Már csak egy hónap, és két éves leszek én!
Az elmúlt hónapom legnagyobb előre haladása, hogy immár harmadik hete, hogy csak a WC-be kakilok. Néha, ha pisilni kell, akkor is szólok, de azért az még a pelusba is jut bőven. Sőt, ha anya nem ad rám este pelust, akkor a földre is, és szólok neki, hogy "ANYA, EMMA ODAPISILT!"
Másik jelentős változás, sajnos vagy nem, ki tudja, hogy kezdek verekedős lenni. A bölcsiben ez nem biztos, hogy hátrány, mert simán megvédem magam. Ha kapok egyet, akkor visszaadom, nem sírok. Viszont volt már olyan is, hogy én kezdtem a verekedést, rugdostam Mentát, ő meg visszacsapott egyet, erre én meg árulkodni mentem Marika nénihez, hogy "MENTA BÁNTOTT!" Vagy a múltkor átmentünk Sziszikéékhez, és meghúztam a haját. Anya nem látta mit művelek, mert pont a másik oldalt állt, én meg ártatlan szemekkel néztem rá, mint aki nem csinál semmit, közben Sziszike hajába kapaszkodtam. De sorolhatnám a többi esetet is. Volt, hogy apával kezdtem ki. Először szépen magyarázta, hogy nem szabad rugdosni apát, mert fáj neki. Aztán egyre erőteljesebben szólt rám, de az is hiába. Végül rácsapott a lábamra. Én meg mentem anyához, hogy "APA ELVERT!", közben meg huncutul vigyorogtam apára. Úgyanígy van a hisztijeimmel is. Akármit mondanak, vagy csinálnak, ha én nem akarok valamit, akkor nem bírnak velem. Például ha valahonnan nem akarok hazajönni, akkor kezdődik a cirkusz. Vagy ha nem engedik, hogy mezítláb szaladgáljak, vagy gatya nélkül WC-zés után, akkor szintén megy a balhé. Úgyhogy most anyáéknak feladom a leckét!
Viszont a dumám az fantasztikus. Egyre több dolgot teszek össze, és egész kis történetek lesznek belőle. A múltkor lefekvés előtt apa is bejött hozzánk, és beszélgettünk. Mikor ki akart menni, rászóltam "APA ODAFIGYELJ! ELBESZÉLGESSÜK IMIKÉT! FEKSZEL IDE LE!" Aztán a tesóról is sok mindent tudok már. "MEGNÍZEM TESÓT. (felhúzom anya pulcsiját) MEGPJÓBÁLOM CITŐT (nyomom a hasához a kinőtt szandimat, ami az övé lesz majd) SZEJETEM, SIMÍTOM. FIÚ LESZ (ezt apa tanította be, egyébként még nem tudjuk), PICI LESZ." ...
1 megjegyzés:
A dumád az oriási,a verekedés az nem szép dolog,és képzeld éppen most kaptam Én is a kezemre,és azt mondták,hogy nem szabad mert a gyereknek a szülő a példaképe és őt utánozza.Milyen igazuk van nem???:PPP
A hiszti az ismerős,Én is művelem és szaggatom őseim idegeit.:PP
Pusza!
Bius
Anya!
Bocsi,hogy írtam a veréses dolgot,de tényleg Én is megkaptam ,hogy az nem jó.Bár nem hinném,hogy Emi ezért verekszik.
Beillesztem azokat amiket Én is kaptam a Dackorszakkal kapcsolatban jótanácsokat.
Ne vedd okoskodásnak,de hátha segít Nektek is!!
"Ebben a korban a gyerek a saját hatókörét méri be, élvezi, hogy van saját akarata, és firtatja, hogy ez mekkora teret biztosít: mi az, amit elérhet általa, és mi az, amit semmiképpen. Ehhez társulnak az ilyen korú gyermek kommunikációs problémái. A kifejezés kudarca - hogy nem, vagy nem pontosan értik őt - sok gyereket frusztrál, és a frusztráció indulat kirobbanáshoz vezet."
"A veréssel az a baj, hogy ördögi kört indít el: a türelmetlen kicsivel szemben a szülő éppen úgyanúgy viselkedik: türelmetlen. Ahelyett, hogy fékezné az indulatait - ahogy egyébiránt a kicsitől elvárja - szabad folyást enged nekik.
A gyerek így azt látja, hogy a megoldás nem a higgadtság, nyugalom, türelem elérése, hanem nyugodtan teret engedhet a dühének - hisz a szülei, az első számú példaképek is ezt teszik.
Pedig a hiszti ebben a korban természetes - és sok példa bizonyítja, hogy a felnőtt korral sem múlik el... - "és nem utal sem nevelési hibára a szülőnél, sem karakterproblémára a gyermeknél!"
"Nézzük a helyzetet az ő szemével!
A két év alatti gyerekek ritkán tesznek bármit is „rosszaságból”. A vétkek oka legtöbbször a tapasztalatlanság vagy a kíváncsiság. A lámpát felborító, falra firkáló palánta nem születik azzal a tudással, hogy „a berendezést átalakítani tilos”. Fogalma nincs arról, hogy ilyenkor kárt okoz. A gáztűzhelyt babráló, vagy az elöl hagyott altatót megkóstoló gyerek nem tudja, hogy veszélyes tárgyak is vannak a lakásban, számára minden egyformán felfedezni való. Ha egy ilyen csínytevés során odacsapunk (vagy élesen rákiáltunk), akkor a gyerek biztosan abbahagyja, amit csinál, de nem azért, mert megértette, hogy nem szabad. Egyszerűen azért, mert megijedt! Fogalma nincs arról, mi az összefüggés a falra firkálás és a popsira csapás között. Ha elég gyakran megütjük, egy idő múlva talán rájön, hogy nem vezet jóra a falra rajzolás. Látszólag működik a dolog, hiszen az állatszelídítők évezredek óta ezt a módszert követik. A különbség azonban a későbbiekben érhető tetten. A kutatók szerint a veréssel nevelt gyerek főleg a szülő előtt tudja megállni, hogy ne kövesse el a disznóságot, amiért ki szokott kapni. Amikor nincs jelen a szülő, továbbra is "vétkezik", legfeljebb utána egy kis bűntudata lesz. Ha nem verik meg, hanem tettenérés közben határozottan leállítják, röviden elmondják neki, hogy nem szabad, és alternatívát kínálnak neki ("rajzoljunk inkább papírra vagy krétával a járdára"), akkor esetleg próbálkozik még néhányszor, akár a szülők szeme láttára is, de egy idő múlva megérti a tiltást, és meggyőződésből hagy fel a kérdéses viselkedéssel. A gyermek tehát nem félelemből lesz jó, hanem mert belátja, hogy ez így helyes. Ez a különbség az idomítás és a nevelés közt."
Egyébkénz megjegyzem a beszélgetés magyarázat nálunk sem vált be,annál jobban hisztizik.:PPP
És ha még érdekel akkor a naplónkba a Dec 18-adikai Napjaink(Anya) bejegyzés hozzászólásai is olvasd el.(Azt sok lenne ide berakni)
Én ott fakadtam ki és oda is nagyon sok okosságot írtak!
Kitartás!!Lesz ez még roszabb is.:PPP
Pusza!
Judit
Megjegyzés küldése