Fifi, cukrászda, öregkereszt (09.21-26)

"Megint eltelt több, mint egy hét. Anya egész héten a fogával, vagyis a helyével szenvedett, bár a fájdalomcsillapító enyhített valamit rajta. Így velünk is elbírt, és apa is sokat segített neki. Többek között ő vitt és hozott engem az oviból. Anyának kedd délutánra még az arca is feldagadt. Mikor megláttam azt mondtam neki: "ANYA, DE SZÉP GÖMBÖLYŰ AZ ARCOD!" (Mire nem jó a gyerek, ő még ilyenkor is szépnek látja az anyját! -Anya)
Én napközben oviban voltam, ami ügye azt jelenti, hogy már 3 hete nem voltam beteg. Csak el ne kiabáljuk! Anyára tekintettel most nem sokat csavarogtunk.
Szerdán Nóri keresztanyánkat köszöntöttük fel szülinapja alkalmából. Nóri vett nekem egy Fifis plüssjátékot, mert egy hete azt kértem tőle. Lacika meg egy teknős fürdős játékot kapott. Persze nekem az kellett volna, nem a Fifi. Mondtam is, hogy az lesz az enyém, Fifi meg Lacikáé, mert nekem nem is tetszik . Aztán itthon csak bevalottam, hogy mégis tetszik, és vele is akarok aludni. Fel is hívtan Nórit, hogy ne aggódjon, most már örülök neki.
Szombaton elmentünk a cukrászdába. Ott már nagyon otthon érezzük magunkat, mert a pult mögé is bemerészkedtünk, és rohangáltunk körbe-körbe. Lacika meg a fotocellás ajtóval játszott, tetszett neki, ahogy kinyílik, és csukódik magától, csak anyáék kaptak frászt, hogy mikor akar kimenni rajta, aztán lezúgni a lépcsőn. Szerencsére csak egy asztalnál ültek vendégek, azok is fiatalok voltak, úgyhogy nem zavartunk senkit. Majd kitiltanak egyszer bennünket onnan!

Vasárnap meg öregkereszték jöttek Budapestről. Elekes mamáékhoz mentünk, ott találkoztunk velük. Apáék pörköltöt főztek, mi meg játszottunk kinn a levegőn, és átmentünk dédimamához is. Lacika, mire megérkeztek elaludt, én meg nem akartam se köszönni nekik, se az ajándékot elfogadni. Aztán megbarátkoztam öregkereszttel, és kértem a meglepetést. 2 könyvet kaptam, és egy Barbies tojást, amiben karkötő volt. Aztán Lacika ajándéka izgatott, de nem bonthattam ki. 1 óra fele megebédeltünk, engem öregkeresztnek kellett etetnie, mint a kisbabákat. De így se ettem sokat. Délután Csabival aludtam egyet, közben Lacika kelt fel, így vele is tudtak játszani egy kicsit. Ő is könyvet kapott, meg egy kis kutyát. Mikor felébredtem, az volt az első, hogy megnézzem mi volt az ő csomagjában, hátha az övé jobban tetszik, és cserélnem kell vele. De kivételesen maradtam az enyémnél. A vendégek 4 óra után indultak haza, nem sokkal utána mi is eljöttünk."-Emma

Köszöntések, új barát, fog (09.11-20)

"Anya fogműtéte utáni szombaton (szeptember 11-én) mozgalmas napunk volt. Délelőtt Kengyelre mentünk dédimamát felköszönteni Mária nap alkalmából. Lacika természetesen végig evett, mindig volt valami süti a kezében, és a szájában. Én csak megkóstoltam egyet, de az sem ízlett (ez a különbség kettőnk között). 11 óra fele hazajöttünk, aztán ebéd után aludtunk, és ébredés után már indultunk is Elekes mama szülinapjára. Mikor odaértünk, még sültek a kaják kinn a kemencében. Amíg el nem készült, addig mi is kinn maradhattunk, és játszhattunk. Utána ettünk, ittunk, beszélgettünk. És közben Lacika is beleivott anya Becherovkájába. Egy pillanatra anya elfordult, és Lacika már nyúlt is a pohár után, és zsuppsz. Ment a ruhájára is, a pohárba is maradt, de biztos a szájába is jutott, mert elég vad pofákat vágott. Estig figyelgették, nem lesz-e valami baja, de nem lett.

