Szánkózás (12.17)

"Bár már szerdán leesett a hó, és apa meg is ígérte, hogy kivisz szánkózni, mégis elmaradt, mert akkor jött Szuper barátja. Így csak csütörtökön bölcsi után jött össze a szánkózás. Jól beöltöztetett, és már mentünk is ki az udvarra. Ott húzott körbe-körbe az udvarunkon, és Nóri portáján. Egyszer el is burnyáltunk, olyan gyorsan futott velem. Nem sírtam, de benn így adtam elő: " ANYA, KÍPZELD MÁJ EL, EGYSZEJ ELESTÜNK, ÉS SÍTAM, NEM NAGYON, CSAK KICSIT!" Nagyon tetszett a szánkózás (mivel életemben most csináltam először), utána még párszor mondtam apának, hogy menjünk még, és öltözködni is elkezdtem, de már besötétedett, és nem mehettem ki. Anyával becsomagoltunk pár ajándékot, de ha egyedül csinálja, akkor jobban haladt volna. Aztán rászálltam Lackóra, és őt boldogítottam. Piszén-piszét játszottam vele, meg nevettettem. A végére annyira belemerültem, hogy anya azt vette észre, a hátán fekszem. Le is szidott, hogy agyon nyomom, de már nem sokáig, mert pár hónap múlva, már lehet ő lesz a nehezebb. Már 9 kiló felett van, én meg jó ha 13 vagyok."-Emike