Mikulás itt is, ott is

Nagyon jók lehettek a gyerekek, mert mindenhol meglátogatta őket a Mikulás. Bár én ezt a jóságot nem nagyon vettem észre:)
Először természetesen itthon jött el hozzánk. Lacika egyáltalán nem várta. Sőt mióta emlegettük neki, hogy majd jön a Mikulás és hoz ajándékot, mindig ellenkezett. Nem, ide nem jön, és neki nem is kell ajándék. Hiába magyaráztuk neki, hogy a Mikulás aranyos és kedves, és hoz meglepetést, csak nem barátkozott meg vele. Mikor a TV-ben mutatták, hogy leszállt a Mikulás a repülővel, megállt és rezzenéstelen arccal nézte, aztán közölte, hogy ő nem fél tőle. De persze teljesen be volt szarva. Na így vártuk, hogy mikor toppan már be hozzánk. Meg is érkezett és egyből elkezdett ordítani. Rá se akart nézni, csak bújt hozzám.

Emma hirtelen nagyon jó kislánnyá változott, és szégyenlősen hallgatta mit mond a Mikulás.

Felsorolta, hogy milyen rosszaságokat figyelt ki a távolból, és persze megdicsérte őket a sok jó dologért, amit tettek, vagy amit megtanultak az évben. Aztán kiosztotta az ajándékokat. Emma bátran odament hozzá.

Lacika is nyert tőle egy kis bátorságot, mert ő is átvette az ajándékot, persze csak apával együtt,

és a végén még pacsit is adott neki.

Közös képet azért nem akart a Mikulással, így ő lemaradt róla.

Egyébként Laci, Miki barátja volt beöltözve, mint minden évben, és tartottam tőle, hogy idén már lebukik Emma előtt, de nem. Még Emma annyira átéli ezt az egészet, hogy eszébe sem jut, hogy kamu az egész.
Másnap az oviba is megérkezett a Mikulás. Ez zártkörű rendezvény volt, de az óvónéni csinált nekünk képeket.

Emma legújabb szerelme, Ádám mellett feszített és együtt énekeltek a Mikulásnak.

Nem volt megijedve itt sem, látszik a szemén a huncutság. Készült róluk csoportkép is.
Aztán végül a bölcsiben is járt. És itt nem akárki, hanem az uram volt beöltözve. Mikor felkérték először teljesen ki volt akadva, főleg, hogy én vállaltam el a nevében. Attól félt, hogy majd én kinevetem. Nevettem is rajta... De szerintem jó volt.

Féltem, hogy majd Lacika megismeri, de itt is annyira félt tőle, hogy mikor belépett elkezdett sírni, és onnantól kezdve nem is nézett rá, csak bújt belém. Még az ajándékot sem vette el tőle, hiába közeledett hozzánk.

Csak amikor indulóban volt kifelé, akkor köszönt neki vissza. Utána, mint akit elvágtak, rohant a játékokhoz, amit a Mikulás hozott, és már semmi baja sem volt. Sőt amikor belépett az apja átöltözve, rohant oda hozzá, újságolta, hogy itt volt a Mikulás, és hogy nem félt tőle. Mindenki dőlt a röhögéstől, mert ő volt az egyetlen gyerek, aki a közelébe nem mert menni.