2011. február 27., vasárnap

Ovi probléma, mama epekő, apa szülői, Laca

Emma és az ovi: Fogadóóra volt az oviban, fél óra jutott minden szülőre külön-külön, már aki részt akart vagy tudott venni. Én mentem, és olyat mondtak, amire nem számítottam. Emma nem játszott az oviban senkivel. Ha az óvónénikkel közösen volt játék, vagy valami más program, akkor abban ő is részt vett, és jól is érezte magát. De ha az óvónénik kiszálltak, akkor ő is. Hiába hívták a gyerekek, nem érdekelte. Arra gondoltak az óvónénik, hogy Emma nagyon öntörvényű, akaratos, és amíg ő irányít, addig minden OK, de mihelyt más is érvényesíteni akarja az akaratát, megsértődik, és befordul. Ez ismerős, alátámasztottam én is, csak fogalmam sem volt, mit csináljak. Itthon sosem panaszkodott, hogy nem szereti az ovit, és ha megkérdeztem mi volt, akkor mindig felsorolt pár gyereket, akivel játszott. Mondjuk betegség, és 2 hét itthonlét után merült fel ez a probléma. Aztán hétvégére meghívást kapott Letike szülinapi partijára, és ott nagyon jól érezte magát. Még mikor érte mentem is játszott, és nem is akart hazajönni. És ezután hétfőn már az oviban is megdicsérték, egész nap játszott, nem nyűglődött, olyan volt, mint az igazi ovis. Csodálkoztak, hogy hirtelen megint olyan lett, mint régen, jókedvű, mosolygós. Remélem így is marad.

Elekes mama és az epekő: 22-én kedden anyukámat megműtötték epekővel. Tervezett műtét volt, és szerencsére minden rendben volt. Bár a kórházi élményei neki is hasonlóak voltak, mint az enyém szüléskor, vagy mint amikor Lacikával voltam benn. Így alig várta, hogy hazaérjen. Csütörtökön haza is engedték, és azóta lábadozik.

Apa és a szülői: Mivel én pont anyukámat látogattam tesómmal, amikor szülői volt, gondoltam kihagyom, majd Anett óvónéni tájékoztat a részletekről. De apa megbeszélte az egyik ismerősével, akinek a fia Emmával jár, hogy majd ők elmennek. Így is lett! Sikerült nekik feldobni a szülői hangulatát, az óvónő szerint klubdélutánt tartottak. Jegyzeteltek is szorgalmasan, közösen egy lapra, hol az egyik, hol a másik, néha ki is egészítették a saját véleményükkel az ott elhangzottakat.

Lacika: A múltkor kihagytam, hogy Lacika ugyan nem beszél sokat, de annál több mindent tud. Hozza a könyveket, nagyon szereti őket, és kérdezgetni kell tőle, mi hol van a könyvben, ő meg örömmel mutogatja. Ezzel órákat el tud szórakozni. A bölcsi egyre zökkenőmentesebb, reggel már semmi gond, és a délutáni mérgelődése is sokat enyhült. Most hétvégén két este hőemelkedése volt, lehet a torka fáj, mert az orra nem folyik, nem köhög, csak keveset eszik, ami nála ritka. A múltkor mértük is őket. Lacika 13,6 kg, Emma 14,5. Két kép az elmúlt napokból. Lacika, még jó étvágyúan majszolja a csokit: És a múlt vasárnapi hajmosás:
Mostantól meg ezerrel készülünk Emma 4. szülinapi bulijaira, és a farsangokra!"-Kriszti anya

1 megjegyzés:

Kati írta...

Hű, Lacika! A "dudó (cumi), meg a lányos nyaklánc! A két elmaradhatatlan kellék nálunk is . :-DDD Ja, és ha táncolni akarnak, akkor a pörgős szoknya is) (természetesen Marcinak is :-S)

Ha nem sietsz, Emmácska, Lacika elhagy...már ami a súlyt illeti. :-)
A mi Emmánk belehúzott, 16,5 kg. Annyit eszik, hogy nem győzünk csodálkozni. :-)
Kriszti, anyukádat laparoszkopikusan műtötték, vagy vágták? Hány köve volt, mekkorák? (tudod, engem is most műtöttek, azért vagyok ilyen kíváncsi)