3 hónapos lettem! (09.29)

"Anya nagy örömére immár 3 hónapos vagyok! Az elmúlt hónapban nagyon sokat változtam pozitív irányba. Nagyon keveset sírok, általában jó kedvű vagyok. Éjszaka egyszer ébresztem anyát, de nem sírva, hanem szopizom az ujjam, olyan hangosan, hogy anya felébred rá, és már hozza is a kajcsit. Nappal már 3 óra hosszát kibírok tápszer nélkül, két etetés közt pedig egész sokáig hajlandó vagyok magam elszórakoztatni, amíg anya elvégzi a dolgát. Mondhatni egész jó kis fickó lett belőlem. A fejemet stabilan tartom, sőt már a felső testem is, ha anya a kezében fog.
Nagyon szeretem a kezem nézegetni, ide-oda irányítani. Már kétszer megfogtam Emi régi játékát, ami egy kis súlyzóra hasonlít. Emelgettem, jobbra-balra, csak anya attól félt, hogy fejbe vágom magam, de szerencsére megúsztam.
Oldalra fordulok, hasra még nem. Valószínű azért, mert utálok hason feküdni. Így ha anya hasra fektet, csak mérgesen kúszok előre, még a fejemet sem emelem fel, csak épp annyira, hogy kilássak.
Anyát, tesót és apát már megismerem. Ha meglátom őket, azonnal széles szájjal mosolygok rájuk. Mamiékat, és a többi embert még csak nézegetem, de néha őket is megajándékozom egy-egy mosollyal.
Ha jó kedvem van, akkor hangosan sikongatok. Igaz akkor is, ha Emma agyon nyomkod, és már kezdem unni, de akkor teljesen más hangnemben adom elő a dolgokat.
Azt hiszem ennyi a lényeg!"-Lacika

Röntgen, babamasszázs (09.28.)

"Hétfőn 1 órára mentünk Szolnokra az SZTK-ba röntgenre. Először be akartunk jelentkezni a röntgenre, mivel volt beutalónk, de átküldtek bennünket a baleseti sebészetre. Ott apa, miután kijött egy beteg, egyből bevitte a papírjaimat, hogy haladjunk. Kiderült, azért küldtek oda, mert számítógépen küldték át az adatokat. Visszamentünk a röntgenre, ahol elkezdték apát agresszíven kérdezgetni, hogy milyen röntgent akarunk, mert az nincs rajta a papírjainkon, és csak akkor tudják kitalálni, mit is akarunk, ha végigolvassák a diagnózist. Apa meg mondta, hogy akkor olvassák el nyugodtan. Fel is húzta magát, és mikor mondták, hogy üljünk le, és várakozzunk, el is kezdett hőbörögni. Hova üljünk le? Meddig várakozzunk egy kis babával?... Észre vették, hogy már nagyon ideges, és valószínű ennek köszönhetően, soron kívül behívtak bennünket. Gyorsan megcsinálták a röntgen felvételt, apa fogta a lábam, anya meg a kezem. Azért bosszúból pisiltem egyet nekik az asztalra. Szerencsére elsőre sikerült a felvétel, így mehettünk vissza a dokihoz. Megnézte a képet, és hál istennek megállapította, hogy semmi bajom, nincs kóros eltérés, normálisan fejlődöm. A biztonság kedvéért azt tanácsolta, hogy még 6 hétig hordjam a rugigatyát, és utána menjek vissza ellenőrzésre.
Mivel apának köszönhetően gyorsan végeztünk, visszaértünk a babamasszázsra. Most heten voltunk, kettővel többen, mint a múltkor. Nekem most jobban tetszett, mint egy hete. Nyugodtabb voltam. Viszont egy baba elkezdett sírni keservesen, erre még 3 rázendített. Én meg csak vigyorogtam, rájuk sem hederítettem. Anya örült is neki, mert nem szereti ha sírok.
Este még eljöttek Nóriék, akik közben hazaértek Párizsból. Hoztak nekünk ajándékot, Eminek egy pólót amin az Eiffel torony van mesefigurákkal, nekem egy előkét, hasonló kivitelben.
Éjszaka, vagyis hajnalban nagyon jót aludtunk Emivel. Ugyanis hajnal fél kettőkor Emi megjelent anyáék ágyában, és közölte, hogy szomjas, és itt fog tovább aludni. Anya hozta a teát, és a párnáját meg a takaróját, mert látta, hogy úgyse tud mit csinálni. Hajnal négykor én is csatlakoztam hozzájuk, felébredtem enni, Emma is felébredt rá, és mivel meghallottam a hangját, kinyitottam a szemem, és vigyorogtam. Esze ágamban sem volt visszaaludni, így anya odafektetett maga és Emi mellé. Így sikerült visszaszenderednem. 4-en aludtunk egy ágyban, vagy ketten, mert anya és apa nem nagyon tudott tőlünk."-Lacika

