2008. december 28., vasárnap

Karácsonyi napok

Csütörtökön délelőtt nem mentünk sehova, anyáék engem figyeltek van-e valami bajom. Az orrfolyáson kívül, semmi. Így délbe csak elindultunk Elekes dédihez ebédre. Tőle kaptam egy rózsaszín babát. Ebéd után Elekes mamiékhoz mentünk át, én ott aludtam, anyáék meg átadták az ajándékokat nekik. Utána hozzánk jöttek Elekes és Kovács mamiék, Kereszték, meg Tóth dédiék. Nagyon sok ajándékot kaptam, lehet hogy ki is felejtek belőle. Babakocsi, játéktároló láda, ruhák, mesekönyv, babák, építőkocka, és egy felfújható házikó! Na, ezt egy darabig fújták a fiúk, bele is melegedtek, de nekem nagyon tetszik! Igaz a nappalit át kellett rendezni miatta. Aztán még Kovács mamiékhoz mentünk. Estére teljesen kifáradtam, de azért közöltem: " HOLNAP IS TARÁCSONY!" Anya megnyugtatott, hogy az lesz még mindig!
Pénteken délelőtt megint sűrű volt a programm. Berta dédiéknél kezdtünk, ők maguknál köszöntöttek, ruhákat kaptam tőlük. Utána Tóth dédiéknél voltunk, ahol anya keresztanyukájáék is ott voltak. Végül Ükmamánál fejeztük volna be a délelőtti járkálást, de még be kellett ugrani Kovács mami egyik munkatársához, mert ő is vett nekem ajándékot. Egy plüss rénszarvast. Aztán haza, ebéd és alvás. Mire felébredtem, már öreg kereszték itt voltak, Elekes mamiékkal. Öreg kereszttől fa kirakós játékot kaptam. Még el sem mentek, már jöttek Kekecsék, szintén ajándékkal. Barbi baba, CD lejátszóval, ami zenél is, apa örömére. Utána meg Győriék is befutottak, fa autóval, amibe állatokat kell beledugdosni, kifestővel, meg egy hangszerrel, aminek a neve nem jut anyának eszébe. Este kilencig szaladgáltam, játszottam Katával, meg Bazsival! Inkább Bazsival, neki kiabáltam állandóan: "GYEJE BASZI!"
A nappalink meg egyre jobban fest! Tele a sok-sok játékommal!
A szombat már kicsit csendesebb volt. Délelőtt Kovács maminál voltam, addig anyáék elmentek a temetőkbe. Délután megint nyűgösen keltem, de most lázam nem volt. Elekes mami eljött értünk, mert apáék fát vágtak, nyúlat nyúztak, meg fácánt zsigereltek. Aztán jöttünk haza, mert jött Rezső meg Olgi. Tőlük fürcsis cuccokat kaptam, meg egy zoknit, és egy DVD-t, a kockásfülű nyulat. Majd ha nagyobb leszek biztos tetszeni fog, de most még nem szoktam TV-zni.

Félre sikerült szenteste

Szerdán, szenteste napjára nekünk csajoknak, már semmi dolgunk nem maradt. Kész volt a leves, a sütik, a szaloncukor felkötözgetve, apa meg főzte a pörit. Úgyhogy mi anyával TV-ztünk, és még néhány ajándékot becsomagoltunk. Délre aztán megint kezdett elromlani a kedvem. Gyorsan anya megebédeltetett, beadta a szirupot, és lefektetett. Gondolta, lehet hamar felébredek, mint hétfőn, és beteg leszek. Úgyhogy gyorsan elkezdte díszíteni a karácsonyfát, hogy mire felébredek már készen legyen. Szerencsére 2 óra hosszát aludtam így elkészült, de sajnos rossz kedvűen és természetesen betegesen ébredtem. A szép ruhám helyett, csak a melegítőmet vettem fel, így mentem ki megnézni a karácsonyfát, amit a Jézuska hozott, amíg aludtam. Nagyon tetszett, de nem sokáig tudtam örülni neki, mert nem éreztem jól magam. Kibontogattam az ajándékokat is, ami a fa alatt volt. Lego (farmos), vasaló, piros papucs ( ezt azért kaptam, mert mikor anyáék megkérdezték, mit kérek a Jézuskától, mindig azt mondtam: "PIJOS PAPUCSOT", így kénytelenek voltak beszerezni egyet, nagy nehézségek árán!), kesztyű, és orvosi vizsgáló játék (ezt meg azért kaptam, hátha ezek után majd nem félek, és nem üvöltök a doktornéninél).
Szóval mindent megnéztem, kb. 5-5 percet játszottam velük, aztán kidőltem. Hol anyán, hol apán feküdtem. 7 óra fele, már el is szundítottam apán. Anya be is vitt a kisszobába, beadott még egy adag szirupot. Itt már nem aludtam el, csak izzadtam. Egy óra múlva anya kiment enni, mert már majd éhen haltak a kistesóval, addig apa jött be. Hirtelen jó kedvem lett, néztük a "RÓTÁT" (Vukkot), ettem egy banánt. Kilenc óra fele aludtam el. Hajnal egykor ébredtem megint lázasan, anya három óráig fenn volt velem, addigra szépen lement megint. Reggelig még fel-fel ébredtem, többször is inni. Én jókedvűen ébresztettem anyát, persze ő alig tudta kinyitni a szemét, tiszta kómás volt!

2008. december 27., szombat

Kimaradt sztorik röviden

Buli
December 13-án papa barátjának Józsi bácsinak volt az 50. szülinapja, arra voltunk hivatalosak családostul. Anya kicsinosított, az új rucimat vettem fel, amit még a "MITÁS" hozott nekem. 5 órára mentünk a buliba. Először kicsit megilletődött voltam, a sok idegen ember láttán. Fogtam anya, és papa kezét, és ügyesen figyeltem mit csinálnak a felnőttek. Én is átadtam egy szál rózsát az ünnepeltnek, miután felköszöntötték. Puszit, azt nem, az még korai lett volna. Józsi bácsinak is ott volt az unokája Mina, vele barátkoztam. Volt zene, az nagyon tetszett, és meg is kezdtem a táncot. Körbe-körbe járkáltam, papához, mamához, kereszthez, Csabihoz, csak éppen anyáék nem érdekeltek. Volt vacsi is, húsleves, meg marhapörkölt. Persze azt is mami ölébe ettem, így szegény majdnem éhen maradt. Fél kilencig buliztam, aztán sajna mennem kellett haza. Vagyis Kovács mamihoz, mert ott aludtam.

Esés
Az utolsó bölcsis hetemen baleset ért. Anya jött értem, és már Imike a barátom a folyósón közölte vele, hogy "Emike elesett". Gondolta anya, előfordult már máskor is, nem nagy ügy. Ám amikor meglátott gyanús voltam neki. Kisírva a szemem, rossz a kedvem, és megdagadva a szám! Közelebbről meg az orromon, az orrom alatt és a szám alatt is piros csík. A gondozó néni mondta el anyának, hogy neki estem az ajtó élének. Elvileg senki nem volt a közelembe, valószínű megbotlottam. Másnapra hatalmas hólyag lett az alsó ajkamon, és ha valami hozzáért, akkor kivérzett, és akkor sírás!

Disznóvágás
December 20-án papiéknál disznóvágás volt. Anyával az egész napot benn töltöttük, úgyhogy igaziból unatkoztunk!

