Nyaralás

Mondhatom nagyon "jó" volt. Az idő teljesen kicseszett velünk (hogy csúnyábban ne fogalmazzak). Július 25-én hétfőn indultunk Szilvásváradra 5 éjszakára. Útközben még sütött a nap, de mire odaértünk már esett az eső. És el sem állt. A hétfői napot még átvészeltük valahogy. Meleg nem volt, az eső néha zuhogott, néha csak csepergett, olyankor kidugtuk a fejünket a szobából, és sétáltunk egyet. Kedden reggeli után még nem esett, így elindultunk vonatozni. Fel akartunk menni a barlangba, és a vízeséshez. 10 perc vonatozás után már szakadt is, és le sem tudtunk szállni a vonatról. Ugyanazzal a járattal jöttünk is vissza, és mentünk a szállásra, ahol a nap hátralévő részét töltöttük. A gyerekek elég hamar nyűgösek lettek, nem nagyon tudtak mit csinálni a 4 fal között. Estére némi javulás látszott, tudtunk is egy órát játszani az udvaron. Szerdán megint arra ébredtünk, hogy zuhog. Úgy döntöttünk, nem dobunk ki napi 15 ezer forintot azért, hogy egy szobában töltsük minden időnket, így elindultunk hazafelé, duzzogva, mérgesen. Ez az egy hetünk volt szabad idén, hogy azt a gyerekekkel együtt töltsük valahol, kikapcsolódjunk. Direkt olyan helyet választottunk, ahol tudunk kirándulni, ahol a vendégház udvarában van játszótér, gyerekpancsoló és felnőtt medence. De ezeket ki sem tudtuk próbálni. A legjellemzőbb erre a pár napra ez a kép, ez mindent elárul. Így szerdán reggeli után beültünk az autóba és elindultunk haza. Útközben Füzesabonynál megálltunk kávézni, és kisütött a nap. Néhány perc bosszankodás után megkérdeztük a büfést, hogy Mezőkövesd messze van-e? Azt mondta, csak 20 km, és hogy a Zsóry fürdő szépen fel van újítva, sőt van fedett része is. Úgyhogy arra vettük az irányt. Találtunk a fürdő mögött egy klassz hotelt, ugyanannyiba került, mint a Szilvásváradi szállás. A szoba tágasabb volt, és pár méterre volt a fürdő bejáratától. Az idő itt sem volt sokkal jobb, de legalább nem esett. Egyszer tudtunk kint fürdeni, a többi alkalommal benn a gyerekpancsolóban, ahol volt egy kis játszósarok is kialakítva. Mi meg Lacival felváltva ki-ki járkáltunk a gyógymedencébe. Jókat ettünk, nagyokat sétáltunk, béreltünk egy négyes biciklit, ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Egyszer kipróbáltuk a jacuzzit is, a gyerekek jól beöltöztek úszómellénybe, persze nem volt rá szükség. Lacika félt benne, nem is mozdult el az ölemből, de Emma nagyon élvezte. A szállodában mindenki nagyon kedves volt, még a gyerekkel is foglalkoztak, mindent megtettek, hogy mi is és ők is jól érezzék magukat. Kiderült, hogy az igazgató Marika néni eredetileg óvónő volt. Ez meg is látszott, mert alig lehetett levakarni a gyerekeket róla. Emma be is állt néha recepciósnak, és nem is akart tágítani onnan, mert ő várja és fogadja a vendégeket.Szóval végül mégis kihúztuk szombatig az idei nyaralást, és utólag nem is volt olyan rossz, de azért remélem jövőre jobb lesz.

Szülinap, 20 éves a Referencia

Laca szülinap:
Június 29-én Lacika 2 éves lett. Előtte 2 nappal pedig a névnapja volt. Összevontan tartottuk 29-én a családi bulit. Tekintettel a dupla ünnepségre sok-sok ajándékot kapott. Próbáltuk kárpótolni, amiért ilyen helyzetbe hoztuk, hogy szinte egyszerre van a névnapja és a szülinapja, bár most még nem fogja fel.

