Karácsony és az ünnepek (12.24-01.02)

"Szenteste napjára csak a leves főzés maradt feladatnak, a többi kaja és a sütemények már készen voltak. Így már délelőtt elkezdtük díszíteni a fát. Én segítettem anyának, Lacika viszont dobálta a gömbdíszeket, azt hitte labdák. Délre nem is végeztünk. Megebédeltünk, aztán mi lefeküdtünk. Anya befejezte a fa díszítését, aztán gyorsan feltakarított. Mire felébredtünk megcsodálhattuk a szép karácsonyfát. Felöltöztünk, és apával kimentünk a garázsba. Mikor bejöttünk, megláttuk a fa alatt az ajándékokat, amit a Jézuska hozott nekünk. Én egyből elkezdtem bontogatni, persze a Lacikáéval kezdtem, aztán néztem csak meg az enyémeket. Kaptam egy gyerekeknek való fényképezőt, hogy ne az anyáékét tegyem tönkre.És Lacika is kapott egy baby fényképezőt, hogy ő meg ne vegye el az enyémet, ne vesszünk rajta össze.Kaptam még csizmát, Boribon könyvet, és Fifis DVD-ket, aminek Lacika is nagyon örült.Lacika meg egy távirányítós autót, amit egyenlőre inkább tologat, és ha apa irányítja felé, akkor megijjed. De apa nagyon szeret vele játszani. Lehet magának választotta?

Karácsony első napján útra keltünk, és az ünnepek ezek után erről szóltak. A jövés-menséről. Nem volt egy nyugodt percünk. Szombaton délelőtt Elekes mamáéknál voltunk. Itt gyűlt össze a család java, átjött Elekes dédi, és Rezsőék is. Ebéd előtt megtörtént az ajándékozás. Kaptunk játékokat, ruhákat... Nekem a legjobban a gyurmaszett jött be, délután nem is aludtam, hanem ezzel játszottam vagy 3 óra hosszán át. Gyártottam a fagyikat a vendégeknek.Mire meguntam csupa gyurma lett minden, és én is.Miután Lacika felébredt továbbmentünk Erzsi mamiékhoz. Itt is megkaptuk az ajándékokat. Szintén játék és ruha. Én Fifis házikót, Lacika meg vonatozó, zenélő állatos játékot. Mondani sem kell, Lacika a Fifis házzal kezdett játszani, én meg a vonattal. Aztán átjöttek Mariék is, ők is hoztak nekünk egy kis meglepetést.

Vasárnap a dédimamák voltak terítéken. Délelőtt kengyeli dédinél, és Tóth dédinél jártunk. Úgy volt, hogy még ükmamához is megyünk, de rá már aznap nem maradt idő. Délután Elekes mamiék jöttek el hozzánk öregkeresztékkel együtt.

Hétfőn mentünk ükmamához. Szegény nagyon sokat öregedett az elmúlt egy évben. Lehet ez volt az utolsó karácsonyunk nála. Sokat beszél már félre, és nagyon gyenge. A vártnál sokkal ügyesebben viselkedtünk. Játszottunk vele kukucsosat, odamentünk hozzá, pedig nála félni szoktunk, mert ritkán járunk hozzá. Délután Győriék jöttek hozzánk.
Kedden Elekes maminál voltunk napközben, délután meg a szomszédékhoz mentünk át.
Szerdán végre volt egy nyugis napunk. Nem mentünk sehova, és nem is jött senki. Csak ükmama betegeskedett, vagyis fájlalta a lábát. Kiderült, hogy korábban leesett az ágyról. Kihívtak hozzá egy orvost, és ő beküldte a kórházba. Szegény a 70-es évek óta nem járt ott, most meg 96 éves. Szerencsére törése nem volt, de ha már ott járt, akkor átvitték a belgyógyászatra is, és ott is kivizsgálták. Semmi baja! 96 évesen nincs szervi baja, csak ügye öreg! Kb. 6 óra hosszát voltak benn, és végig fenn volt, végig szidta a dokikat, és azt is aki bevitte, vagyis Elekes papát.
Csütörtökön Erzsi mamiéknál voltunk, aztán a szomszédék jöttek hozzánk.
Szilveszter napján anyáék délutáni szilveszteri buliba mentek. Így mikor felébredtünk Erzsi mami, és az unokatesója Babi fogadott minket. Jól elszórakoztattak bennünket, pankos fejdíszben pompáztak. Este Lacika lefeküdt időben, de én tovább fennmaradhattam. Győriék, és Totyáék jöttek el Boldog Új Évet kívánni, és 11-ig maradtak.Szombaton anyáék próbálták magukat összeszedni kisebb-nagyobb sikerrel. Vasárnap még Elekes mamiék és Gyurciék voltak nálunk. Szóval nem sok nyugodt percünk volt! Hétfőtől meg újra kezdődik a nagy betűs élet! Nekem ovi, Lacikának meg bölcsi szokatás!"-Emma

Karácsonyi készülődés fülnyírással, gyerek elhagyással (12.20-23)