Karácsonyi készülődés
December 21-én, vasárnap nagytakarítást tartottunk.
Hétfőn meg elkezdtük a sütést. Anyával délelőtt meggyúrtúk a sajtos rúd tésztáját. Délre viszont tiszta nyűgös lettem, nem is ebédeltem, inkább elaludtam. Anya épp csak elkezdte a sütést, mikorra már fel is ébredtem, lázasan. Gyorsan lázcsillapító, és vissza az ágyba. 1 óra múlva aludtam el! Anya még sütött egy kicsit, de utána mennie kellett a dokihoz, a tesóm miatt, mert már 12 hetes lett, és meg kellett nézni. Íme a róla készült fotók:
Addig rám apa és mami vigyázott. Szerencsére jó kedvűen ébredtem, már lázam sem volt, és ettem is. Így anya estére be tudta fejezni a sajtos rudat is! Elég hosszúra nyúlt a sütés!
Kedden még két féle sütit sütüttünk, meg megfőztük a húslevest. Mivel semmi bajom nem volt, csak az orrom folyt egy kicsit, így a dokit megúsztam.

2008. december 9., kedd

Mikulás buli képekben

Tegnap végre élőben is megláthattam a Mikulást! Miután délután felébredtem, anya szépen felöltöztetett, és indultunk vissza a bölcsibe. Apa is velünk jött. Mikor megérkeztünk, nem nagyon értettem minek jöttünk, mikor délelőtt is itt voltam. Meg nagy volt a felfordulás, minden barátom ott volt, és ráadásul a szüleik is! Aztán Marietta néniék elkezdték énekelni a Hull a pelyhest, és már jött is a Télapó! Csodálkozva mondtam anyának: MITÁS!

Elővett egy listát, amin mindenki neve szerepelt, és egy-egy mondat, hogy ki milyen gyerkőc a bölcsiben!
Én anya térdébe kapaszkodva álltam. Mikor a többi gyerek ment a Mikuláshoz, én is menni akartam. Anya szólt, majd akkor menjek, ha a nevemet mondja. Aztán egyszer csak szólított, Kovács Emma itt van-e? Én meg vigyorogtam, ugráltam, de egy lépés után hátra arc, és hívtam anyát is! Így ketten vettük át a csomagot. Rólam azt mondta, amilyen pici, olyan ügyes!

Miután mindenki megkapta a csomagot, még mindig nem ürült ki a zsákja. Kiderült, hogy még játékokat is hozott nekünk a bölcsibe. Gyorsan neki estünk, és kipakoltuk a zsákját! Volt benne baba, autó, babakocsi, motor, építőkocka...

Én egyből a kedvencemmel, az építőkockával játszottam, addig amíg meg nem untam. Akkor szóltam apának, hogy MEHETÜ, és indultunk is haza!



2008. december 8., hétfő

Mikulás

Múlthét csütörtökre szerencsére a lázam elmúlt, és már csak a hangomon hallatszott, hogy beteg vagyok. A viselkedésemen már egyáltalán nem. Anya már emlegette is a bölcsit, lehet neki jobban hiányzott mint nekem.

A péntekre tervezett bölcsis Mikulás ünnepségem is elmaradt, mert rajtam kívül még többen is lebetegedtek.

Pénteken viszont már nagyon vártam, hogy mikor jön a Mikulás, mert anya már egész nap azt hajtotta nekem, sőt már egész héten! Ja, és a TV is tele volt vele! Meg is tanultam a nevét: MITÁS, és azt is megmondtam, hogy mit kérek tőle: CSOTIT!

Először Kovács mami Mikulása érkezett meg. Mamával küldte a csomagot. Volt benne rajzoló tábla, plüss majom, autó, és Kinder tojás. Aztán elmentek, és mi apával a kisszobában játszottunk. Anya meg elkezdett kiabálni, hogy Emike szaladjál gyorsan, mert itt járt a Mikulás, és hozott neked még valamit! Rohantam is, hátha meglátom MITÁST, de csak a hátsó bejáratnál a csizmám mellett várt egy nagy csomag. (Meg apát is egy kicsi, virgáccsal!) Ebben is mágneses rajzoló volt (úgy látszik anya és mama Mikulása nem beszélt egymással), meg egy valami, amire rákérdeztem: "ANYA, AZ MI?". Elektromos fogkefe, mondta anya. Be is kapcsolta, és egyből kipróbáltam. Nagyon klassz, fehér jegesmaci van rajta. Egész este zúgattam, mostam a fogam, aztán már mindent azzal akartam takarítani, de rámszóltak! CSOTIT is kaptam, csoki mikulást, angyalkát, és jegesmacit!

Szombaton meg Elekes mamiéknál voltam délelőtt. Ebéd előtt megérkezett az ő Mikulásuk is. Kisrucit kaptam, meg angyalka babát. Kereszttől meg fülbevalót! Dédimamiéktól meg Mikulás csomagot, sok-sok édességgel, meg az egyikben még harisnya is volt!
Íme a sok ajándék:



2008. december 3., szerda

21. hónaposan és betegen

Ma vagyok 21 hónapos. És sajnos beteg lettem. Mióta bölcsis vagyok ez az első betegszabim. Hétfőn még egész nap a bölcsiben rosszalkodtam, de estére már nagyon nyűgös lettem, és ki is jött rajtam a láz. Meg a hangom is rekedtes lett. Kaptam Nurofent, és anya ágyba dugott. Miután elaludtam, meg elkezdtem köhögni, úgyhogy állandóan felsírtam, sőt egyszer még hánytam is egy kicsit az eröltetett köhécseléstől. Úgyhogy apa kinn ragadt a nappaliban, én meg egész este anyával aludtam "volna" a nagyágyban. De mivel én nem tudtam a láztól, és a fuldoklástól, ő sem tudott az aggodalomtól! Másnap a doki délután rendelt, így addig csak a Nurofent kaptam. Napközben amikor nem volt lázam, jó kedvem volt, csak a hangomon hallatszott, hogy valami nem stimmel. Viszont ha felszökött a lázam, egyből bújtam anyához, és rajta szundikáltam. Délután mikor apa hazajött mentünk is a dokihoz. Mikor megláttam szokás szerint üvölteni kezdtem. Megállapította, hogy a torkom és a mandulám is piros. Kúpot akart felírni, de anya mondta, hogy azt reménytelen beadni nekem. Így Curam szirupot, Fenistil és Sinecod cseppet kaptam. Estére megint nagyon lázas lettem. Ki is maradt a fürdés. A gyógyszert is alig bírták anyáék beadni nekem. 7 óra után már aludtam. Éjfélig még nehezen szedtem a levegőt, és a lázam sem múlt el. Hajnal egykor kaptam még egy adag lázcsillapítót, az már gyorsan hatott, és nem is köhögtem már. Legalább innentől jót aludtunk anyával.
Legközelebb írunk pár szót arról, hogy 21 hónapos koromra mennyit fejlődött a beszélőm!

2008. november 30., vasárnap

Pótlás

Lemaradtunk majdnem 2 héttel. Anya először beteg lett, megfázott, a múlt héten meg délután is dolgozott, így nem maradt időnk írni! A fontosabb eseményeket megpróbáljuk bepótolni!

November 18., kedd
Anya ment a dokihoz, megnézetni a tesómat.
Szépen fejlődik, akkor kb. 8 hetes lehetett, és 14 mm hosszú. Már szívhangja is volt, úgyhogy eddig minden rendben zajlik odabenn! Kivéve, ha én véletlen megrugom, vagy megkönyöklöm! Mert az is előszokott fordulni, pedig már tudom, hogy ott anya hasában baba van!


