Vírus 2.

Szóval péntek hajnal óta betegeskedem. Szerencsére a hányásom az hamar abbamaradt, péntek délelőtt hánytam utoljára. A hasmenésem viszont nagyon nem akart alábbhagyni. Péntek, szombat, vasárnap végig fostam a napokat. Volt, hogy 5 percenként a bigyón ültem, anya már nem is adott rám alul semmit. Enni szinte semmit nem ettem, inni viszont megittam a szükséges mennyiséget. Hétfőn anya visszavitt a dokihoz, igaz aznap reggel már csíkot kakiltam. A dokinéni azt mondta, folytassuk a Smectát, meg a Normafloret, a többi gyógyszer már nem kell. Anyát nyugtatta, hogy az evés miatt ne aggódjon, csak a folyadék mennyisége a fontos. Danika, a bölcsis társam nem is ivott, így őt be kellett küldeni a kórházba. Nekem azért szerencsém volt! Hétfőn még kétszer kakiltam folyósabbat, azóta viszont semmit. Mondjuk nem is volna már mit, mert még most is alig eszem. Anya felhívta a bölcsit is, és kiderült nullázódott a létszám, mindenki beteg lett. Le is fertőtlenítettek mindent, nehogy újra elterjedjen a betegség, ha visszatérünk.

3.X

Apa április 26-án ünnepelte 30.-dik szülinapját!

Ezúton is Boldog Szülinapot kívánok neked apa! Remélem még sok-sok X-es szülinapot tudunk együtt ünnepelni!
A szülinapi partit már szombaton megtartottuk. Bár a betegségem miatt péntek este, még azt beszélték anyáék, hogy eltolják-e vagy sem.
Anya délelőtt kiment dolgozni, addig rám Erzsi mami vigyázott, apa meg Miki közben elkezdte a főzőcskézést. Délbe anya hazaért, és lefektetett. Jó sokat aludtam, négy órakor keltem. Addigra már mindenki megkajcsizott, és apa is megkapta az ajándékokat. Mi is odaadtuk a tortát, amin egy fénykép volt, rólam és apáról.Utána egy kicsit ücsörögtem anya ölében, de a vendégek nem nagyon érdekeltek. Még kicsi Danika, Bazsi, meg Kata sem, akikkel mindig nagyon jókat szoktam játszani. Be is mentünk, és pihengettem anyán. Aztán még egyszer meggondoltam magam, és kikéredzkedtem. Apa autójában játszottam, de fél óra múlva megint kinyúltam. Anya be is hozott, és lefektetett. Nyolc óra után, fürcsi és evés nélkül elaludtam.

Vírus

Csütörtök este, vagy inkább péntek hajnalban anya arra ébredt, hogy hányok. Az első öklendezésemre felpattant, de így is csupa hányás lett mindenem. A hajam, a párnám, a pizsim. Megvárták míg kihányom magam, és utána vittek fürdetni. Kellemes volt, hajnal 3/4 1 kor hajat mosni, és pancsizni. Végig nyöszörögtem az egészet, mert nagyon fáradt voltam. Gyors hajszárítás, és ágytakarítás után lefeküdtünk. De sajna nem sokáig volt pihi, mert félóránként jöttek rám az újabb hányási rohamok. Megittam egy pohár teát, és már jött is vissza az összes. Hajnal négyig elhasználtunk egy nagy csomó pizsit, én is és anya is, mert őt is összehánytam, egy nagy csomó lepedőt, takarót, párnát végül törölközőt, mert mindent betakartunk vele, mire rájöttük, hogy ezt egy darabig nem fogom abbahagyni. Négy után nagy nehezen elaludtam, és reggel fél nyolckor azzal keltett anya, hogy bekakiltam, és az egész kifolyt a pelusból, vagyis fostam. Gyorsan kikeltünk, felöltöztünk, és hívtuk a dokit. 11 órára kaptunk időpontot. Mikor kiszálltunk a kocsiból találkoztunk Danikával, a rendelő bejáratánál meg Menta anyukájával. Kiderült, hogy ők sem aludtak egész este, náluk is ugyanezek a tünetek jelentkeztek. Szóval a bölcsiben szedtünk össze valamit. A doktornéninél nagyon ügyes voltam, nem sírtam, hagytam, hogy megvizsgáljon. Azt mondta valószínű valamelyik rota vírust kaphattuk el. Smectat, Normafloret, Deadalonetta kúpot, és Magne B6 oldatot írt fel. Aztán hazamentünk, és egész nap csak aludtam, vagy anyán feküdtem.

Névnapom

Április 19-én ünnepeltem a harmadik Emma napomat.