Többek között kapott a szobájába bútorokat, új ágyat (még nincs összerakva) és egy kis polcot, egy utánfutós kismotort, egy talicskát (ami nagyon bejött, mert talán ennek örült a legjobban), egy merevfalú medencét (amit akkor még nem állítottunk fel, és azóta rá is jöttünk, hogy nem annyira merev, mint kellene), egy bújós sátrat...Miután megérkeztek a vendégek, és mindenki felköszöntötte megvacsiztunk.Aztán jöhetett a torta. Egy kék autós tortát kapott, aminek a rendszámtábláján Lacika felírat állt. Nagyon tetszett neki!Aztán sikerült Lacikának bepálinkázni. Kis feles pohárba öntött neki dédimama vizet, de aztán kicserélődhetett a pohár, mert azt vettem észre, hogy beleiszik a pohárba, elvörösödik a szeme, és alig kap levegőt. Gyorsan beleszagoltam a pohárba, és akkor derült ki, hogy már pálinka van benne. Szerencsére nem lett semmi baja, utána jókedvűen talicskázott, és bújócskázott. Kicsit fura lett ugyan a tekintete.

Lacika 2 évesen:

Végre beszél. 2 hónapja még alig mondott valamit, most meg már nem győzünk csodálkozni mennyi mindent tud. 3-4 szóból álló mondatokat mond, és a mondókákkal is próbálkozik. A zsipp, zsupp végig megy neki, a boci-boci tarka, a bújj-bújj zöld ág, és a hóc, hóc katona eleje, vagy Emma segítségével. Amit nem tud, arra rákérdez "Mi az", ha nem figyelek rá, akkor rám is kiabál "Anya, mi az, mi az, mi az...?", amíg nem válaszolok. Imádja a könyveket, az állatosokat, autósokat, és amelyikben különböző tárgyak vannak. Mindig hozza őket, és mondja "Anya, olvassuk azt!" Ha valamit nem ért, akkor megkérdezi "Miért?". Ha én kérdezem tőle miért, akkor azt feleli "Azért". Gyorsan letudja a választ. A kije vagy anyának kérdésre a szerelme helyett azt válaszolja "Szerelem", a hogy hívnak kérdésre pedig azt, hogy "Kovács Lacika vagy".
Valószínű balkezes lesz, mert mindig azzal eszik.

A szobatisztaság még nem megy, ha mondom neki, hogy a WC-be kell kakilni, vagy pisilni, akkor csak annyit mond, hogy "Nem!". Pedig ha Emma WC-zik, akkor ő a bilin ül közben, meg a bölcsiben is szoktak bilizni, és egyszer-kétszer sikerült is neki bele pisilni.

20 évesek lettünk: július 1-én 20 éves lett a cégünk, igazából apa cége, de már mi is a magunkénak tekintjük, hiszen mindannyian ott melózunk. Reméljük a válságos idők ellenére, még sokáig tudjuk folytatni tevékenységünket. A bulit az alakulás napján megtartottuk. A gyerekek is részt vettek az ünnepségen, de ők 8 óra fele hazamentek Erzsi mamival. Mi éjfélig mulattunk az urammal.

Most meg elkezdődött a nyári szünet. A bölcsiben 2 hét, az oviban 5 hét. Első héten délelőtt Elekes mamánál vannak, délután itthon velem. Utána egy hét nyaralás Szilvásváradon. Aztán Lacikának folytatódik a bölcsi, Emma meg Erzsi maminál lesz. Közben lesz a lagzi, tesómé!!! A lánybúcsún már túl vagyunk. Mit mondjak, jól sikerült!!!

Füzér, fényképezkedés, évzáró...

Füzér: Május 27-28-ra szabit vettünk ki, és elutaztunk anyósomékkal Füzérre. Laci egyik rokona épített ott egy vár szerű épületet, közvetlenül a füzéri várrom alatt.Egy kis kikapcsolódásnak jó volt, még annak ellenére is, hogy némi nehézséggel indult az utunk. Elsőként mi hagytuk itthon az egyik csomagunkat, de szerencsére Miklóstól nem messze észrevettük, és visszajöttünk érte. Azt hittük ezzel megúsztuk a mindenkori utazási bakikat, de aztán jött a java. Anyósomék autója lerobbant. Felforralta a vizet. Mindez Kunhegyes közelében történt, így Laci hívta a barátját Kalácsot, hogy segítsen ki bennünket. Ő hozott egy szerelőt, aki miután megnézte, hozzá is fogott a szervizhez az út szélén. Azt hitte csak kis baj van, de nem így lett. Nem sikerült megjavítani, így végül elhúztuk az autót Kalácsékhoz, ő meg kölcsönadta az autóját anyósoméknak. Hozzá kell tenni, hogy a lerobbant autó pár éves Golf V., alig használt, 45 e km-el. Apósom szidta is a német technikát. Pár óra csúszással folytattuk utunkat. Egyszer még apósomék rossz irányba mentek az autópályán, de ezen kívül már más probléma nem merült fel. Sikeresen odaértünk, és nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy egy kicsit meg voltam fázva, és hiányoztak a gyerekek. Pedig ők itthon Elekes mamiékkal jól érezték magukat. Voltak játszótéren Szolnokon, sétáltak az új hídon, fagyiztak... Este Emma teljesen fel volt pörögve, nem győzte mesélni, mi minden történt velük. Mi napközben főzőcskéztünk, este meg lesétáltunk a helyi kocsmába. Másnap csak pihiztünk, ettünk, ittunk, és ebéd után indultunk haza.

Olaszék: Május 31-én Timiék jöttek hozzánk Olaszból. Úgy volt, hogy nálunk is alszanak majd, de végül Timi barátném anyukája nem ment bele. Érthető is, olyan ritkán látja az unokáját, hogy minden percet ki akar használni. Timi most várja második babáját. Rebecca után úgy néz ki, most kisfia születik. A gyerekek jókat játszottak kinn az udvaron, ami majdnem meghiúsult, mert nagy vihar volt kilátásban, de szerencsére tovább állt. Hurka, kolbászt sütöttünk, jó kis magyaros kaját. Ízlett mindenkinek. Sajnos most csak kis időre találkoztunk, és ki tudja mikor lesz legközelebb. Most már náluk is két gyerkőc lesz, és egyenlőre még mi sem mertünk arra vállalkozni, hogy családostul kirepülünk Olaszba.

Fényképezkedés: Az oviban is, és a bölcsiben is megtörtént az éves fotózás. Meglátszik, hogy a gyerekeim testvérek. Emma egyre jobban zavarban van ilyenkor, harapja a száját, mindenféle pofákat vág. Lacika meg elbújik a fényképész elől a bokorba.Azért szépek lettek!

Évzáró: Június 3-án évzáró volt az oviban. Emma megint főszerepet kapott. Az óvónénik mondták, hogy nagyon ügyes, mindent gyorsan megjegyez, és kapható a szereplésre. Ő volt a kötényes kislány az almafa alatt, aki mindent megtesz, hogy az almák a kötényében kössenek ki. Nagyon édes volt, jól eljátszotta a szerepét. Érdekes, mert itthon pár ember előtt szégyenlős, suttogva, bújva mondja a verseket. Ott meg kiállt mindenki előtt, és bátran végigcsinálta a műsort. Aztán a termükben elbúcsúztak a nagycsoportosok az óvónéniktől, jól megbőgették őket, végül a gyerekeket megvendégelték.És egy kép az évzáróról. Emma és szerelme apa. Vagy fordítva. Így is úgy is IGAZ!

Mama névnap: Június 10-én vendégeink érkeztek. Mama szombaton tartotta a névnapját, de pénteken már jöttek a pesti rokonok. Öregkereszték mamánál, unokatesómék nálunk aludtak. Előtte mi még lezavartunk egy bölcsis gyereknapot, aztán mentünk mamához fogadni a vendégeket. Unokatesómék csak később érkeztek, de Emma addig nem volt hajlandó lefeküdni, amíg nem találkozik velük. Sőt reggel az volt az első, hogy ébreszti őket, de nem jött össze, mert szóltunk előre, hogy zárkózzanak be. Így Lacika az ajtójuk előtt húzatta, bőgette a motorját, úgyhogy csak nem sokáig tudtak aludni. Szombaton meg maminál töltöttük a napot, felköszöntöttük, ettünk-ittunk, beszélgettünk.

Most meg Lacika 2. szülinapjára készülünk, és nyaralni is megyünk majd július végén. A tavalyi Balcsi után most egy közelebbi uticélt választottunk. Szilvásváradra megyünk.
És amit már annyiszor írni akartam. Lacika végre beszél, és szinte mindent mond. Utánozza Emmát, minket. Kérdez, válaszol, nagyon édes. Azt hittem sosem fog elkezdeni beszélni, és lám egyik pillanatról a másikra belejött.

Emma névnap, fényképezkedés, húsvét, anyák napja

Enyhén lemaradtunk, de ilyen a dolgozó nők élete! Próbáljuk pótolni a fontosabb eseményeket.
Április 19.: Emma névnap

Szokásunk szerint a napján felköszöntöttük Emmát névnapja alkalmából, de a családi bulit hétvégére tettük. Emma tőlünk babát és hintát kapott, meg a Sparos gyűjtőalbumot, néhány matricával ami azóta is nagy kedvenc. Kivételesen meg volt elégedve minden ajándékkal, nézegette egy darabig őket, és most nem kötött bele semmibe. Pedig a babának voltak hiányosságai, mert olyat kért, amit lehet fésülni, amihez van cumi és cumisüveg is. Na a cumi az lemaradt, de nem tette szóvá. És persze Lacikának is nagyon tetszett a baba, úgyhogy egy darabig ment rajta a vita. Mert hiába adtunk neki egy régit, neki is az új kellett volna, de mára megtanulta, hogy melyik baba az övé, és melyik az Emmáé.

Április 23: Emma családi névnapi buli

Szombat délelőtt a gyerkőcök Elekes maminál voltak, mi meg készültünk a délutáni bulira. Takarítás, sütés, főzés. (Igaziból mi már pénteken megsütöttük Emmával a süteményeket, mert csütörtöktől tavaszi szünet volt az oviban.) Délután már itthon aludtak, és miután felkeltek vártuk a vendégeket. Jöttek Erzsi mamiék Babival, Elekes mamiék, Nóriék és Elekes dédi. Emi kapott sok-sok szép ruhát, ami ügye mindig jól jön, és szerencsére örül is neki. Nem győzte felpróbálgatni este, miután a vendégek elmentek. És kapott Erzsi mamiéktól egy libikókát, amit Lacikával együtt tudnak használni. Dupla öröm!Április 24: Fényképezkedés

Ilyenkor április vége, május eleje fele szoktuk letudni az éves fotózásunkat. Így egy füst alatt lement Emma 4, Lacika 2 éves fényképezkedése. Már tavaly és most idén is Laci unokatesója Roland készítette a fotókat. Két kedvenc képem a sok közül:Április 25: Húsvét

Húsvét hétfőjén nem volt kedvem itthon ülni egész nap, így úgy döntöttem, hogy anyuéknál tartózkodunk. Lacika ment apával locsolkodni (meg csajozni), mi meg Emmával Elekes maminál vártuk a locsolókat. Délutánra letudtuk a locsolkodókat, és a fiúk is csatlakoztak hozzánk, kinn a kertben múlattuk az időt.Május 1: Anyák napja

Elekes mamiéknál szombaton megtartottuk az anyák napját, mert vasárnap nem értek rá. Főzőcskéztünk, a gyerekek meg játszottak, oda-vissza szaladgáltak mamától, dédimamáig (ő a kertfaron lakik, és hol az egyik, hol a másik udvaron rosszalkodtak). Így aznap letudtuk Elekes mamát, Elekes dédit, sőt még délután csapatostul elmentünk Tóth dédihez is. Vasárnapra kengyeli dédi, és Erzsi mami maradt.

Május 4: Anyák napja a bölcsiben

Lacika bölcsis anyák napjától nem tartottam. Gondoltam, ha meglát úgy is odaszalad hozzám, és nem fog semmit sem csinálni, úgyhogy elmarad a bőgés. Na, nem jött be. Bőgni ugyan nem bőgtem, de pont ő vezette a sort, amikor elkezdték a műsort, mosolygott rám teli pofával, és már akkor elérzékenyültem. Aztán ügyesen végigcsinált mindent, utánozta a többieket.A végén megkapták a virágokat, és átadták nekünk.

Zabálni való volt!
Május 7: Borka szülinap

Emma szülinapi buliba volt hivatalos, és mi is. A szülőket is hívták. Lacika addig Erzsi maminál tartózkodott, némi önzőségből, nem volt kedvem egész idő alatt utána rohangálni. Emma az elején szokásához híven szégyenlősködött, persze utána 10 perc alatt feltalálta magát. Mi meg jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk.Május 12: Anyák napja az oviban

Ide már úgy mentem, hogy fel voltam készülve mindenre. Emma már mondogatta, hogy ő nagyon ügyes lesz, tudja az összes verset, még a nagyokét is, és majd nagyon büszke leszek rá. Egy-két sort néha elejtett itthon a versekből, de mivel titok volt, ügyesen tartotta a száját. Mire odaértem Emma már szépen fel volt öltözve, és várta a szereplést.Hát, tényleg nagyon ügyes volt, szépen, érthetően mondta a verseket. Persze direkt bőgetős, nagyon megható műsorral készültek. Bár lehet anyák napján mindenen meghatódik egy igazi anya. A lényeg, alig bírtam néha visszatartani a könnyeimet. Hihetetlen, hogy már ilyen nagy és ilyen okos! Nem vagyok elfogulatlan egy cseppet sem?!

Betegeskedések, tavaszi napjaink

"Régen jelentkeztünk, de sok jóról nem is tudunk beszámolni. Egy hét meló után, egy hét betegség, felváltva, hol az egyik, hol a másik gyerkőc. Lacika éppen meggyógyult a kötőhártya gyulladásból, és egyéb bajaiból, az antibiotikumtól elkezdett menni a hasa. Teljesen szétmarta a popsiját, hiába cseréltük le azonnal a pelust. Szegénykém szólt pedig minden egyes alkalommal, hogy kaka, egy percig sem tűrte a popóján a cuccost, de mégis rettenetesen csúnya lett. Egy hétig tartott, mire sikerült kikezelni. Aztán egy hét meló, és Emma lett beteg. Piros torok, láz. Az ovi szinte teljesen kiürült, mindenkin végigment a vírus. Ráadásul pont azon a héten kellett két nap szakmai továbbképzésre mennem, úgyhogy apa és Erzsi mama is kivette a részét az ápolásban. És most Lacika esett vissza megint. Szörcsög, hőemelkedése van, és piros a torka. A változatosság kedvéért ismét antibiotikumos kezelés. Én meg a szokásos 4 havonta jelentkező felfázásommal kínlódok. A doki azt mondta, most már kéne egy veseultrahangot csináltatnom, ha ilyen sűrűn előjön.

Egyébként megvagyunk, végre jó idők vannak, és a gyerekek kinn tudnak lenni az udvaron hétvégente, és esténként. Lacika kedvence a hinta. Még csak egy van belőle, így megy rajta a veszekedés, hogy ki üljön bele. Szerencsére Emma átengedi néha a terepet, és ő addig színez a garázsban. Amúgy bármin, bármikor össze tudnak veszni. A csúszdán, a babakocsin, a fűnyírón, a labdán... Hétvégén is előfordult, hogy csak a sivalkodásukat lehetett egész délelőtt hallani, amíg én főztem az ebédet. Egyszer bezavartam őket, hogy csak akkor mehetnek ki, ha tudnak egymással ügyesen is játszani, nem csak vitatkozni. Mondhatom sokáig hatott a büntetés.

Lacika amúgy is a nagyon hisztis korszakát éli. Erőteljesen próbálgatja a határait, ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor földhöz vágja magát, veri a fejét az ajtóba, vagy ha felveszem belém. Néha egy-egy nyakleves is leszalad neki, ha már végképp nem lehet vele bírni. Boltba egy ideje nem viszem magammal, abból már elég volt. De, hogy jót is írjak róla, végre elkezdett jobban beszélni. Mindenkit utánoz, főleg Emmát. Mondja utána a szavakat. Pl. Emma kiabált a szomszéd kislánynak, hogy "Ancsa" és Lacika is tisztán kimondta. Vagy ha feleselésről van szó, akkor is ott van a szeren. Rászóltam, hogy Lacika tedd le a vasat, és visszakiabálta, hogy "TEDD LE!". Újabb szavai: APUSZI (apuci), TETTYÉK (tessék), ÁPI (Árpi, a bölcsis barátja), TICSI (kicsi), SZIJA (szia), EPE (eper), EPTE (lepke), BABI (bari), FÖF-FÖF (röf-röf) FA (fa), FÁ (ha, megüti magát, akkor szól, hogy fáj), PISI (már nem kaka ez is, hanem tudja, hogy pisi)...
Emmával Lacikához képest, szinte semmi baj nincs. Néha ő is behisztizik, ha valamit máshogy akart, mint ahogy mi mondtuk neki, de ő inkább megsértődik, és félre vonul duzzogva pár percre. Szereti az ovit is, most már játszik a gyerekekkel is, nem olyan visszahúzódó, mint egy ideig volt. Legalábbis most nem panaszkodnak rá.
Nagy vonalakban ennyi. Remélem legközelebb hamarabb tudunk jelentkezni, de nem azért, mert valaki megint lebetegedett."-Anya