Őszi szünet, Károly nap, dolgozó...(11.02-11.07)

"A héten őszi szünet volt az oviban, így ez volt egyhuzamban a második hetem itthon anyáékkal, és anyának, két gyerekkel. Még a hét eleje el is ment, délelőttönként ügyesen játszottunk, amíg anya főzött és összepakolt. Csak néha volt egy kis vitánk Lacikával, de legtöbbször szeretgettük egymást, és el sem mozdultunk a másik mellől. Csütörtökre viszont már meguntuk egymást, és mindenen összekaptunk, mindig az kellett ami a másiknál volt, Lacika mindig rám csapott egyet, én meg ellöktem, és akkor jött a visítás... Anya hiába szólt ránk, nem hagytuk abba. Ha meg ránk kiabált, akkor mind a ketten bőgtünk. Estére már teljesen kikészült tőlünk, és apának panaszkodott, hogy elege van. Pedig délutánonként mindig kimozdultunk egy kicsit, hogy ne unjuk magunkat annyira, legyen egy kis változatosság.
Kedden este eljött Markóth Imi, aki a házunkat tervezte, mert anyáék most a lépcsőfeljárót akarják vele megterveztetni. Fél hat fele ment el, akkor mi anyával gyorsan bepattantunk a kocsiba, és siettünk a DM-be, mert Lacusnak már alig volt pelusa. Ott ketten kétfelé toltuk a kis bevásárlókocsit, aztán meg kifele Lacika ordított, mert szokás szerint haza akarta tolni.

Szerdán anya megint oda ment vásárolni, de most minket nem vitt, mert nyugodtan összeakarta szedni a többi hiányzó dolgot itthonra. Mi meg felöltöztünk, és kimentünk apával a garázsba, és öreget főztünk vele. De Lacika, ahogy anya elment, rákezdett és vagy 10 percig ordított. Vagy azért, mert ő is boltozni akart anyával, vagy azért mert nem akart apával maradni. Kimentünk az udvarra, hogy felvidítsuk, és sikerült is, mert mire anya hazaért, már nyoma se volt a hisztinek.
Csütörtökön Kareszéknál voltunk Károly napon. Ilyen csinosan felöltöztünk. (Imádom őket, ilyenkor olyan édesek és szépek!-Anya) Lacika itt is, amíg kaját látott evett, tehát végig. Én meg csak ittam, dumáltam, Robival játszottam, Karesz nyakában ültem...

Pénteken délelőtt kimentünk a dolgozóba, hogy teljen a nap. Én rajzoltam, vágtam, meg telefonon intéztem a dolgomat. Ha csörgött valakinek a telefonja, akkor én is úgy csináltam, mintha az enyém csörgött volna, felvettem, és elkezdtem beszélni, mintha én is dolgoznék. Lacika körbe-körbe járkált, banánt evett, meg babapiskótát. De kiderült, hogy Imre nap volt, és Imre bácsi hozott házilag sütött pizzát, és sütit, úgyhogy Lacika átállt arra. Este apával aludhattam, aminek így örültem. És eljött a szombat, amit anya már úgy várt, mint a messiást. Erzsi maminál voltunk megint, egy egész napot. Anya végre eljutott a fodrászhoz, egyedül, gyerek nélkül. Főztek apával, meg persze pakolásztak utánunk. De kiderült, hogy azért hiányoztunk neki. Már egy óra múlva üres volt neki a ház, és furcsa a nagy csend. Na, egyszer az agyára megyünk, aztán meg, ha nem vagyunk itthon, nem tud magával mit kezdeni, és alig várja, hogy hazaérjünk!

Vasárnap délelőtt Elekes mamiékat látogattuk meg, átmentünk dédihez, és én papával ükmamához is elbicajoztam.
Ja, mióta átállítoták az órát, Lacika átszokott a délutáni elalvásra. Már nem 11 órakor, hanem fél egy fele alszik el. Így ha itthon vagyok én is, legalább egyszerre alszunk (és anyának van egy kis nyugta)."-Emike