"Hétfőn anya ment a fogorvoshoz. Előtte kapott apától még 2 órát karácsonyi vásárlásra. Sok mindenre nem volt elég. Mire a dokihoz értek, anya már éhes is volt, és félt is. Úgy volt, hogy egy fogát kihúznak, de karácsonyra tekintettel megkegyelmezett neki az orvos, és csak a fogszabályzón állított.
Keddre apa beteg lett, megint folyt az orra. Soha jobbkor. Semmire sem volt használható, pedig még millió tennivaló volt karácsony előtt. Nekem pedig ez volt az utolsó napom az oviban a szünet előtt. Anya délután elvitte Lacikát a fodrászhoz, Katihoz, hogy karácsonyra szép frizkója legyen. Ennek végeredménye: belevágtak a fülébe. Először szépen tűrte a hajvágást, játszott közben. Aztán elkezdett nyűglődni, majd hisztizni. Már úgy tűnt kész van, mikor anya mutatta Katinak, hogy a pajeszánál, és hátul még hosszabb a haja. El is kezdte kiigazítani, de Lacika erre olyan mérges lett, hogy a kezével Katira csapott, a fejét meg elrántotta, és Kati belevágott a fülébe. Nem nagyon, de annál jobban vérzett. Alig akart elállni, Lacika meg sírt, mert nem akart ülni, de anya meg nem engedte el, mert tartani kellett a zsebekendőt a füléhez. Még haza is úgy jöttek, hogy a sapka alatt zsepi, a sapkán meg tutyi, hogy nehogy kiessen. Mire hazaértek, azért elállt. Apa estére kibontott magának egy bort, és láss csodát, 1 dl elfogyasztása után elállt az orrfolyás. Pedig reggel óta ömlött belőle, a végén már bedugta az orrát zsepivel, mert megunta az orrfújást, és már fájt is neki az orra. De a bor jó hatással volt rá!
Szerdán mindenki itthon volt, és megkezdtük a karácsonyi sütögetést.
Csütörtökön délelőtt elmentünk a maradék ajándékot megvenni. Négyesben indultunk, de a könyvesbolt után anya kirakta apát a kocsiból otthon, mondván, hogy csak feltartja, és idegesíti. Így hármasban mentünk a Tescoba, majd a Dm-be. Meg is jártuk, mert elvesztem. Anya a konyhai részen nézelődött. Onnan 2-3 méterre voltak a mesekönyvek kipakolva. Mondtam anyának, hogy megnézem őket. Oda-vissza szaladgáltam, amíg egyszer csak nem tértem vissza. Kitaláltam, hogy elbújok a DVD-knél. Anyának feltűnt a nagy csend, és elkezdett keresni. Én is meguntam a bújást, és kerestem őt. De elkerülhettük egymást, mert sehol sem találtunk egymásra. Elkezdtem ordítani, anya hallotta, de a nagy zajban, nem tudta merre induljon. Így sietett az információhoz, hogy bemondassa, aki lát hozzon már elő. Közben engem megtalált egy néni, és átadott a Tescos bácsinak, aki szintén az információs pult felé rohant velem. Így még előtte összetalálkoztunk anyával. A szemem könnyes volt, anya meg tiszta ideg. Utána már el sem engedtem a bevásárló kocsit. Jó kis tanulság volt ez nekem. Délután folytattuk a készülődést, sütöttünk, főztünk."-Emma

Ajándék vásárlás, káosz, oltás (12.13-19)

"Kedden anyáék megkezdték a karácsonyi ajándék vásárlást. Sok mindent sikerült megvenniük, de azért nem végeztek. Lacika Erzsi maminál volt egész nap. Mikor hazajött elkezdett hisztizni. Lefeküdt a földre, mikor anyát meglátta, és be sem akart jönni. Több mint fél óra hosszát ordított, és közben kiabált valami érthetetlen nyelven, mintha panaszkodna, hogy miért nem volt vele napközben. Mi apával meg is untuk, és kimentünk a garázsba. Anyának csak nagy nehezen sikerült megnyugtatnia. Másnap egész nap puszilgatta, ölelgette anyát, és bújt hozzá.
A csütörtöki napunk nagyon "jól" kezdődött. Lacika eltörte a fürdőszobában a poharat, amiben a fogkeféket tartjuk. Fogat akart mosni, de nem érte el a fogkefét, és amíg anya engem öltöztetett, addig piszkálta alulról a poharat, amíg ki nem esett a tartóból. Aztán mikor én mosakodtam, Lacika is odajött, és csurom víz lett. Át kellett öltöztetni. Mindezek után sikerült elindulnunk az oviba. Anyának kedve sem volt hazajönni, a nagy rumliba, így még kimentek a céghez Lacikával. Délután Lacika megint Erzsi mamihoz ment, de csak két óra hosszára. Anya jött hozzám az oviba, mert kézműves foglalkozás volt. Csináltunk karácsonyi kopogtatót az ajtóra, és sütöttünk mézeskalácsot. A kalácsot már nem nagyon tudtuk kidekorálni cukormázzal, mert annyira fincsi volt, hogy a többségét inkább megettük.
Pénteken apa megkezdte a szabadságát. Apa engem elvitt oviba, Lacikát meg anya oltásra. Először megmérték Lacikát. Mikor meglátta, hogy anya viszi be a szobába, ahol mérik, már el is kezdett ordítani. Végig bőgte az egészet. 12,5 kg, és 88 cm. Aztán lenyugodott, de akkor még nem tudta, hogy más is vár rá. Várakozás után bejutottak a doktornőhöz, aki először meghallgatta, mert ügye előző héten beteg volt. Most rendben talált mindent. Megnézte a golyóit, és a fütykösét is, az is OK. Jöhetett az oltás. Lacika addig üvöltött, amíg beleszúrták a tűt. Aztán abbahagyta. Más akkor kezd el sírni, ő akkor fejezte be. Aztán hazajöttek, és anyát már a legkedvesebb karácsonyi ajándék fogadta. Erzsi mamiéktól mosogatógépet kaptak, és mire hazaért, már be is volt szerelve. Nagyon örült neki.
Anya vasárnap folytatta a karácsonyi ajándék vásárlást, apa meg a karácsonyfa beszerző útra ment, ami össze van kötve némi kocsmázással. Mi így Erzsi maminál voltunk."-Emma

Még mindig Mikulás, és betegség (12.06-12)

"Hétfőn délután folytattuk a mikulásozást. Jöttek Erzsi mamiék, Elekes mamiék, és Nóriék. Kaptunk sok-sok könyvet, és csokit. Egy darabig nem kell édességet vennie anyának, fel van töltve rendesen a készlet.
Kedden délelőtt az ovival színházban voltunk. Anyának azt mondtam, hogy a Farkas tanyát nézzük meg. Csodálkozott rajta, mert ilyen meséről még nem hallott. Ki is derült, hogy a Piroska és a farkasra megyünk. Itthon csak annyit meséltem róla, hogy nem is volt benne igazi farkas, hanem egy ember öltözött be annak. És, hogy a farkas gonosz volt, ezért kinyírták. Ennyi. Délután még eljöttek Timi néniék, mert szerdán már utaztak Pestre. Lacika nagyon összebarátkozott velük az egy hét alatt. Már odabújt Timi nénihez, és Rebeka arcára is csókot nyomott.

