"Emma hétfőtől ismét oviban. Ideje is volt, mert a második itthon töltött hetet már nagyon unta, kérdezgette, mikor mehet végre, mert már hiányoznak a barátai. Sajnos a legjobb barátnője Mesike pont beteg lett. Mikor hétfőn hazajött, mondta is, hogy "Emesének arcgyullása (arcüreggyulladás) van, és Imike is beteg, figyelni kell, de azt elfelejtettem, hogy miért." Kiderült, leharapta a nyelvét, és össze kellett varrni. Na, mik várnak még ránk?
Lacikának hiányozhatott Emma, mert délelőttönként nem nagyon hagyott semmit sem csinálni. Nehezen tudtam csak megfőzni tőle, állandóan megfogta a kezem, és húzott a szobába, hogy inkább vele foglalkozzak. Amikor látta, hogy hiába rángat, elkezdett maga játszani, vagy motorozni, de ha neki ment valaminek, és nem tudott továbbhaladni, már hisztizett is.
Délutánonként viszont jókat aludt, volt, hogy 3 óra hosszát is, így ilyenkor sok mindent meg tudtam csinálni.
Lacikának hiányozhatott Emma, mert délelőttönként nem nagyon hagyott semmit sem csinálni. Nehezen tudtam csak megfőzni tőle, állandóan megfogta a kezem, és húzott a szobába, hogy inkább vele foglalkozzak. Amikor látta, hogy hiába rángat, elkezdett maga játszani, vagy motorozni, de ha neki ment valaminek, és nem tudott továbbhaladni, már hisztizett is.
Délutánonként viszont jókat aludt, volt, hogy 3 óra hosszát is, így ilyenkor sok mindent meg tudtam csinálni.A szokásos esti programok sem maradtak el. Begyújtás apával. Miután Lacika az összes fát kiadogatta a kosárból az apjának, belemászott, és ki sem akart jönni. Még akkor sem, amikor felemelte.
Hétfőn fogorvosnál voltam, megint megszabadultam 2 fogamtól, és állítottak a fogszabályzón. Addig a gyerekekre Erzsi mamiék vigyáztak. Az uram jött velem, mert 4 injekciót kaptam, és nagyon féltem, tiszta ideg voltam. De túl vagyok rajta, megint nagyobb volt az izgalom, mint kellett volna. Szerdán Bercit köszöntöttük fel 60. szülinapja alkalmából. Lacika itt is végig kajált, össze-vissza morzsázott mindent. Lehetett utánunk takarítani. Csütörtökön délelőtt kimentünk a dolgozóba, Lacika haza sem akart jönni, olyan jól érezte magát. Délután Csabát köszöntöttük fel, neki is szülinapja volt, igaz már korábban, csak akkora sikerült összeegyeztetni az időnket. Szombaton a gyerekek Elekes maminál töltötték a napot. Az elmúlt pár hétvége úgy alakult, hogy egy nap valamelyik mamáé. Szombatra az uram lebetegedett, elkezdett folyni az orra, de rendesen. Folyamatosan tüsszögött, és fújta az orrát. Nála mondjuk csak egy napig szokott tartani, és most is így lett. Vasárnapra már szinte teljesen rendbe jött. Lacika meg akkor hajnalban kezdte. 5 óra fele nyöszörgött, átmentem, és hallottam, hogy nehezen veszi a levegőt. Áthoztam az ágyamba, csepegtettem az orrába, és vissza is aludt. Mondjuk felkelni sem akart, nyomta volna vissza magát a kiságyába, ahogy emeltem ki, a szemét ki se nyitotta, csak az ágyamban, amikor cseppentettem az orrába. Aludni azt nagyon szeret, és tud is, szerencsére. Napközben folydogált az orra, de más baja nem volt. Délelőtt az uram Erzsi papával behordta a fát a helyére, amit még szombaton hozott haza Tóth déditől. A gyerekek Erzsi mamival játszottak, amíg én elkészítettem az ebédet. Délután meg Forma 1 volt, nálunk ez szent, mert az uram fanatikus. És jó napja volt, mert a kedvence Vettel nyert!
