A múlt hetem nem volt valami mozgalmas. Délelőtt bölcsi, sőt pár nap délután is maradnom kellett, aztán meg itthon voltunk. Minden este sorba szedtem az összes játékom, meg azt is amit annak gondolok. Babákat, építőkockákat, könyveket, kosarakat apró kacatokkal és amit nem lehetne, fényképeket, kanalakat, bugyikat, zoknikat... Sajnálom, miért nem csavarogtunk, vagy hívtak valaki játszótársat!
Szombaton végre Kovács mamihoz vittek délelőttre. Anya dolgozott, apa meg malacot vágott. Ez most gyors vágás volt, mert Csabival feleztek el egy malacot, és a hentes segített egy darabig, aztán meg csak a húsokat meg a szalonnát rakták el, kolbászt és hurkát most nem csináltak. Úgyhogy délre jöttek is értem, aminek én egyáltalán nem örültem! El is kezdtem hisztizni, és kiabálni "EMMÁS NEMME! ( Emma nem megy)", de hiába! Aztán itthon meg már aludnom is kellett egyből! Délután anyával főztünk husi levest, meg sütöttünk pecsenyét! Közben mostunk és teregettünk is. Estére jól kifáradtunk!
Vasárnap délelőtt elindultunk Szolnokra az új bevásárlóközpontba, mert anya csizmát akart venni, nekem és magának. Nekem lett is csizmám, de neki nem. 
Elkezdte nézegetni magának, addig én apával sétálgattam. Észre is vettem, hogy itt szebbnél szebb dobozok, és cipők vannak, és tök jól lehet őket pakolászni! Így anya inkább elvitt a gyerekcipőkhöz, hátha a próbálgatásban lenyugszom! Fel is próbáltam egy kiscsizmát, ami elsőre jó is lett, és amíg apa előkerült abba sétálgattam, meg persze átrendeztem az egész polcot. Minden minta cipőt lepakoltam, a dobozoknak meg leszedtem a tetejét. Anya alig tudta visszapárosítani őket! Apa fel is vett a kezébe, és anya úgy akart nézelődni, csak ám én nem maradtam nyugton, hisztiztem, hogy tegyen le! Jobbnak látták, hogy jöjjünk haza. Amíg kifizették a csizmám, addig a markomba gyűjtöttem az összes zoknit, ami a pénztárnál volt, és persze azt sem akartam visszatenni. Így a boltból üvöltve jöttem ki. A folyosón elmúlt a hiszti, és körbe-körbe futkostam, addig amíg nem kellett felöltözni, mert akkor megint rákezdtem! Esze ágamba sem volt hazajönni! Szóval jól elrontottam anya vásárlását, de én fogom megjárni, mert ezért valamelyik délután a bölcsiben kell aludnom, és anya akkor tud visszamenni az üzletbe!
Elkezdte nézegetni magának, addig én apával sétálgattam. Észre is vettem, hogy itt szebbnél szebb dobozok, és cipők vannak, és tök jól lehet őket pakolászni! Így anya inkább elvitt a gyerekcipőkhöz, hátha a próbálgatásban lenyugszom! Fel is próbáltam egy kiscsizmát, ami elsőre jó is lett, és amíg apa előkerült abba sétálgattam, meg persze átrendeztem az egész polcot. Minden minta cipőt lepakoltam, a dobozoknak meg leszedtem a tetejét. Anya alig tudta visszapárosítani őket! Apa fel is vett a kezébe, és anya úgy akart nézelődni, csak ám én nem maradtam nyugton, hisztiztem, hogy tegyen le! Jobbnak látták, hogy jöjjünk haza. Amíg kifizették a csizmám, addig a markomba gyűjtöttem az összes zoknit, ami a pénztárnál volt, és persze azt sem akartam visszatenni. Így a boltból üvöltve jöttem ki. A folyosón elmúlt a hiszti, és körbe-körbe futkostam, addig amíg nem kellett felöltözni, mert akkor megint rákezdtem! Esze ágamba sem volt hazajönni! Szóval jól elrontottam anya vásárlását, de én fogom megjárni, mert ezért valamelyik délután a bölcsiben kell aludnom, és anya akkor tud visszamenni az üzletbe!
2 megjegyzés:
Hát igen! Ismerős helyzet. Még szerencse (anyának;)), hogy téged van hol ott hagyni délutánra, s lehet vásárolgatni. :)
Klassz a csizmád:))Szerintem egy üzletláncba vettük mert a doboz is ugyan olyan.:)))
Ennyire szabadon engednek téged vásárlásnál?De jó neked.Engem sosem tesznek le.Valamit biztos tudnak az Én őseim.:PPP
Reméljük Anyának már sikerült venni csizmát.:))Pusza!!
Megjegyzés küldése