Vasárnap apa garázstakarítást tartott. Hozott magának két segítséget is, mert mindent kipakoltak a garázsból, aztán beraktak egy új szekrénysort, ami egy régi patikából származik, majd visszapakoltak átselejtezve, és rendszerezve mindent. Mi is kinn lehettünk, és nagyon jól éreztük magunkat.A héten pedig végig oviban voltam. Lett egy új barátnőm is, egy új kislány. Első nap anyának nem tudtam elmondani, hogy hívják, csak azt hajtogattam, hogy "új kislány", mert a nevét elfelejtettem. Másnapra már tudtam, hogy Emesének hívják, és Mesikének becézik. Ő még csak januárban lesz 3 éves, úgyhogy én segítek neki enni, kísérem a mosdóba... Anya egyik nap hozta is magával a fényképezőt, és csinált rólunk képeket. Még a kis polcunk is egymás mellett van. Az ő jele a szivecske, az enyém a cseresznye. És Lacikáról is készültek képek, mert ő is szeret oviba menni. Leskelődik, játszik a fiúkkal, velem, és a bevásárló kocsi a kedvence, nem is akarja otthagyni, haza akarja tolni. Szóval mostanában jól telnek az ovis napok. Egyik reggel már le is szidtam anyát, hogy keljen már fel, öltözzünk és induljunk az oviba, mert engem már várnak a barátaim.

A héten szerdán anya elment Nórival és Elekes mamival vásárolni. Anya feltöltötte a ruhatárunkat, mert a nyáron nagyon sokat nőttünk, és már alig volt normális ruhánk. Mondjuk gatyát most se nagyon talált, mérgelődött is, hogy miért nem lehet kapni nadrágot gyerekekre?
Hétvégén szombaton nagy buli volt nálunk. Apáék 20 kg zúzapörköltöt főztek, és rengetegen voltak nálunk. Nóriék, Győriék, Totyáék, Murányiék, Gyurciék, Figaro ... Ettünk, ittunk, jót mulattunk. Nagyon jól éreztük magunkat, mert mindig volt kire akaszkodnunk. Lacika napközben egyszer aludt, de én még az alvást is megúsztam, mert olyan jót játszottunk Murányi Lacikával. Aztán ő 4 óra fele kidölt, hisztizett a fáradságtól, és hazamentek. Én estig bírtam, igaz, most 8 óra után én is elaludtam. Az utolsó vendégek este 11 órakor távoztak.
Vasárnap anyával elmentünk a Lidl-be, pedig úgy volt, hogy apa vigyáz ránk, de mikor megláttuk, hogy anya megy a kocsi felé, mi is célba vettük, és hamarabb bemásztunk, mint ahogy anya beült. Nem volt választása, mi is mentünk vele. Aztán Ákosék jöttek el hozzánk (Pestről jöttek, mert építkezni fognak, és Elekes papával beszélgettek a részletekről). Kaptunk tőlük könyveket meg csokit. Délután meg apa keresztanyukáját Marit köszöntöttük fel névnapja, és 60. szülinapja alkalmából."-Emike

"A fogamról. Az előző műtét után 2 napig nem volt semmi, nem fájt. Aztán egyik este Lacika többször felébredt, és a hajolgatás, emelgetés után befájdult a fogam helye. 2-3 napig sajgott, vagyis sajgott volna, mert gyorsan mindig bekaptam egy fájdalomcsillapítót, amitől meg kába voltam. Aztán a hét közepétől már minden OK volt, amin lehet segített egy kis házipálinka is. Kétszer, háromszor ittam 3 centet, pedig nem szeretem, de hatásos volt. Tegnap pedig kiműtötték a bölcsességet is. A műtét keményebb volt, nagyon hátul és nagyon rossz pozícióban volt. A doki megszenvedett vele. Én nem éreztem semmit, csak szurkoltam neki, és szorítottam a szemem, hogy ne is lássak semmit. Azt éreztem, hogy vág, fröccsen a vér, egyik kézzel a fejemet szorítja le, a másikkal a fogamba kapaszkodik valamivel, reccsen a csont... Végül nagy nehezen kijött egy óriás bölcsesség fog, még ők is elcsodálkoztak, a doki meg azt mondta, hogy a fülemből szedte ki, olyan hátul volt, és sűrűn ne húzassak vele fogat, mert ilyet még nem látott. Aztán a nővérek beijjesztettek, hogy fájni fog, bedagad, belilul... De nincs nagyon bedagadva, még egyenlőre nem is kék. Estére bevettem egy Donalgint, így tudtam aludni, már amennyire félülő helyzetben lehet, mert azt mondták így kell, és akkor talán nem dagad be. Ezen is túl vagyok!"-Anya

