"Hétfőn megint unalmasabb napunk volt. Csak sétálni mentünk az utcánkban, miután Emi hazaért a bölcsiből. Ő motorral jött, és visszafele el is esett. Két bácsi csinálta a kocsibejáróját, Emi szokott velük beszélgetni, és annyira sietett hozzájuk, hogy kifordult alóla a motor. Volt egy kis sírás, de szerencsére nem lett semmi baja. De azért a bácsiknál sajnáltatta magát!
Kedden délután anyával babamasszázson voltunk. Délután két órára mentünk. Út közben elaludtam, de mire bevitt a tanácsadóba fel is ébredtem. Megvártuk míg mindenki megérkezik. Aztán bekapcsoltak halk, nyugtató zenét, és Erzsike néni elkezdte anyáékat tanítani. Én egyfolytában Erzsikét néztem, figyeltem miket mond. Először a lábbal kezdtek, majd a hassal, végül a mellkast tanulták. A láb annyira nem tetszett, csak a popsis része, azon vigyorogtam. A poci , és a mellkas nagyon jól esett. Igaz a végére kezdtem megéhezni, pedig előtte kajcsiztam. Kérdezték is, hogy tán ilyenkor szoktam aludni, azért vagyok-e ilyen nyugtalan. Anya közölte, hogy nem, hanem ilyenkor szoktam szinte szünet nélkül enni. Mikor vége lett gyorsan meg is etetett. Jövőhéten is lesz, csak hétfőn, és akkor kell mennünk röntgenre. Ha szerencsénk lesz hazaérünk, és tovább képezhetjük magunkat. Reméljük idővel tapasztalunk valami jó hatását, pl. hogy nyugodtabb leszek, vagy jobbat alszok. Hasfájós nem vagyok, de állítólag arra is jó. Sőt, arra külön gyakorlatsort tanultunk. Utána még elmentünk csapatostól a dokinénihez. Én köhögök, Eminek meg folyik az orra. Mind a ketten ügyesen tűrtük a vizsgálást. Kaptunk néhány gyógyszert, amire apa ráíratta a patikában melyik kié, mert lassan már nem lehet követni, kinek melyiket kell bevennie.
Este még eljöttek Nóriék elköszönni, mert Párizsba utaznak Csabival. Még Nóri kapta diplomájára az utazást ajándékba! Ezúton is szép utat, és jó pihenést kívánunk!" -Lacika
Kedden délután anyával babamasszázson voltunk. Délután két órára mentünk. Út közben elaludtam, de mire bevitt a tanácsadóba fel is ébredtem. Megvártuk míg mindenki megérkezik. Aztán bekapcsoltak halk, nyugtató zenét, és Erzsike néni elkezdte anyáékat tanítani. Én egyfolytában Erzsikét néztem, figyeltem miket mond. Először a lábbal kezdtek, majd a hassal, végül a mellkast tanulták. A láb annyira nem tetszett, csak a popsis része, azon vigyorogtam. A poci , és a mellkas nagyon jól esett. Igaz a végére kezdtem megéhezni, pedig előtte kajcsiztam. Kérdezték is, hogy tán ilyenkor szoktam aludni, azért vagyok-e ilyen nyugtalan. Anya közölte, hogy nem, hanem ilyenkor szoktam szinte szünet nélkül enni. Mikor vége lett gyorsan meg is etetett. Jövőhéten is lesz, csak hétfőn, és akkor kell mennünk röntgenre. Ha szerencsénk lesz hazaérünk, és tovább képezhetjük magunkat. Reméljük idővel tapasztalunk valami jó hatását, pl. hogy nyugodtabb leszek, vagy jobbat alszok. Hasfájós nem vagyok, de állítólag arra is jó. Sőt, arra külön gyakorlatsort tanultunk. Utána még elmentünk csapatostól a dokinénihez. Én köhögök, Eminek meg folyik az orra. Mind a ketten ügyesen tűrtük a vizsgálást. Kaptunk néhány gyógyszert, amire apa ráíratta a patikában melyik kié, mert lassan már nem lehet követni, kinek melyiket kell bevennie.
Este még eljöttek Nóriék elköszönni, mert Párizsba utaznak Csabival. Még Nóri kapta diplomájára az utazást ajándékba! Ezúton is szép utat, és jó pihenést kívánunk!" -Lacika
1 megjegyzés:
Hmmm az biztosan klassz lehet.:))
Én nem bírtam annak idelyén.:PP
Pusza!
Megjegyzés küldése