Aranylakodalom 09.27.

Szombaton Tóth dédiéknek volt az ötvenedik házassági évfordulója! Ezúton is gratulálok nekik, és sok-sok puszit küldök, de ezt személyesen is átadtam!

Szombaton anyával fél nyolc fele keltünk fel, és még pizsiben voltunk, mikor apa és papa már a kocsiba pakolták a főzéshez való cuccokat. Természetesen én már azonnal menni akartam velük, de hát pizsiben nem lehetett! Így ők elmentek, én meg hisztiztem. Nem is lettem sokkal türelmesebb, mert éreztem, hogy valami történni fog, és nem akartam lemaradni semmiről! Végre mami jött értünk, és már mentünk is dédiékhez. Dédimama már főzte a husi levest, apa meg a pörköltöt. Én le is ültem apa mellé egy tuskóra, és néztem, mit főz. Anya közben már le is lépett, még a céghez ment ki melózni. Úgyhogy szabadjára voltam engedve, mert mamiék úgysem szólnak rám, mindent lehetett csinálnom. Mikor anya megérkezett, én pont Barbival játszottam. Nem is érdekelt anya! Barbinak parancsolgattam, hogy "csüccs" (üljél le), de nem ám a fotelba, hanem a földre, és még az sem volt mindegy, hogy teszi a lábát! Aztán megmutattam anyának mit kaptam keresztmamiéktól! Egy szép hátizsákot, benne könyvecske, meg lyukacsos sajt, amibe az egeret kell dugdosni. Míg nem jött meg anya, addig a hátizsákot nem tudták rámadni, de anyának csak megmutattam, milyen klassz és aztán mindenkinek mutogattam!

Utána megint Barbival sétáltam, ki-be. Nem baj, legalább gyakorolt egy kicsit! Aztán én megebédeltem, és átadtuk az ajándékokat, a virágot, a tortát, és a TV-ét. Nagyon örültek dédiék és meg is hatódtak.

Sajna nekem haza kellett jönni aludni Kovács mamival, de mire felébredtem, már jöttek is értem, és mentünk vissza ünnepelni. Fél hét után értünk haza! Nagyon jó kis napom volt!

Lagzi 09.13.

Nagyon lemaradtunk az írásban, de azért ezt az eseményt nem hagyjuk ki.
Szóval szeptember 13-án, szombaton esküvőre és lagziba voltunk hivatalosak. Apa régi "barátja" Szuper hívott meg bennünket. Igaz mostanában már nem tartották olyan szorosan a baráti kapcsolatot, így meg is lepődtünk, hogy meghívtak bennünket is.
Anya délelőtt fodrászhoz, és kozmetikushoz ment, addig én Kovács maminál voltam. Aztán itthon megebédeltünk, és én elaludtam. Mikor felébredtem, anya már öltöztetett is engem, mert ők már elkészültek. Aztán indultunk is Gyurciért, aki szintén velünk jött. A mennyasszonyos házhoz mentünk, de ott már lemaradtunk az eseményekről! Pont indult a kocsisor a házasságkötőbe. Mi is csatlakoztunk a menethez. A házasságkötő alatt parkoltunk, és onnan körbe gyalog vonultunk a helyszínre nagy zene-bona közepette. Nekem nagyon tetszett ez a nyüzsgés! Kicsit sokat kellett várni az esketésre, de azért csak nem menekült a pár! Mi az ajtó közelébe helyezkedtünk, hátha unatkozom, és ki kell jönni velem. De nagyon jól viselkedtem, és egy udvarlót is találtam magamnak, így végig benn maradtunk. Egy kisfiú jött oda hozzám, és simizett, meg ölelgetett. Úgyhogy jól elvoltam. Mikor vége lett, mi autóval mentünk a templomhoz, a többiek meg sétáltak. A templomban is hátulra helyezkedtünk, de itt már jól is tettük. Már a szertartás elején a padok tetején másztam, aztán a padok között. Végül rájöttem, hogy a templom fala mellett szép nagy kavicsok vannak! És elkezdtem őket hordani a pad egyik végéből a másikba. Anyáék is kénytelenek voltak a padok két végén elhelyezkedni, hogy az egyik oldalt apa, a másikon meg anya fegyelmezzen. Én meg elkezdtem hangosan kiabálni, hogy apa-apa, úgyhogy itt telt be a pohár, és ki is jöttünk a templomból. A végén az udvaron gratuláltunk a mennyasszonynak, és a vőlegénynek. Aztán még volt galamb-röptetés, meg csokor eldobás. Apa még nem engedett oda, nehogy már én kapjam el a csokrot!
Nekem ennyi volt a lagziból, mert közben eltelt az idő, és hideg is lett, úgyhogy mentem Kovács mamiékhoz, ott aludtam. Persze anyáék meg mulattak hajnalig...