Ükmaminál (09.26-27)

"Szombaton délelőtt Erzsi maminál voltam. Elmentünk papával vonatokat nézni, aztán meg mamával a játszótérre. A délutáni alvás után anyáék jöttek értem, mert mentünk ükmamához. Elekes mamiéknál volt a találkozó, onnan gyalog mentünk, vagyis én motorral. Még az utca elején estem egy nagyot, mert papának mutattam milyen gyorsan tudok menni, közben meg hátra néztem, és kifordult a kormány. Bőgtem egy sort, de aztán visszaültem, és mentem tovább. Ükmamát felköszöntöttük névnapja alkalmából, meg megmutattam neki tesómat. Tetszett neki a kis Lacika. Velem meg folyamatosan hülyéskedett. Utána megnézegettem nála az összes fényképet, ami ki volt rakva a szekrényére. Szegény papa alig győzte visszapakolni. Aztán meguntam, és kimentem apával az udvarra. Megnéztük a malacokat, és a pipiket. Találkoztunk Misu bácsival (ükmama fiával) és a feleségével Margitka nénivel. Velük is játszottam egy jót. Mindig elütöttem a motorommal Misu bácsit, ő meg jajgatott, jókat nevettem rajta. Itthon még apával rosszalkodtam a garázsban.

Motoroztam:Megetettem a cicákat:

Este meg lefekvéskor mondtam apának, hogy jó volt üknél, mindig azt mondja, hogy "KUKK!" (így hülysékedett velem). Na, apa jót nevetett rajtam.
Vasárnap itthon voltunk, csak délután mentünk el a fagyizóba. Kaptam almalevet, és anya sütijéből eszegettem. Találkoztunk anya gimis osztálytársával, Mártival, akinek szintén 2 velünk korú gyerkőce van. Grétivel csak néztük egymást, de nem nagyon barátkoztunk. Kevés volt az idő a feloldódásra."-Emi

Tanácsadás oltással egybekötve (09.23-25)

"Múlt hét szerdán apa keresztanyukáját köszöntöttük fel Mária nap alkalmából, Erzsi mamiéknál. Én természetesen átaludtam az egészet, és szokás szerint megjegyezték, milyen jó baba vagyok, nincs velem semmi gond. Emma is aránylag jól viselkedett, most nem volt olyan hebrencs, mint szokott.

Csütörtökön nem voltunk sehol, csak a szomszédékkal beszélgettünk hátul az udvarban. Emi kihordta az összes könyvét, megmutatni Ancsának meg Sziszinek. Anya nagyon örült neki.
Pénteken megint mehettünk a tanácsadóba, és most oltást is kaptam. Bár nem volt biztos, hogy beadják, mert köhögtem, és gyógyszert is szedtem rá, de kezdjük az elején. Megérkeztünk, és a szokásos méretkőzéssel kezdtünk.

Testsúlyom: 6900 gramm
Testhosszam: 66 cm
Fejkörfogatom: 40 cm
Mellkörfogatom: 42 cm.Aztán várakozás után bejutottunk, és megvizsgált a doktornéni. Mivel lázam nem volt, és a torkom sem volt piros, és a tüdőm is tiszta volt, ezért úgy döntött beadja a szurit. Ennek nem nagyon örültem, de legalább túl estem rajta. Csak egy kicsit sírtam, mikor megéreztem a tűt, de ahogy anya felvett, azonnal megnyugodtam. Viszont nem ragasztották le az oltás helyét, és nem jól adtak anya kezébe vattástól, így elkezdett folyni a vérem. Mire kiértünk, már folyt a combomon, és anya pólóját is összevéreztem. Szerencsére gyorsan elállt, miután anya jó helyre nyomta a vattát.
Utána még bementünk a boltba, és Katihoz, anya fodrászához, aki kb. 2 hét múlva szül, de még dolgozik. Vittünk neki melltartóbetétet, bimbóvédőkrémet, meg a K vitamint, ami nálunk a szoptatás hiánya miatt kimaradt.
Este apa elment papával és a szomszéddal üstházért, mi meg hogy ne unatkozzunk elmentünk Elekes mamiékhoz. Onnan átmentünk meglátogatni dédimamát. Emma megmutatta mennyire szeret, össze-vissza puszilgatott, meg mondókázott nekem, meg a kezem rángatta, én meg vigyorogtam rá, mint a vadalma. Mikor indultunk haza, pont addigra érkezett meg Elekes papa. Na, Emi egyből rossz lett, mint a kutya. Elkezdett rohangálni, bottal csapkodni... Úgy látszik papának szereti magát a legjobban produkálni!" -Lacika

Babamasszázs (09.21-22)

