2009. január 25., vasárnap

Bili, WC, haladás a szobatisztaság felé

Két hete kezdődött minden. Szombat délelőtt Kovács maminál voltam, és sikerült a bilibe kakilnom. Ez annyira megtetszett, hogy utána otthon is még egyszer, meg vasárnap is a bilibe pottyantottam.
Aztán jött a hétfő, és minden megváltozott. Hazaértem a bölcsiből, szóltam anyának, hogy "KAKIJOK". Ő egyből hozta a bilit, én meg közöltem, hogy "BILIBE NEM KAKIJOK, PELUSBA!" Akármilyen szépen mondta, egész héten nem sikerült rávennie, hogy ráüljek.

Végül megint eljött a szombat, és most Elekes mamiéknál voltam. Itt is szóltam, hogy kakilni kell. Mivel náluk nincs bigyó, Kereszt megkérdezte, ráülök-e a WC-re. Hát persze! Rá is csücsültem, és bele is kakiltam. Mikor anya jött értem, azzal fogadtam, hogy " EMMÁNAK SITERÜLT A WC-BE KAKILNI!" Na, anya nagyon megörült, és bosszankodott, hogy neki a WC nem jutott eszébe. Mivel vasárnap otthon is a WC-be kakáltam, ezért hétfőn kaptam egy teknőcös WC szűkítőt. Mikor megláttam egyből ki is próbáltam, és azóta már egy hete csak oda potyizok, nem a pelusba. Anya szólt a bölcsiben is, hogy figyeljenek rám, és vigyenek a WC-be. Szoktam ott is a ücsörögni a WC-én, de ott azóta sem kakiltam. Inkább hazahordom. Anya ennek nem nagyon örül, mert mindig mondja, hogy ne szorongassam, a bölcsiben is tudok kakilni. De azért itthon sokkal jobb!


2 megjegyzés:

Bianka és Karina írta...

Nem is tudok szóhoz jutni.:oooHogy Te milyen ügyes vagy!:)))))
Gratulálunk!:))
Pusza!

Kati írta...

Nagyon ügyes vagy, csak így tovább! :)