Diplomaosztó

Február 14-én "TESZ" (Kereszt) diplomaosztóján voltunk. Bár az én részvétem veszélybe került, mert beteg lettem előző csütörtökre. Szerencsére szombat reggel már jobban voltam, így én is mehettem. Lehet anyáék jobban örültek volna, ha inkább itthon maradok Erzsi mamival. Már az öltözködés sem volt egyszerű dolog, de sikerült időre odaérnünk. Kb. 10 percig tudtam viselkedni, addig amíg jól felmértem a terepet. Az aula emeleti üveges korlátján nézelődtem lefele, tetszettek a beöltözött emberek. Aztán elkezdődött a műsor, és az nekem hihetetlenül uncsi volt. Inkább elkezdtem én a saját műsorszámomat. A himnusz alatt már szaladgáltam, énekeltem, sikoltoztam. Anyáék próbáltak sétálgatni velem körbe-körbe, de én akkor is a földre akartam feküdni, és mivel fogták a kezem, így csak lógtam a levegőben, és vigyorogtam. Hiába próbáltak dumálni a fejemmel, nem sikerült, mert rájuk se hederítettem. Anya észrevette, hogy egy ajtón ki be járkálnak, gondolta egy ideig félre vonulnak velem. Be is mentünk egy folyosóra, ahonnan nyíltak az irodák. Itt rám kattant néhány diák, és hordták nekem a pogácsákat. És végre rohangálni is lehetett, nem zavart senkit. Apával itt töltöttük a diplomaosztó nagy részét, anya ki-be járkált. Én csak akkor mehettem ki, mikor Kereszt megkapta a diplomát, és tapsolni kellett neki. Végül még a programm vége előtt el kellett jönnünk, mert már anyáékat lefárasztottam. Kihívtuk Keresztet egy gyors fotózásra, ahol természetesen mint egy jó kislány, szégyenlősen viselkedtem.

Öltözésnél még levágtam egy földön fekvést, hason, röhögve. Papa nagy nehezen tudott csak felszedni, anya meg felöltöztetni.
Itthon persze már tudtam viselkedni. Megebédeltünk, aztán én mamiék nagy ágyában elaludtam, és délután egészen estig náluk voltunk.