"Hétfőn megint unalmasabb napunk volt. Csak sétálni mentünk az utcánkban, miután Emi hazaért a bölcsiből. Ő motorral jött, és visszafele el is esett. Két bácsi csinálta a kocsibejáróját, Emi szokott velük beszélgetni, és annyira sietett hozzájuk, hogy kifordult alóla a motor. Volt egy kis sírás, de szerencsére nem lett semmi baja. De azért a bácsiknál sajnáltatta magát!
Kedden délután anyával babamasszázson voltunk. Délután két órára mentünk. Út közben elaludtam, de mire bevitt a tanácsadóba fel is ébredtem. Megvártuk míg mindenki megérkezik. Aztán bekapcsoltak halk, nyugtató zenét, és Erzsike néni elkezdte anyáékat tanítani. Én egyfolytában Erzsikét néztem, figyeltem miket mond. Először a lábbal kezdtek, majd a hassal, végül a mellkast tanulták. A láb annyira nem tetszett, csak a popsis része, azon vigyorogtam. A poci , és a mellkas nagyon jól esett. Igaz a végére kezdtem megéhezni, pedig előtte kajcsiztam. Kérdezték is, hogy tán ilyenkor szoktam aludni, azért vagyok-e ilyen nyugtalan. Anya közölte, hogy nem, hanem ilyenkor szoktam szinte szünet nélkül enni. Mikor vége lett gyorsan meg is etetett. Jövőhéten is lesz, csak hétfőn, és akkor kell mennünk röntgenre. Ha szerencsénk lesz hazaérünk, és tovább képezhetjük magunkat. Reméljük idővel tapasztalunk valami jó hatását, pl. hogy nyugodtabb leszek, vagy jobbat alszok. Hasfájós nem vagyok, de állítólag arra is jó. Sőt, arra külön gyakorlatsort tanultunk. Utána még elmentünk csapatostól a dokinénihez. Én köhögök, Eminek meg folyik az orra. Mind a ketten ügyesen tűrtük a vizsgálást. Kaptunk néhány gyógyszert, amire apa ráíratta a patikában melyik kié, mert lassan már nem lehet követni, kinek melyiket kell bevennie.
Este még eljöttek Nóriék elköszönni, mert Párizsba utaznak Csabival. Még Nóri kapta diplomájára az utazást ajándékba! Ezúton is szép utat, és jó pihenést kívánunk!" -Lacika

Mária nap, Nóri szülinap(09.16-20)

"Múlt hét vége igen uncsi volt, semmi különös nem történt. Pénteken is csak anyáék csináltak maguknak egy kis programot. Felmásztak apával a Református Templom tetejére teljesen az óráig. Most újítják fel, és papa a kivitelező. Fel van körbe állványozva, azon mentek fel. Anya nagyon izgult, de végül sokkal jobban élvezte mint apa.Szombaton délelőtt Kengyelre mentünk dédiékhez. Dédimamát köszöntöttük fel névnapja alkalmából. Kivételesen nagyon ügyesen viselkedtem, nem szerepeltem, nem rohangáltam, így nem is vertem le semmit. Tesó is jól bírta, neki se volt egy hangja sem.

Vasárnap meg keresztanyukámat "NÓJIT" köszöntöttük fel szülinapja alkalmából. Ebédre mentünk, de még előtte átmentem Elekes dédimamát megnézni. Kaptam tőle "ALMÁT" (ami igazából banán volt), meg "CSOTIT". És nála bezabáltam sültkrumpliból. Így anya ebédkor már csak egy kis levest tudott belém erőltetni. Másodikból nem kértem, csak azt kérdezgettem "MIKOJ JÖN MÁJ A TOJTA?" Persze mire megjött, már csak egy falatot ettem belőle. Közöltem, hogy "EJFÁJADTAM! NÓJIVAL ALUDOM!" Nem volt mese, jönni kellett az ünnepeltnek aludni velem! Persze aztán nem akartam elaludni sem, 3/4 óra beszélgetés, mondókázás után kijelentettem, hogy "ÉN MÁJ NEM VADOM FÁJADT!" Végül csak bealudtam. Aztán ébredés után mami nem haza fele vitt, hanem a "FADIZÓBA". Ott vártak anyáék, és kaptam egy "UDÍTŐT". Onnan gyalog jöttünk haza, vagyis én futkároztam, apa meg utánam loholt."-Emi

Murányi Lacikáék (09.14-15)

"Hétfőn nem történt semmi különös. Délután Emiért mentünk el a bölcsibe, gyalog babakocsival. Én is megnézhettem hova jár tesóm, ugyanis anya bevitt. A sok gyerkőc egyből meglepett minket, és engem néztek. Hazafele bementünk a Fornettisbe, vettünk egy kis pogácsát, meg innivalót.