Szerdán az oviba is megérkezett a Mikulás. Anya és Lacika is eljött az ünnepségre. Először az óvónénik báboztak nekünk, aztán énekeltünk, és játszottunk egy kicsit, amíg a Mikulás a mi csoportunkba ért. Mondani sem kell, én nem viselkedtem valami jól. Nem figyeltem oda, nem akartam semmit csinálni, csak Lacikával foglalkoztam. Anya mondta is, hogy többet nem jön el, mert akkor nem bírok magammal. Szóval végre megérkezett, és hozta a csomagokat. Név szerint szólított minket, és adta át az ajándékokat.Volt nála virgács is, és a rossz gyerekeket megsimogatta vele, hogy jövőre jobban viselkedjenek. Engem nem simizett meg, úgyhogy anyának büszkén mondtam: "látod, én jó voltam"! Hát, anya nem nagyon értett vele egyet. Lacikát meg az ölébe vette a Mikulás, de ez nem tetszett neki, sírva fakadt tőle.Az ünnepség után anyáék siettek, mert vitték ki Timi néniéket a vasútra. Este Tóth dédi mamáék jöttek el hozzánk, ők is Mikulásra.

Csütörtökre Lacika nagyon hisztis lett. Nem engedte anyát főzni. Amint kilépett a konyhába, már ordított is. Pedig csak levest tett fel, és nokedlit főzött, mert csirke pörkölt még maradt előző napról. Odatolt maga mellé egy széket, de akkor sem hagyta abba. Mire kész lett mindennel, annyira behisztizett, hogy alig lehetett megnyugtatni, és majdnem elaludt ebéd előtt anyán. Anya meg is ijedt, hogy megint beteg lesz, bár az orra hétvége óta már folyt. Éjszaka el is kezdett köhögni, hajnal 3-kor átvitte anya magához. Kitisztította az orrát, mert szörcsögött is, de 1,5 óra múlva vissza vitte a kiságyába, mert anya mellett nem akart elaludni. Másnap délután mentek a dokihoz. A torka piros volt, és a tüdeje sem volt tiszta. Antibiotikumot nem írt ki az orvos, mert 2 hete hagyta abba, így más gyógyszereket írt fel.

Hétvégén nem történt semmi különös. Szombaton Erzsi mamáékat, vasárnap Elekes mamáékat látogattuk meg."-Emma

Timi néniék, no meg a Mikulás (11.29-12.05)

"Ez a hetünk Timi néniékről szólt. Hétfőn érkeztek Olaszországból. Igaz anyukájáénál laktak, de sokat találkoztunk velük. Hétfőn anyáék mentek értük a reptérre. Már 7 órakor elindultak, így mikor mi felébredtünk, Erzsi mama fogadott bennünket. Ő vitt engem oviba is. Anya egy kicsit félt tőle, mert mama közölte, hogy ha sírni fogok az oviban, ő nem hagy ott. És anya ismer, tudja, hogy képes vagyok direkt hisztizni. De szerencsére nem volt gond, maradtam.

Kedden délután jöttek Timi néniék, és mi nagyon megörültünk nekik. Jókat játszottunk Rebekával, főleg futkároztunk a házban. Rebeka néha sírva fakadt, mert seggre csücsült a nagy szaladgálás közben, és ő nincs úgy hozzászokva az esésekhez, mint Lacika. Anyáék nem sokat tudtak tőlünk beszélgetni, mert olyan hangosak voltunk.

Szerdán anyáék mentek el hozzájuk Lacikával. Ott is nagyon egymásra találtak, a nagy ágyon játszottak. A csütörtöki és a pénteki nap kimaradt, mert egyik este Erzsi mamiék, és a tervező volt nálunk, másik este meg apának volt kimenője Imre és Miklós nap alkalmából.

Szombaton apa disznó vágásra ment Elekes mamiékhoz. Nekünk délelőttre meg volt beszélve, hogy megyünk Timiékért. De reggel jött az SMS, hogy Rebeka beteg lett, lázas. Anya hívta őket, hogy elviszi a dokihoz őket, minket meg előtte Erzsi mamiéknál hagy. Így is lett. Az orvosnál volt egy kis bonyodalom, mivel ők olasz állampolgárok, így gyógyszert nem tudnak kiírni, de azért megvizsgálják a kislányt. Megállapította a doki, hogy piros a torka, de nem vírusos, így nem kell antibiotikum (mi mást mondhatott volna, ha úgyse tud receptet írni). Torokfertőtlenítőt, C-vitamint, és orr cseppet javasolt. Bevásároltak a Patikában, aztán hazamentek gyógyulni. Mi délután elmentünk a disznó vágásra. Nézelődtünk egy kicsit, és megvacsoráztunk.

Vasárnapra Rebeka nem sokat javult, de azért eljöttek hozzánk, mert vártuk a Mikulást. Meg is érkezett hozzánk, ezek szerint nem is voltunk olyan rossz gyerekek idén. Leült a fotelba, ahol tavaly is ült. Mi meg vele szemben megilletődve ültünk. Mindenkit kikérdezett, hogy viselkedett ebben az évben, és rákérdezett néhány dologra velünk kapcsolatban. Tőlem megkérdezte, hogy eszek-e rendesen, alszok-e az oviban, szoktam-e feleselni anyáékkal és DE-zni? Persze én mindenre úgy válaszoltam, mintha én lennék a legjobb gyerek a világon. Lacika és Rebeka nem nagyon reagált a Mikulás kérdéseire, csak nézték nagy szemekkel, hogy mit akar ez tőlük? Aztán kiosztotta az ajándékot a zsákjából. Én és Lacika bátran odamentünk, Rebeka egy kicsit félt tőle. Lacika még vissza is ment hozzá, hogy mutassa meg neki, mi van a csomagjában, és kipakoltatta vele egyesével. Csináltunk csoport képet is. Aztán elbúcsúzott, de megígérte, ha jól viselkedünk, jövőre is eljön."-Emma