November 22., szombat
Kovács mamánál voltunk, Erzsébet névnapon. Délben mi már ott ebédeltünk, de aztán még hazajöttünk, mert aludnom kellett. Szerencsére miután felébredtem egyből visszamentünk. Addigra már nagyon sokan voltak ott, és egy kicsit mérges is lettem. Ki ez a sok ember, mit keresnek itt mamánál, és miért néz mindenki engem? Felköszöntöttük mamát, és kb. fél óráig nagyon jól viselkedtem. Kaptam ajándékot, zoknikat, meg egy kék kutyust, amit lehet húzni, és különböző állat figurákat beledugdosni. Aztán már mindenkivel barátkoztam, tanultam a neveket is: MAJI (Mari), KAESZ (Karesz), DITTA, PITYU, ICA, BECI (Berci). Megtaláltam papa korábbi rajzát is, ami elvileg cicát ábrázol, de mindenki azon nevetett, hogy inkább patkányra hasonlít. Mivel alig bírták abba hagyni a nevetést, gyorsan megtanultam, hogy PATTÁN, és utána már én röhögtettem őket! Ha megkérdezték mi az, már mondtam is, hogy PATTÁN, ha azt kérdezték mit rajzoljanak, akkor is azt mondtam, hogy PATTÁN. Estig jól elszórakoztattam a vendégeket, meg magam is, mert nagyon elfáradtam.


A múlt héten egész napos bölcsis voltam, így nem sok érdekes dolog történt. Inkább képeket teszünk fel mindennapi elfoglaltságaimról.

Itt az ajándékba kapott TUTUSomat húzom:


Bölcsiben lestem el a cumizást, itthon meg megtaláltam a szekrényben az én CUImat. Anya és apa nagyon örül neki, hogy majdnem 2 évesen akarok rászokni. Igaz nem szopom, csak a fogammal tartom, és nevetek huncutul!
Apa főz, velem és a macival:
Itt meg én pakoltam át a konyhát a nappaliba, és én főzők apának EBÍDet:

2008. november 17., hétfő

Disznóvágás, "elszúrt" vásárlás

A múlt hetem nem volt valami mozgalmas. Délelőtt bölcsi, sőt pár nap délután is maradnom kellett, aztán meg itthon voltunk. Minden este sorba szedtem az összes játékom, meg azt is amit annak gondolok. Babákat, építőkockákat, könyveket, kosarakat apró kacatokkal és amit nem lehetne, fényképeket, kanalakat, bugyikat, zoknikat... Sajnálom, miért nem csavarogtunk, vagy hívtak valaki játszótársat!

Szombaton végre Kovács mamihoz vittek délelőttre. Anya dolgozott, apa meg malacot vágott. Ez most gyors vágás volt, mert Csabival feleztek el egy malacot, és a hentes segített egy darabig, aztán meg csak a húsokat meg a szalonnát rakták el, kolbászt és hurkát most nem csináltak. Úgyhogy délre jöttek is értem, aminek én egyáltalán nem örültem! El is kezdtem hisztizni, és kiabálni "EMMÁS NEMME! ( Emma nem megy)", de hiába! Aztán itthon meg már aludnom is kellett egyből! Délután anyával főztünk husi levest, meg sütöttünk pecsenyét! Közben mostunk és teregettünk is. Estére jól kifáradtunk!

Vasárnap délelőtt elindultunk Szolnokra az új bevásárlóközpontba, mert anya csizmát akart venni, nekem és magának. Nekem lett is csizmám, de neki nem. Elkezdte nézegetni magának, addig én apával sétálgattam. Észre is vettem, hogy itt szebbnél szebb dobozok, és cipők vannak, és tök jól lehet őket pakolászni! Így anya inkább elvitt a gyerekcipőkhöz, hátha a próbálgatásban lenyugszom! Fel is próbáltam egy kiscsizmát, ami elsőre jó is lett, és amíg apa előkerült abba sétálgattam, meg persze átrendeztem az egész polcot. Minden minta cipőt lepakoltam, a dobozoknak meg leszedtem a tetejét. Anya alig tudta visszapárosítani őket! Apa fel is vett a kezébe, és anya úgy akart nézelődni, csak ám én nem maradtam nyugton, hisztiztem, hogy tegyen le! Jobbnak látták, hogy jöjjünk haza. Amíg kifizették a csizmám, addig a markomba gyűjtöttem az összes zoknit, ami a pénztárnál volt, és persze azt sem akartam visszatenni. Így a boltból üvöltve jöttem ki. A folyosón elmúlt a hiszti, és körbe-körbe futkostam, addig amíg nem kellett felöltözni, mert akkor megint rákezdtem! Esze ágamba sem volt hazajönni! Szóval jól elrontottam anya vásárlását, de én fogom megjárni, mert ezért valamelyik délután a bölcsiben kell aludnom, és anya akkor tud visszamenni az üzletbe!

2008. november 10., hétfő

Mozgalmas hét

A múlt héten megint nem unatkoztam. Délelőtt bölcsiben voltam, esténként meg mindig jött valaki akivel játszani tudtam.

Kedden Murányi Lacikáék jöttek el. A szülei megnézték a mi sarokkádunkat, mert ők is olyat akarnak venni. Mi meg legalább tudtunk játszani. Először csak méregettük egymást, mert már régen taliztunk. Aztán ettünk, ittunk. Lacika etetett engem sajtos tallérral. Végül csak elkezdtünk játszani, és természetesen abba sem akartuk hagyni. Fenn a tetőtérben szaladgáltunk, bújócskáztunk, kergettük egymást, és mikor elkaptuk, jól meg is ölelgettük egymást. Ez a kép még lenn készült, a nyugis időkben:

Szerdán a szomszédékat hívtuk át. Itt már nem volt szükség feloldódásra, már nagyon ismerjük egymást, és imádunk együtt játszani. Ha már pár napig nem látom őket, mindig kérdezem anyát, hogy "SZiSZI" meg "ANTSA"? Szóval végre itt voltak, és nagyon jót játszottunk. Takarítottunk, kergetőztünk, bírkóztunk, autóztunk, ettünk, ittunk kifulladásig.


Természetesen nekünk eszünk águnkba sem volt befejezni a játékot, akkor sem amikor a szülők már riadót fújtak. Szerencsére anya engem is felöltöztetett amikor kísértük őket ki, így a garázsban még pár perc hancúrt sikerült összehoznunk!


Csütörtökön kereszték jöttek el. Gyorsan csináltak apáék vacsit, mi meg csajok addig játszottunk.

Pénteken meg mi mentünk Károly napot köszönteni apa keresztapjához. Először egy kicsit anyás voltam, mert talán másodjára, de lehet először voltam ott. Aztán elkezdtem eszegetni a hidegtálból, és el is múlt a szégyenlősségem, mert ha nem ízlett a falat, akkor kiköptem a földre. Aztán apa keresztanyjával is elkezdtem barátkozni, meg Robival apa unokatesójával. Vele labdáztam is! Utána még felmentünk Kovács mamiékhoz, ahonnan megint nem akartam haza indulni!

Szombaton délelőtt Elekes maminál voltam. Apáék pakolták a tüzifát a fatárolóba, anya meg dolgozott. Délután még tartott a meló, így megint vendégeim voltak. Balázs és Kata. Na mondhatom megint jól szórakoztam. Megmutattam nekik az összes fényképünket, meg minden játékomat! Úgyhogy estére megint csatatér lett a házból!

Vasárnap csak egy kis bolt és autókázás volt, ja meg egy kis mamizás! Bár nem is olyan kevés, mert délelőtt nála voltam egy órahosszát, meg még este is eljött, mert vett nekem egy kétrészes overállt a Corába, és azt hozta el. Amúgy itthon voltunk, és segítkeztem anyának meg apának a házimunkában. Itt például porszívózok a kandalló előtt:

...ez még egy régebbi kép, itt még a saját porszívómat használom...
... itt viszont már újítottam, és inkább az igazi kell, apának meg marad a játék!