Keddre vendégeket vártunk, Murányi Laciékat. Bejelentkeztek engem megnézni. Szintén sétálva mentünk el Emiért a bölcsödébe fél négy fele, visszafele meg vettünk üdítőket, és sütiket. Mire hazaértünk, Tóth dédiék a kapuban várakoztak. Kb. 10 perce vártak ránk, már a szomszéd utcákat is átfésülték, nem-e ott sétálgat anya. Én útközben el is aludtam, így szegény dédi nem tudott velem játszani. Miután elmentek megérkeztek Murányiék is. Kaptam tőlük szép kis ruhát, tesó meg csokit, meg Kinder tojást, amit egyből fel is bontott. Én csak a látogatásuk végére ébredtem fel, ismét megmutattam milyen jó kisfiú vagyok, és mennyit alszom!!!"-Lacika

" Igaz Lacikát jöttek megnézni, de én sokkal jobban éreztem magam. Murányi Lacikával nagyon jókat játszottunk, miután összekomáztunk. Kiporszívóztuk a lakást, ki- be rohangáltunk, az udvaron csúszdáztunk, versenyt ittunk (őszilevet), meg versenyt ettünk (csokigolyót, burgonyaszirmot). Megmutattam neki a szobámat, a játékaimat, a cicáimat, még az esti etetésüket is megnézhette. Remélem legközelebb is eljönnek hozzánk! - Emi

Mami 50. szülinapi bulija (09.12-13)

"Szombaton volt Elekes mama 50. szülinapi partija. Szolnokon tartotta a Magyar úti szállodában, amit papa épített nemrég. Délelőtt anya elment a fodrászhoz beszáríttatni a haját, persze én is mentem vele. Addig Lacikára apa és Erzsi mami vigyázott. Ebéd után aludtam egy picit, először 2 órakor ébredtem, de apa még visszafeküdt velem, így 3 óráig szundiztam. Addigra anya már elkészült, sőt Lacikának is összekészítette a dolgait, ugyanis ő itthon maradt Erzsi mamival. Engem is felöltöztetett, és 4 órakor már el is tudtunk indulni. 5 órakor kezdődött a mulatság. Mikor odaértünk, még nem voltak vendégek, és papiékat sem találtuk. Kérdeztem apát "ELŐKEJÍTJÜK PAPÁT?" Így apa rácsörgött papáékra, és kiderült, hogy az egyik szobában öltözködnek. Fel is mentünk a lifttel, ami egyből a kedvencem lett. Öreg kereszték is ott voltak már, megérkeztek Budapestről. Megint kaptunk tőle ajándékot, én egy könyvet, Lacika meg egy pulcsit. Gyors fényképezkedés következett.

Mama és papa:Nóri és Csabi:Mi:
Öreg kereszt és Zoli:Ákos és Barbi:Utána lementünk az előtérbe a vendégeket fogadni. Anya reménykedett, hogy ha megérkeznek a többiek, akkor végre megszeppenek egy kicsit, és jól viselkedem. De nem így lett. Szaladgáltam, ugráltam, majdnem levertem a poharakat, a kanapén fetrengtem, a lábam az égbe emeltem, és állandóan "LISZTEZNI (liftezni)" akartam. Miután megittuk a "welcome drinket", felmentünk a vacsizós terembe. Ott is papa után szaladoztam, meg állandóan pisilni hívtam, és az erkélyre. Enni is alig akartam leülni. Fél nyolcig csak a levest tudtuk megenni, utána indulni kellett haza, tesót etetni, meg fektetni, no és engem is. Úgy volt, hogy anya marad itthon velünk, de mama egyik barátja Miklós bácsi erősködött, hogy vissza kell jönnie, mert műsorral készülnek. Felhívtuk szegény Erzsi mamát, aki vállalta az éjszakai műszakot is. Hazajöttünk, anya gyors megetette tesót, aki utána el is aludt egyből. Én meg a garázsban rohangáltam, nem akartam fürdeni és aludni. Így mindez Erzsi mamára maradt. Anyáék éjfél után értek haza, pont utána ébredtem, hogy szomjas vagyok. Így a teát már anyától kaptam. Utána Lacika is megéhezett, úgyhogy anya nem sokat aludt.

Vasárnap próbálták anyáék kipihenni az éjszakázást, de nem sikerült nekik. Délelőtt papiék visszahozták az autónkat, és én addig hisztiztem amíg el nem vittek magukkal. Igaz még meg sem voltam fésülködve, és ebédre amúgy is mentünk volna. Szóval anyáék délre jöttek utánam, és ki is jelentettem neki "ITT ALSZOM NÓJIVAL!". Időben szóltam, nehogy ne engedjék meg. Úgy is lett, ebéd után jót szundiztam, utána meg elmentünk Tóth dédiékhez, és csak 6 óra fele értem haza. Jól elcsavarogtam ezt a napot is. Úgyhogy tőlem anya kipihenhette volna magát, csak hát Lacika nem hagyta! Ébren volt egész nap!"-Emi

Ortopédusnál, látogatók, tanácsadás (09.09-11)

