Apa hazaért! (10.10-11)

"Szombaton megint anyával töltöttük a napunkat. A délelőtt az gyorsan eltelt, mire megreggeliztünk, rendet raktunk, elláttuk a pipiket és játszottunk egy kicsit, már készülhettünk is az ebédre. Alvás után már nagyon vártuk apát, kezdtük anyát megunni, ezért inkább úgy döntött sétálunk egyet. Persze tesót előtte meg kellett etetni, és az öltözködés is sokáig tartott, így anya kikészült mire elindultunk. Már néhány házzal arrébb találkoztunk egy utcabeli nénivel, akivel leálltam beszélni. Vagyis illegettem magam, mutattam a cipőmet, mintha új lenne. Pedig nem volt az. Erre a néni persze odajött, és mondta nagyon szép a cipőm, meg a ruhácskám és a hajam is. Nekem sem kellett több, beindult a dumálóm. Negyed óra múlva ráuntam, és leültem az út mellé a földre, és "homokoztam", szórtam a földet. A néni bevitt kezet mosni az udvari csapjukhoz, és én nem is akartam kijönni, sőt beakartam menni a házába is. Anya pedig már mérges volt, hogy nem haladunk, és a ruhám is csupa piszok, pedig direkt átöltöztetett séta előtt. Nagy nehezen tovább indultunk, és a sarkon még egy nénivel találkoztunk, akinek szintén pici babája van. Onnan is alig akartam eljönni. Végül sikerült megkerülni az utcát. De apa még mindig nem ért haza. Anya gondolta, hogy megvacsiztat, mert ha apa hazaér, akkor úgy sem fogok enni. Be se fejeztem a vacsit, megérkeztek apáék. Futottam elé ki az utcára, annyira megörültem. Kaptam tőle falvédőt az ágyam mellé, sapkát, lasztit, meg csokikat! És este végre vele fürödhettem, és aludhattam el!

Vasárnap megint nem úgy kezdődött, ahogy terveztük. Reggeli után apát hívták, hogy gondok vannak a gyárban, és ki kellett mennie. Engem meg nem vihetett, mert esett az eső. Így megint anyával voltunk egész délelőtt, ráadásul ki sem tudtunk menni, olyan rossz volt az idő. Délután viszont már apa sem ment sehova, úgyhogy rajta lógtam. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy menjünk el sétálni, mert elállt az eső. (Délelőtt átázott, azért nem volt kedve.) Séta közben találkoztunk Erzsi mamiékkal, és egyből kitaláltam, hogy pisilnem kell. Mami be is ültetett a kocsiba, és hazahozott pisilni. Aztán nem sokáig maradtak, mentek haza. Én meg anyát kérdeztem, hogy Elekes mami nem jön? Anya meg mondta, hívd fel, és kérdezd meg. Odavittem neki a telefont, kikereste mami számát, én meg hívtam.
-Szia! Mikor jödöl?
-Szia Emike! Ma már nem, mert nemsoká fürdessz. De vártalak ma téged!
-De én anyával megbeszéltem, hogy te jödöl dílután.
-Majd holnap elmegyek érted a bölcsibe. Jó lesz?
-Nem! Gyeje el! Papa hol van?
-Itt mellettem!
-Ide adod?
-Igen.
-Szia papa! Mikor jödöl!.....(és kezdtem előről)
Addig dumáltam nekik, amíg csak eljöttek 10 percre. Megmutattam a szobám, az új faliújságom, ahol a bölcsiben készített dolgaim vannak kitéve, meg az összes játékom kipakoltam nekik. Anya örült, mert este sokáig pakolhatott utánam."-Emi