"Betegség. Elegünk van már belőle, de úgy látszik sose szabadulunk meg tőle. Valaki mindig beteg nálunk. Szerdán megint én kezdtem a köhögést. Akkor mentem vissza a dokihoz a felfázás miatt. A vizelet negatív lett, de a torkom piros. A doki csodálkozott, hogy antibiotukum mellet, hogy fordulhat elő. Kalmopyrint, Paxirasolt, és Fortedolt írt ki. Csütörtök estig szedtem, mert voltam olyan rosszul tőlük, állandóan a hányinger kerülgetett. Szombatra javultam, de még mindig nem az igazi. Lacikának meg vasárnapra kezdett megint folyni az orra, és ő is köhög egy kicsit, de láza nincs. Emma meg vasárnap este fájlalta a fülét, és nem volt hajlandó addig elaludni, amíg nem kap Nurofent. Aztán elaludt közöttünk. Hétfőn reggel már azt mondta nem fáj neki, de szerintem zúgott a füle, mert közölte, hogy szúnyog van a szobában, ő hallja. Hallgassak a fülébe, majd akkor én is elhiszem. Ki is nevettem, hogy én azt nem tudom kihallani a füléből, amit ő hall. Utána nem panaszkodott, remélem ezt megúsztuk."-Anya

"Velem is történtek ám változások. Egyedül eszem. Hiába akart anya etetni, már nem engedtem neki, mindig kivettem a kanalat a kezéből. Így lassan egy hete egyedül próbálkozom, egyre nagyobb sikerrel. Mondjuk így nézek ki kaja után, és a konyha se semmi. Van mit takarítani utánam.

És szólok, ha bekakáltam. Először Timi néniék anyukájánál szerdán, mikor indultunk haza, mondtam, hogy "KAKA". Anya már nem fordult vissza velem az ajtóból, de itthon tényleg volt a pelusban. Aztán törölgetett a konyhában, és megint kiabáltam, hogy "KAKA". Anya rohant velem a WC-be, de addigra már megint a pelusban volt. Kicsit ültem a WC-én, de már nem jött több. Azóta többször ültem már WC-én és bigyón, de oda még nem sikerült kakilni. Általában már a pelusban van, amikor szólok, de ha nincs, akkor sem nyomom ki a WC-én. Nem baj, legalább már érzem, hogy mi a helyzet!"-Lacika

Betegség hullám (11.22-28)

"Hétfőn és kedden még itthon voltam, szerdán mehettem oviba, akkorra kaptam a doktornénitől igazolást, és a gyógyszerem is akkorra fogyott el.
Kedden délelőtt eljött hozzánk Erzsi mama, hozott nekünk egy-két dolgot. Délután Elekes mamáékkal Tóth dédiékhez mentünk, mamát köszöntöttük fel szülinapja alkalmából.
Szerdán végre oviba mentem, de addigra Lacika váltott le engem, és ő lett beteg. Hajnalban felkeltettem anyát, hogy pisilni kell. Gondolta, megnézi Lacikát, és észrevette, hogy nehezen veszi a levegőt. Betakarta, megsimogatta, és érezte, meleg a feje. Láz mérés, 38,1, Nurofen, és átvitte az ágyába. Szóval, miután elvittek az oviba, Lacika ment dokihoz. Neki is a torka, és a mandulája volt piros. Ő is antibiotikumot kapott. Neki egész nap nem akart lemenni a láza. Szinte egész nap feküdt, még akkor is, mikor hazaértem az oviból. Úgy nézett ki, hogy a Nurofen nem nagyon használ, így anya elkezdte borogatni a csuklóját. Erre jól reagált, mert fél óra múlva felkelt, és elkezdett játszani, enni, és már csak hőemelkedése maradt. Este még egy borogatás kellett 10 óra fele, de utána jót aludt anyával. Vagyis vele aludt volna, ha hajnalra anyának nem lesz baja. 1 órakor felkelt pisilni, és érezte, hogy valami nem stimmel. Fájt neki a pisilés, és a hasa. Felfázott. Bevett egy fájdalom csillapítót, de nem nagyon akart hatni. Hajnal 4-ig szenvedett, közben Lacikát nézegette, hogy nem ment-e fel a láza, vagy nem esett-e még le a nagy ágyról. Úgyhogy csütörtökön a változatosság kedvéért ő ment dokihoz, és ő is megkezdte az antibiotikum szedését. Már csak apa hiányzott, de rá sem kellett sokat várni. Délután ő is hazajött, hogy folyik az orra, és nagyon rosszul van.
Péntekre Lacika és apa is jobban lett, sőt anya is sokat javult. Délután Nóri jött értem az oviba, aztán kivitt a céghez, és anya oda jött értem Lacikával. Elég nyűgös voltam, anya ideges is lett, hogy nehogy megint én is beteg legyek.
Szombaton apa malacot vágott Erzsi papáékkal, vasárnap meg itthon pihiztünk egész nap."-Emike

Újabb sztorik, Győri vacsi, Erzsébet nap (11.15-21)