"Múlt hét szerdán mentünk az ortopédushoz, addig Emi Erzsi maminál maradt. Mivel a doki számát nem sikerült megszereznünk, így nem időpontra mentünk, sőt még a pontos címet sem tudtuk. Ennek ellenére gyorsan rátaláltunk a rendelőre, és nem is volt még senki a váróban, mi voltunk az elsők. Anya levetkőztetett a dokibácsi meg elkezdett vizsgálni. Hősiesen türtem, csak egy picit sírtam. A doki szerint a jobb lábamnál kötöttebb a csípőm, a bal nem vészes. Viszont redő-asszimmetriám van ( nem szimmetrikusak a hurkáim), ezért szeptember 28-án röntgenre kell mennem. Remélhetőleg nem lesz semmi komoly bajom, de azért jobb megnézni, mert 100-ból 2 esetben előfordulhat valami izom fejlődési rendellenesség (ha jól értettük). És addig terpeszpelenkát kell viselnem. Aztán hazajöttünk, és még egy kicsit Erzsi mamiéknál maradtunk. Ott voltak Berciék, Emma Bercivel rosszalkodott, engem meg Ica pesztrált.
Csütörtökön anya második unokatesójáék jöttek engem megnézni. Dávid Gabi felesége Móni, és a kisfia Gabika (aki 7 hónapos), Ilonka néni (dédimama testvére), és a lánya Ica néni. Kaptam sok szép ruhát, amit Gabikától örököltem meg, popsitörlőt, meg rágókát. Emma egy kis blúzt, meg kifestőt színes cerkákkal. Gabika nagyon mozgékony volt, fel akarta fedezni a terepet. Mindenhova mászott, fel akart állni, meg mindent meg akart kóstolni. Emma meg természetesen produkálta magát, hogy ő legyen a központban. Rohangált, ugrált, kiabált. Néha azért lehiggadt, és ilyenkor Gabikával játszott, vagy Ica nénivel színezett. Én voltam a legjobb, egy mukkom sem volt. Egyszer ugyan megéheztem, de anya megetetett, és utána el is aludtam.
Pénteken tanácsadóba mentünk, megbeszélni mi volt az ortopédusnál, meg egy kicsit köhögtem és anya meg akart vizsgáltatni, plussz a tápszerem is fogyóban volt. Természetesen mi lettünk az utolsók, akik bemehettünk a dokinénihez. Ja, azért előtte még megmértek.
Súlyom: 6400 gramm;
Hosszam: 63 cm.
A dokinéninek megmutattuk, mit írt az ortopédus. Aztán megnézte a torkom, ami nem volt piros, így Sinecod cseppet írt csak fel. Végül megírta a recepteket és jöttünk is haza. Útközben bementünk a Gyógyászati segédeszköz boltba a terpeszpelusért. Csak 56-os méret volt, arra akarták anyát rábeszélni, igaz 68-as rucikat hordok. Az eladó megengedte, hogy felpróbáljam, persze nem jött rám. Délutánra rendelt belőle nagyobbat, most már azt hordom. Nem visel meg, nincs rosszabb kedvem, csak anya sajnál egy kicsit!"-Lacika

Falunap, mami szülinap (09.04-08)

"Múlt hét pénteken nem történt semmi különös. Csak annyi, hogy kivételesen anya jött értem a bölcsibe, amin meg is lepődtem. Találkozott Menta, meg Laráék anyukájával, és ők is fel voltak háborodva, milyen volt a szemem Benji csípésétől, vagy harapásától. És mondták, hogy ők is jelezték a gondozónőknek, hogy figyeljenek jobban ránk.

Szombaton jó napunk volt. Reggeli után Lacikát leraktuk Erzsi maminál, és mentünk Óbalára a falunapra. Először jártunk egyet, majd apa téglagyári ismerőseinek a focimeccsét néztük. Délre hazajöttünk megebédelni, és aludnom is kellett. Ébredés után viszont Elekes mamiékkal mentünk vissza. Tesó addig is maradt másik maminál. Szintén körbe néztünk, majd apával elmentünk hintózni. Nagyon tetszett, azóta is azt hajtom, hogy milyen jó volt pacizni. Közben anya leállt pletykálni, és végül nem talált minket sehol. Mi is elkezdtük keresni, és egyszer csak sikerült megtalálnunk. Aztán ettünk sült kolbászt meg hurkát. És elkezdtük hallgatni a mesemondó bácsit. Anya meg elkezdett minket sürgetni, hogy induljunk haza, mert már hűvös is van, meg Lacika is lehet már fürdene. Hiába mondtam, hogy én "ÜGYESEN HALLGATOM A MESÉT!", indulnunk kellett.
Vasárnap maminak volt az 50. szülinapja. Reggeli után 2,5 óra készülődés után tudtunk elindulni. Akkor már javában készültek a finom ennivalók. Én kinn az udvaron szaladgáltam, Lacika meg aludt. Ebéd előtt felköszöntöttük mamit. Tőlünk Nóriékkal közösen antik faliórát kapott, kb. 1920-as. Papitól meg egy szép karórát. Az ebéd az elég rosszul sült el a mi részünkről. Lacika felkelt, így anya nem tudott enni. Én meg mivel ilyen sokan voltunk, szintén nem ettem apával semmit, csak nyűglődtem, hogy fáradt vagyok. Anya felvitt lefektetni, közben meg Lacikát etette. Mikor elaludtam, és Lacika is jól lakott, akkor tudott megkajálni, de csak úgy, hogy apa tologatta tesót. Utána se sok nyugtot hagytunk nekik, úgyhogy teljesen kikészültek! Most már legalább apa is lemondott a 3. gyerekről!
Hétfő és kedd szintén az unalmasabb napok közé sorolható. Hétfőn csak a fagyizóba mentünk el bölcsi után. Kedden meg a boltba bevásárolni, utána meg a szomszédéknál kötöttünk ki. Ott legalább játszottam Ancsáékkal, meg ettünk össze-vissza csokit, rudit, kekszet, chipset. Úgy látszik tényleg hat a vitamin!"-Emi