2008. november 4., kedd

20. hónap

Tegnap 20 hónapos lettem.
Jelentős változás szinte csak a beszédemben fedezhető fel! Napról napra újabb szavakat tanulok meg, már nagyon jól megértetem magam anyáékkal!
Néhány új szót felsorolunk, de már szótárat lehetne hozzám írni.

A barátaim neve:
BAÁZS-Balázs
TATA - Kata
SZISZI- Sziszi
ANTA- Ancsa
IMMI- Imi
PITI- Viki
PENTA- Menta

Állatok:
PIPI- csirke, tyúk
VA-VA- kutya
CICA-cica
MAAC- malac
PACI- paci
TECSTE- kecske
MACI-maci
BOCI-boci
Ételek:
BÓSÓ-borsó
TOÁS- tojás
TÉTA- tészta

Egyéb:
TESZ- Kereszt
BUSSI- Buksi ( a kutyám)

BETTE- beteg ( ezt már úgy is használom, hogy "APA BETTE" vagy "TESZ BETTE")
ESTE-este
SZIA- szia

Leghosszabb kifejezés:
SZISZI VÁJJA EMMA- Sziszi várja Emmát!

20 hónaposan is ugyanolyan aktív vagyok, mint eddig. Szaladgálok, pakolok megállás nélkül, pihenni, és TV-ézni sosem szoktam.
Enni most sem eszem többet, már szegény anya idegeire megyek!
És egy új fogacskám kibújt! Anya örülne, ha már mind kinn lenne, mert ha nem alszunk, akkor a fog az oka. És most már megint második napja ez a helyzet!

November 1.

Szombaton Halottak Napja volt, és életemben most vettem először benne részt. Reggel indultunk a Kisújszállási temetőbe, apa Kovács mamájának és papájának sírjához. Az utazást eléggé untam. Mikor megérkeztünk, és apáék kiszedték a kocsiból a virágokat, és a mécseseket, én is kértem tőlük, hogy hagy vigyek valamit. Kaptam egy szál virágot, és azzal sétáltam büszkén! Aztán a sírnál beletettük a virágot a vázába, meg meggyújtottuk a mécsest. Szóltam apának, hogy a "TETE" (teteje) nehogy lemaradjon! Eddig minden OK volt! De haza fele aztán történtek dolgok. Apa megállt tankolni, anyával meg vettünk gyümölcslét, mert a teám már elfogyott! Tovább indultunk, a Kengyeli temető felé vettük az irányt. Én benyomtam egy cumisüveg itókát, és kb. 1 percre rá, már sugárban hánytam ki mindent, ami addig belém került. Meg is ijjedtem, meg anya is! Sírtam, és nem is akartam abbahagyni. Anya kivett az ülésemből, amennyire tudott letörölgetett, és vígasztalt. Abba is hagytam a sírást, csak ismételgettem, hogy "VIES" (vizes) a ruhám. Így haza vettük az irányt, mert át kellett öltöznünk. Itthon már nagyon jó kedvem volt, szaladgáltam, meg nevetgéltem, úgyhogy indultunk tovább. Kengyelen apa Berta dédijének, Joli néninek, meg Öcsinek a sírjánál, Miklóson meg anya Botlik dédipapájánál, Rozi néninél, és Elekes papájánál voltunk még. Itt is én vittem a virágot, és segítettem apának a mécses gyújtásban. Utána meg elkezdtem a kavicsokat szedegetni, meg rakosgatni.

2008. november 3., hétfő

Tesó

Drága barátaim! Nagy dolog fog velem történni, mert kistesóm lesz! Igaz még nem lenne publikus a dolog, mert még csak 5-6 hetes, de már anyáék sem tudták magukban tartani, így én sem teszem.
Íme egy kép róla:
Pénteken anya 4 órára ment a doktor bácsihoz, megnézetni, hogy tényleg terhes-e. Ugyanis kedden már megcsinálta a tesztet, és az kimutatta, hogy valószínű tesókám lesz! Mi is mentünk vele apával, egyrészt mert kíváncsiak voltunk mi is, másrészt addig gondoltuk csavargunk egy kicsit Szolnokon. Persze most is, mint anno nálam csúzsás volt, és anya csak nem akart sorra kerülni. Így értünk bejött Csabi, és hazamentünk Elekes mamiékhoz. Végül este 1/2 nyolckor jutott be, és beigazolódott a dolog. Ott volt anya hasában a pötty, amiből állítólag az én kistesóm lesz! Két hét múlva kell neki újra menni, hogy megnézzék rendben fejlődik-e, és van-e szívhangja! Mivel Elekes mamiéknál kötöttünk ki, és apával elmondtuk, hogy anya nőgyógyásznál van, ők már el is kezdtek találgatózni, hogy biztos jön a következő unoka. Kénytelenek voltak bevallani, hogy így van! Ezután persze a másik mamával is közölni kellett, és apa annyira belejött a pletykálkodásba, hogy végül szinte már mindenki tudja!

2008. október 27., hétfő

Életképek a bölcsiből

A bölcsim felkerült az iwiwre. Onnan loptuk a képeket!

Csoportkép benn a szobában....
...és az udvaron:

Játszás: gesztenye fűzés...

...dömperezés ...

... kosárborítás ...

... csúszdázás:
Láthatjátok nagyon szeretem a bölcsit! Már hiányzott is, sok volt ez a négy nap itthon! De ma megint nagyon jót játszottam!

2008. október 25., szombat

Szokásos napok, nyárbúcsúztató, betegség

Miután anyáék hazatértek olaszból, minden ment a régi kerékvágásban. Délelőtt bölcsibe mentem, délután meg itthon voltam anyával, aztán apa is velünk volt, miután kidolgozta magát. Néhány éjszakát anyáék ágyában töltöttem, nehogy megszökjenek megint!

A bölcsiben továbbra is nagyon ügyes vagyok, jól viselkedem, sokat eszem, és imádom a különböző foglalkozásokat. Rajzolok, festek, ragasztgatok. Ezt a szép fát is én csináltam:



Csütörtökön október 23-a volt, de mi nyárbúcsúztató partit tartottunk. Már tavaly is volt ilyen, és mivel jól sikerült, idén is megrendezték apáék. Én már előző este elkezdtem a bulit, mert nem aludtam. Reggel viszont olyan jó kedvem volt, mintha mi sem történt volna az este. Délelőtt már Miki bácsi itt volt, és elkezdtek apával főzni. Mire a többi vendég megérkezett, nekem már ebédelnem kellett, és utána aludnom. A bográcsos babgulyás pont addigra főtt meg, mire felébredtem. Meg is kajcsiztunk, én a kenyeret mártogattam a gulyásba, meg a csipetkét ettem ki belőle. Aztán végre játszhattam. Katával, meg Bazsival sétáltam, lasztiztam, cicáztam. A levegő gyorsan lehűlt, így be kellett jönnöm. Szerencsére ők is bejöttek velem. Megmutattam nekik az összes játékom, kipakoltam a fényképeket, a könyveimet, a csatokat... Úgy nézett ki minden, mint a csatatér! De anya már hozzá van szokva! Este 7 óráig játszottunk, utána sajna hazamentek a barátaim. A nevüket alvásig kiabáltam: BAÁZS (Balázs), TATA (Kata).

