz.
