Betegség, játszóház, hiszti

"Emma és a betegség: Emma nagyon nehezen gyógyult meg. Majdnem két hétig volt beteg. Nem köhögött, nem folyt az orra, de lázas volt. Vagyis két nap láz, aztán két nap szünet. Mindig azt hittük, hogy végre meggyógyul, aztán mégis mindig visszaesett. Háromszor voltunk vele orvosnál. Az első vizsgálat után beszedte az antibiotikumot. Mire az elfogyott, a láza visszatért. A doki azt mondta, ha nem megy 38 fölé, akkor ne kezdjünk másikat, de azért kiírta. Emma láza mindig megállt 38,0-nál, így nem kezdtük el. A végén már csak 37,5 volt, de már ki voltunk, mert nem tudtuk, miért nem múlik már el, miért nem akar meggyógyulni. Aztán nagy nehezen csak sikerült kivergődnie belőle. Az első héten én voltam vele itthon, Lacikát is kivettem a bölcsiből. Emma többnyire feküdt, Lacika meg ápolgatta, puszilgatta, így azt hittem, ő is elkapja, de megúszta. Ha Emma jobban volt egy kicsit, akkor meg Fifit néztek a számítógépen. Lacikának ez a kedvenc meséje, átvette Emmától. A második héten keddtől az apjuk maradt vele itthon, én mentem dolgozni, Lacika meg bölcsibe. Az első nap még nagyon szorgosak voltak, főztek és össze is pakoltak. A hét végére ez a lendület eléggé alábbhagyott, pénteken már nagy kupira jöttem haza. A lényeg, hogy meggyógyult.

Játszóház: Annak örömére, hogy Emma gyógyulóban volt, és az oviban kapott egy tisztelet jegyet, elmentünk február 5-én szombaton játszóházba, amit egy iskola sportcsarnokában rendeztek. Volt sok ugrálóvár, 3 D-s mozi, bohóc előadás, arcfestés... Emmán látszott, hogy még nincs minden rendben, mert elég nyűgös volt. Először felmászott egy ugráló tetejére, aztán ott elkezdett bőgni, és nem csúszott le. Küldtünk érte egy kisfiút, hogy fogja meg a kezét, és azzal csússzon le, de nem jött be. Végül apa ment fel félig érte, és úgy lejött, de többet esze ágában sem volt csúszni, pedig nyáron még élvezte a dolgot. Aztán az ugrálásba belejött. Lacika nagyon jól érezte magát, ment egyik ugrálóból a másikba. Nézte a nagyokat és utánozta őket. Vele csak annyi baj volt, hogy olyat is ki akart, vagy kipróbált, amihez még kicsi. És mérges volt, hogy neki nem sikerül, az ami a nagyoknak igen. Kipróbálta ezt a kis járgányt is, de a nagyok gyorsabbak voltak nála, sose érte utol őket. Ez is felhúzta egy kicsit.

Lacika és a hiszti: A bölcsibe reggelente befelé menet megoldódott a helyzet, már nem sír, sőt integet is az ablakból. Viszont ha megyek érte még mindig verekszik. Először ami a keze ügyében van, azt földhöz vágja. Aztán ha gyerek van a közelében ráüt egyet. (Pedig napközben nem verekedős.) Végül én kapok 1-2 pofont. A gondozó nőkkel próbáljuk lekezelni a helyzetet, de eddig nem sok sikerrel. Ez az egyik.

A másik, egyre inkább nem akar szót fogadni. És nem csak itthon, hanem nagy közönség előtt is csinálja a fesztivált. A múltkor a Lidl előtt betoltam a bevásárlókocsit a helyére, és nem akart a korlátok közül kijönni. Ha megfogtam a kezét a földre feküdt. Aztán valaki hozzászólt, és úgy elkezdett szaladni, hogy alig tudtam megfogni, majdnem kiszaladt egy kocsi elé. Nem sok híja volt, hogy ott mindenki előtt kapjon egy pofont. De végül megfogtam a kezét, és húztam a kocsihoz ordítva (már ő ordított, én csak magamban), mert persze ő megint megpróbálkozott a földön fetrengéssel. Megfogadtam, soha többet nem viszem magammal. Aztán másnap csak elmentünk négyesben a DM-be. Ott is hasonló volt a szitu, az apja felvette, és majdnem lefejelte. Szép kilátások! Emma hozzá képest egy angyal!

A szókincsét akartam már régóta leírni, nem nehéz megjegyezni, nem nagyon akar dumálni.

NANA, ANA: anya
PAPA: apa és papa

MAMA

BABA
VAVA: kutya

KAKA: kakánál és pisinél is ezt használja, szinte mindig szól, csak az a baj, hogy utána.

CIC: cica
TENTE
GYETE: gyertek
IGE: igen
NE-NE: nem-nem

SZISZI: Fifi, ez a kedvence. Emma Fifis játékát is elvette, vele alszik.

ÜMMA: Emma. Mióta ezt is mondja, azóta minden reggel ezzel kezd. Keresi, kérdezi, hol van.

Kb. ennyi. "-Anya