Napközben már folyt az orrom, anya azt hitte ezzel megússza. De nem így lett! Egész este szörcsögtem, tele volt az orrom, forgolódtam, kitakaróztam, szóval sem én, sem anya nem aludt jót! Egyszer az ágyról is leestem! Anya meg enyhe szívrohamot kapott! Reggel hétkor keltem, de nyolcig csak nyűglődtem, meg sírtam. Fél kilenckor vissza is aludtam, miután kaptam egy adag Nurofent! Anyának dolgoznia kellett volna, de mert apával hagyni. Szerencsére fél 11-kor, már sokkal jobb kedvvel ébredtem, így csak elvittek mamihoz, és anya még kiszaladt a céghez. Délután alvás után elmentünk TESZ-hez (kereszthez), mert vendégei voltak. A főiskolás barátnője és, a férje. Kíváncsiak voltak rám! Móni a barátnő nagyon aranyos volt, egyből megbarátkoztam vele! Viszont Gyuritól a férjétől féltem, mutattam rá, és mondtam FÉLSZ! Este már aludtunk rendesen! Csak egyszer kértem teát, mert kiszáradt a szám! Ma dédihez mentünk el anyával, meglátogatni őt, és az ükmamit. Dédinek van 6 darab PIPI-je, mindet megsimiztem. Közben mutattam a benti ajtóra, és mondtam DÉDI NEM! Anya értette, nem akartam ükmamihoz bemenni. Mindig sötét van a szobájában, meg fekete ruhában van, és azokat én nem szeretem. Aztán csak bementünk, és megbarátkoztam vele. Ott is kipakoltam dédi fényképeit, és mutogattam ükinek. Mikor eljöttünk, még puszit is adtam neki.

A náthám ellenére azért jól vagyok. Lázam nincs, csak az orrom van tele! Elég az is, mert szívni kell, meg orrsprayzni. De már mindkettőben profi vagyok!

2008. október 14., kedd

Szomszédokkal

Tegnap délután mikor hazajöttünk a boltból, észrevettük, hogy a szomszédaink kinn vannak a kertben. Odamentünk dumcsizni egy kicsit. Aztán apa áthívta Zoli bácsit, és elkezdtek sörözni. Így mi is áthívtuk a csajokat, nehogy már csak a pasik partizzanak. Sziszike megtanított kimondani a nevét. A garázsban játszottunk, először a fotelban ültünk, ropit, és csokit ettünk. Aztán apa perselyét fosztottuk ki, kiöntöttük a pénzt, és aztán visszarakosgattuk. Ezen már majdnem összevesztünk Ancsával! Utána felültem a bicajra, és Ancsa meg Sziszike tolt. Mondtam, hogy BABA IS FEL, és Ancsát is rá kellett ültetni a biciklimre, de ő még félt rajta. Aztán dömpereztünk is, meg a cicával is játszottunk. Ancsa belemarkolt a szőrébe, és elkezdett rá fújni a cica, úgyhogy eltiltottak tőle bennünket. Aztán bele kellett engem ültetni a babakocsiba, és tologáltattam magam Ancsával és Sziszikével. Mikor indultak haza el is kezdtem hisztizni, mert nem akartam kiszállni. Ancsa sem akart hazamenni, rázta a fejét ő is, inkább még megtolt engem. Pedig előtte nem bírt egyedül tolni! Végül, csak elköszöntünk egymástól, körbe ölelgettük, meg puszilgattuk egymást! Miután elmentek, anyával melegszendvicset csináltunk! A konyhaasztalon ültem, és onnan kiabáltam kifele, hogy SZISZI! Hátha mégis itt maradt, és még bejön velem játszani! De hiába hívtam!

Anya nélkül

Ezt a bejegyzést Anya írja!
Pénteken hajnalban indultunk Olaszba, mert a barátnőm ott ment férjhez.
Nagyon szerettünk volna magunkkal vinni, de többször átgondoltuk a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy talán így jobb lesz neked. Hajnal kettőkor keltünk, négykor már a reptéren voltunk, hat órakor indult a repcsi. Fél nyolckor szálltunk le Milánóban, és onnan még autóval mentünk Luinóba. Fél 11 fele értünk a szállodába. Szóval nagyon hosszú volt az út, és szerintünk ez megviselt volna téged. Meg a 2 nap is nagyon zsúfolt volt, úgyhogy nem biztos, hogy bírtad volna. Így te itthon maradtál a mamikkal. Már csütörtök este Elekes maminál aludtál, és ott töltötted a pénteket, és a szombat délelőttöt. Utána meg Kovács mama vett át, és vasárnap délig, amíg meg nem érkeztünk, ott voltál. De nem unatkoztál, mert a nagyszülők minden programmot kitaláltak neked. Voltál fodrásznál, szép kis fufrut vágattak neked, voltál a cégnél, a dédiknél. Vittek játszótérre, csúszdázni, mászni, hintázni.... Néha megkérdezted ANYA?, de momdták, hogy majd jön érted, és nem volt gond. Telefonáltál is nekünk játszásiból, papa le is fotózta, és elküldte nekünk. Meg igaziból is beszéltünk! Mondtad a telefonba, hogy SZIA ANYA! Nekem nagyon hiányoztál, nem telt el úgy perc, hogy ne jutottál volna eszembe! Sokat is meséltem rólad az ismerősöknek! Meg hívtam mamiékat, hogy jól vagy-e, nem sírtál-e, miket csinálsz, hogy alszol. Péntek este volt egy kis sírás, lehet már nagyon fáradt voltál. Akkor ANYA-ANYAztál egy kicsit.
Vasárnap mikor megérkeztünk, te pont a játszótéren voltál. Oda mentünk érted. Hát, akkor nem nagyon örültél meg nekünk, mintha haragudtál volna ránk! Nem is akartad mamit elengedni, és megölelni minket. Mikor hazaértünk megkaptad az ajándékod, egy takarítószettet, és annak nagyon megörültél.



Aztán elaludtál, és mikor felkeltél, akkor már kimutattad, hogy mégiscsak hiányoztunk! Ölelgettél, és puszilgattál minket, meg mi is téged! És délután már el sem akartál engem engedni! Anyás lettél! Majd ha babalátogatóba kell mennünk, akkor ígérem már te is jössz velünk!

2008. október 6., hétfő

19 hónapos lettem!