"Erre a hétre is van két sztorim. Az egyiket itthon produkáltam kedden. Esténként kb. hat óra fele fel szoktunk menni anyáék szobájába. Anya megnézi a híradót, mi meg közben játszunk. Most kitaláltam, hogy én nem megyek velük, hanem lenn egyedül nézem a Minimaxot. Igaz addig is azt néztem, vagyis ment a TV-ben, én meg néha ránéztem, de igazából Lacikával hülyéskedtem. Persze mikor indulni kellett volna fel, elkezdtem hisztizni, ordítani, hogy én nézem, nem megyek sehova. Anya pár perc könyörgés után feladta, és a fejemhez vágta, hogy akkor nézzem, és ma már meg se lásson. Mikor apa bejött váll rángatva meséltem neki, hogy anya nem akar látni sem. Ennyire érdekelt az egész.
A másik az oviban történt csütörtökön. Itthon csak annyit meséltem el, hogy Tamara hányt. Anya megijedt, hogy megint kezdődik a hányás hasmenés. Másnapra hőemelkedésem lett, és nyűgös voltam. Anya hívta óvónénit, mondta nem megyek oviba, és rákérdezett, hogy Tamara tényleg hányt-e. És Anett elmesélte a történteket. Leültettem Tamarát, mert valamiért megharagudtam rá, és nem engedtem felállni. Annyira fenyítettem, hogy nem is mert megmozdulni, a végére nagyon ideges lett, hisztis rohamot kapott, és kihányta a reggelit. Mikor anya rákérdezett, hogy miért csináltam, csak annyit mondtam, hogy pakolnunk kellett, és ő nem segített, ezért megbüntettem. (Na, most ehhez mit szóljak?-Anya)

Péntekre, ahogy írtam, beteg lettem. Elmentünk a doktornénihez, és persze megint a torkom volt piros. Antibiotikumot írt fel. Betegségem ellenére elég jó kedvem volt, így este csak elmentünk Győriékhez hurka-kolbász vacsira. Ez volt az idény-nyitó vacsink. Télen minden disznó vágás után összeülünk, és lemeózzuk egymás munkáját. Megvacsoráztunk, mondjuk én csak palacsintát ettem, Lacika az mindent megkóstolt. Aztán Katával, és Balázzsal játszottunk. Lacika mikor kifáradt, megpihent Balázs ölében. Itt meg a két szép jó barát, apa és Miki nagy egyetértésben. Pénteken este anyával aludhattam, mert a lázam egy kicsit fentebb ment, és figyelni akart. Ennek én nagyon örültem, és hálából fel sem keltem egész éjszaka.

Szombaton délután Erzsi mamiéknál voltunk Erzsébet napon. A betegségnek köszönhetően kicsit nyűgösebb voltam. Mikor megérkeztünk felköszöntöttük mamát, aztán megkajáltunk. Utána Lacika járkált körbe-körbe, élvezte, hogy sokan foglalkoznak vele. Én nem barátkoztam senkivel, csak Bercivel, és Dittával, aki elég későn érkezett, így vele nem sokat tudtam dumálni.
Vasárnapra, már sokkal jobban voltam, elmúlt a lázam is. Délután elmentünk a boltba, utána beszaladtunk Elekes mamiékhoz."-Emma

Visszatérés az oviba, akarat (11.08-14)

"Emma hétfőtől ismét oviban. Ideje is volt, mert a második itthon töltött hetet már nagyon unta, kérdezgette, mikor mehet végre, mert már hiányoznak a barátai. Sajnos a legjobb barátnője Mesike pont beteg lett. Mikor hétfőn hazajött, mondta is, hogy "Emesének arcgyullása (arcüreggyulladás) van, és Imike is beteg, figyelni kell, de azt elfelejtettem, hogy miért." Kiderült, leharapta a nyelvét, és össze kellett varrni. Na, mik várnak még ránk?
Lacikának hiányozhatott Emma, mert délelőttönként nem nagyon hagyott semmit sem csinálni. Nehezen tudtam csak megfőzni tőle, állandóan megfogta a kezem, és húzott a szobába, hogy inkább vele foglalkozzak. Amikor látta, hogy hiába rángat, elkezdett maga játszani, vagy motorozni, de ha neki ment valaminek, és nem tudott továbbhaladni, már hisztizett is.Délutánonként viszont jókat aludt, volt, hogy 3 óra hosszát is, így ilyenkor sok mindent meg tudtam csinálni.

A szokásos esti programok sem maradtak el. Begyújtás apával. Miután Lacika az összes fát kiadogatta a kosárból az apjának, belemászott, és ki sem akart jönni. Még akkor sem, amikor felemelte.Hétfőn fogorvosnál voltam, megint megszabadultam 2 fogamtól, és állítottak a fogszabályzón. Addig a gyerekekre Erzsi mamiék vigyáztak. Az uram jött velem, mert 4 injekciót kaptam, és nagyon féltem, tiszta ideg voltam. De túl vagyok rajta, megint nagyobb volt az izgalom, mint kellett volna. Szerdán Bercit köszöntöttük fel 60. szülinapja alkalmából. Lacika itt is végig kajált, össze-vissza morzsázott mindent. Lehetett utánunk takarítani. Csütörtökön délelőtt kimentünk a dolgozóba, Lacika haza sem akart jönni, olyan jól érezte magát. Délután Csabát köszöntöttük fel, neki is szülinapja volt, igaz már korábban, csak akkora sikerült összeegyeztetni az időnket. Szombaton a gyerekek Elekes maminál töltötték a napot. Az elmúlt pár hétvége úgy alakult, hogy egy nap valamelyik mamáé. Szombatra az uram lebetegedett, elkezdett folyni az orra, de rendesen. Folyamatosan tüsszögött, és fújta az orrát. Nála mondjuk csak egy napig szokott tartani, és most is így lett. Vasárnapra már szinte teljesen rendbe jött. Lacika meg akkor hajnalban kezdte. 5 óra fele nyöszörgött, átmentem, és hallottam, hogy nehezen veszi a levegőt. Áthoztam az ágyamba, csepegtettem az orrába, és vissza is aludt. Mondjuk felkelni sem akart, nyomta volna vissza magát a kiságyába, ahogy emeltem ki, a szemét ki se nyitotta, csak az ágyamban, amikor cseppentettem az orrába. Aludni azt nagyon szeret, és tud is, szerencsére. Napközben folydogált az orra, de más baja nem volt. Délelőtt az uram Erzsi papával behordta a fát a helyére, amit még szombaton hozott haza Tóth déditől. A gyerekek Erzsi mamival játszottak, amíg én elkészítettem az ebédet. Délután meg Forma 1 volt, nálunk ez szent, mert az uram fanatikus. És jó napja volt, mert a kedvence Vettel nyert!