2,5 éves lettem

"Szeptember 3-án két és fél éves lettem. Igaz, ha megkérdezik hány éves vagyok, akkor csak azt mondom, hogy "KETTŐ", fiatalítom magam egy kicsit, de hát a nőknél ez így szokás!

Megpróbáljuk összefoglalni, hogy ennyi idő alatt mi mindent tanultam és lestem el az életben az engem körülvevő emberkéktől. Valószínű sok dolgot kifelejtünk, mert már természetesnek vesszük, hogy én azt is tudom. De egyszer majd biztos jó lesz visszaolvasni, hogy mit tudtam 2,5 évesen!

Tisztálkodás:
Egyedül meg tudom mosni a kezem és az arcom, és mosakodás után megtörölközöm. Magam nyitom meg és zárom el a csapot a kádnál ( a mosdó ügye még magas nekem), és van saját kis törölközőm amivel szárazra törlöm magam. Ha nagyon belemerülök, akkor sajna a pólóm is vizes lesz, és annak anya nem nagyon örül. Akkor kiabálok csak segítségért, ha zuhanyzóra van állítva a csap, mert azt még nem tudom átállítani.
Magamtól szoktam fogat is mosni. Sőt ha anyáék elfelejtenék az én fogmosásom, rögtön rájuk szólok amikor ők mossák a fogukat, hogy "ÉM IS"! Bár az alaposság kedvéért azért anyáék fejezik be a fogaim tisztítását, de én is ügyesen bánok a fogkefével. Mosom alul, felül, belül kívül, ahogy anyáéktól ellestem.

Rajzolás:

Korábban még csak egyenes vonalakat húzgáltam, de kb. két hete már köröket is. És tök jól sikerülnek, szépen összetudom kötni a vonalakat, és elég klassz nagy körök lesznek. Úgyhogy most minden, amit rajzolok kör alakú. Kérdezem anyát: "MOST MIT RAJZOLJAK?", ő mondja virágot, én válaszolok "AZT TUDOM!", és rajzolok egy nagy kört, és bele vagy köré sok kicsit. Na ilyen a szivecske, a ház, a napocska... szóval minden. Két színt mindig felismerek: a pirosat és a sárgát. Még a kék és a zöld az amit ritkán rontok, főleg ha figyelek.

Beszéd:

Aránylag tisztán beszélek, legalábbis anyék mindig értik mit mondok, remélem mások is. Két hangot szoktam téveszteni. Az R az mindig J. A K meg néha T, de ez szavaktól függ. Egyikben kimondom a K betűt, a másikban meg lecserélem T-re. Azt hiszem a többi hang megy, de olyan előfordul, hogy rosszul jegyzek meg egy szót, és később máshogy mondom, amíg anyáék ki nem javítanak. Pl. a komolyan először "TOLYOMAN" volt, most már "TOMOLYAN".
A mondókákat továbbra is szeretem. A korábbi Boci, boci tarka; Boci, boci megfázott; Hinta, palinta; és Kicsi vagyok én mellé megtanultam a Fáj a kutyámnak a lába, az Egyszer volt egy kemence, a Húzz, húzz engemet és a Csip-csip csóka kezdetűeket is.
Négyig tudok elszámolni, utáni már keverem. Nekem négy után jön a hat, utána az öt, aztán össze-vissza.
Meg tudom nevezni a testrészeim (fej, szem, fül, orr, száj, kéz, láb, has).

Helyesen használom az "én" és "te" személyes névmásokat.
Elöljáró szavakat is kezdek használni pl. mellette, benne...

Mozgás:

Szaladok, ugrálok, forgok. A motorommal száguldok, a bicajom hajtom, csak azzal még nem haladok olyan gyorsan. A lépcsőn váltott lábbal megyek.