Október 3-án 19 hónapos lettem! Annyira gyorsan telik az idő! És anya szerint nagyon sokat változom, és ügyesedem az idő múlásával.
Most már egyre gyorsabban szedem a lábam. Szaladok, és közben mondom is, hogy "SZA" (szaladok)! Néha csak úgy magamtól rámjön, és körbe-körbe futkározok a lakásban. Vagy ha apa hazajön a melóból, vagy ha mamiék jönnek, akkor is rohanok eléjük. Szerencsére mostanában nem estem el! A lépcsőn is magam akarok közlekedni, lököm el anya kezét, nem kérem a segítségét! A múltkor hasra is estem, mert siettem, és nem figyeltem a lábam elé! De ha odafigyelek, akkor nincs baj!
Szeretek anyának segíteni is! Kedvencem a mosás, anya adogatja a ruhákat, én meg teszem be a gépbe, és benyomom a gombokat. Sepregetek, port törlök, és főzök. Fenn ülök a konyha asztalon, és kevergetek, teszem a fazékba, amit anya megenged, amit mond! Néha azt is beleakarom tenni, amit nem szabad! De azért a szétpakolás sem marad még el, anya sajnálatára. Kihúzom a fiókokat, és kipakolom belőle a papírokat, fényképeket, iratokat! No, meg az újságtartóból az újságokat kihordom az ágyra, és jobbra-balra rendezgetem!
Most már előfordul, hogy egy darabig eljátszom magam is! Kockából tornyot építek, vagy fényképeket, újságot nézegetek, babázok, sorba ültetem őket, etetem, itatom, vagy pár napja apa perselye a kedvencem. Rájöttem, hogy alul ki lehet nyitni, és kiborítom belőle az aprókat, aztán meg visszadobálom. Ez is leköt egy darabig.
Néha szoktam verekedni is, megharapom anyáékat, vagy rájuk csapok, megrúgom nevetve. De mindig rám szólnak, hogy nem szabad, és sírni fognak, mert fáj nekik! Akkor mindig megsajnálom őket, és hozzájuk bújok, meg mondom, hogy "SZE" (szeretlek).
A bölcsiben nagyon ügyes vagyok, a gondozónénik mindig dícsérnek anyának, hogy milyen jó vagyok, mindig azt csinálom amit mondanak, mindenkit szeretgetek, és el sem tudják képzelni, hogy én rossz is szoktam lenni! Anya szerint itthon bepótolom a rosszalkodást! De azért nem lehet rám mondani, hogy rossz gyerek vagyok, csak nagyon eleven. Egy perc nyugtom sincs, mindig csinálnom kell valamit. Ha apa megkérdezi, hogy rosszcsont vagy Emike?, akkor bólogatok, hogy igen! A múlt héten kétszer a bölcsiben aludtam, és szerencsére ekkor sem volt velem baj, nem sírtam, nem hisztiztem. Anya büszke is rám!
Nagyon sok szót használok már, de szinte lehetetlen összegyűjteni! Néhány új dolgot azért leírunk:
IS: ezt már összekötöm más szavakkal: EMMA IS- APA IS- ANYA IS ( ha csinálunk valami, akkor mondom, hogy ki csinálja még);
CSICSIA BABA :csicsija babája: ezt a bölcsiben tanultam;
TIRSZ: kérsz;
VACA: vacak;
MACI;
TE: tej;
TÁ: tea;
BRÜMMA: motor;
PÍZ: pénz;
FE: fel, ha anya kérdezi felkeltél Emike? akkor ezt válaszolom;
ME: ez azt is jelenti, ha mehetünk valahova, vagy ha meg van valami;
BE: ezt akkor mondom, ha valamit be kell csukni, vagy be kell engem takarni;
KUKA: kuka, kupak;
TETE: teteje (a cumisüvegnek)...

Ennyit a hófordulóról!
Most egy kis panasz: anyáék hétvégén elmennek Olaszországba lagziba, és engem itthon hagynak, mamiéknál leszek! Tudom, mert anya már pár napja mondja, hogy el fognak menni, és mami vigyáz rám! Én meg csak nézek nagy boci szemekkel, és néha mondom, hogy "NE"! De azért megpróbálok most is ügyes lenni!

2008. szeptember 30., kedd

Aranylakodalom 09.27.

Szombaton Tóth dédiéknek volt az ötvenedik házassági évfordulója! Ezúton is gratulálok nekik, és sok-sok puszit küldök, de ezt személyesen is átadtam!


Szombaton anyával fél nyolc fele keltünk fel, és még pizsiben voltunk, mikor apa és papa már a kocsiba pakolták a főzéshez való cuccokat. Természetesen én már azonnal menni akartam velük, de hát pizsiben nem lehetett! Így ők elmentek, én meg hisztiztem. Nem is lettem sokkal türelmesebb, mert éreztem, hogy valami történni fog, és nem akartam lemaradni semmiről! Végre mami jött értünk, és már mentünk is dédiékhez. Dédimama már főzte a husi levest, apa meg a pörköltöt. Én le is ültem apa mellé egy tuskóra, és néztem, mit főz. Anya közben már le is lépett, még a céghez ment ki melózni. Úgyhogy szabadjára voltam engedve, mert mamiék úgysem szólnak rám, mindent lehetett csinálnom. Mikor anya megérkezett, én pont Barbival játszottam. Nem is érdekelt anya! Barbinak parancsolgattam, hogy "csüccs" (üljél le), de nem ám a fotelba, hanem a földre, és még az sem volt mindegy, hogy teszi a lábát! Aztán megmutattam anyának mit kaptam keresztmamiéktól! Egy szép hátizsákot, benne könyvecske, meg lyukacsos sajt, amibe az egeret kell dugdosni. Míg nem jött meg anya, addig a hátizsákot nem tudták rámadni, de anyának csak megmutattam, milyen klassz és aztán mindenkinek mutogattam!



Utána megint Barbival sétáltam, ki-be. Nem baj, legalább gyakorolt egy kicsit! Aztán én megebédeltem, és átadtuk az ajándékokat, a virágot, a tortát, és a TV-ét. Nagyon örültek dédiék és meg is hatódtak.

Sajna nekem haza kellett jönni aludni Kovács mamival, de mire felébredtem, már jöttek is értem, és mentünk vissza ünnepelni. Fél hét után értünk haza! Nagyon jó kis napom volt!

2008. szeptember 29., hétfő

Lagzi 09.13.

Nagyon lemaradtunk az írásban, de azért ezt az eseményt nem hagyjuk ki.
Szóval szeptember 13-án, szombaton esküvőre és lagziba voltunk hivatalosak. Apa régi "barátja" Szuper hívott meg bennünket. Igaz mostanában már nem tartották olyan szorosan a baráti kapcsolatot, így meg is lepődtünk, hogy meghívtak bennünket is.
Anya délelőtt fodrászhoz, és kozmetikushoz ment, addig én Kovács maminál voltam. Aztán itthon megebédeltünk, és én elaludtam. Mikor felébredtem, anya már öltöztetett is engem, mert ők már elkészültek. Aztán indultunk is Gyurciért, aki szintén velünk jött. A mennyasszonyos házhoz mentünk, de ott már lemaradtunk az eseményekről! Pont indult a kocsisor a házasságkötőbe. Mi is csatlakoztunk a menethez. A házasságkötő alatt parkoltunk, és onnan körbe gyalog vonultunk a helyszínre nagy zene-bona közepette. Nekem nagyon tetszett ez a nyüzsgés! Kicsit sokat kellett várni az esketésre, de azért csak nem menekült a pár! Mi az ajtó közelébe helyezkedtünk, hátha unatkozom, és ki kell jönni velem. De nagyon jól viselkedtem, és egy udvarlót is találtam magamnak, így végig benn maradtunk. Egy kisfiú jött oda hozzám, és simizett, meg ölelgetett. Úgyhogy jól elvoltam. Mikor vége lett, mi autóval mentünk a templomhoz, a többiek meg sétáltak. A templomban is hátulra helyezkedtünk, de itt már jól is tettük. Már a szertartás elején a padok tetején másztam, aztán a padok között. Végül rájöttem, hogy a templom fala mellett szép nagy kavicsok vannak! És elkezdtem őket hordani a pad egyik végéből a másikba. Anyáék is kénytelenek voltak a padok két végén elhelyezkedni, hogy az egyik oldalt apa, a másikon meg anya fegyelmezzen. Én meg elkezdtem hangosan kiabálni, hogy apa-apa, úgyhogy itt telt be a pohár, és ki is jöttünk a templomból. A végén az udvaron gratuláltunk a mennyasszonynak, és a vőlegénynek. Aztán még volt galamb-röptetés, meg csokor eldobás. Apa még nem engedett oda, nehogy már én kapjam el a csokrot!
Nekem ennyi volt a lagziból, mert közben eltelt az idő, és hideg is lett, úgyhogy mentem Kovács mamiékhoz, ott aludtam. Persze anyáék meg mulattak hajnalig...