Fogorvos, nátha

Kedden fogorvosnál jártam. Nem tudtam, hova megyünk, úgyhogy jó kedvvel indultam neki a dolgoknak. Anya szépen felöltöztetett, és mikor apa hazaért már indultunk is! Még a váróban is jól éreztem magam, csak mikor beléptünk a rendelőbe, akkor jöttem rá, hogy ez nem valami jó hely! Megláttam a dokit a fehér ruhában és már üvöltöttem is! Apa felvett, és az ölében ülve emelkedtünk fel a liftes székkel. A dokibácsi a számba világított, kesztyűt húzott, és elkezdett a számba matatni. Én meg ordítottam, így legalább nyitva volt a szám, és jól szét tudott nézni. Egyébként azért mentünk, mert az alsó fogamon, azon amelyik legelőször kibújt szürke elszíneződés van. Anya meg teljesen bepánikolt, hogy már romlik a fogam. De a doki bácsi megnyugtatta, hogy nem szuvasodik, csak a sok teától elszíneződött, mert a teában sok a csersav. Úgyhogy kevesebb teát, vagy hígabbat kell innom. Meg azt is mondta, hogy a tejfogaim kuszán nőnek, de az másképp is öröklődhet mint a rendes fog. Úgyhogy, ha a normál fogaim kinőnek, akkor lehet fogszabályzós leszek. Addig is évente menjünk, akkor is ha nincs baj, legalább szokom a rendelőt, és őt a dokit.

Hétvégére meg náthás lettem. Csütörtökön mami elvitt a játszótérre, és már akkor elkezdtem szörcsögni. Péntekre meg már az orrom is folyt egy kicsit. Lázam nem lett, és más bajom se. Csak hát fújni kell az orrom orrsprayvel, meg szívatni, és azt ki nem állhatom! Ennek ellenére, ha anya hív, hogy szívás nyöszögve megyek, és miközben szívja sírok, de azért a fejem tartom hősiesen!

És a fülbevalóm is elvesztettem. Ez már a második garnitúra 1,5 évem alatt. Az első kiesett, és apa rálépett így eltört. A második meg egyszerűen felszívódott! Nem találjuk sehol! Kénytelenek anyáék venni egyet!

Oltás, hétvégi nyüzsgés

Pénteken nem mentünk bölcsibe. Azt hittem valami jó vár rám, de nem így lett. Mentünk a tanácsadóba, és már amikor méregettek sírtam, mert hát a nénik fehér köppenyben voltak, és én már attól félek. A súlyom 10,5 kg, anya mondta be végül, mert a mérlegen csak ingáztak a számok, ahogy ficánkoltam. A hosszam 84 cm, a többire már nem is figyeltünk. Kb. egy órát várakoztunk, addig anya általános iskolai barátnőjével beszélgetett, akinek most született a második babája. Utána behívtak bennünket, és már el is kezdtem üvölteni. Megkaptam a szurit, és anyával gyorsan távoztunk is a helyszínről. Apa jött értünk, és még kimentünk a céghez. Ott megmutattam papinak, és maminak is, hogy hova kaptam a szurit. Persze ők sajnálgattak, és puszilgattak.


Szombaton délelőtt Elekes maminál voltam. Ő készülődött, főzött, mert délben ünnepeltük a szülinapját. Én addig keresztanyával játszottam, meg elmentem velük a boltba, mami ajándékáért. Aztán anyáék is megérkezetek, felköszöntöttük mamát, megebédeltünk, de utána már siettünk is haza, mert már nagyon nyűgös voltam. Délután anyákkal átmentünk Óballára, falunapra. Vittük a kis babakocsim is. Először végignéztük, hol mi van, de nem sok látnivaló volt. Útközben sok ismerőssel találkoztunk, velük áltunk meg dumcsizni. Én meg leskelődtem a kocsimban, milyen klassz helyre hoztak anyáék. Végül megkerestük mamiékat, és velük beszélgettünk. Én kaptam vásárfiát is, egy kis babát, kis fa bölcsőben. Nagyon aranyos! Hazafele megálltunk másik mamáéknál is, de nem sokáig maradtunk, mert jöttek hozzánk vendégek. Hétvégén ugyanis lagziba megyünk, és az ajándékot beszélték meg anyáék.