Mi a családi bulit már szombaton megtartottuk. Reggel anyáék elvittek Elekes mamihoz, ők meg készültek a délutáni partira. Bevásároltak, takarítottak, főztek. Húslevest, csirkepörit, sütöttek húst, csináltak salátát... Anyának most nem volt kedve, sem ideje sütit sütni, így azt a cukrászdában vették meg. Négy óra után értem haza mamiékkal, addigra pont elkészült minden. Először anyáék köszöntöttek fel. Tőlük egy klassz kis csúszdát kaptam. Persze egyből mindenki hozzáfogott szerelni, én meg alig bírtam kivárni, mikor csúszhatok már. Szerencsére gyorsan elkészült, így gyorsan fel is avattam. Ezek után a többi ajándék már egyáltalán nem érdekelt. Hiába akarták átadni a virágokat, meg az ajándékcsomagokat, én oda sem figyeltem. Így anya vette át őket. Én csak este nézegettem meg, mikor végre be lehetett rángatni az udvarról. Szebbnél -szebb ruhákat kaptam szinte mindenkitől, úgyhogy a tavaszi kollekciómmal sem lesznek bajok. Az ajándékozás után megvacsiztunk a teraszon. Mindenkinek ízlett a menü, megérte anyáéknak a fáradozás. Este nyolcig kinn voltunk az udvaron, addig fárasztottam a nagyszülőket csúszdázással, hinta-palintázással, biciklizéssel, motorozással... És persze a végén hazaengedni sem akartam őket.

Húsvét

Réges - rég jelentkeztünk utoljára, de mióta ilyen jó idő lett, én nem akaródzok egy percet sem benn tartózkodni. Azért a fontosabb eseményeket megpróbáljuk összefoglalni!

Kezdjük a húsvéttal.

A húsvét előtti két nap csavargós volt. Szombaton Erzsi maminál voltam, amíg anya délelőtt dolgozott. Délben felköszöntöttük "ERZSI PAPÁT" (én így hívom), mert szülinapja volt. Aztán megebédeltünk, és én természetesen nem akartam hazajönni aludni, így maminál szundiztam. Addig anya pogácsát sütött.
Vasárnap 11 óra körül jöttek értem Elekes mamiék. Én már szaladtam is, és másztam be a kocsiba! "SZIA ANYA! MAJD JÖDÖK!" -közöltem vele. Így ő nyugisan tudott készülni a húsvétra. Sütött, takarított, apa meg kocsonyát, és sonkát főzött. Csak este hat óra fele értem haza. Akkor még festettünk egy pár piros tojást a locsolkodóknak.
És végre eljött a húsvét. Én már vártam, mert igazából fogalmam sem volt mi ez az egész. Reggel az első locsolkodóm apa volt. Neki természetesen megengedtem, hogy meglocsoljon. Aztán hoztam neki a csokitojást, meg a nyuszit. Persze a tojást egyből bontottam, mivel Smarties-os volt, és mostanában a "CSOTIGOLYÓK" a kedvenceim. Úgyhogy csokival kezdtem a reggelt, igazi reggeli helyett. Gyorsan felöltöztünk, aztán jöttek sorba a locsolkodók: Erzsi papa, Elekes papa, Tóth dédi Ricsivel, Lajos bácsi, Miki, Bazsi, Rezsőék, Csabiék és a szomszéd Zoli bácsi. Fél egy fele mentek el az utolsó vendégek. Mire Bazsiék jöttek, addigra a farmer szoknya már lekerült rólam, mert motorozni akartam, és abban nem sikerült ráülnöm, így gyorsan lekaptam magamról. A csokitojások nagy részét mielőtt átadtam volna, kibontottam. Úgyhogy szinte kettesével kellett adnunk. A vendégek között meg utcáztam, kinn tologattam a babakocsim, vagy sétáltam. Mikor jöttek, szégyenlősködtem egy kicsit, és volt akinek nemet mondtam, volt akinek igent, mikor megkérdezték szabad-e locsolni. A végére teljesen kifáradtam, gyors megebédeltem és el is aludtam.
Estére még lett egy programunk. A bányából elloptak egy villanymotort, és apát ki kellett vinni a gyárba a rendőrökhöz (mivel ő már sörözött). Egy darabig ott voltunk, aztán anyával meguntuk, és elindultunk Elekes mamiékhoz. Apa meg pont ült be a rendőr autóba, és anya odaszólt, hogy csukjátok le őt is egy kicsit! Na erre én úgy megsajnáltam apát, hogy majdnem sírtam. Komolyan vettem amit anya mondott.