2008. szeptember 15., hétfő

Fogorvos, nátha

Kedden fogorvosnál jártam. Nem tudtam, hova megyünk, úgyhogy jó kedvvel indultam neki a dolgoknak. Anya szépen felöltöztetett, és mikor apa hazaért már indultunk is! Még a váróban is jól éreztem magam, csak mikor beléptünk a rendelőbe, akkor jöttem rá, hogy ez nem valami jó hely! Megláttam a dokit a fehér ruhában és már üvöltöttem is! Apa felvett, és az ölében ülve emelkedtünk fel a liftes székkel. A dokibácsi a számba világított, kesztyűt húzott, és elkezdett a számba matatni. Én meg ordítottam, így legalább nyitva volt a szám, és jól szét tudott nézni. Egyébként azért mentünk, mert az alsó fogamon, azon amelyik legelőször kibújt szürke elszíneződés van. Anya meg teljesen bepánikolt, hogy már romlik a fogam. De a doki bácsi megnyugtatta, hogy nem szuvasodik, csak a sok teától elszíneződött, mert a teában sok a csersav. Úgyhogy kevesebb teát, vagy hígabbat kell innom. Meg azt is mondta, hogy a tejfogaim kuszán nőnek, de az másképp is öröklődhet mint a rendes fog. Úgyhogy, ha a normál fogaim kinőnek, akkor lehet fogszabályzós leszek. Addig is évente menjünk, akkor is ha nincs baj, legalább szokom a rendelőt, és őt a dokit.

Hétvégére meg náthás lettem. Csütörtökön mami elvitt a játszótérre, és már akkor elkezdtem szörcsögni. Péntekre meg már az orrom is folyt egy kicsit. Lázam nem lett, és más bajom se. Csak hát fújni kell az orrom orrsprayvel, meg szívatni, és azt ki nem állhatom! Ennek ellenére, ha anya hív, hogy szívás nyöszögve megyek, és miközben szívja sírok, de azért a fejem tartom hősiesen!

És a fülbevalóm is elvesztettem. Ez már a második garnitúra 1,5 évem alatt. Az első kiesett, és apa rálépett így eltört. A második meg egyszerűen felszívódott! Nem találjuk sehol! Kénytelenek anyáék venni egyet!

2008. szeptember 9., kedd

Oltás, hétvégi nyüzsgés

Pénteken nem mentünk bölcsibe. Azt hittem valami jó vár rám, de nem így lett. Mentünk a tanácsadóba, és már amikor méregettek sírtam, mert hát a nénik fehér köppenyben voltak, és én már attól félek. A súlyom 10,5 kg, anya mondta be végül, mert a mérlegen csak ingáztak a számok, ahogy ficánkoltam. A hosszam 84 cm, a többire már nem is figyeltünk. Kb. egy órát várakoztunk, addig anya általános iskolai barátnőjével beszélgetett, akinek most született a második babája. Utána behívtak bennünket, és már el is kezdtem üvölteni. Megkaptam a szurit, és anyával gyorsan távoztunk is a helyszínről. Apa jött értünk, és még kimentünk a céghez. Ott megmutattam papinak, és maminak is, hogy hova kaptam a szurit. Persze ők sajnálgattak, és puszilgattak.


Szombaton délelőtt Elekes maminál voltam. Ő készülődött, főzött, mert délben ünnepeltük a szülinapját. Én addig keresztanyával játszottam, meg elmentem velük a boltba, mami ajándékáért. Aztán anyáék is megérkezetek, felköszöntöttük mamát, megebédeltünk, de utána már siettünk is haza, mert már nagyon nyűgös voltam. Délután anyákkal átmentünk Óballára, falunapra. Vittük a kis babakocsim is. Először végignéztük, hol mi van, de nem sok látnivaló volt. Útközben sok ismerőssel találkoztunk, velük áltunk meg dumcsizni. Én meg leskelődtem a kocsimban, milyen klassz helyre hoztak anyáék. Végül megkerestük mamiékat, és velük beszélgettünk. Én kaptam vásárfiát is, egy kis babát, kis fa bölcsőben. Nagyon aranyos! Hazafele megálltunk másik mamáéknál is, de nem sokáig maradtunk, mert jöttek hozzánk vendégek. Hétvégén ugyanis lagziba megyünk, és az ajándékot beszélték meg anyáék.


Vasárnap délelőtt megint programm volt. Dédimama névnapjára főzött apa, mi meg néztük. Délben felköszöntöttük, és utána megebédeltünk. Én csak husilevest ettem, meg a pörkölt szaftot mártogattam kenyérrel. Délután kettőkor értünk haza, már nagyon fáradt voltam. Alvás után itthon játszottam a cicákkal. Ölelgettem, cipeltem a szürke cicát, mert csak az áll meg nekem.


2008. szeptember 4., csütörtök

18 hónapos



Szeptember 3-án 18 hónapos lettem! Megpróbáljuk összefoglalni mit is tudok már! Biustól ellesve, mi is a babaszobás " mit tud a baba" leírást veszzük alapul.

Lépcsőzés: felfele ha csak pár fok van, akkor ügyesen felsétálok magamtól. Ha hosszú a lépcső, akkor inkább még mászok. Lefele is ugyanígy van. Pár fok megy kapaszkodva is, de legtöbbször a fenékkel lefelé farolást választom.
Mászás: mindenre felmászom, székre, ülőgarnitúrára, sőt ha ki van húzva, akkor is karral felhúzom magam, és az ablakban kötök ki! Anya meg ideges lesz, hogy egyszer majd le fogok esni, és jól megütöm magam.
Mozgás: zenére táncolok, állva a szobában, de ülve a kocsiban is. A labdát imádom, pattogtatom, dobom, rúgom, gurítani viszont nem, az uncsi! Szaladni próbálok, főleg ha apa hazaér a munkából, rohanok felé. Néha nagyot is esek a nagy igyekezetemben. Vagy, ha bújócskázunk, vagy fogócskázunk, akkor is kapkodom a lábaimat.
Babázás: mostanában kezdtek el érdekelni a babák, eddig inkább csak az autók. De most már sorba ültetem a babákat, megölelem őket, sőt meg is itatom. Mondom nekik: NYAM-NYAM BABA, és akkor muszály nekik inniuk a cumisüvegemből!
Szeretgetés: a bölcsiben a barátaim, ha sírnak, mindig ölelem őket, sőt néha csak úgy is! De anyát, apát, mamiékat, papiékat, keresztanyát is megölelgetem rendesen, és ha kérnek, akkor még puszit is kapnak.
Pakolás: a szét pakolás az jobban megy, mint az össze. Van, hogy kipakolom az összes újságot a földre, vagy az ülőgarnitúrára, vagy a könyveimet pakolom ki a fiókomból. De a játékaimat, és a cipőket is szét szoktam dobálni. Ha anya rámszól, hogy pakoljak vissza, csak akkor teszem, ha kedvem van. És az se mindig jól sikerül. A cipőimet például nem sorban, hanem össze-vissza egymás tetejére halmozva rakom vissza a helyére.
Műszaki cikkek: kedvenceim a TV, telefon, távirányítók. A TV-t kikapcsolom, ha kimegyünk, bekapcsolom, ha bejövünk. Nyomkodom a távirányítót, a telefont, sőt beszélek is bele. A klíma kapcsolót, és a kapunyitót is jól ismerem. Sőt a kocsiban a vészvillógót, és az indexet is megszerelem! Fel-le kapcsolgatom az éjjeli lámpát, szerencsére a kapcsolókat még nem érem el. De a sütőn is beszoktam nyomni az időzítőt, és egyszer csak letelik az idő, és elkezd csipogni!
Könyvek: legjobban a tanulós könyveket szeretem. Mutatom anyának a képeket, ő meg mondja mi van rajtuk. Amit már ismerek azt magamtól is mondom, amit nem azt megpróbálom utánozni kisebb-nagyobb sikerrel. A mondókák csak egy darabig kötnek le, inkább akkor, ha már fáradtabb vagyok!
Öltözködés: reggel, amikor anya akar öltöztetni, akkor inkább elszaladok. De ha kitesz egy ruhát, akkor megpróbálom magamtól felvenni. A fejem beledugom mindenbe, és akkor úgy lóg rajtam a ruha, mert a kezem már nem tudom bele dugni. Felszoktam így venni anya ruháit is. A cipőimet is megpróbálom felvenni, de csak a lábfejemig sikerül, a sarkam már nem megy bele! Anya papucsait viszont előszeretettel veszem fel, és abban mászkálok! Vagy ha indulunk valahova, akkor kiveszem a szekrényből a téli sapkám, és a táskát, és azzal akarok elindulni.


