Nem sok jó!!!

"Bölcsi: Lacika 2 hétig nagyon jól viselte a bölcsibe szoktatást. Semmi gond nem volt vele, már 1,5 hét után megpróbálhattuk az ott alvást is, és az is zökkenő mentesen ment. Persze mikor elkezdtem dolgozni, Lacika 3. bölcsis hetének hétfőjén, elkezdődtek a problémák. Reggel ment ügyesen, alig tudta kivárni, hogy átöltöztessem, már dörömbölt az ajtón, hogy hagy menjen be. Aztán megtorpant, és elkezdett hisztizni, és belém kapaszkodni. Ez mostanra odáig fajult, hogy már akkor rákezd a sírásra, amikor megállok az autóval a bölcsi előtt. De rájöttem, hogy ez csak nekem szól, engem büntet, mert ha fél órát maradok vele, akkor fél órát bőg, ha 2 perc alatt beadom, akkor meg két percig. Úgyhogy maradt ez a változat. Nap közben semmi baj nincs vele, játszik, jókat eszik, alszik... Amikor megyek érte, akkor tovább folytatja a büntetésemet. Először nem akar odajönni hozzám, aztán végre odajön, és rámüt vagy hármat, néha földhöz vágja magát. Egyszer az apja ment érte, akkor ügyesen jött haza, de itthon mikor meglátott, megint megcsinálta a kis balhéját. Szóval itt tartunk a bölcsivel."-Anya

"Buli: Január 16-án vasárnap szülinapi buliban voltam. A legjobb ovis barátnőm Emese hívott meg. Már nagyon be voltam zsongva. Egész nap csak Emesét emlegettem, azt kérdezgettem, hogy mikor megyünk már, mi lesz ha nem találjuk meg a házat, ahol laknak... Aztán végre minden gond nélkül odaértünk. Nagyon jól éreztem magam. Sokat játszottunk, miközben kukit ettünk, szaladgáltunk körbe-körbe, lufiztunk, és a forgó székkel pergettem a barátaimat. Mikor vége lett a bulinak, már azt hajtogattam anyának, hogy kiket hívok meg az én 4. szülinapomra. Anya nagyon örült neki, apa meg közölte, hogy akkor neki biztos, hogy pont halaszthatatlan dolga lesz!"-Emma

"Ükmama: Január 22-én szombaton meghalt dédimamám, a gyerekek ükmamája 96 éves korában. Sajnos az utolsó napjai nem úgy teltek, ahogy gondoltuk. Azt hittük, szép csendben elalszik, ha már ilyen szép kort megélt egészségben. De sajnos az utolsó napokban sokat szenvedett, nem evett, nem ivott, nagy fájdalmai voltak. Mi péntek, szombat felváltva a szüleimmel mellette voltunk az utolsó óráiban. Ennyit tudtunk még érte megtenni. A temetésen is túl vagyunk már, tegnap, 26-án temettük el. Nyugodj békében ükmama! Emlékezetül egy kép, az utolsó közös fénykép vele, tavaly karácsonykor.Emmának elmondtam, hogy mi történt, úgy gondoltam, rá is tartozik. Elmeséltem neki, hogy ükmama már nagyon öreg volt, és elaludt, meghalt. Egyből megértette , mert visszakérdezett, hogy akkor el fogják temetni? Aztán tovább kérdezősködött, mindent tudni akart. Pl. Mit mondott ükmama? Én mit mondtam neki? Ki fog még meghalni? El sem hinné az ember, mi minden megfordul egy gyerek fejében. És nagyon nehéz volt az ő nyelvén megfogalmazni a történteket. De ügyesen, értelmesen vette a dolgot.

Betegség: Megint elkapott bennünket a nyavalya. Én két hete köhögök. Lacika orra egy hete folyik. Emma kedden este belázasodott. Szerdán elvittük az orvoshoz, a torka piros, és a nyirokcsomói duzzadtak. Kapott antibiotikumot. Az apjuk meg mára taknyosodott le. Úgyhogy itthon betegeskedünk mindannyian."-Anya