Szülinap (06.28-29)

"Eljött ez a nap is, 29-én kedden egy éves lettem.
Hétfőn még aránylag normálisan telt a napunk, csak délután ment el anya Nórival még néhány ajándékot beszerezni. Kedden viszont egy percig sem unatkoztunk, teljes erővel készültünk a délutáni ünneplésre. Délelőtt elmentünk a boltba bevásárolni, aztán siettünk haza, és anya neki is látott a főzéshez. Szerencséjére én elég sokat aludtam, Emma meg ügyesen játszott a számítógépen, nézte Pumuklit, úgyhogy elég jól haladt. Apa 1/2 3 fele hazaért és még segített neki. A vendégek, Elekes mamiék, Nóriék és Elekes dédi 5 órára jöttek. Erzsi mamiékkal már hétvégén megünnepeltük, ők most azért maradtak ki. Időben elkészültünk, sőt még várnunk is kellett mamiékra, mi meg már türelmetlenek voltunk, úgyhogy sétáltunk még egyet az utcánkban. Aztán végre megérkeztek, felköszöntöttek engem és anyát. Utána megvacsiztunk, mert már mindenki éhes volt.Kivéve Emmát, ő inkább engem etetett, nekem adta a saját ennivalóját is.Vacsora után apa hozta a tortámat. Meggyújtotta a gyertyát és a tüzijátékot. Először csak fogtam a fejem, mi a franc ez? Egy kicsit meg is ijjedtem.Aztán anya is mellém állt, hogy együtt legyen a két ünnepelt, és így már jobban tetszett az a valami nekem is. Utána végre anya felvágta a tortát, és azt is tömhettem a számba! Már alig bírtam kivárni, hogy mikor kóstolhatom meg.Emma meg csak a maci marcipán orrát ette meg, és a szája szélén folyt ki a fekete nyál.Vacsora után jöhetett a kaja ledolgozása. Hátra mentünk a fűre, apáék összeszerelték a hintaágyat, amit mamáéktól kaptak. Én meg Elekes papával sétálgattam, amíg Emma hagyta. Aztán Emma a nyakába ült, és ott rosszalkodott.Fürdésig tartott a buli, elég is volt, mert a végére nagyon elfáradtam. Ajándékba sok mindent kaptam. Ruhákat, szandit, a szobámba bútort, Verdás függönyt... Igen, anyáék lassan külön akarnak költöztetni, csak még az asztalos nem jött felrakni a függönytartót. Remélem még késik egy kicsit, addig legalább még anyáék szobájában maradhatok."-Lacika

"Most már én is mindig a fiammal öregszem egy évet! Igaz nem érzem az évek múlását, csak ha a gyerekekre nézek, hogy már mekkorák, akkor esik le, hogy én sem fiatalodok, hanem öregszem. Mindegy! Szülinapomra Emmától ezt a szép rajzot kaptam, amit az apja felíratozott, és be is kereteztette. Nagyon örültem neki, és meg is hatódtam volna, ha nem tudok róla. De Emike szépen apránként, mindig egyre többet elárult a meglepetésből, magától, én nem kérdezgettem. Így a végére, már szinte mindent tudtam. Beszélt virágról is, de az végül lemaradt a rajzról, csak egy napocska lett. Kiderült, hogy több is készült, de vagy a virág, vagy a nap nem sikerült neki, így ez a példány lett a végleges. Imádom, olyan édes volt, ahogy készült! És Lacikát is, az én édes egy éves kisfiamat! Puszi nekik!"-Anya