Újabb sztorik, Győri vacsi, Erzsébet nap (11.15-21)

"Erre a hétre is van két sztorim. Az egyiket itthon produkáltam kedden. Esténként kb. hat óra fele fel szoktunk menni anyáék szobájába. Anya megnézi a híradót, mi meg közben játszunk. Most kitaláltam, hogy én nem megyek velük, hanem lenn egyedül nézem a Minimaxot. Igaz addig is azt néztem, vagyis ment a TV-ben, én meg néha ránéztem, de igazából Lacikával hülyéskedtem. Persze mikor indulni kellett volna fel, elkezdtem hisztizni, ordítani, hogy én nézem, nem megyek sehova. Anya pár perc könyörgés után feladta, és a fejemhez vágta, hogy akkor nézzem, és ma már meg se lásson. Mikor apa bejött váll rángatva meséltem neki, hogy anya nem akar látni sem. Ennyire érdekelt az egész.
A másik az oviban történt csütörtökön. Itthon csak annyit meséltem el, hogy Tamara hányt. Anya megijedt, hogy megint kezdődik a hányás hasmenés. Másnapra hőemelkedésem lett, és nyűgös voltam. Anya hívta óvónénit, mondta nem megyek oviba, és rákérdezett, hogy Tamara tényleg hányt-e. És Anett elmesélte a történteket. Leültettem Tamarát, mert valamiért megharagudtam rá, és nem engedtem felállni. Annyira fenyítettem, hogy nem is mert megmozdulni, a végére nagyon ideges lett, hisztis rohamot kapott, és kihányta a reggelit. Mikor anya rákérdezett, hogy miért csináltam, csak annyit mondtam, hogy pakolnunk kellett, és ő nem segített, ezért megbüntettem. (Na, most ehhez mit szóljak?-Anya)

Péntekre, ahogy írtam, beteg lettem. Elmentünk a doktornénihez, és persze megint a torkom volt piros. Antibiotikumot írt fel. Betegségem ellenére elég jó kedvem volt, így este csak elmentünk Győriékhez hurka-kolbász vacsira. Ez volt az idény-nyitó vacsink. Télen minden disznó vágás után összeülünk, és lemeózzuk egymás munkáját. Megvacsoráztunk, mondjuk én csak palacsintát ettem, Lacika az mindent megkóstolt. Aztán Katával, és Balázzsal játszottunk. Lacika mikor kifáradt, megpihent Balázs ölében. Itt meg a két szép jó barát, apa és Miki nagy egyetértésben. Pénteken este anyával aludhattam, mert a lázam egy kicsit fentebb ment, és figyelni akart. Ennek én nagyon örültem, és hálából fel sem keltem egész éjszaka.

Szombaton délután Erzsi mamiéknál voltunk Erzsébet napon. A betegségnek köszönhetően kicsit nyűgösebb voltam. Mikor megérkeztünk felköszöntöttük mamát, aztán megkajáltunk. Utána Lacika járkált körbe-körbe, élvezte, hogy sokan foglalkoznak vele. Én nem barátkoztam senkivel, csak Bercivel, és Dittával, aki elég későn érkezett, így vele nem sokat tudtam dumálni.
Vasárnapra, már sokkal jobban voltam, elmúlt a lázam is. Délután elmentünk a boltba, utána beszaladtunk Elekes mamiékhoz."-Emma