Hétfőn fogorvosnál voltam, megint megszabadultam 2 fogamtól, és állítottak a fogszabályzón. Addig a gyerekekre Erzsi mamiék vigyáztak. Az uram jött velem, mert 4 injekciót kaptam, és nagyon féltem, tiszta ideg voltam. De túl vagyok rajta, megint nagyobb volt az izgalom, mint kellett volna. Szerdán Bercit köszöntöttük fel 60. szülinapja alkalmából. Lacika itt is végig kajált, össze-vissza morzsázott mindent. Lehetett utánunk takarítani. Csütörtökön délelőtt kimentünk a dolgozóba, Lacika haza sem akart jönni, olyan jól érezte magát. Délután Csabát köszöntöttük fel, neki is szülinapja volt, igaz már korábban, csak akkora sikerült összeegyeztetni az időnket. Szombaton a gyerekek Elekes maminál töltötték a napot. Az elmúlt pár hétvége úgy alakult, hogy egy nap valamelyik mamáé. Szombatra az uram lebetegedett, elkezdett folyni az orra, de rendesen. Folyamatosan tüsszögött, és fújta az orrát. Nála mondjuk csak egy napig szokott tartani, és most is így lett. Vasárnapra már szinte teljesen rendbe jött. Lacika meg akkor hajnalban kezdte. 5 óra fele nyöszörgött, átmentem, és hallottam, hogy nehezen veszi a levegőt. Áthoztam az ágyamba, csepegtettem az orrába, és vissza is aludt. Mondjuk felkelni sem akart, nyomta volna vissza magát a kiságyába, ahogy emeltem ki, a szemét ki se nyitotta, csak az ágyamban, amikor cseppentettem az orrába. Aludni azt nagyon szeret, és tud is, szerencsére. Napközben folydogált az orra, de más baja nem volt. Délelőtt az uram Erzsi papával behordta a fát a helyére, amit még szombaton hozott haza Tóth déditől. A gyerekek Erzsi mamival játszottak, amíg én elkészítettem az ebédet. Délután meg Forma 1 volt, nálunk ez szent, mert az uram fanatikus. És jó napja volt, mert a kedvence Vettel nyert!Egyebek. Lacika megint fogzik, és megint több foga jön. Azt hiszem a hetediket írtam, most jön a nyolcadik és a kilencedik tutira, de lehet még több is.
Emma egyre akaratosabb. Alig tudok vele szót érteni. Ha mondom, hogy nem szabad, vagy ne csináljon valamit, ő elkezdi, hogy "DE ANYA" és folytatja. Például ne lökdösse Lacikát, ne rohangáljon, mint egy őrült, mert előbb-utóbb elesik, és ordítás lesz a vége, ne vágjon a szavunkba, amikor apával váltanánk pár szót, mert többet úgysem tudunk... Hiába magyarázom el százszor szépen, hogy miért ne csinálja, ő akkor is százszor DE-DE-DE... Ha rákiabálok, akkor meg ordít, és nagyon sajnálja magát, és mondja, hogy ő akkor is ügyes. Az nagyon fontos neki, hogy ügyes legyen, sőt a legügyesebb! Néha fogalmam sincs, hogy kezeljem. Azt sem akarom, hogy később ne tudja az akaratát érvényesíteni, nem akarom, hogy tutyi-mutyi legyen. De már lassan kikészít! Egyébként az a legjobb az egészben, hogy saját magamra emlékeztet, én se értettem sose, miért nem lehet azt csinálni amit akarok, az miért nem jó a szüleimnek, ha nekem jó. Kaptam is elég szidást, ezért nehezebb most megtalálnom a jó megoldást!"-Anya
Emma egyre akaratosabb. Alig tudok vele szót érteni. Ha mondom, hogy nem szabad, vagy ne csináljon valamit, ő elkezdi, hogy "DE ANYA" és folytatja. Például ne lökdösse Lacikát, ne rohangáljon, mint egy őrült, mert előbb-utóbb elesik, és ordítás lesz a vége, ne vágjon a szavunkba, amikor apával váltanánk pár szót, mert többet úgysem tudunk... Hiába magyarázom el százszor szépen, hogy miért ne csinálja, ő akkor is százszor DE-DE-DE... Ha rákiabálok, akkor meg ordít, és nagyon sajnálja magát, és mondja, hogy ő akkor is ügyes. Az nagyon fontos neki, hogy ügyes legyen, sőt a legügyesebb! Néha fogalmam sincs, hogy kezeljem. Azt sem akarom, hogy később ne tudja az akaratát érvényesíteni, nem akarom, hogy tutyi-mutyi legyen. De már lassan kikészít! Egyébként az a legjobb az egészben, hogy saját magamra emlékeztet, én se értettem sose, miért nem lehet azt csinálni amit akarok, az miért nem jó a szüleimnek, ha nekem jó. Kaptam is elég szidást, ezért nehezebb most megtalálnom a jó megoldást!"-Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése