2009. szeptember 30., szerda

Röntgen, babamasszázs (09.28.)

"Hétfőn 1 órára mentünk Szolnokra az SZTK-ba röntgenre. Először be akartunk jelentkezni a röntgenre, mivel volt beutalónk, de átküldtek bennünket a baleseti sebészetre. Ott apa, miután kijött egy beteg, egyből bevitte a papírjaimat, hogy haladjunk. Kiderült, azért küldtek oda, mert számítógépen küldték át az adatokat. Visszamentünk a röntgenre, ahol elkezdték apát agresszíven kérdezgetni, hogy milyen röntgent akarunk, mert az nincs rajta a papírjainkon, és csak akkor tudják kitalálni, mit is akarunk, ha végigolvassák a diagnózist. Apa meg mondta, hogy akkor olvassák el nyugodtan. Fel is húzta magát, és mikor mondták, hogy üljünk le, és várakozzunk, el is kezdett hőbörögni. Hova üljünk le? Meddig várakozzunk egy kis babával?... Észre vették, hogy már nagyon ideges, és valószínű ennek köszönhetően, soron kívül behívtak bennünket. Gyorsan megcsinálták a röntgen felvételt, apa fogta a lábam, anya meg a kezem. Azért bosszúból pisiltem egyet nekik az asztalra. Szerencsére elsőre sikerült a felvétel, így mehettünk vissza a dokihoz. Megnézte a képet, és hál istennek megállapította, hogy semmi bajom, nincs kóros eltérés, normálisan fejlődöm. A biztonság kedvéért azt tanácsolta, hogy még 6 hétig hordjam a rugigatyát, és utána menjek vissza ellenőrzésre.
Mivel apának köszönhetően gyorsan végeztünk, visszaértünk a babamasszázsra. Most heten voltunk, kettővel többen, mint a múltkor. Nekem most jobban tetszett, mint egy hete. Nyugodtabb voltam. Viszont egy baba elkezdett sírni keservesen, erre még 3 rázendített. Én meg csak vigyorogtam, rájuk sem hederítettem. Anya örült is neki, mert nem szereti ha sírok.
Este még eljöttek Nóriék, akik közben hazaértek Párizsból. Hoztak nekünk ajándékot, Eminek egy pólót amin az Eiffel torony van mesefigurákkal, nekem egy előkét, hasonló kivitelben.
Éjszaka, vagyis hajnalban nagyon jót aludtunk Emivel. Ugyanis hajnal fél kettőkor Emi megjelent anyáék ágyában, és közölte, hogy szomjas, és itt fog tovább aludni. Anya hozta a teát, és a párnáját meg a takaróját, mert látta, hogy úgyse tud mit csinálni. Hajnal négykor én is csatlakoztam hozzájuk, felébredtem enni, Emma is felébredt rá, és mivel meghallottam a hangját, kinyitottam a szemem, és vigyorogtam. Esze ágamban sem volt visszaaludni, így anya odafektetett maga és Emi mellé. Így sikerült visszaszenderednem. 4-en aludtunk egy ágyban, vagy ketten, mert anya és apa nem nagyon tudott tőlünk."-Lacika

2 megjegyzés:

Kati írta...

Ha az egészségügyiseken múlna, kisbaba/nem kisbaba a fél életünket a váróban tölthetnénk. :-S Jó, hogy minden rendben. :-)

Anya oda mer fektetni Emi mellé? Engem még ma sem. Ha Emmó jön, nekem a kiságyban a helyem, ha pedig én "nyafogom oda magam a nagyágyba", Emmust viszik az ágyába. :-)

Bianka és Karina írta...

Jaj de örülünk,hogy nincsen semmi bajod!:)))
Szuper!:)))Az a 6 hét meg elröppen hamar aztán el is felejtitek ezt a hercehurcát.:))))

Bizti klassz lehetett a négyesben alvás.:)))
Pusza!