Nyügi (10.15-18)

"Csütörtökön anya főzőnapot tartott, úgyhogy én meg kénytelen voltam magam lefoglalni. Játszottam, vagy aludtam a szőnyegemen, vagy a babahordozómban ülve néztem a TV-t. Emmával ellentétben én nagyon szeretek TV-zni, órákig leköt. Este eljött Erzsi mama, mert vett Emmának egy kabátot, és azt hozta el. Fel is próbálta Emi, nagyon jól áll neki.Pénteken elkezdődött a nyűgösségem, aminek máig nem tudjuk az okát. Azóta nem nagyon érzem jól magam, nem jó sem a szőnyegemen, sem anya kezében. Még pénteken csak-csak elvoltam, ha anya fogott, én meg az ölében ülhettem. Mostanában ugyanis állandóan ülni akarok. Anya félti a gerincemet, de hasizomból húzom fel magam, és ülök, úgy nézelődök.Szombaton délelőtt sem volt jó kedvem, csak nyöszörögtem. Ebéd után anya lefektette Emmát, aztán elmentünk a boltba ajándékot venni dédipapának. Szegényt még fel sem köszöntöttük névnapja alkalmából, pedig már több mint 2 hete volt Mihály nap. A babakocsiban jót aludtam, és délutánra aránylag jó kedvem lett, így elmentünk felköszönteni. Emma nagyon rossz volt, én meg dédimama ölében ültem, de hamar elfáradt a keze, olyan nehéz vagyok.
Vasárnap itthon voltunk egész nap, és majdnem átaludtam az egész napot, még enni sem nagyon akartam. Anya kezd is kiakadni, hogy mi bajom lehet. Egész nap nyűgös vagyok, nem eszem, de az éjszakákat meg szépen átalszom. Anya már a fogamra is gondolt, de nagyon korainak tartja. Viszont a nyálam az szépen csordogál kifele, és az öklömet is szoktam rágni. Ha kimegyünk sétálni, akkor jókat alszom a levegőn, így minden nap legalább kétszer neki indulunk. Vasárnap délután is mentünk egy kört, amit Emi nagyon élvezett. Rohangált, meg leveleket és botokat gyűjtött. Vele sem nagyon lehet bírni, nem szereti a bezártságot, állandóan kinn lenne a szabadban. Hogy bírjuk ki jövő nyárig?"-Lacika