Babalátogatóban

Ma babalátogatóban voltunk Auner Daninál, Kalács bácsi kisfiánál, aki tavaly december 15-én született.Már napok óta tudtam, hogy menni fogunk. Mondtam is, hogy "EMMA MEGY TICSI DAIHOZ. DAI TISFIÚ. NAGYON PICÚR LESZ. EMMA AJÁNDÍTOT VISZ NETI." Igaz egy darabig összekevertem a bölcsis Danival, mert reggelente neki akartam vinni az ajándékot, hiába magyarázta anya, hogy ő egy másik Danika. De mikor hozzátette, hogy kicsi Dani, utána már kezdtem megérteni a dolgot.

Hát Daninál is hoztam a formám. A szégyenlősség kb. egy percig tartott. Aztán megnéztem a kicsi babát, és elkezdtem simizni. Először csak a lábát, aztán a kezét, a hasát, az arcát. Egyre jobban tetszett a dolog, és egyre jobban közelítettem hozzá. Felmásztam mellé az ágyra. Egy darabig csak ültem, de aztán elszabadult velem a pokol. Felálltam az ágy melletti székre, onnan léptem az ágyra. Persze anyáék fogtak vissza nehogy ráessek a picire. Ugrálni akartam, bemászni mellé a játszószőnyegre. Minden fityegőt megnéztem a szőnyegén, és annyira tetszett, hogy a végén elkezdtem rázni, majdnem kihúztam alóla. Erre apa ki is vitt a szobából, hogy lehiggadjak egy kicsit. Aztán csak behívtak, hogy nézzem meg, hogy pelusozzák. Na, ez is nagyon tetszett, a végén én akartam csinálni. El is kezdtem volna patentolni a ruciját, ha anya engedi. Végül Dani evett, és el is aludt. Anyéknak ez volt a szerencséjük. Bár kinn is folytattam a rosszalkodást, de ott legalább a pici babát nem kellett félteni tőlem. Jó kilátásai vannak Tesómnak! Reszkess Tesó!

A képeken álcázom magam. Csak addig voltam nyugton, amíg apa fényképezett.