Egyebek. Lacika megint fogzik, és megint több foga jön. Azt hiszem a hetediket írtam, most jön a nyolcadik és a kilencedik tutira, de lehet még több is.
Emma egyre akaratosabb. Alig tudok vele szót érteni. Ha mondom, hogy nem szabad, vagy ne csináljon valamit, ő elkezdi, hogy "DE ANYA" és folytatja. Például ne lökdösse Lacikát, ne rohangáljon, mint egy őrült, mert előbb-utóbb elesik, és ordítás lesz a vége, ne vágjon a szavunkba, amikor apával váltanánk pár szót, mert többet úgysem tudunk... Hiába magyarázom el százszor szépen, hogy miért ne csinálja, ő akkor is százszor DE-DE-DE... Ha rákiabálok, akkor meg ordít, és nagyon sajnálja magát, és mondja, hogy ő akkor is ügyes. Az nagyon fontos neki, hogy ügyes legyen, sőt a legügyesebb! Néha fogalmam sincs, hogy kezeljem. Azt sem akarom, hogy később ne tudja az akaratát érvényesíteni, nem akarom, hogy tutyi-mutyi legyen. De már lassan kikészít! Egyébként az a legjobb az egészben, hogy saját magamra emlékeztet, én se értettem sose, miért nem lehet azt csinálni amit akarok, az miért nem jó a szüleimnek, ha nekem jó. Kaptam is elég szidást, ezért nehezebb most megtalálnom a jó megoldást!"-Anya

Őszi szünet, Károly nap, dolgozó...(11.02-11.07)

"A héten őszi szünet volt az oviban, így ez volt egyhuzamban a második hetem itthon anyáékkal, és anyának, két gyerekkel. Még a hét eleje el is ment, délelőttönként ügyesen játszottunk, amíg anya főzött és összepakolt. Csak néha volt egy kis vitánk Lacikával, de legtöbbször szeretgettük egymást, és el sem mozdultunk a másik mellől. Csütörtökre viszont már meguntuk egymást, és mindenen összekaptunk, mindig az kellett ami a másiknál volt, Lacika mindig rám csapott egyet, én meg ellöktem, és akkor jött a visítás... Anya hiába szólt ránk, nem hagytuk abba. Ha meg ránk kiabált, akkor mind a ketten bőgtünk. Estére már teljesen kikészült tőlünk, és apának panaszkodott, hogy elege van. Pedig délutánonként mindig kimozdultunk egy kicsit, hogy ne unjuk magunkat annyira, legyen egy kis változatosság.
Kedden este eljött Markóth Imi, aki a házunkat tervezte, mert anyáék most a lépcsőfeljárót akarják vele megterveztetni. Fél hat fele ment el, akkor mi anyával gyorsan bepattantunk a kocsiba, és siettünk a DM-be, mert Lacusnak már alig volt pelusa. Ott ketten kétfelé toltuk a kis bevásárlókocsit, aztán meg kifele Lacika ordított, mert szokás szerint haza akarta tolni.

Szerdán anya megint oda ment vásárolni, de most minket nem vitt, mert nyugodtan összeakarta szedni a többi hiányzó dolgot itthonra. Mi meg felöltöztünk, és kimentünk apával a garázsba, és öreget főztünk vele. De Lacika, ahogy anya elment, rákezdett és vagy 10 percig ordított. Vagy azért, mert ő is boltozni akart anyával, vagy azért mert nem akart apával maradni. Kimentünk az udvarra, hogy felvidítsuk, és sikerült is, mert mire anya hazaért, már nyoma se volt a hisztinek.
Csütörtökön Kareszéknál voltunk Károly napon. Ilyen csinosan felöltöztünk. (Imádom őket, ilyenkor olyan édesek és szépek!-Anya) Lacika itt is, amíg kaját látott evett, tehát végig. Én meg csak ittam, dumáltam, Robival játszottam, Karesz nyakában ültem...

Pénteken délelőtt kimentünk a dolgozóba, hogy teljen a nap. Én rajzoltam, vágtam, meg telefonon intéztem a dolgomat. Ha csörgött valakinek a telefonja, akkor én is úgy csináltam, mintha az enyém csörgött volna, felvettem, és elkezdtem beszélni, mintha én is dolgoznék. Lacika körbe-körbe járkált, banánt evett, meg babapiskótát. De kiderült, hogy Imre nap volt, és Imre bácsi hozott házilag sütött pizzát, és sütit, úgyhogy Lacika átállt arra. Este apával aludhattam, aminek így örültem. És eljött a szombat, amit anya már úgy várt, mint a messiást. Erzsi maminál voltunk megint, egy egész napot. Anya végre eljutott a fodrászhoz, egyedül, gyerek nélkül. Főztek apával, meg persze pakolásztak utánunk. De kiderült, hogy azért hiányoztunk neki. Már egy óra múlva üres volt neki a ház, és furcsa a nagy csend. Na, egyszer az agyára megyünk, aztán meg, ha nem vagyunk itthon, nem tud magával mit kezdeni, és alig várja, hogy hazaérjünk!

Vasárnap délelőtt Elekes mamiékat látogattuk meg, átmentünk dédihez, és én papával ükmamához is elbicajoztam.
Ja, mióta átállítoták az órát, Lacika átszokott a délutáni elalvásra. Már nem 11 órakor, hanem fél egy fele alszik el. Így ha itthon vagyok én is, legalább egyszerre alszunk (és anyának van egy kis nyugta)."-Emike

Erzsi maminál, vágás, temető...(10.28-11.01)

"Csütörtöki napunkat Erzsi mamánál töltöttük. Ez volt az első alkalom, hogy Lacika is maradt egész napra. Nagyon élvezte, nem volt vele semmi baj. Erzsi papa megörökítette, videóra vette, ahogy eszem, illetve ahogy nem. Megállapította, hogy Lacika ötször annyit eszik, mint én. Ez látszik is rajta, meg érződik is, alig lehet felemelni, olyan nehéz, mint a sár. Anya addig itthon "unatkozott", takarított, mosott, vasalt. Megpróbálta magát utolérni, de nem sikerült neki.
Pénteken Laca 16 hónapos lett, de most kihagyjuk az összefoglalót, mert sok minden nem változott az elmúlt hónapban. Majd ha 1,5 éves lesz, írunk, hátha addigra már többet beszél.