Öltözködés:

Egyedül még nem megy. De a cipőt azt már régóta fel tudom venni. A papucsot, a szandit, és a zárt cipőket is. A bekötés persze még nem megy, de ha tépőzáras akkor anyáéknak egyáltalán nem kell segíteni. A bugyit és a gatyát is próbálom felvenni, de van amikor egy szárába dugom a két lábam, a bugyik meg fel szoktak penderedni, és akkor beidegesedem. A pólóknál meg csak addig jutok el, hogy bedugom a fejem, aztán próbálkozom a kéz bedugással is, de ezt még gyakorolnom kell.

Barátok

A bölcsiben nagyon sok barátom van. Név szerint is fel tudom őket sorolni. Imike (ő a szerelmem is), Sárika (szeptembertől már ovis), Norbi, Lara, Menta, Benike, Levike, kicsi Levike és Benjike (aki megharapott, őt nem kedvelem azóta). Róluk szoktam anyáéknak este mesélni. Kettőnek még a vezeték nevét is tudom: Lengyel Menta és Gubán Danika (ő már régebb óta ovis, de nagy kedvencem volt). Sőt Mentának még az anyukája nevét is tudom: Julcsi. A gondozó néniket is néven szólítom: Marika és Marietta. Volt Icuska is, aki helyett most Szivecske (Szilvike, csak még átköltöm) van. Itthon meg a két szomszéd kislány, Ancsa és Sziszike a haverom. Ezen kívül sok-sok felnőtt, aki apáékhoz jár, vagy szomszédok. Azok közül is soknak tudom a nevét, de ha azt is felsorolnám sosem végeznénk.

Játék:

Építőzni imádok, tornyokat építek. Tudok gyöngyöt fűzni.
Vannak szerepjátékaim is. Pl. fodrászt játszom, frizurát csinálok anyának. Mosom, fésülöm, csatozom... Vagy olyat játszom, hogy elmegyek a boltba, és veszek anyának csokit, apának meg cigit.
Kedvencem továbbra is az autó, abban órákat elvagyok. És imádok telefonálni is mamiékkal, vagy Nórival, vagy Csabival.

Szobatisztaság:

Nappal már szobatiszta vagyok, a délutáni alváshoz sem kell pelus. Igaz néha a bölcsiben ébredéskor becsurog, mert nem figyelnek annyira, és nem visznek egyből a bilire, én meg még kába vagyok. Itthon sosem szokott baj lenni. Este viszont még kell pelus, annyit iszom, hogy anya még nem mert próbálkozni!

Evés:
A bölcsiben mindent megeszek, és sokat is. Itthon csak akkor eszem ügyesen, ha csak apa, vagy csak anya etet. Ha mind a ketten jelen vannak, akkor hülyéskedek, meg hisztizek, és inkább nem eszem. Most szedek egy vitamint, úgyhogy a mennyiséggel itthon sincs baj.

Lehet ez most uncsi lett egy kicsit, de reméljük egyszer még érdekes lesz!" -Emi

Lila szem, doki (09.01-02)

"Hétfő este nem aludtunk jót, sőt anya alig aludt valamit. Nem Lacika, hanem én zaklattam. Nyöszörögtem, sírdogáltam. Egy idő után megunta, és átvitt magához. Ott én már el tudtam aludni, de annyira anyához bújtam, hogy ő nem. Reggel nem is mentem bölcsibe, mert folyt egy kicsit az orrom és a szemem is bedagadt, belilult. Úgy látszik Benji szemre ment. Délután anyáék el is vittek a doktornénihez, aki megvizsgált, és megállapította, hogy piros a torkom. Kaptam tőle Cataflam cseppet, meg orrsprayt. És vitamint is ajánlott, vagyis anyáék kérdezték meg, hogy a Multitabs, amit Sziszi a barátném szed az jó lesz-e nekem is. Úgyhogy mostantól azt is szedhetem. Utána apa mérgében bevitt a bölcsibe, és megmutatta milyen szép az arcom. Cirkuszolt még egy sort, hogy vigyázhatnának jobban a gyerekekre, azért vannak ott.

Még szerdán is itthon maradhattam anyával, és tesómmal. Itthon játszottam Lacikával.

