2011. október 4., kedd

Még augusztusban...

Túri vásár: Először cirkuszt ígértünk be a gyerekeknek, de aztán rájöttünk, hogy valószínűleg, még nem bírnák végigülni az előadást, sőt mi még jobban kikészülnénk, mert egyáltalán nem szeretjük. Aztán állatkertezést terveztünk, de Elekes mamiék közbe szóltak, hogy lesz Mezőtúron egy vásár, és menjünk el velük. Nem tudom, jó döntés volt-e, mert egy délelőtt alatt teljesen lefáradtunk. Állandóan lefele kellett nézni, hogy mikor tapossák el a gyerekeket, mert ügye a felnőttek, csak mentek mint a birkák, persze a gyerkőcök is, mert ők meg nem voltak hajlandóak fogni a kezünket. A gyerekekre ráparancsoltam, hogy nem veszünk meg nekik egyből mindent, hanem végigmegyünk a vásáron, és aztán választanak maguknak vásárfiát. Lehet inkább mamáékat kellett volna lefenyíteni, mert elkezdtek össze-vissza vásárolgatni a gyerekeknek. Először kalapot, aztán simi-labdát, aztán lufit.... Ezek után rájuk szóltam, hogy most már elég, inkább menjünk át a vidámparkba. Először Lacika egy sárkányos vonatot akart kipróbálni. Fel is ültünk rá, és 2 kör után ordított, hogy "nem szeretem vonat". Mondtam neki, hogy erről pedig most már nem tudunk leszállni, csak akkor ha megáll. Még én is eléggé féltem, mert a kanyarokban annyira rángatott, hogy az egyik kezemmel szorítottam a gyereket ki ne repüljön, a másikkal meg teljes erőmmel kapaszkodtam. Aztán inkább a ringlispilt választottuk, ami meg nagyon tetszett nekik. Ordítottak, amikor leszállítottuk őket a sokadik kör után. Utána még egy kis ugrálóvárazás és mentünk ebédelni. Az uramék kb. egy óra hosszát várakoztak a pörköltökre. Kár volt, mert egyáltalán nem volt finom. Fáradtan, nyűgösen indultunk haza. Egy évig tuti vásárba sem megyünk.
Kajak-kenu VB Szeged: Ide csak kettesben mentünk az urammal (sajnos csak egy, a szombati versenynapra). Imádom nézni ezt a sportot, és szurkolni a magyar kajak-kenusoknak. Jó meleg volt, le is sültünk egy kicsit, de megérte, nagyon jól éreztem magam. Még az uram is elég jól viselte, pedig ő a Forma 1-en kívül, mást nem nagyon szeret. Sikerült egy közös fényképet összehozni Csipes Tamara világbajnokkal.BMW: Az uram már régóta hajtogatta, hogy autót akar cserélni. Először tudomást sem vettem róla, de aztán felpörögtek az események. Gyorsan megszabadult a Golfunktól és 1 hét alatt sikerült neki vennie egy másik autót. Egy hétfői nap elvitték a Golfot, aztán egy hétig a neten nézegette a mobile.de-t, már az agyamra ment vele. Talált is egy BWM-t, ami tetszett neki, a barátja segítségével telefonon leegyeztették a dolgokat, és csütörtökön már indultak is a kocsiért. Csupán 1000 km-ert kellet érte megtenni, este hatra értek a kereskedésbe, éppen záróra előtt. Szerencsére minden olyan volt rajta, ahogy várták, így meg is vették. Másnap elintézték a papírokat, és péntek estére már itthon is voltak vele.Azóta elintézte a papírjait, kapott magyar rendszámot... és eddig minden OK vele.

1 megjegyzés:

Kati írta...

Hú, de szép az új kocsitok! :-) Sok szerencsét hozzá!
A vásározás nálunk is hasonlóan zajlott. :-( Minden évben úgy várjuk, mint a ... de nem csak mi, az egész város felbolydul. Erre idén kimentünk az első nap - szerencsére ovi alatt, kettesben Tomival -, s kiderült olyan borsos áron adnak mindent, hogy hihetetlen. Pénteken ki is hagytuk, szombaton újra kimentünk, de mindenkit csak panaszkodni hallottunk, hogy ilyen árak a műanyag tányéros kajákért... hát, enyhén szólva is nagyon drága volt, na! :-(
Jó, hogy kimentetek a versenyre.
A férjemnek végül nem jött össze a Barca, pedig nagyon készült. 200€ alatt nem kapni jegyet. :-(