Szókincs: folyamatosan fejlődik. Kb. 10 szó az amit ki tudok mondani teljesen, de nagyon soknak csak az elős szótagját használom. Ezt most nem soroljuk fel, mert úgyis kifelejtünk belőle, meg szoktuk is írni.
Alvás: napközben egyszer alszok, miután a bölcsiből hazaértünk, ebéd után; az estét általában átalszom. Kivéve, ha nem eszek napközben eleget, ha beteg vagyok, vagy ha napközben anyáék lepasszolnak, és estére beanyásodok! Akkor néha közéjük szoktam kéredzkedni, vagy kérek tejet (TEE) és rugdosom anyát, menjen már ki érte!
Ténykedések: utánozom anyáékat, és én is mepróbálom azt csinálni amit ők. Pl. sepregetek a parfissal, és a lapátot is hozom, hogy összeszedjem a koszt. Vagy kiveszek egy popsitörlőt, és elkezdem portalanítani az asztalt. Ha anya pelenkáz, akkor én is törlöm a popsim, és be is krémezem. Általában teljesítem a kéréseiket is, ha lusták. Odaviszem nekik a telefont, a papucsot, a távirányítót, vagy amit kérnek! Szeretek rajzolni is, a fiókból kiszoktam venni a tollat, meg a filcet, és ha találok papírt akkor arra rajzolok, mindig CICÁt, ha nincs papír akkor nyöszörgök anyának, hogy adjon már végre!
Evés: ez az amit utálok! Nincs hozzá türelmem! Kevés ételt szeretek, nagyon válogatós vagyok! Pedig már magam eszek kanállal, és pohárból is tudok inni!

Ennyi, szerintem a lényeget leírtuk!

Kalács bácsiéknál

Szombat délelőtt Kovács maminál voltam, amíg anyáék dolgoztak. Aztán ebéd után hazajöttünk, és nekem aludnom kellett. Apa meg már indult is Kunhegyesre Kalács bácsiékhoz. Marhapörit főztek bográcsban. Én olyan 3 óra fele ébredtem fel, ettem egy kicsit, utána mi is autóba ültünk. Felvettük keresztanyát, és Csacsit, és mentünk át Kunhegyesre. Mire odaértünk már rotyogott a pörkölt!
Mikor megérkeztünk a kutyusok üdvözöltek bennünket. Most már nem kettő, hanem három VA-VA-juk van. El sem akartak mellőlem mozdulni, annyira tetszettem nekik. Aztán kiengedték őket a nagy udvarra, amitől egy kicsit megnyugodtak. Én játszottam az asztalon, a széken, kint és bent.
Kihoztam egy fa autót is, amit hamar megszereltem. Leszedtem a lökhárítóját! Ettem fincsi túrós sütit, barackkal. Megnéztük DVD-én a kis Kalácsot, aki decemberben fog megszületni, és kisfiú lesz! Hat óráig nagyon rosszcsont voltam, aztán egyszer csak leültem a székbe, és csak nézelődtem, meg nevettem a felnőtteket. Kb. fél hétkor ettünk, de nekem már nem volt étvágyam. Anyának gyanús lettem, és sürgette apát, hogy menjünk haza. El is indultunk, és én már a kocsiban elaludtam. Itthon egyből megfürdettek, és addigra már lázam is előjött. Ezért voltam én olyan csendes! Gyorsan kaptam egy kúpot, és el is aludtam. Anyával a nagy ágyban. Szerencsére hamar lement a lázam, és vasárnap már nem is volt semmi bajom! Azóta sem tudjuk mi lehetett a baj!

2008. augusztus 29., péntek

Bölcsi, fatároló építés


A bölcsi szerencsére továbbra is tetszik. Igaz ez még csak a második hetem volt. Szerdától már apa visz minket a reggeli idejében. Így aznap egy kicsit összekavarodtam. És mikor ott hagytak, volt egy kis sírás apa után. Ma meg anya már nem lépett le, hanem elköszönt, és mondta, hogy ebéd után fog jönni értem. Én meg ANYA-ANYAztam utána, de a Marika néni gyorsan elterelte a figyelmem, és mire anya kiért már játszottam. Tegnap a kajcsi is fincsi volt, rántott hal, jó sokat ettem belőle. Ma viszont sóskafőzelék krumplival, de az nem húzott be, úgyhogy csak turkáltam az ebédben.
Tegnap apáék elkezdték építeni a téli tüzifának a tárolót. Jöttek papáék, és segítettek neki. No, meg én is! Papa mérte az épület helyét, utána természetesen én is leellenőriztem a mérőszalaggal, nehogy elrontsa. Aztán kiásták az alapot. Én is megnéztem elég mély lesz-e. Utána következett a betonkeverés, az is nagyon izgi volt. Végül én mamival játszottam a füvön, addig amíg a szúnyogok meg nem jelentek. És mivel elkezdtek csipkodni, inkább bementünk anyával. De már ki is voltam fáradva! Nagyon nyűgös voltam! Ettem egy kicsit, aztán TV-ztünk anyával. És következett a fürcsi, csak hát a hajmosás is. Ez már a második alkalom, hogy ilyenkor üvöltök. Mostanában ki nem állhatom! De utána egyből el is aludtam, olyan fáradt voltam!

2008. augusztus 26., kedd

Autó

Ma délelőtt megint bölcsibe voltam. Anya fél egyre jött értem. Addigra már megebédeltem, és még a kezem is megmostam. Már nagyon el voltam fáradva, de itthon azért sem akartam elaludni. Csak dumáltam folyamatosan, mindenféle zagyvaságot! Aztán anya mondta, hogy most már tényleg aludnom kell, mert apa nemsokára jön haza, és már nem a régi autónkkal, hanem egy másikkal! És ha fáradt leszek, akkor nem tudok benne játszani! Így inkább gyorsan elaludtam!
Aztán felébredtem, megkajcsiztam, és végre apa is megérkezett! Gyorsan átöltözött, és már vitt is ki megmutatni az autót. Majdnem olyan mint a régi (VW IV),

csak fiatalabb, és kombi.


Szóval nagyobb helyem van rendetlenséget csinálni benne. Mert a régi autót is mindig átkutattam. Az oldalzsebeket, és a kesztyűtartót is mindig átnéztem, és szétdobáltam a tartalmát. De ez még üres volt. Utána körútra mentünk, megmutatni a kocsit. Voltunk Murányinál, mindkét maminál, és Győrinél. Ott aztán bekakáltam, és anya csak egy csere pelust rakott be, amit pont előtte cseréltünk le. Úgyhogy nemsokáig maradtunk. Ja, és anya megkérdezte tőlem, hogy Emike bekakiltál, én meg mondtam BE! Még ezt sose mondtam eddig. De most annyira megtetszett, hogy amíg nem indultunk haza, azt hajtogattam: ANYA BE!
Itthon még a szomszéd is átjött, ő is megnézte az autót. Mi már anyával benn voltunk, és bírkóztunk. Este mindig anyáékon lógok, és ölelgetem őket! Persze, mert imádják, és én ezt tudom is!