Vasárnap délelőtt megint programm volt. Dédimama névnapjára főzött apa, mi meg néztük. Délben felköszöntöttük, és utána megebédeltünk. Én csak husilevest ettem, meg a pörkölt szaftot mártogattam kenyérrel. Délután kettőkor értünk haza, már nagyon fáradt voltam. Alvás után itthon játszottam a cicákkal. Ölelgettem, cipeltem a szürke cicát, mert csak az áll meg nekem.

18 hónapos

Szeptember 3-án 18 hónapos lettem! Megpróbáljuk összefoglalni mit is tudok már! Biustól ellesve, mi is a babaszobás " mit tud a baba" leírást veszzük alapul.

Lépcsőzés: felfele ha csak pár fok van, akkor ügyesen felsétálok magamtól. Ha hosszú a lépcső, akkor inkább még mászok. Lefele is ugyanígy van. Pár fok megy kapaszkodva is, de legtöbbször a fenékkel lefelé farolást választom.
Mászás: mindenre felmászom, székre, ülőgarnitúrára, sőt ha ki van húzva, akkor is karral felhúzom magam, és az ablakban kötök ki! Anya meg ideges lesz, hogy egyszer majd le fogok esni, és jól megütöm magam.
Mozgás: zenére táncolok, állva a szobában, de ülve a kocsiban is. A labdát imádom, pattogtatom, dobom, rúgom, gurítani viszont nem, az uncsi! Szaladni próbálok, főleg ha apa hazaér a munkából, rohanok felé. Néha nagyot is esek a nagy igyekezetemben. Vagy, ha bújócskázunk, vagy fogócskázunk, akkor is kapkodom a lábaimat.
Babázás: mostanában kezdtek el érdekelni a babák, eddig inkább csak az autók. De most már sorba ültetem a babákat, megölelem őket, sőt meg is itatom. Mondom nekik: NYAM-NYAM BABA, és akkor muszály nekik inniuk a cumisüvegemből!
Szeretgetés: a bölcsiben a barátaim, ha sírnak, mindig ölelem őket, sőt néha csak úgy is! De anyát, apát, mamiékat, papiékat, keresztanyát is megölelgetem rendesen, és ha kérnek, akkor még puszit is kapnak.
Pakolás: a szét pakolás az jobban megy, mint az össze. Van, hogy kipakolom az összes újságot a földre, vagy az ülőgarnitúrára, vagy a könyveimet pakolom ki a fiókomból. De a játékaimat, és a cipőket is szét szoktam dobálni. Ha anya rámszól, hogy pakoljak vissza, csak akkor teszem, ha kedvem van. És az se mindig jól sikerül. A cipőimet például nem sorban, hanem össze-vissza egymás tetejére halmozva rakom vissza a helyére.
Műszaki cikkek: kedvenceim a TV, telefon, távirányítók. A TV-t kikapcsolom, ha kimegyünk, bekapcsolom, ha bejövünk. Nyomkodom a távirányítót, a telefont, sőt beszélek is bele. A klíma kapcsolót, és a kapunyitót is jól ismerem. Sőt a kocsiban a vészvillógót, és az indexet is megszerelem! Fel-le kapcsolgatom az éjjeli lámpát, szerencsére a kapcsolókat még nem érem el. De a sütőn is beszoktam nyomni az időzítőt, és egyszer csak letelik az idő, és elkezd csipogni!
Könyvek: legjobban a tanulós könyveket szeretem. Mutatom anyának a képeket, ő meg mondja mi van rajtuk. Amit már ismerek azt magamtól is mondom, amit nem azt megpróbálom utánozni kisebb-nagyobb sikerrel. A mondókák csak egy darabig kötnek le, inkább akkor, ha már fáradtabb vagyok!
Öltözködés: reggel, amikor anya akar öltöztetni, akkor inkább elszaladok. De ha kitesz egy ruhát, akkor megpróbálom magamtól felvenni. A fejem beledugom mindenbe, és akkor úgy lóg rajtam a ruha, mert a kezem már nem tudom bele dugni. Felszoktam így venni anya ruháit is. A cipőimet is megpróbálom felvenni, de csak a lábfejemig sikerül, a sarkam már nem megy bele! Anya papucsait viszont előszeretettel veszem fel, és abban mászkálok! Vagy ha indulunk valahova, akkor kiveszem a szekrényből a téli sapkám, és a táskát, és azzal akarok elindulni.

