Szombaton Halottak Napja volt, és életemben most vettem először benne részt. Reggel indultunk a Kisújszállási temetőbe, apa Kovács mamájának és papájának sírjához. Az utazást eléggé untam. Mikor megérkeztünk, és apáék kiszedték a kocsiból a virágokat, és a mécseseket, én is kértem tőlük, hogy hagy vigyek valamit. Kaptam egy szál virágot, és azzal sétáltam büszkén! Aztán a sírnál beletettük a virágot a vázába, meg meggyújtottuk a mécsest. Szóltam apának, hogy a "TETE" (teteje) nehogy lemaradjon! Eddig minden OK volt! De haza fele aztán történtek dolgok. Apa megállt tankolni, anyával meg vettünk gyümölcslét, mert a teám már elfogyott! Tovább indultunk, a Kengyeli temető felé vettük az irányt. Én benyomtam egy cumisüveg itókát, és kb. 1 percre rá, már sugárban hánytam ki mindent, ami addig belém került. Meg is ijjedtem, meg anya is! Sírtam, és nem is akartam abbahagyni. Anya kivett az ülésemből, amennyire tudott letörölgetett, és vígasztalt. Abba is hagytam a sírást, csak ismételgettem, hogy "VIES" (vizes) a ruhám. Így haza vettük az irányt, mert át kellett öltöznünk. Itthon már nagyon jó kedvem volt, szaladgáltam, meg nevetgéltem, úgyhogy indultunk tovább. Kengyelen apa Berta dédijének, Joli néninek, meg Öcsinek a sírjánál, Miklóson meg anya Botlik dédipapájánál, Rozi néninél, és Elekes papájánál voltunk még. Itt is én vittem a virágot, és segítettem apának a mécses gyújtásban. Utána meg elkezdtem a kavicsokat szedegetni, meg rakosgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése