2009. szeptember 10., csütörtök

Falunap, mami szülinap (09.04-08)

"Múlt hét pénteken nem történt semmi különös. Csak annyi, hogy kivételesen anya jött értem a bölcsibe, amin meg is lepődtem. Találkozott Menta, meg Laráék anyukájával, és ők is fel voltak háborodva, milyen volt a szemem Benji csípésétől, vagy harapásától. És mondták, hogy ők is jelezték a gondozónőknek, hogy figyeljenek jobban ránk.
Szombaton jó napunk volt. Reggeli után Lacikát leraktuk Erzsi maminál, és mentünk Óbalára a falunapra. Először jártunk egyet, majd apa téglagyári ismerőseinek a focimeccsét néztük. Délre hazajöttünk megebédelni, és aludnom is kellett. Ébredés után viszont Elekes mamiékkal mentünk vissza. Tesó addig is maradt másik maminál. Szintén körbe néztünk, majd apával elmentünk hintózni. Nagyon tetszett, azóta is azt hajtom, hogy milyen jó volt pacizni. Közben anya leállt pletykálni, és végül nem talált minket sehol. Mi is elkezdtük keresni, és egyszer csak sikerült megtalálnunk. Aztán ettünk sült kolbászt meg hurkát. És elkezdtük hallgatni a mesemondó bácsit. Anya meg elkezdett minket sürgetni, hogy induljunk haza, mert már hűvös is van, meg Lacika is lehet már fürdene. Hiába mondtam, hogy én "ÜGYESEN HALLGATOM A MESÉT!", indulnunk kellett.
Vasárnap maminak volt az 50. szülinapja. Reggeli után 2,5 óra készülődés után tudtunk elindulni. Akkor már javában készültek a finom ennivalók. Én kinn az udvaron szaladgáltam, Lacika meg aludt. Ebéd előtt felköszöntöttük mamit. Tőlünk Nóriékkal közösen antik faliórát kapott, kb. 1920-as. Papitól meg egy szép karórát. Az ebéd az elég rosszul sült el a mi részünkről. Lacika felkelt, így anya nem tudott enni. Én meg mivel ilyen sokan voltunk, szintén nem ettem apával semmit, csak nyűglődtem, hogy fáradt vagyok. Anya felvitt lefektetni, közben meg Lacikát etette. Mikor elaludtam, és Lacika is jól lakott, akkor tudott megkajálni, de csak úgy, hogy apa tologatta tesót. Utána se sok nyugtot hagytunk nekik, úgyhogy teljesen kikészültek! Most már legalább apa is lemondott a 3. gyerekről!
Hétfő és kedd szintén az unalmasabb napok közé sorolható. Hétfőn csak a fagyizóba mentünk el bölcsi után. Kedden meg a boltba bevásárolni, utána meg a szomszédéknál kötöttünk ki. Ott legalább játszottam Ancsáékkal, meg ettünk össze-vissza csokit, rudit, kekszet, chipset. Úgy látszik tényleg hat a vitamin!"-Emi

2 megjegyzés:

Bianka és Karina írta...

Na hallod jól elbánt vled az a buta fiú.:PP Miért nem csaptál neki oda?:ooo
Reméljük nem lesz több ilyen.:)))
Jó kis napjaitok voltak nektak is.:))
Édesek vagytok a képeken!:)Tesó is mennyit nőtt!:DDD
Amit szedsz vitamint az jó az evésre is?Mert akkor kell nekem is.:))
Pusza!
Bius

Kati írta...

Ti legalább "leadhatjátok" Lacikát. Nálunk apa ilyenről hallani sem akar. Amíg Marci pici volt, nemhogy falunap, de bevásárlás sem volt. Most, hogy nagyobb - és fogadzik, meg tanulni jár, meg minden érdekli :-S - mindenhova visszük. "Természetesen." Hiszen a miénk. :-D
Az ünnepi ebédek pedig... Hajaj... A nyaraláson az étteremben is szinte mindig kihűlt ebédet evett anya, mert Marci csak vele alszik el - mert nem mindegy ám, ki rázza a kocsit. :-S