Ovi, fogászat (09.06-10)

"A héten nem történt semmi különös. Emma napközben oviban, Lacikával meg itthon "unatkozunk". Szerencsére Emi továbbra is boldogan megy oviba, integet az ablakból. Ma ezt ugyan elfelejtette. Vártam, mikor ér már az ablakhoz, de csak nem jött, így benéztem, és már javában játszott. Na erről ennyit gondoltam. Délután örömmel meséli kivel, mit játszott, mi volt a kaja... Lacika is szeret menni, most már bemerészkedik a szobába is, és elkezd játszani a játékokkal, és beszélne a fiúkhoz, már ha tudna, mert csak "EEE"-get nekik. Amikor Emma hazaér Lacika nagyon megörül neki, és onnantól kezdve estig rohangálnak, bújócskáznak, sikongatnak, ágyon ugrálnak. Mondjuk ha jó idő van, akkor kinn vagyunk a levegőn, ha rossz, akkor viszont be vagyunk szorulva a házba, és nem bírnak magukkal.

Emma heti beszólása:
Emma: Anya csináljuk már úgy, mint a Barátokban, csókolózzunk már!
Én: Azt a szerelmesek szokták kicsim.
Emma: (kiabál az apjának): Apa csókolózunk?
Apa: Most mondta anyád, hogy azt csak a szerelmesek szokták csinálni.
Emma: De apa, te a szerelmem vagy!

Ma megkezdődtek a fogászati beavatkozásaim. Írtam, hogy fogszabályzót akarok. Első lépésekként meg kell szabadulnom egy letört jobb alsó 7-es fogtól, és egy bal felső 8-as félig kinőtt bölcsesség fogtól, ami oldalra nő, úgyhogy sehogy se tudna teljesen kijönni. Na, ma 10 órakor a letört fogtól megszabadultam. Nem aludtam, nem ettem, hányingerem volt, olyan ideges voltam. Szerencsére minden simán ment, nem éreztem semmit, mondjuk még most is el van zsibbadva az egész pofám, úgy érzem magam, mintha dupla fejem lenne. Lehet ha meg kimegy a hatása, akkor fájni fog. Nem tudom! 20-án megyek a következő műtétre. Csak már lennék túl azon is!"-Anya

Betegség, bánya, Lacika 14 hónapos, és különszoba (08.27-09.05)