Szombaton nagyüzemi vágás volt nálunk, nehogy kaja nélkül maradjunk. Apa, Erzsi papa és Berci levágott négy kacsát, egy libát, és egy tyúkot. Csináltam róluk fényképet is. Vasárnap anyáék bejárták a temetőket. Voltak Kisújszálláson, Kengyelen és Miklóson. Minket nem vittek, mert Lacika igencsak unta volna a hosszú utat. Így mi Elekes mamáéknál voltunk. Anya izgult egy kicsit, mert akkor hajnalban állították át az órákat. Mivel mi a szokott időben keltünk, új idő szerint 6 órakor, félt, hogy Lacika nem fogja sokáig bírni, és nyűgös lesz. 11 óra fele érkeztek meg, de Lacikán semmi fáradtság nem látszott, pedig ilyenkor már egy órája aludni szokott. Hazajöttünk, megebédeltünk és utána már feküdtünk is le. Délután apához potenciális autóvásárlók jöttek. Mi pont akkor uzsonnáztunk, de ez fuccsba ment, mert rátapadtunk az erkélyajtóra és leskelődtünk kifele. Így anya inkább felöltöztetett bennünket, és kimentünk az udvarra. Az autó végül maradt, nem vitték el. Ennek anya örül, mert ő sajnálja eladni a Golfunkat.

Hétfőn itthon volt az egész család, anyáék megsütötték az egyik kacsát. Vagyis apa sütötte, anya meg dinsztelt káposztát készített mellé. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy életükben másodjára próbálkoztak ezzel a kajával. Egyszer, amikor még mi meg sem voltunk, nem jött össze nekik. A kacsa száraz lett, a káposzta íztelen. Ehhez képest, most nagyon fincsire sikerült, még nekem is ízlett, ami csoda. Lacika is bezabált belőle, de neki teljesen mindegy, ő mindent megeszik. Délután ellátogattunk a cukrászdába. Szokás szerint lehúztam kétszer 2 dl almalét, de a sütiből csak egy falatot ettem. Lacika abból is jó adagot benyomott."-Emike

Hűtőben, csavargás, nátha...(10.22-27)

"Péntek délután apának dolga akadt Győri Miki garázsánál. Mi itthon unatkoztunk, és elkezdtünk Lacikával rajzolni, és vagdosni.Aztán anya kitalálta, hogy menjünk el a Patikába, mert megint elkezdett köhögni. Utána a Patika melletti parkban játszottunk Lacikával, közben találkoztunk Grétával és Lottival is. Mikor ők hazaindultak, mi sétáltunk még egyet. Kirakatot néztünk, bementünk a Fornettisbe, aztán hazajöttünk. Lacika megtanulta kinyitni a hűtőt, azóta ki sem akar belőle jönni, állandóan kutat valamit. A rudi és a Kinder tejszelet a nyerő általában.

Szombaton délelőtt végre kb. fél év után megérkezett az asztalosunk, és feltette Lacika szobájába a függönykarnist. Hozta a kislányát is, és kirakóztunk, már amennyire tudtunk Lacikától.Aztán Lacika elaludt, mi meg lejöttünk. Mesét néztünk, bújócskáztunk. Délután elmentünk Elekes mamáékhoz, elvittük a halászlét, amit apa főzött délelőtt. Épp vendégek voltak náluk. Egy kicsit maradtunk, hogy meg tudjanak bennünket szemléni, aztán mentünk tovább Erzsi mamiékhoz. Ahhoz képest, hogy csak a halászlét akartuk elvinni, 15 perc alatt meg akartuk járni, fürdésre értünk haza.

Vasárnap egész nap Elekes mamáéknál voltunk. Elmentünk a temetőbe, ükmamához, és meglátogattuk a dédimamákat is. Anyáék meg végre megvették a csizmáinkat, és kicserélték Lacika kabátját két nadrágra. Vásárlás letudva!
Hétfőre beteg lettem. Szerencsére nem komoly, de oviba nem mehettem. Reggel felkeltünk, felöltöztünk, és már majdnem indultunk az oviba, amikor anya észrevette, hogy könnyes a szemem, és tele van az orrom. Meg is kérdezte, hogy jól érzem-e magam, én meg mondtam, hogy igen. Csak furcsállott, és közölte nem megyek oviba, itthon maradok megfigyelésre. És eljött annak az ideje, hogy azért kezdtem el hisztizni, hogy "menni akarok az oviba"! Új csizmában, új nadrágban voltam, meg akartam mutatni a többieknek! Hiába, mert anya hívta az ovónénit, hogy nem megyek. És hívtuk apát, hogy irány a doki. A doktornénink nem rendelt, a másiknál meg ezren voltak. Így felmentünk a bőrgyógyászhoz, mert nekem megint előjött a lábamon az ekcéma, Lacikának meg a megfázása óta az arca volt piros és száraz. Mikor megkérdezte a doktornő, hogy mi a bajom, azt feleltem, hogy "Elekes mama megfáztatott!" Jót nevettek rajtam! Aztán megnézte a lábam, Lacika arcát, és mindkettőnknek írt fel krémet.
Kedden délután elmentünk a helyettes dokihoz is. Megállapította, hogy a torkom nem piros, így nem kell antibiotikum, Cataflam és Fenistil cseppet kell szednem, az orromba meg Tobrexet kell cseppenteni. Szóltunk az oviba, hogy a héten nem megyünk, és kiderült, hogy a jövőhéten őszi szünet lesz, úgyhogy akkor sem.
Szerdán Szuper járt nálunk. Apa kapott tőle 4 zsák napraforgó magot a tyúkoknak, és benézett hozzánk is, hülyéskedett nekünk, mi meg röhögtünk hangosan!"-Emike