Szókincs: folyamatosan fejlődik. Kb. 10 szó az amit ki tudok mondani teljesen, de nagyon soknak csak az elős szótagját használom. Ezt most nem soroljuk fel, mert úgyis kifelejtünk belőle, meg szoktuk is írni.
Alvás: napközben egyszer alszok, miután a bölcsiből hazaértünk, ebéd után; az estét általában átalszom. Kivéve, ha nem eszek napközben eleget, ha beteg vagyok, vagy ha napközben anyáék lepasszolnak, és estére beanyásodok! Akkor néha közéjük szoktam kéredzkedni, vagy kérek tejet (TEE) és rugdosom anyát, menjen már ki érte!
Ténykedések: utánozom anyáékat, és én is mepróbálom azt csinálni amit ők. Pl. sepregetek a parfissal, és a lapátot is hozom, hogy összeszedjem a koszt. Vagy kiveszek egy popsitörlőt, és elkezdem portalanítani az asztalt. Ha anya pelenkáz, akkor én is törlöm a popsim, és be is krémezem. Általában teljesítem a kéréseiket is, ha lusták. Odaviszem nekik a telefont, a papucsot, a távirányítót, vagy amit kérnek! Szeretek rajzolni is, a fiókból kiszoktam venni a tollat, meg a filcet, és ha találok papírt akkor arra rajzolok, mindig CICÁt, ha nincs papír akkor nyöszörgök anyának, hogy adjon már végre!
Evés: ez az amit utálok! Nincs hozzá türelmem! Kevés ételt szeretek, nagyon válogatós vagyok! Pedig már magam eszek kanállal, és pohárból is tudok inni!

Ennyi, szerintem a lényeget leírtuk!

Kalács bácsiéknál

Szombat délelőtt Kovács maminál voltam, amíg anyáék dolgoztak. Aztán ebéd után hazajöttünk, és nekem aludnom kellett. Apa meg már indult is Kunhegyesre Kalács bácsiékhoz. Marhapörit főztek bográcsban. Én olyan 3 óra fele ébredtem fel, ettem egy kicsit, utána mi is autóba ültünk. Felvettük keresztanyát, és Csacsit, és mentünk át Kunhegyesre. Mire odaértünk már rotyogott a pörkölt!
Mikor megérkeztünk a kutyusok üdvözöltek bennünket. Most már nem kettő, hanem három VA-VA-juk van. El sem akartak mellőlem mozdulni, annyira tetszettem nekik. Aztán kiengedték őket a nagy udvarra, amitől egy kicsit megnyugodtak. Én játszottam az asztalon, a széken, kint és bent.

Kihoztam egy fa autót is, amit hamar megszereltem. Leszedtem a lökhárítóját! Ettem fincsi túrós sütit, barackkal. Megnéztük DVD-én a kis Kalácsot, aki decemberben fog megszületni, és kisfiú lesz! Hat óráig nagyon rosszcsont voltam, aztán egyszer csak leültem a székbe, és csak nézelődtem, meg nevettem a felnőtteket. Kb. fél hétkor ettünk, de nekem már nem volt étvágyam. Anyának gyanús lettem, és sürgette apát, hogy menjünk haza. El is indultunk, és én már a kocsiban elaludtam. Itthon egyből megfürdettek, és addigra már lázam is előjött. Ezért voltam én olyan csendes! Gyorsan kaptam egy kúpot, és el is aludtam. Anyával a nagy ágyban. Szerencsére hamar lement a lázam, és vasárnap már nem is volt semmi bajom! Azóta sem tudjuk mi lehetett a baj!