"Megkezdődött az ovi is, és a betegségek is. Még augusztus 29-én pénteken oviszünet volt, mert tanévnyitóra mentek az óvónénik. Aznap Erzsi maminál voltam, sőt délelőtt Lacika is velünk volt, mert anya 3 hét után végre elment fogröntgenre. Hétvégén egy napot, a vasárnapot Elekes maminál töltöttük. Addig anya takarított, és berendezte Lacika szobáját, ugyanis át lett költöztetve a saját szobájába, az enyém mellé. Aztán hétfő ovi, de amikor anya délután jött értem, már látta, hogy valami nem stimmel velem. Rózsa óvónéni mellett ültem a padon elég lehangolt állapotban. És amikor megláttam anyát, csak apát kérdeztem, miért nem ő jött értem. Estére hőemelkedésem is lett, és másnapra lázam is. Így 5 nap ovi után megjött a betegség. Kedden délután elmentünk a dokihoz, és kiderült a torkom a piros. Azt mondta, ha másnapra nem múlik el a lázam, akkor kezdjük el az antibiotikumot. Addig Nurofent, és C vitamint szedjek csak. Szerencsére másnapra már lázam nem volt, csak egy kicsi hőemelkedésem, így megúsztuk az antit. Szerdára apa is beteg lett, de nála 1 nap alatt lecsengett a megfázás. Én csütörtökön kezdtem javulni, addig csak feküdtem, mesét néztem. Csütörtökre viszont már kezdett visszatérni belém az életkedv. Aznap anya elment a fogorvoshoz a röntgenfelvétellel, addig eljöttek hozzánk Erzsi mamiék is. Pénteken végre már ki is mozdulhattunk a házból, elmentünk bevásárolni, játszottunk Lacikával az udvaron. Délután még egyszer el kellett mennünk a boltba, mert közben kiderült, hogy anya sok mindent elfelejtett venni, ami nincs itthon. Írt is egy listát, biztos ami biztos, mert tőlünk minden kimegy a fejéből. Mihelyt beértünk a boltba, szóltam anyának, hogy kakilni kell. Először megbeszéltük, hogy sietünk, de csak erősködtem, hogy nagyon kell, mindjárt bekakálok, így megkérdezte elmehetünk-e a WC-re. Szerencsémre az egyik boltos néni egyből megmutatta a mellékhelységet, és sikerült elvégeznem a dolgom. Apának otthon vidáman újságoltam, hogy én már kakáltam a boltban is. Szombaton délután kimentünk apával a bányába, átalakul a gyártás, és az agyagot most depózták az adagoló mellé. Dolgoztak nagy markoló gépek, és billencses autók. Kipróbálhattam, amelyiket akartam. Egy sárga billencses kocsit választottam. Beültem, megvártuk amíg megrakják agyaggal, aztán elindultunk az adagolóhoz. Útközben kikérdeztem a bácsitól, hogy melyik gomb mire való az autóban. Lacika meg csak nézte kikerekedett szemekkel a nagy gépeket, ahogy dolgoznak. Aztán a második kanyarnál ő is beült anyával, és jöttek velünk. Én még ekkorra sem untam meg, még menni akartam a zöld billencsessel is, és a markolóba is be akartam ülni, de már siettünk, mert még mentünk a cukrászdába. Vasárnap Elekes dédit köszöntöttük fel névnapja alkalmából. Az ünnepség miatt kimaradt a délutáni alvásom, így estére teljesen kikészültem. Fürdés után el is aludtam már 8 óra körül TV-zés közben, apa úgy vitt fel az ágyamba. És ma megint ovi, ki tudja most meddig nem kapok el valamit?"-Emike

"Anyáék átköltöztettek a szobámba. Én zökkenőmentesen vettem, anya nem. Első este nem bírt aludni, annyira furcsa volt neki, hogy nem mellette alszok a kiságyamba, és nem hallja a szuszogásomat. Többször átjött, megnézett, és betakargatott, de én jót aludtam. Még egy pár napig így volt, főleg, hogy Emma is beteg volt, és ő fel-fel ébredt, hogy teljesen leizzadt, vagy pisilnie kell, és akkor engem is mindig leellenőrzött. Azóta mondjuk már volt 1-2 nyugis este, amikor jót aludt anya is!
Közben 14 hónapos lettem. Most kevés változás történt az életemben. Járni egyre ügyesebben tudok, kevesebbet esek, bár még lehetne ennél kevesebbet is. De már nem megyek ész nélkül minden felé, vagy inkább úgy mondom, hogy ha anya szól, hogy erre gyere, vagy oda nem szabad, akkor megértem, és már teljesítem is a kérését. Mert eddig is értettem, de eddig nem engedelmeskedtem.
Emmával ügyesen játszok, fogócskázunk, bújócskázunk. Ennek hatására már szaladni is akarok, ami néha sikerül, néha meg bukta lesz az eredménye. Imádom Emmát, sokszor megszeretgetem csak úgy, de ha hisztizek, akkor is hozzámegyek, hogy ő vígasztaljon meg, vagy ha ő sír, akkor én vígasztalom őt.
Verekedni is elkezdtem. Csak úgy rácsapok anyára, apára, vagy Emmára. És elég nagyokat. Erről próbálnak leszoktatni.
Megszerettem a könyveket. Főleg a tanulósokat. 2 kedvencem van, egy állatos, és egy amiben vannak játékok, ételek, ruhák... és mutogatni kell, anya meg mondja, hogy melyik micsoda. Ez nagyon sokáig le tud kötni.
A szókincsem nem nagyon fejlődik, de a kedvenc állatomat már tudom mondani, ez a "PEPE" (pipi), ja és a "KA" (kacsa) vagy más néven "HÁP-HÁP". (Ezt néha H-val mondom, néha anélkül "ÁP-ÁP". De van, hogy minden állat háp-háp, a cica, a kutya, a lovacska.) Ha teát kérek, akkor nyújtom a cumisüvegem, és mondom, hogy "TÁ". Kb. ennyi jött a korábbi "PA-PA, MA-MA, BA-BA" mellé."-Lacika