(Ezeken a képeken is látszik, hogy milyen kínai lett a szemem. Anya kérdezte is, hogy tán Kínában születtem. Én meg kimeresztettem a szemem, és gondolkodtam mit is válaszoljak. A válaszom: "IGEN, ÉN VOLTAM ERZSI MAMIVAL A KÍNAIBAN!")
Este meg elmentünk Elekes mamiékhoz, meg dédimamit is megnéztük. Ott megint belém bújt az ördög. Az ősök szerint tesó miatt van, mert azt akarom, hogy rám figyeljenek, ne rá."-Emi

Hányás, csípés, utcázás, Gyurcizás (08.29-31)

"Múlt hét szombaton Erzsi maminál voltam, csak késő délután mentem haza.
Vasárnap meg nagyon rossz napom volt. Már a reggelinél kezdődött minden. Elkezdtem enni a bundáskenyeret, és a felénél szóltam anyának, hogy kakilni kell. Csakhogy nem kaki, hanem hányás lett belőle. Így a reggelit gyorsan befejeztem. Délelőtt feküdnöm kellett, mert rám parancsoltak, hogy aki beteg az nem rohangálhat, hanem pihennie kell! Délben folytatódott minden. Már az első kanál levesnél öklendeztem, ezért anya nem erőltette tovább az evést, hanem elvitt lefeküdni. Ki is aludtam magam, és délutánra már jó kedvem lett. Ettem is egy kicsit. Este fele eljöttek Elekes mamiék meglátogatni engem, addigra már nagyon rosszcsont lettem. Csak annyit mondtak, hogy sovány vagyok, de más betegség nem látszik rajtam, és lehet azért vagyok ilyen nem evős, mert anyáék erőltetik a kaját.
Hétfőn a bölcsiből úgy jöttem haza, hogy össze voltam marva. Benjike csípett meg és 3 csík volt az arcomon. Apa ki is verte a balhét.

Este kimentünk az utcára, apát meghívta a szomszéd bácsi egy sörre (vagy ő hívatta meg magát), mi meg játszottunk Ancsáékkal. Motoroztunk, bicajoztunk, meg szaladgáltunk.Aztán jött hozzánk Nóri, végül meg Gyurci is. Amíg Nóri nálunk volt, addig őt boldogítottam, meg buksit a kutyusomat.Amikor hazament meg Gyurciról nem szálltam le. Nagyon összehaverkodtam vele. Túlzásba is estem. Felmásztam rá, és csípkodtam, meg ütögettem. Anyáék szerint Benjinek kéne ekkorákat adnom, miután megcsíp engem."-Emi

2 hónaposan

"Június 29-én két hónapos lettem.

Az elmúlt hónapban elkezdtem "értelmesedni". Anyával és Emmával már beszélgetek is. Formázom a hangokat, legjobban az "Ő" és a "EJ" megy. És amikor dumálnak hozzám mosolygok rájuk. A fejemet ügyesen tartom, sőt már a törzsem is emelgetem, mint aki ülni akar. A tárgyakat figyelgetem, anya már a csörgőkből előszedett párat, és rázogatja nekem. Kezdem a kezem is felfedezni, előszeretettel nézegetem, és próbálom irányítani. Párszor már sikerült oldalra fordulnom is.Enni nagyon szeretek, de szerintem ez a képeken is látszik, mert óriási vagyok.

Éjszaka általában csak egyszer kelek fel, de miután jól laktam, már alszom is vissza. Összegezve szerintem nagyon jó kisfiú vagyok!"-Lacika

Tanácsadás (08.28)

"Múlt pénteken miután elindítottuk Emit apával a bölcsibe, mi is útra keltünk anyával. Tanácsadásra mentünk. Mikor odaértünk, gyorsan beálltunk a sorba megméretkőzni.
Súlyom: 6000 gramm
Testhosszam: 61 cm
Fejkörfogatom: 39 cm
Mellkörfogatom: 41 cm

Aztán kezdődött a várakozás. Kezdetben jól elvoltunk, mert anya találkozott sok-sok régi ismerősével, volt osztálytársával, munkatársával, volt utcabeli barátnőjével, úgyhogy jól elpletyizett. Végül több mint egy óra várakozás után kezdte unni a dolgot, főleg, hogy nálam jóval idősebb 1,5-2 éves gyerekeket is hamarabb behívtak. Nagy nehezen sorra kerültünk, és a doktornéni elkezdett vizsgálni. Most is a csípőm kivételével rendben talált mindent. Viszont mivel kötött a csípőm, és valami redőt is látott a popsimnál (anya nem igazán tudta kivenni mit kell nézni) mikor hasra fordított, ezért azt mondta anyának, hogy egy ortopédusnak is mutasson meg. Aztán jött a fekete leves. Kaptam 2 szurit, pedig már elkezdtem megfűzni a dokinénit, vigyorogtam rá, és gőgicséltem neki, de hiába, csak belém szúrta a tűt. Sírtam is, de nem sokat.
Anya itthonról egyből hívta a MÁV kórházban az ortopédiát (ezt a számot kaptuk a tanácsadáson), és novemberre kaptunk időpontot. November 4-re 9-12 óra között. Na, anya duplán felháborodott, hogy egy ilyen pici babával két hónapot kell várni mire megvizsgálják, meg még fix időpontot sem adnak, hanem akár 3 óra hosszát is várakoztatnának. Úgyhogy nem megyünk oda, kerestünk egy magándokit, hozzá szeptember 9-én kell mennünk."-Lacika