Apával alvás, Lacika begyújt, ovis kirándulás...(10.15-21)

"Egy héten egy nap apa kedvezni szokott nekem, és velem alszik végig. Ez úgy kezdődött, hogy egyszer, mikor lefektetett elaludt mellettem, és anya nem költötte fel. Azóta mindig kikövetelem, hogy néha együtt aludjunk. De ilyenkor már nem fenn a szobámban, hanem lenn a vendégszobában alszunk. Csak anya azt nem érti, hogy férünk el, mert pénteken is így tele pakoltam az ágyunkat.Szombaton itthon voltunk, anyáék egy kicsit fasírtban voltak. Ennek oka az elhúzódó csizma vásárlás. Apa egész héten ígérgette, hogy majd holnap megyünk, de nem lett belőle semmi. Aztán a péntekben maradtak, mert anya akkor ment Szolnokra nőgyógyászhoz. (No, nem újabb tesó ügyében, csak rákszűrésre ment.) Aztán apa útközben kinyögte, hogy jön Árpi Erdélyből, akit a vásárból ismer, úgyhogy siet haza, és megint elmarad a vásárlás. Anya nem örült neki. Szombat délután apa kitalálta, hogy menjünk el a Tescoba, ami a héten nyitott nálunk. Persze anya még duzzogott, és mondta, hogy ő oda nem megy. Apa meg közölte, hogy ő akkor is elmegy velünk. Így is lett, vásároltunk egy jót apával.

Vasárnap apa nélkül voltunk, mert kacsákat vágtak Elekes dédinél. Mi itthon rosszalkodtunk Lacikával. Itt éppen banánt eszünk, a szobában meg szerte-szét van már minden.Hétfőn este felrakták anyának a fogszabályzót. Ránk Erzsi mama vigyázott, apával és Erzsi papával együtt. Anya későn végzett, így mama is fürdetett meg bennünket, sőt Lacikát ő is fektette le. Én még megvárhattam anyát, és jót nevettem a fogán lévő izén.

Kedden megint eljött hozzánk Erzsi mama, mert turkálni volt, és elhozta amiket nekünk vett. Apa közben begyújtott a kandallóba, Lacika meg segített neki, adogatta a fát.És miközben átadta apának, mondta, hogy "TE" (tessék). Ja, és már anyának is mondja, hogy "NANA". Fejlődik tesó, két új szó a szótárában.

Szerdán nem történt semmi különös, csütörtökön viszont kirándulni voltunk az ovival Abonyban az állatkertben. Sokat nem meséltem róla, csak, hogy láttam Buborékot a vízilovat, nagy volt, de nagyon sovány. Voltak nyuszik is, egy kiszökött, de visszatalált. A Buszon Emesével a barátnőmmel ültem, hazafele meg dajkanénivel, és elaludtam. Így ebéd után már nem is tudtam aludni az oviban. Délután felhívtam öregkeresztet, felköszöntöttem szülinapja alkalmából. Nem is akartam abbahagyni a telefonálást, mondókáztam neki, elmeséltem a kirándulást, és azt akartam megbeszélni vele, hogy mikor megyek hozzá, vagy mikor jön ő, de ezt még senki se tudta. Közben apa füvet vágott, utána elmentünk a Tescoba, most már anyástul, bevásárolni. Aztán jött hozzánk Ditta, hozott nekem féláron egy Adidas cipőt, ami tavaszra jó lesz.

Ja, és Lacikának a héten kitört a hetedik foga, még csak egy kis vékony csíkban látszik. Bal felül, de anya úgy látja, hogy nem közvetlen a meglévő mellett, hanem egy hely kimaradt."-Emike

Szüreti mulatság (10.15)

"Pénteken szüreti mulatság volt az oviban. Anyával reggel vittük a fényképezőt, hogy az óvónéni készítsen pár fényképet rólunk. De épp, hogy anya elment az oviból, már kapta az sms-t, hogy eljöhetnek ők is Lacikával. Gyorsan bevásároltak, kipakoltak otthon, és jöttek vissza az oviba. Addigra a gyerekdalos előadás már lement, de Anett néni megörökítette, milyen szépen ülök, és várom a műsort. Még a szemem sem állt jól.Ők zenéltek nekünk, majd közös táncot járhattunk, bár abban én nem vettem részt. Aztán leültünk a szőnyegre, az óvónénik különböző fejtörős feladatokat adtak fel, ki kellett találni, milyen gyümölcsről beszélnek. Addigra anya is megérkezett Lacikával, úgyhogy én már nem figyeltem oda, hiába szólt rám anya. Lacika meg csak nézte, mit csinál ez a sok gyerek.Végül az óvónéni el próbálta magyarázni, hogy megyünk ki az udvarra, és ott meglepetés vár bennünket. A többség ügyesen figyelt, de én annyira örültem tesómnak, hogy őt gyurmászoltam.Gyorsan felöltöztünk, nekem szerencsém volt, mert anya segített. Mi Lacikával természetesen nem álltunk be a sorba, a korlát másik oldaláról figyeltük a csoportomat.Kinn az udvar már fel volt díszítve, ki voltak akasztgatva a szüretre váró gyümölcsök. Valaki már nagyon éhes volt, és egyből elkezdte lopkodni a finomságokat.A csősz bácsi a kunyhóban rejtőzködött. Szegényt fél órával azelőtt kiültették, hogy mi kiértünk volna, és addigra már majdnem megfagyott.Elkezdtük szüretelni a gyümölcsöket. Igen ám, de a csősz észrevett bennünket, kiszaladt a kunyhójából, és elzavart bennünket.Mikor visszabújt a kunyhójába, mi folytattuk a szüretet, mindaddig amíg az összes gyümölcs elfogyott. Lacika mit sem hederített az egészre, a paddal volt elfoglalva. Gyakorolta a felülést, és a lemászást.Az utolsó program néptánc volt. Borika néni tartotta. Itt már táncoltam én is. Először az ovis társaimmal, aztán Lacikával.Nagyon jó mulatság volt!" -Emike